Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


H. Nagy Péter (szerk.): Ütköző világok

Tanulmányok Philip K. Dick műveiről

2018. augusztus 26. - Mohácsi Zoltán

Felmerül a kérdés, mi csudáért érdekli az embert egy író (színész, zenész, festő, akárki) élete, miért nem elégszik meg a produktummal magával? S na jó, kíváncsi arra, mik lehettek a motivációk, hol vannak a gyökerek, milyen volt akkoriban a társadalom, s milyen volt az alkotó, mint ember? Elismerem…

Tovább

Iain M. Banks: Kultúra 1. – Emlékezz Phlebasra

Az e-book olvasó vs. könyv versenyben nálam messzemenően könyv maradt felül. Ami nem azt jelenti, hogy ne olvasnék e-book-ot, és ne kényszerülnék belátni, hogy vannak verhetetlen előnyei is. A múlt héten költöztünk egy feleakkora lakásba, mint az előző, s ez másodpercek alatt beláttattan velem azt a…

Tovább

Ludvík Souček: Az ősi lovagi jel (A vak madarak titka 2.)

Ez sem rossz, de messze nem is olyan jó mint az első rész volt

Az a baj, hogy ez a könyv nem jó. Pedig nagyon akartam, hogy az legyen. Hogy legalább a nyomába érjen a zseniális első résznek, hogy kiegészítse, folytassa azt, kerekítse, továbbvigye a történetet. (Fontos figyelmeztetés: senki el ne higyje a fülszöveg kijelentését, hogy Az ősi lovagi jel önmagában…

Tovább

Kürti András: Csókol: Renate

Óbuda, Könyvmegállós szekrény, ránézés, megszeretés. Amiben minden bizonnyal nagy szerepe volt a grafikáknak, amiket Várnai György követett el. Egyik kedvenc karikaturistám volt, a rajzai jókedvűek, játékosak, vidámak. A könyvet itt, a Moly-on senki sem olvasta. Ez meglepetés volt, nem is…

Tovább

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Úgy indul a történet, mintha csak egy Sherlock Holmes sztorit olvasnék. Vagy bármi XIX. századit, maximum a XX. század elejéről egy titokzatos, misztikus történetecskét. S bármilyen kis vékonyka, könyvjelzőnyi a könyv, valahogy mégsem lett haladós. Annak ellenére nem, hogy szívemszotty az…

Tovább

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

Érdekesek ezek a Sztrugackij tesók, pontosabban érdekesek a könyveik. Egyik sem lett a kedvencem, nem ragadott torkon, nem tepert le, nem tetette le velem a petéimet, nem ájultam el tőlük és semmi szuperlatívusz. De itt sorakozik jó pár a polcomon, tervben van a hiányzók, sőt a teljesebb kiadások…

Tovább

Ray Bradbury: Szép arany almáit a nap

Ez a kötet a legegyértelműbb bizonyítéka annak, ha bárkinek egy csepp kétsége lenne, hogy Ray Bradbury író és nem sci-fi író. Elsősorban azért bizonyíték erre ez a kötet, mert a benne felsorakoztatott történet közül maximum hat nevezhető sci-fi novellának. Vagyis a könyvtárakban, a könyvesboltokban…

Tovább

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

Ray Bradbury ma már fogalom. A Marsbéli krónikák, Ray Bradbury-től, szintén az. Szerelmem úgy kezdődött Bradbury-vel és a Marsbéli -vel, hogy valamikor a ’80-as évek elején megjelent egy egyenborítós kislemez (tudjátok, bakelit, kb. 20 cm átmérő, egy oldalon egy szám) a Rockhullám sorozatban. Az…

Tovább

John Scalzi: Vörösingesek

Az a helyzet, hogy a könyvet egy hete fejeztem be, de most döbbentem rá, hogy nem írtam róla értékelést. Hát hajrá, gép elő, kávé lefőzve, bár már nincsen korán, de a délutáni kései szundiból feleszmélve jól esik még egy, és akkor uccu neki! Scalzi könyvei olvasmányosak, pergősek, akciódúsak, az…

Tovább

Philip K. Dick: Különvélemény

PKD. Megannyi sci-fi könyv szerzője. Sci-fi-k, amik nem is annyira tudományosak, mintsem fantasztikusak. Illetve, ha az egyre ismertebb, divatosabb és még a fizikusok által sem értett kvantumfizikára gondolok, párhuzamos világok, húrelmélet, miegymás, akkor talán PKD mégis sci-fit ír, beleértve…

Tovább

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

Ezt a könyvet olvasva ismételten eszembe jutott, hogy vajon mennyire befolyásol egyes könyveknél, ha ismerem már a szerzőt, s van előélete az életemben? Nagyon. Mert a Sztrugackij tesók azért fogalom az irodalomban. Tarkovszkij óta mindenképpen. De az is biztos, ha nem tudom, hogy ez a Sztrugackij…

Tovább

Stephen King: A búra alatt

A szemléletváltás nézőpont kérdése. Ha akarom: rugalmasság. Annak beismerése, hogy tévedésképes ember vagyok, aki új adatok birtokában nem restelli felülírni, korrigálni az addigi véleményét. Ha másképpen akarom: szélkakas gerinctelenség, gumi-hozzáállás. Amikor azt mondom, feladom a Stephen…

Tovább

Raana Raas: Csodaidők – 3. Árulás

Nomostmerugye… Kognitív a disszonanciám. Egyfelől nem tudom letenni a sorozatot: kiolvastam a harmadik kötetet, és bá elhatároztam, hogy pihenésképpen, és védve magam a túltöltődés ellen elolvasom a frissen beszerzett és számomra eleddig ismeretlen Méhes György könyvet, az Öcsi naplóját, mégis…

Tovább

Raana Raas: Csodaidők – 2. Kiszakadtak

Ahogy olvastam, jó darabig nem értettem, hogy miért is olvasom. A stílussal persze semmi baj, EtaRaas élvezetesen ír, élnek az alakjai, a mélyben megbúvó összefüggések csak-csak felvillannak, a jellemek teljesednek, árnyalódnak, sőt  ((SPOILER: Yaan esetében finoman de nagyon határozottan…

Tovább

Raana Raas: Csodaidők – 1. Az ogfák vöröse

MÁSODIK OLVASÁS  Nem a mostani, hanem egy régebbi születésnapomra megkaptam Szerelmetesfeleségtársamtól a Csodaidők négy kötetét, ráadásul a szerző által személyesen nekem dedikálva (!) mindegyik. Hihetetlenül örültem mindnek, emlékeim szerint a szerzőnek meg is köszöntem a személyességet, amit…

Tovább
süti beállítások módosítása
Mobil