No, igen, Mark Twain és Dargay Attila, ha találkozik. Én meg Twain-nel először Dargayn keresztül, alsó tagozatban, a Fülesből kivágott és füzetbe ragasztott képregényen keresztül randiztam.

A képek nagyon-nagyon jól hozzák nekem a regény hangulatát és a cselekményt is. Dargay rajzai kedvesek, tréfásak, még akkor is, amikor gyilkosságról van szó, de nem lesz általuk banálissá és összeférhetetlenné a történet. Kiváló, szórakoztató, nevettető. 

A Móra-elbeszélés, a Szalonta falai ugyanez: bár vérzivataros, keserű történelmi időszakról szól, nem busong a sanyarú magyar sors felett, hanem kiemeli a sanyarban is tréfás magyar furfangot.

Dargay az Dargay, sajnos, nagyon sajnos, hogy csak múlt időben. S klónjai csak erőlködnek, bármilyen sikeresek is. Ami Dargaynál lelemény, kedvesség, humor, az pl. Füzesi Zsuzsánál már csak édibédizés, bármennyire is nyomták őt egy időben.

5/5

(2013)