A füzetet egyedül a rajzoló, Alberto Uderzo jegyzi. Vagyis jelen esetben ő az író is.Eredetileg az állandó szerzőtárs,Goscinny halála után négy évvel, 1981-ben jelent meg ez a füzet. Aminek a címével rettentő bajban vagyok. Az odüsszeia szó, ugyebár ez köztudott, Homérosz hősének, Odüsszeusznak a nagy utazásából származik, s amelynek legfőbb célja az volt, hogy tárival együtt hazajusson Ithakába, legfőbb akadálya pedig, hogy vacakoltak vele az istenek, ők meg nem akarták, hogy visszajusson a szülőföldjére. Ha így nézzük, akkor a füzet megfelel a címének. Ám ha meg úgy nézzük, hogy minden második füzetben jár valahol Asterix és Obelix, és a küldetésük elvégzése után a legfőbb céljuk az, hogy hazajussanak, akkor meg teljesen értelmetlen ez a cím, hiszen minden második füzetnek lehetne ez a címe. Asterix és Obelix ebben a füzetben kőolajat keres a Közel-Keleten. Azért keresnek kőolajat, mert a falujuk druidája szerint a kőolaj  nélkülözhetetlen összetevője a falut legyőzhetetlenné tevő csodaitalnak, viszont a beszerzője, a főníciai kalmár nemes egyszerűséggel megfeledkezik Csodaturmix megrendeléséről, és mi lesz így a faluval?

A dolgot bonyolítja, hogy a faluba érkezik egy Ceasar szolgálatában álló áldruida, Nullanulladix, aki meglehetősen hamar gyanússá válik Csodaturmix számára, figyelemre inti hát az útra készülőket, akik először Jeruzsálem felé veszik az irányt. Nem lövök le semmi poént, és semmit sem a történetből. De, egyet mégis! A következő két kis képnél egyszerűen kifeküdtem a röhögéstől:

Van meglepetés is a könyvben: a kalózokat például egyszer sem süllyesztik el Asterix-ék. Ennek miértjét nem árulom el, de hihetetlenül jó pofa. Aztán meglepetés az, amikor hazaérnek a küldetésből, de ez már tényleg akkora spoiler lenne, amire még én sem vagyok képes.

A napokban jelent meg egy új Lucky Luke-füzet is, A kéklábúak támadása. A jelen kötet és aközött az a hasonlóság, hogy egyiknek a megalkotásában sem vett részt Goscinny. Amazt is a rajzoló készítette el egyedül. De amíg emitt Uderzo-nak remekült sikerült a szólózás, addig Morris-nak nem annyira. Uderzo, bár az általános vélekedés szerint az egyedül készített történetei nem voltak annyira szellemesek, mint a párban alkotottak, egy nagyon vicces, röttyintős történetet rittyentett össze, amiben, mint már említettem, apró kis meglepetések is vannak, az eddigi történetek sémáinak a felhasználásával. Vagyis bizonyos pontokon (kalózok) úgy más, és attól lesz mulatságos, hogy kifordítja a megszokottat. Ennyi történet után, különösen, hogy nem az eredeti megjelenésük sorrendjében jönnek ki magyarul a füzetek, nagy meglepetésekre, újításokra nem szabad számítanunk, még akkor sem, amikor franchise történetek jelennek meg. Amikor pedig az eredeti szerzőkéi, pláne nem. De a címétől eltekintve ez az odüsszeia nagyon simán ott van a legjobb Asterix-történetek között.