Voltaképpen nem is tudom, hogyan lehet nem egy-két szóval (pazar, pöpec, tök állat, totálbrutálzsírkaraj, stb) elintézni sem Rejtő könyveit, sem Korcsmáros grafikáit. Ami itt muníciót ad, az tulajdonképpen a plusz két alkotó munkája, akik a külső borítón említésre sem kerültek. Garisa H. Zsolt és…

Na, így a sorozat hatodik részénél már végképp nem írom le, hogy nem szeretem, sosem szerettem a horrort. Azt még igen, hogy az egész Wólkingded-cirkusszal Ofi becenevű barátom késztetésére kezdetem foglalkozni, mert jobbára adok a véleményére. Ofi azt mondta, hogy nem a zombicsócsa a lényeg, sőt, a…

Immár nem írom le, hogy nem szeretem a horror, hogy öncélú műfajnak tartom, s hogy még nem találkoztam olyan horrorral, ami meggyőzött volna arról, hogy eddig tévedésben voltam. Így, egy horror képregény-sorozat hatodik részét olvasva, úgy gondolom, ez nem is lenne igazán meggyőző. Ráadásul pénteken…

A képregény-sorozat első három részének az értékelésiben leírtam, hogy soha nem szerettem igazán a fröcskölős, szaftos, darabolós horrorokat semmilyen formában, a halál után csámborgó hullák meg egyenesen taszítottak. Amit nem írtam le eddig: a halál utáni bármilyen tudatos létezés még a…

A bevezetés újrahasznosított refrén, de közvetlenül utána ott lesz a harmadik rész vesézése. Kezdjük a legalapoknál: nem szeretem a horrort. Egyfelől, mert nem látom találtam még (?) meg az értelmét, hogy miért jó félni és ezáltal lelkileg fosni, másrészt talán mert nem láttam, olvastam igazi,…

Némi újrahasznosítás következik De aztán, de aztán... Van némi előzménye ennek a kötetnek. Egyfelől, mert második rész, másfelől, mert nagyon nem természetes, hogy én horrort nézzek, olvassak. Ezért az első részhez írt értékelés bevezetőjét most újrahasznosítom. Íme: Kezdjük a legalapoknál: nem…

Kezdjük a legalapoknál: nem szeretem a horrort. Egyfelől, mert nem látom találtam még (?) meg az értelmét, hogy miért jó félni és ezáltal fosni, másrészt talán mert nem láttam, olvastam igazi, minőségi horrort eddig. Talán a Ragyogás az egyetlen kivétel, ami olvasva, nézve is tetszett, de a pontos…

Újabb Lucky Luke füzet, újabb megleptés! Hogy kicsoda Lo Hartog Van Banda (lásd a jobb oldali képet), fogalmam sincsen, még nemi Guglizás után is csak kevés, de rettentő furi neve van. A Lo nem valami kínai óccó toldalék, hanem a Ludwijk rövidítése. Viszont a furi neve nem tartja vissza attól, hogy…

Már pontosan nem tudom, mire volt a nagy lelkesedés, de a fiam, Gergő óriási örömmel újságolta, hogy képzeljem, végre meg fogja jelentetni a Móra Kiadó az eddig magyarul kiadatlan Asterix-történetet is! Indokolta, de nem emlékszem, mivel, a nagy örömét. De a nagy öröm miatt a tény, hogy végre…

Camus és én soha nem találtunk egymásra. Nem tudunk egymással mit kezdeni. Akkor sem, ha a nagykamasz koromat végigkísérte a Szüsziphosz mítosza című esszéjének egy gondolata: A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet. Volt, hogy egy plakátnyi rajzot is…

Amint az már mondtam az általam olvasott első és harmadik rész értékelésénél, és úgy fest, ez állandó refrén marad: a Blacksad egy gyönyörűen megrajzolt, állatszereplőkkel dolgozó noire képregénysorozat. A főszereplő, Blacksad egy kandúr. Aki magánnyomoz. Kemény csávó... ööö... kemény macskosz. A…

Íme, a 2018-as legújabb Lucky Luke képregény, amit a klasszikus szerzőpáros követett el: René Goscinny-Morris. Úgy véltem, bár valami gyanús volt, hogy a füzetek számozása megegyezik az eredeti számozással, de a Wikipédia szerint ez nincs így. Ez a jelenlegi füzet az előző mondatban klasszikusnak…

A füzet meglepetés. Egyfelől mert ezt már nem a klasszikus Asterix-alkotópáros jegyezte, másfelől pedig azért, mert nagyon jó!  Egy cigány asszony azt jósolja Obelixnek, hogy egy fogathajtó versenyen díjat fog kapni. Obelix vérszemet kap, és azonnal vesz is magának egy versenyfogatot tízszer…

A Magyarországon először megjelent füzet története egyszerű: a kis gall faluba eljut a hír, hogy Ceasar a belga harcosokat tartja a legbátrabbnak a birodalmában. Hasarengazfix főnök ezen annyira felszívja magát, hogy elhatározza, útra kel, és megnézi magának a hős belgákat. Asterix és Obelix…

Sin City, a Bűn Városa. Mára fogalom. Frank Miller műve alappá lett a képregény műfajban. Két okból. Egyrészt a zseniális rajzstílusa miatt: a képeken nincsenek színek, nincsenek árnyalatok, Miller kizárólag a feketével és a fehérrel dolgozik (kivéve a „Sárga rohadék¨ című epizódot), és ezzel a két…