TISZTÁTALANOK
Írta: Luca Enoch & Stefano Vietti
Rajzolta: Guiseppe Matteoni
A SÖTÉT ERŐD
Írta: Luca Enoch & Stefano Vietti
Rajzolta: Guiseppe Matteoni & Luca Malisan
Ígéret szép szó, és én ígéretet tettem: (bár az információ csak a moly.hu-n érdemi, de) ez az értékelés nem jött volna létre, ha nincsen a @Moszito nevű felhasználó, akin keresztül sikerült beszereznem a még hiányzó két Dragonero-kötet egyikét. Ezt.
A másik az Eredet. Ha tudsz bárhol, bárit, akinek van fölöspéldánya, és reális áron hajlandó... Mert van egy bolt, amelyik nem hajlandó eladni. Na, ezt elmesélem!
Nem fogod elhinni, de van webárúház, amelynek nem érdeke a forgalom növelése!
Moszitótól megtudtam, hogy van egy Bubi Bolt nevű kereskedő, annak meg weboldala. Ugyan az oldalon nincsen fent, nem rendelhető, de nekik még van pár példány ebből a kötetből is, és a még hiányzó Eredet-ből is.
Írtam nekik rögvest, hogy hurrá és lécci! Azt az elképesztő választ kaptam, hogy
- nagyon örülnek, hogy ennyire szeretem a sorozatot,
- és igen, valóban van még a kötetekből néhány példány.
- De nem küldik el nekem, hiába is akarnám kifizetni szállításostul,
- mert mi van, ha aztán nem tetszik nekem a fizikai minősége?
- De ígérik, hogy valamikor, valamelyik képregénybörzére kiviszik,
- de azt, hogy mikor, melyikre, bizony nem tudják megmondani,
- de ha viszik is, nem, nem szólnak, hogy melyikre mennek ki,
- figyeljem a Facebook-oldalukat, ott majd kiírják, hol fordulnak elő,
- és nem, félre sem teszik nekem a kötetet, lófityiszt a fizetőképes vágyakozásomba!
Csak lestem, hogy mi ez az értelmetlen, menjazanyádbavásárló kereskedőszösz? Nem kicsit fel...ta az agyamat a hozzám-állás.
Felocsúdva írtam nekik. Arra a levélre választ már nem is kaptam. Pedig nem küldtem el őket a büdös francba. Pedig nem volt kicsi a kísértés, és úgy gondolom, az indokom is több lett volna mint jogos. Tehát eleim, ha tehetitek, kerüljétek a Bubi Boltot, nem akar eladni, nem nem érdekli a bevétel, nem vásárlóbarát és nem feltétlenül válaszol a neki írt levelekre. Őrizgesse hát elszántan a készletét ítéletnapig!
Most egyébként gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt az egészet. Mert milyen már, a nyílvánosság előtt rinyálni. De aztán meggyőztem magam, hogy egy negatív kereskedői magatártás mindenképpen megrdemli, hogy tudjanak róla mások is. Egyszerűen annyira érthetetlen, abszurd volt a kapott válasz és annyira neveletlen, hogy a következő levélre nem is válaszoltak, hogy úgy döntöttem, hátha segítség nekik a változásban a nyilvánosság.
Szívem szerint sokkal jobban szeretek a nyilvánosság előtt dicsérni.
Tehát: Köszi Moszito! Bárki forduljon hozzá bizalommal!
Szent fogadalmam szerint így, a sokadik Dragonero értékelésben már nem térek vissza az alapokhoz. Nem fogom elmondani, mit jelent a cím, kik a főszereplők, micsoda is a történet, s hogy annak ellenére, hogy micsoda,miért olvasom mégis... Azért nem pocsékolom erre az e-tintát, mert mindezt számtalanszor leírtam már. Itt a lista, hogy hol mindenhol:
1. – A sárkány vére (+ Az alkimisták titka)
3. – Agyar és acél (+ A fürkészek gyűlése)
4. – A gonosz bűvölete (+ Zehfir birodalmában)
5. – A vérfiak királynője
6. – ...és eljő a fenevad (+ Fenyegetés a mélyből – A lángok szülötte – A vadász története)
7. – A rabszolgakereskedő (+ Intrikák a palotában + Alászállás az Alvilágba + A Farkas története)
8. – A szipolyok földjén ((+ Nincs kegyelem – Csontpofa)
11. – Az élőholtak hordája (+ A szarvas karmai között)
Legendák – Kalandok Darkwoodban
Ez a kötet a magyarul megjelent első kötet szerves folytatása. Olasz eredetijében is a sorozat első két kötetének a két folytatásaként jelent meg 2013-ban. Segítség az értelmezéshez: a magyarul megjelent kötetek rendre két-két olasz számot tartalmaznak. Tehát az első két magyar kötetbe az első négy, olasz Dragonero-t helyezték el.
