FENYEGETÉS A MÉLYBŐL
Írta: Luca Enoch
Rajzolta: Cristiano Cucina
A LÁNGOK SZÜLÖTTE
Írta: Luca Enoch
Rajzolta: Alfio Buscaglia
...ÉS ELJŐ A FENEVAD
Írta: Luca Enoch
Rajzolta: Alfio Buscaglia
A VADÁSZ TÖRTÉNETE
Írta: Luca Enoch
Rajzolta: Walter Trono
Remek ez a borító, nemde? Ez a Dragonero hatodik magyar nyelű kötete.
Ez a Sergio Bonelli Editore-sorozat azok közé tartozott, aminek kezdetben, a fantasy mivolta miatt kezdetben ellenálltam, mert annyira nem kedvelem a fantasykat. Többször elmondtam már, soha nem is kedveltem. Az egyetlen, amit elsőre is igencsak szerettem A babó volt. Aztán itt meg is akadtam. Nem mondom, hogy soha semmit nem olvastam ebben a műfajban, de sokat nem. És semmi mást nem került annyira közel hozzám, mint Bilbo Baggins kincskereső kalandja A nagy regényt, A gyűrűk ura sem. Elolvastam, de csak második nekifutásra sikerült a végére jutnom.
Nos, a Dragonero elsőre teljesen levett a lábamról. Nem annyira a téma fogott meg, az olyan kis... izé... fantasy. A szokásos, orkos, sárkányos, varázslós, miegymásos, ami ilyen. Viszont a szereplők annyira nagyon kitaláltak, de annyira, hogy az csuda! De hiszen erről is nem egy alkalommal írtam már. Itt vannak a linkek, amelyeken meg tudod nézni hol mindenhol.
1. – A sárkány vére (+ Az alkimisták titka)
3. – Agyar és acél (+ A fürkészek gyűlése)
4. – A gonosz bűvölete (+ Zehfir birodalmában)
5. – A vérfiak királynője
11. – Az élőholtak hordája (+ A szarvas karmai között)
Legendák – Kalandok Darkwoodban
Az ebbe a kötetbe felvett történetek eredetileg a Dragonero 12–14. számában jelentek meg, 2014-ben. A négy cím két és fél történetet jelent. A Fenyegetés a mélyből önálló történet. A Lángok szülötte valamint az ...és eljő a fenevad egy összefüggő történet, két részben. A vadász története az előző, két részű történet kiegészítése, érdekessége, valamilye.
A Dragonero-ra kivétel nélkül jellemző a részletes ábrázolás. (Mondjuk ez a Sergio Bonelli kiadványaira általában igaz, de ebben az esetben az utolsó történetecskére különösen az.) A szereplők kiváló karakterén túl ez volt az indoka, hogy feladtam a fantasyval szembeni fenntartásaimat, ha Dragonero-ról van szó.
FENYEGETÉS A MÉLYBŐL
Ian Aranill, azaz Dragonero, a sárkányölő és barátai, Gmor, az ork és Sera, az elf-lány (na, jó, százhúsz éves, de úgy néz ki mintha tizenkettő lenne) Solian város közelében lakik, fent a dombon.
Egy nap, éppen ebédidőben, a városka főterén hatalmas lyuk keletkezik, amiből hamarosan előmászik egy furcsa alak. Sera-val ellentétben ő fiatal, de igen öregnek tűnik. Ő a földalatti világ megbízott felderítője, Radah 'El.
A lyuk nem miatta tátong a város főterén. Ám ha már ott van a lyuk, hát a barátaink naná, hogy aláereszkednek megnézni, mi okozhatta a föld beszakadását. Radah 'El velük tart.
S mik élnek a föld alatti bányákban? Na, mik? Úgy van, törpék. Hát itt is van belőlük néhány. Akik ismernek egy komplett föld alatti várost. Meg tudnak egy hatalmas féregről is, ami a föld alatti városban a semmiből jelent meg nekik, hogy azátn úgy egye át magát a sziklákon, ahogy a macska a vajat eszi.
Ezen a porolós képen nagyon jót rötyögtem
S innentől beindul a kaland. A város tényleg hatalmas, a féreg megjelenik, ő több mint gigantikus, a kalandot mindenki túléli, csak... De többet elmondani több lenne, mint tapintatlanság.
Amikor az epizód végére értem, hiányérzetem támadt. Ugyan a kaland befejeződött, de nem záródott le teljesen. Nem tudtam meg, hová lett, visszatérhetett-e valaha, aki eltűnt, honnan jött miért a féreg, ki építette a nagy várost a föld alá, hová lettek a lakói... És így tovább.
De a vége nem volt semmi hiányérzetem, ellenkezésem. Jó a felvezetés, jó a konfliktus kibontása, remek figura Radah 'El, jó ötlet, a folytonos morgása... a majd' elszóltam mi miatt. Bírtam a törpefigurákat és az akciójeleneteket is. Úgy bruttó.
S tény, ami tény, bár nem kételkedtem benne, hogy így lesz, de Ian és barátai épségben visszatértek az otthonukba.
Tudod mire lennék még kíváncsi? Solian lakói hogy a viharba temették be a város főterén tátongó marha nagy és mély lyukat?
A LÁNGOK SZÜLÖTTE – ...ÉS ELJŐ A FENEVAD
Ahogy mondtam már, e két cím egyetlen sztorit takar.
