Szerelmetesfeleségtársam Anyujával cserekereskedelemben vagyunk bizonyos ételekkel és könyvekkel. Akinek van, megosztja, de legalábbis kínálja vele a másikat. Igaz, alapvetően más-más ízeket kedvelünk ételben is, könyvekben is, de határozottan vannak közös metszeteink.  Legutóbb én egy Andrew Lloyd…

A napokban olvastam Tittel Kinga Mesélő Budapest. Egy csütörtök délután belázasodtam, és a lázam nem is ment le a következő hét keddjéig. Tartósan harmincnyolc fok felett léteztem. A helyzet az, hogy én már harminchétnél igen dögrováson szoktam lenni, pedig másnak az semmi.  Szóval pihegtem itthon,…

Ha Benedek Miklós, akkor Illatszertár. Egyértelműen. Legalábbis nekem. Igazságtalan ítélet, tudom nagyon jól, de ezt a darabot minden jelenetében, minden mondatában, minden szereplőjével nagyon szeretem. Egyszerűen mindenki zseniális benne. Mégis, teljesen igazságtalanul nekem Benedek Miklós ugrik…

   „Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: az emberek és a magyarok.”                                 Isaac Asimov A szerzőről szóló infókkal akartam bevezetni ezt a bejegyzést. Aztán rájöttem, hogy a könyv témájához méltatlan lenne ez a sorrend. Erre…

Ez az a könyv, aminek normál körülmények között, így ránézésre az égadta egy világon semmi esélye sem lett volna arra, hogy elolvassam. Hiába Zsoldos Vera munkája a borítórajz: jelen esetben még az is az előítéleteimet erősítette. Nem Zsoldos Vera stílusa, hanem ami a rajzon van. Holott nem az van…

Eszembe sincsen azt állítani, de még gondolni sem, hogy engem már nem lehet meglepni. Sőt, egy permanens meglepődés vagyok.  Napról napra arra ébredek rá, hogy minél öregebb vagyok, annál kevesebbet tudok. És nem azért, mintha kezdenék elbutulni. (Az kéne még, ebből a kevésből is veszteni!) S minél…

Szeretek röhögni. Tény, hogy sírosan nagyon ritkán szoktam. Derűs embernek tartom magamat, bár sziporkázósnak nem. Ennek ellenére nem kedvelem a humor minden fajtáját. Például Louis de Funés soha nem jött be, egyáltalán: számomra fárasztó és idegesítő. Bud Spencer filmjei közül sem mind. Rejtőt…

Tizenhárom színész, tizenhárom sors, tizenhárom egyéniség, akik nagyok voltak, maradandót alkottak. Tizenhárom élet, egy-egy pár oldalon, tömören összefoglalva, bemutatva azokat, aik itt voltak, akiket szerettünk, és akiket ma is szívesen nézünk újra és újra.  Róluk van szó: Bajor GiziTörzs…

A San Marco utcai könyvmegállóban találtam rá. Most több színésszel kapcsolatos könyv volt, de önmérsékletet tanúsítottam, csak ezt hoztam el.  Ránézésre, belelapozva hihetetlenül gagyi a könyv. Nem győztem Technocollal ragasztgatni a könyv gerincét visszafele a borítóba, különben atomjaira hullott…

Sinkovits Imre, a Tizedes. Meg Bódi Vencel. Meg Tót, a tűzoltóparancsnok. Meg Ónodi 2, a két félidős pokolból. Meg ezer és ezer szerep.  És az az orgánum, egek, micsoda hang! Derű és nyugalom. Humor és méltóság. Ha kell pápa, ha kell pesti vagány, ha kell értelmiségi, ha kell, melós a sokból, ha…

Ezt a könyvecskét a napi munkám során Örkényben járva, a nagy élelmiszerbolt könyves forgóján leltem. Az érdeklődésemet a magyar film aranykora iránt Szerelmetesfeleségtársam keltette fel. Ő még mindig lelkesebb, mint én, de azért nagyot nyitottam. Az volt és maradt a véleményem a…

Persze, hogy Szabó István filmjét láttam először, attól kaptam kedvet Klaus Mann regényéhez. Klaus-Maria Brandauert nagyon nehéz feledni  Hendrik Höfgen szerepében. Ez még valamikor az őskorban volt, a film bemutatásának idején, amit Prof barátommal láttam. Tizennégy.tizenöt éves voltam. (Óbudán a…

Bud Spencert szeretjük. Kivétel nélkül mindenki. Mi, magyarok valamiért különösen. (Valami barbár eltörte Kaszásdűlőn a Bud Spencer park táblát. Hatalmas volt a felháborodás, aztán volt valaki, aki a saját pénzén megcsináltatta újra. Köszönet és hála neki!) Lehet, hogy a belénk nevelt, és…