Szóval az úgy volt, hogy a börtön elhagyása után kicsit csillapult bennem a lelkesedés. (Mármint nem amikor én hagytam el a börtönt, mert még látogatóban sem voltam ott soha, hanem amikor a képregény-sorozat hősei tették ezt.) De már a csillapult lelkesedéses értékelésben is írtam, hogy Kirkman megnyert magának azzal, hogy tett egy-két nagyon finom jelenetet a csillapodásos részbe. Illetve behozott egy új figurát a képbe, Abraham-et, aki legalább annyira férfi, mint Rick, és meg van még mindene. 

Rick és Abraham két dudás egy csárdában. Egyébként nem kellene, hogy így legyen, de tény, hogy ez egy nagyon klassz kis konfliktushelyzetet eredményez. Az első komoly konfliktusuk [[SPOILER: Maggie, mint utóbb kiderül, sikertelen öngyilkossági kísérlete miatt tör ki. Abraham, nagyon jogosan, kíméletből azonnal főbe akarja lőne a halottnak hitt lányt, Rick, pedig, szintén teljesen jogosan (vagy nem?) még időt akar hagyni a gyászra. VÉGE]] Itt kölcsönösen megígérik egymásnak,hogy még egy ilyen, és gondolkodás nélkül lőnek. 

Viszont innen megint van a szerzőnek egy zseniális húzása. Abraham félrevonul, és magára zuhan. Mintegy megelőlegzi azt a beszélgetés közte és Rick között, ami nemsokára bekövetkezik, és ami a kötet címét is adta. Meg ennek az egész résznek az értelmét. Amin ismét lehet min töprengeni is egy kicsit. 

Mert voltaképpen mindkettejük problémája ugyanaz: a megváltozott világban ők maguk is kényszerűen változtak. Változtak, mert változniuk kellett, ha élni akartak (akartak) és meg akarták védeni azokat, akiket szerettek. És bár ez egyiküknek sem sikerült, szembe kellett nézniük önmagukkal: simán képesek lelkiismeret-furdalás nélkül ölni, ha tudják, hogy az jó célokat szolgál. S közben a lelkiismeretük mégis motoszkál, no nem az ölés miatt, hanem amiatt, hogy nem éreznek miatta semmi furdalást. És ez, a hiány, furdalást okoz. Ezen a ponton a két férfi egymásra talál. Nem omlanak a másik nyakába, de megtalálják a közös pontot, a közös élményt, a közös fájdalmat, a közös kérdéseket, kétségeket. 

Ebben a részben nagyon kiegyensúlyozottan adagolva kapjuk az akciót és a szereplők egymáshoz viszonyulásait. Mi több, még hihetők is ezek a viszonyulások, sőt, megkockáztatom: alátámasztottak, hitelesek. Emiatt ugyan badarság talán egymáshoz viszonyítgatni a sorozat füzetet, de mégis, számomra ez volt az egyik legjobban átgondolt, legérdekesebb rész.