Nincs olvasó ember, aki ne ismerné Tolsztoj közhellyé vált gondolatát: „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” Vagyis a boldogságban voltaképpen semmi elmesélnivaló nincsen, tök unalmas hallgatni. Nem véletlen, hogy a végső üdvösségről, az újjá teremtett Földön létrejött örök békéről is rögvest az jut az ember eszébe, hogy vajon ki a csuda az, aki őszintén vágyik arra, hogy egy aranyvárosban egy örökkévalóságon át hallelújázzon? És mi fog ott történni?

A Kirkman és Adlard teremtette világban már az is harmónia, ha csupán annyi történik egy kötetben, hogy valaki elveszít egy lábat, meghal néhány kéme a rohadék Kormányzónak, aki némileg kevesebb testrésszel rendelkezik ugyan, de nem átalkodott életben maradni, valaki a zombik elé veti magát öngyilkosságul, és születik egy gyerek. Egyszóval tele van cselekménnyel ez a kötet is. Mégis, az eddigiek után roppant statikusnak tűnik ez a folytatás. Szinte unatkoztam, amikor olvastam. Jobbára az hajtott, na, jó, ösztökélt finoman, hogy közelebb jussak az ostromhoz. Amit várok. Meg nem is. 

Viszont ebben az unalmas részben volt három nagyon jó, kis csöndes jelenet. Az egyik amikor Lori el akarja mesélni Rick-nek, hogy mi volt, mi történt közte és Shane között. Lori mondaná, ami Rick már tud, de nem akarja hallani, azt, amit tud. Finom, ügyes kis jelenet. 

A másik hasonló, a pórul járt, de életben maradt Dave esete. Dave-et megharapja egy zombi, de mert van segítség, egy fél lábal kevesebb lesz. De életben marad. Amikor a műtét után magához tér, Andrea úgy lebattya, mint a pengős malacot, hogy lehetett annyira hülye, hogy ennyire hülye volt? Ügyes, mert nagyon plasztikusan átjön a szeretet dühe, ami majd szétveszíti Andreát. A harmadik jelent szintén kettejüké: az öreg, immár féllábú Dave felajánlja Andreának, hogy menjen, nyugodtan feküdjön le Tyreese-vel. Pár képkocka csak, de sikerült annyi szeretetet belevinni, hogy csak na! 

Amit még megemlítek, az a dramaturgia. Eddig nem is figyeltem rá nagyon, de ebben a részben, talán éppen a csöndessége miatt feltűnt, hogy mennyire megkomponált a tempó. Dave-et megmarja egy rohadék zombi, orvos kel neki. A következő képkockán Lori éppen szül. Dave felajánlja Andrea-nak, hogy fiatal, szép nő, feküdjön le Tyreese-vel, a következő képkockán Tyreese szerelmeskedik Michonne-nal. Remek azonnali kapcsolódások, továbbgondolások, ellenpontok!

Szóval csendesebb, statikusabb ez a kötet, de legalább ad időd a szemlélődésre, jobban oda tudunk figyelni a szereplőkre, az érzéseikre, a kapcsolataikra. 

4/5

(2019)