A történet a Birodalomban játszódik, ahol több faj él egymás mellet. Simán nem szeretik egymást. (Rasszisták, na!) A három fő faj: az emberek, az orkok és az elfek.
- A embeek emberek.
- Az orkok nagyok, erősek, agresszívek, büdösek, hedonisták, de legalábbis folyton zabálnának. Csaj orkra nem emlékszem a sorozatból, de esküt nem tennék, hogy nincsen ilyen.
- Az elfek törékenyek, természetszeretők, s eddig mindnyájan csajok (nem derül ki, hogy szűznemzéssel szaporodnak-e), pasi eflre nem emlékszem.
A Birodalomban viszonylagos rend és egyensúly van. Ami felbomlani látszik, mert akadt egy hatalom, amelyik egy lángsár nevű fegyvert használ. A lángsár olyan mint a napalm: ég és elolhatatlanul pusztít. Főhőseink (igen, kitaláltad, a három faj egy-egy képviselője) az első kötet végére, úgy hitték, megsemmisítették mind a fegyvert, mind a készítőjét. Naivak voltak. Persze, hogy naná, hogy nem!
A küldetés, a fantasy Birodalom megmentése ebben a kötetben lesz teljessé. Immár végleg. S most azon tűnődöm, érdemes-e a sztoriból bármit is elmesélnem...?
[...tűnődés...]
Befejeztem a tűnődést. Nem, nem mesélek el semmit sem. Spoiler is lenne, meg tulajdonképpen nem is annyira a történet a kötet legfőbb erőssége. S ezzel nem azt mondom, hogy az gyenge, hanem azt, hogy végső soron nem az teszi legemlékezetesebbé.
Két dolog van, amitől a Dragonero kiemelkedik a fantasy-tengerből. Az egyik kétségtelenül
az ábrázolás minősége.
A Bonelli-kiadványok, mert ugye eredetileg a Sergio Bonelli Editore a kötet megjelentetője, egységesen a realitásra törekszenek. A rajzok mindig realisztikusak, nagyon kevés kivételtől eltekintve kísérletésmentesek, részletesek, egyértelműek. Természetesen ilyen a Dragonero is.
Ebben a kötetben több sajátossága is feltűnően jelentkezik. Az egyik a dinamika. A Dragonero fantasy, így várható, sőt elvárható a mogalmasság, az akció, a harc. Nos, A sötét erőd nem is szűkölködik ebben. S teszi ezt úgy, hogy szinte a rajzok helyszínán érezzük magunkat, halljuk a lábak dobogását, az összecsapó fegyverek fémeinek sikítását, érezzük a felkavart port, az izzadtság szagát... Nézd csak például ezeket a rajzokat!
De roppant szuggesztívek a statikus ábrázolások is. A rajzoló ezeken a képeken egészen máshogyan, a részletek kiemelésével ragadja meg a tekintetet és a figyelmet.
Teljesen magától értetődőn használja fel a különleges nézőpontok nyújtotta lehetőségeket is.
Egy fantasy képregény önfeledt élvezetéhez, természetesen a története túl, tulajdonképpen már akár ennyi is elég lehetne. De a szerzők nem állnak meg itt.
Technokraták és a tárgyaik
A Dragonero emberi társadalma is több részre, rétegre oszlik. Van egy réteg, akiket techokratáknak hívnak. Egyfajta fantasy mérnökök. Akik a fantasyba nem illő tárgyakat, járműveket, fegyvereket készítenek. Ilyen technokrata a főszereplő Ian Aranil húga, Myrva is.
Myrván és a technokratákon keresztül kap a történet egy nagyon ízlésesen kitalált, egyáltalán nem anakronisztikus, modern zamatot. De úgy képzeld el, hogy egy középkori fantasyben egyáltalá nem történetidegen robot szerepel! Mondom,: ROBOT! Ez úgy mindenhol máshol erőltetetten hangzana, de itt mégsem az. Ahogyan a léghajó, vagy a torpedó sem. S nem csupán azért nem szövetidegenek ezek a tárgyak, mert nagyon ügyes dramaturgiával használták fel őket, hanem azért is, mert a képi megformáásuk is teljesen megfelelel mind a kzépkornak, mind a fantasy környezetnek.
