Szeretem Lewis teológia sziporkázásait. A „Csűrcsavar” az egyik kedvenc könyvem. A „Keresztény vagyok” az egyik alapja volt annak, hogy nyitottá váltam a kereszténységre. A szépirodalmi művei viszont valahogy nem jönnek be… A Narnia-sorozatot első két kötetérre még vevő voltam, aztán az is lecsüccsent egy nagyon jól megírt, ámde feledhető fantasyvá. 

Ez a könyv az elején nagyon megfogott, A végére, a látomásos részhez érve, már nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. 

Egy gondolat viszont nagyon tetszett: vajon az-e a jó szeretet, amit annak gondolunk, végigvisszük-e hatásaiban, következményeiben is, hogy a legjobbat akarjuk-e kihozni az alanyból, vagy csupán személyét akarjuk kisajátítani? 

Lehet, hogy mégis nagyon jó könyv ez? :-D

3,5/5