Ian, ugye, sárkányölő. Nem sok sárkányt ölt meg eddig, csak egyet, de az nagykutya volt a sárkányok között. Ráadásul a csatázásuk közben a sárkány véréből került Ian vérébe is valamennyi. Ezáltal némely tulajdonságai fokozatosan megváltoztak, kialakultak. Ian ettől nem éppen a legnyugodtabb. Ennek az átalakulásnak a része az is, hogy amikor megjelenik egy sárkány Ian megérzi a jelenlétét. Álmodik vele, spontán rosszullét fogja el és valamiféle telepatikus úton aztán kommunikálni tud vele.
Közben megjelenik egy sárkányvadász csapat is. Ian és Gmor legnagyobb meglepetésére két szipoly is tartozik hozzájuk. A szipolyok Dragonero-szerte amolyan helyi zombiszerűségek. Egyencsúnyák és nagyon nem jellemző, hogy együttműködjenek bármi más lénnyel.
A sárkány közben tevékenykedik, a nyomában csak üszkös romok... Ian, Gmor és a kis sárkányvadász-bagázs meg a nyomába ered.
Nem részletezem a cselekményt. Azt viszont igen, hogy a kapcsolatok ellentmondásait felettébb remekül kezeli a történet. Úgy Ian és a sárkányvadász-bagázsét, különös tekintettel a vezetőjükre, a roppant csúnya, a fél fején lesavazódott Raykartra, mint a sárkányra. Akit Ian nem enged legyilkolni, s aztán meg... De mondom, nem részletezem. A történet izgalmas, érdekes.
A VADÁSZ TÖRTÉNETE
Ez a kis szösszenet Raykart (tudod, a sárkányvadász-bagázs vezetője) egy nem sárkányra, hanem egyéb fenevadra vadászását mondja el. Középpontjában egy, az előző történetből származó gyilok-szerszámmal. Nem rossz a történet sem, de messze nem az az erőssége.
De barátom, a rajzok, ezek a rajzok! Megszoktam a kiadó történeteiben a részletességet, aprólékosságot, de rendre meg tudnak lepni. Ezúttal le is nyűgöztek. Mert nézd csak például ezt a képkockát! 
Gondolom, neked is elakadt a lélegzeted. Én hosszú percekig méláztam e rajzok felett. A történet megarövid, és valóban arról szól, amit a címe ígér, egy apró kapcsolódással az előző történethez.
MINDÖSSZESEN
Nem tudom megállni, azért csak összefoglalom... Miközben nem változik semmi, és a kötet pont olyan mint az eddigiek, koncepciózus, izgalmas, érdekes, remekül felépített világgal és karakterekkel, mindez lenyűgöző képi megfogalmazásában, amely simám és tökéletesen feledteti a közepes, átlagos történeteket. Szóval mindez ebben az esetben is pont így működik. Pompásan és hibátlanul. Én meg egyre azon törpölődöm, vajon hol van és mi a titka annak, hogy egyszerűen képtelenség megunni a Dragonero-t?
Dragonero értékeléseim
Dragonero – Legendák – Kalandok Darkwoodban
Dragonero 1. – A sárkány vére (+ Az alkimisták titka)
Dragonero 3. – Agyar és acél (+ A fürkészek gyűlése)
Dragonero 4. – A gonosz bűvölete (+ Zehfir birodalmában)
Dragonero 5.– A vérfiak királynője (+ Halálos érintés – A farghok árnyékában – A védnővér története)
Dragonero 11. – Az élőholtak hordája (+ A szarvas karmai között)
ooBo, Hosszúvölgy, 2019, 288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158127622
10/10
2023-ban a megfeszítés és a feltámadás közötti napon. Olyan kis mocskos idő van, hogy csak örvendezni tudtunk, hogy nem mentünk Fertő tavat körbecangázni. A s*günk is befagyott volna. Így hétfőn nem megyünk a szokásos tavaszi Duna-kanyaros körünkre sem. Szobról szoktunk Verőcéig leereszkedni, Nagymaroson sült halazva, sörözve egyet. Most megvárjuk, hogy legyen végre a tél helyett tavasz.
Így tegnap csendes napot töltöttünk egyet, megcsodálva az „Avatar” természetfilmességének remekségét, olvastunk, írtunk, összebújtunk, és főztünk egy giga adak füstölt sonkás bablevest. Ma elugrottunk ugyan a Pennybe ezért-azért, Szerelmetesfelségtársam most éppen dolgozik, én meg írok. Ma meg a „Babilon” című piszok hosszú opusszal múlattuk még az időt. Két részre bontva a három óráját.
Közben meg a Rhapsody „Down of Victory” lemezének nagyívű operaisága döngöl a fülünkbe. „Hooooly Thunder Force.” Ezen túl két napja megint a felettébb pompás, lengyel Millenium nevű együttest hallgattam folyamatosan. Különös tekintettel a „44 minutes” albumra.
S közben állásokat nézegettem. Volt is, ahová küldtem életrajzot. S küzdöttem az életrajzom aktualizálsával vagy egy órát. Mert azt mondják a bölcsek, hogy érdemes a volt munkahelyeket nem kronologikusan felsorolni, hanem előtérbe hozni azokat, amelyek a megcélzott pozíció szempontjából lényegesek. Csak ki kellene próbálnom a Canva asztali alkalmazásának a lehetőségeit, hátha egyszerűbb vele küzdeni mint a Word-del.