De minek ragozom túl a véleményemet,
amikor tulajdonképppen annyi si simán elég lenne, amit már többször leírtam: gyárilag nem vagyok fantasy-kompatibilis, se regényben, se képregényben, se filmben. Semmi gyűlölet, semmi elvi fenntartás, semmi esztétikai távoltartás, semmi ilyesmi, egyszerűen csak általában hidegen hagynak. Ami nem jeelnti azt, hogy egyáltalán ne foglalkoznék velük, és betegesen kitérnék előlük. Maximum annyit jelent, hogy keresni nem keresem a társaságukat. Annyira nem, hogy kezdetben a Dragonero-t is kerültem. Miután az egyik száma a kezembe került, nos, már nem teszek ilyet.
S akkor ezt a bekezdést vessd össze azzal, hogy a Dragonero magyar változatából már csak egy kötet hiányzik (tudod, az Eredet; ha szembe jön veled, tudod, hol találsz!), s eddig mindet nagy élvezettel olvastam. S látod, a hiányzó egyet kersgélem is. Ahogyan ezt a második kötetet is kerestem.
Szerinted kell ennél nagyobb dicséret? Van még egy érvem: a Dragonero három főszereplője, Ian, Gmor, az ork, és Sera, az elf, SZERETI egymást. Semmi csöpögés, semmi trióaktus, semmi LMBTQ: barátsággal. Pont. S a barátság szó, meglepő fodulattal itt azt jelenti: barátság. S a kitűzött célok elérése, mitöbb a túlélésük is ezen a barátság alapszik. Még akkor is, ha például az ork és az elf folyamaotsan ba...tatja is egymást. Mert az is szeretetből történik. Hogy mekkorából, az kiderül akkor, amikor valamelyikük életveszélybe kerül.
GooBo, Hosszúvölgy, 2018, 192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158072526 · Fordította: Koszoru Péter
9,5
2023 október közepének az eleje. Vasárnap reggel. Elkezdtük szétszedni a szobánkat. Tegnap Csemete és a vőlegénye ide/haza/hozzánk ugrottak. Szerelmetesfeleségtársam ihasználva, hogy sokan vagyunk, délután négy felé, a délutánnak megfelelő délutáni kávéval a kezünkben kisütötte, hogy ha már ilyen sokan vagyunk, hordjuk a helyükre a könyves szekrényeket: három a túlszobába, emitt egy jóval odébb.
– Zsákom, ez olyan négy-öt óra munka, alsó hangon.
Hitetlenkedve nézett rám.
– De hát sokan vagyunk!
– Akkor is. Felpakolni csak te és én tudunk, és az a hosszú.
Láttam rajta, nem hiszi.
S tényleg tévedtem: két könyvesszekrény lepakolása, egy áthordása, feltpakolása, meg egy itteni felpakolása lett több mint két óra. Pedig három és felen dolgoztunk. (Erről mot több szót nem ejtek.) Amikor kész lett, akkor mondtam, hogy oké, mára itt a vége, öltözzünk, megérdemlünk egy.két sört a jövő héten sajnos bezáró Sythesisbe a Római téren. Illetve mire ez a bejegyzés megjelenik, addira már ezen a héten.
De hogy mi lesz azzal a rengeteg, most nem annyira jól sikerült bablevessel, amit főztem, azt még nem tudom. Azért nem lett olyan jó, mert SzFT túl későn találálta ki, hogy azt együnk: a piacon már semmi sem volt nyitva. Pedig a lóbabot ott kell venni, az nagyon finom, gesztenyés ízű. Meg füstölt csülök sem volt. Mentem a Lidl-be, csülök ott sem volt, csak füstölt pulykacomb, aranyárban (4e HUF 1,5 kg), de bab volt: azt hittem, lencse, olyan apró volt. Az íze meg olyan, hogy SzFT konstatálta amikor a véégeredményt kanalaztuk:
– Menza íze van. De szerettem a menzán a bablevest.
Ez nem dícséret volt.
Csmetének és a párjának mondtam, hogy feladat van: fejenként és minimum két étkezéssel, mert itt alszanak, legalább 6 tányér levest el kell pusztítaniuk. A Pár tegnap nem is evett belőle. Ma tehát hat tányérral kell megtennie! Jó étvágyat!
