Két dolgot rögtön és azonnal el kell mondanom! Az első az, hogy ezeknek a színezett, némileg átdolgozott Korcsmáros képregényeknek voltaképpen ha nem is egyenlő rangú, de mindenképpen kellő szerénységű és brillián sképességű alkotótársa a képregények két átdolgozója, Garisa H. Zsolt és Varga…

Én és a képregények Úgy vettem észre, a képregényekre nézve (is) alapvetően konzervatív vagyok. Vannak témák és képi megoldások, amik egszerűen nem kötnek le. A múltkor belenéztem például valamelyik friss Batman-be, meg egy.két manga-megoldásba, meg volt a kezemben a Spawn, meg sok minden, de semmi…

MIVEL A SOROZAT KÖTETEIT a könyvtárból veszem ki, az olvasás kronológiáját illetően ráutalódtam arra, hogy mikor találom meg a következő kötetet. Mire a 10. után egyidőben bukkantunk fel végre a 11-el a könyvtárban, elég sok idő telt el. Lehet, hogy nem is baj, mert nem telítődtem annyi a zombikkal,…

Ami kétségtelen, és minden Blacksad-képregény értékelésénél refrén: a Blacksad nehezen felülmúlható képi világgal rendelkezik. A rajzok egyszerűen gyönyörűek, részletgazdagok, a nézőpontok frenetikusak. Ha a Blacksad szóba kerül, nincsen ember, aki ezt ne említené meg. A szerzőpáros, illetve a…

A füzetet egyedül a rajzoló, Alberto Uderzo jegyzi. Vagyis jelen esetben ő az író is.Eredetileg az állandó szerzőtárs,Goscinny halála után négy évvel, 1981-ben jelent meg ez a füzet. Aminek a címével rettentő bajban vagyok. Az odüsszeia szó, ugyebár ez köztudott, Homérosz hősének, Odüsszeusznak a…

Lucky Luke-ot nem kell bemutatnom senkinek, úgy gondolom. Lucky Luke alakja: a magányos cowboy, szájában az állandóan ott lógó cigarettával, később, gyermek- és egészségvédelmi okokból fűszállal, aki gyorsabb a saját árnyékánál is, ha pisztolyozni kell, akinek csuda értelmes lova van, viszont néha…

Ahogy már jól tudjuk, a Blacksad egy noire-típusú képregény, s maga Blacksad egy Philip Marlowe-szerű macska-magánzsaru, aki kemény közömbösséggel, mélyben megbújó érzésekkel mászkál a város bűnének a mocsarában. A Blacksad egy állatszereplőkkel dolgozó krimiképregény. Egy olyan krimiképregény,…

Története van annak, hogy miért olvastam én már régebben is Hellboy-t, miközben néhány kivétellel nem tartoznak a kedvenceim közé a modern, szuperhősös képregények. (A Watchmen óriási és zseniális kivétel!). A horrort pedig nem kedvelem különösebben, sem képregényben, sem filmen. Igazából nem volt…

A 34. magyarul megjelent Lucky Luke-füzet. Ismét nem az eredeti szerzőpáros, Morris és Goscinny követte el, hanem a titokzatos nevű Achdé & Jul páros, akik több Lucky Luke füzetet is jegyeznek. Achdé eredeti neve Hervé Darmenton. 1961-ben született, francia és 2003 óta rajzolja az új Lucky Luke…

Szóval az úgy volt, hogy a börtön elhagyása után kicsit csillapult bennem a lelkesedés. (Mármint nem amikor én hagytam el a börtönt, mert még látogatóban sem voltam ott soha, hanem amikor a képregény-sorozat hősei tették ezt.) De már a csillapult lelkesedéses értékelésben is írtam, hogy Kirkman…

Még tart a lendület. Sokszor gondolkodtam, hogy azok a sorozatok, amelyek nem egy A-tól Zs-ig történetet mesélnek el (mittomén: Sándor Mátyás, Egy óra múlva itt vagyok), vagy nem olyanok, és egy-egy rész teljesen önálló történet, csak a szereplő(k) azonos(ak) (pl.: Colombo, Minden lében két kanál),…

Úgy van az, hogy amitől az ember nagyon tart, és tolná a bekövetkeztét, valahogy mégis várja, hogy végre megtörténjen, miközben egyáltalán nem.  Így voltam ezzel a kötettel, meg így volt vele a kis csapat is a börtön biztonságában. Tudták, hogy el fog jönni a nap, készültek is rá, jó lett volna…

Nincs olvasó ember, aki ne ismerné Tolsztoj közhellyé vált gondolatát: „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” Vagyis a boldogságban voltaképpen semmi elmesélnivaló nincsen, tök unalmas hallgatni. Nem véletlen, hogy a végső üdvösségről, az újjá…

Frank Miller az erőszak rajzolója. Zseniális rajzolója. Frank Miller Sin City megteremtésével alapművet alkotott, majd épített fel a folytatásokkal. A város neve, mondani sem kell, beszédes név: a vér, a hatalom, a korrupció, a prostitúció városa Sin City. A történet indulásakor egy zsaru nyugdíjba…

Sokszor mondtam, legutóbb tán valamelyik (vagy több) The Walkind Dead-képregény értékelésénél, hogy soha életemben nem szerettem sem a horrort, sem az öncélú kaszabolós krimiket, thrillereket. Frank Miller Sin City-jét is sokáig csípőből utasítottam el. Amíg egyszer csak úgy nem jártam vele, hogy…