Nem tudom, van-e már az ilyen típusú könyveknek stílusneve. Ha nincsen, ki kellene találni valamit nekik. Azoknak, akik szeretik az ilyesmit, hogy egyből egyértelmű legyen, nekik íródott; azoknak meg, akik nem, azért, hogy elkerülhessék messziről…
Jómagam nem tudom, mit tennék, ha tudnám, miről van szó, mert volt már néhány ilyen-olyan élményem. Bunyan bácsi A zarándok útja például nagyon tetszett a maga bumfordiságával. Joann Davis A pásztor könyve szintén megnyert magának. François Lelord három Hector -könyve közül csak az egyik fogott meg, igaz, nem rázott ki a gatyámból: A boldogság nyomában. Vessetek meg: Coelho Alkimistáját is megkedveltem, igaz, mást se tőle. A viskó kimondottan bosszantott, bár voltak benne használható gondolatok. Nem kutakodok tovább a memóriámban, ismeritek ezeket a könyveket.
Na,mi legyen a műfaja ezeknek a könyveknek? A lelki irodalom olyan nagyképű. Irodalmi parabola : tudományos. Mintha-irodalom : degradáló.
Nos, tehát ezek közé a könyvek közé tartozik Az Idő Ura . Bevallom, amikor először találkoztam a címével a nyolcvanas évek francia-magyar rajzfilmje ugrott be.Nagyon szerettem. Csak ott többesszámban voltak az urak.
Amikor a könyvtárban megtaláltam, beleolvastam, és feltettem erre a még nevet nem nyert polcra. Főleg, mert a hátsó fülszöveg egyértelműsítette, hogy a szerző keresztény. (Mondjuk ezt sem tudom, hogyan van: lett bennem egy kis tartózkodás a keresztény allegóriák ellen; valószínűleg, mert olvastam néhány Patricia StJohn-könyvet.)
Kellemes csalódás ért, amikor el kezdetem olvasni. Olvasható, sőt, olvastatja is magát. Csak kicsit akar parabola lenni. Nem túl kiszámíthatatlan sem a cselekmény, sem a végső konklúzió. Dor figurája kimondottan szerethető, Victor ütnivaló, Sarah pedig minden esze ellenére egy hülye 'csa.
Nim személye nem volt nehezen kitalálható, ahogyan az sem, hogy a mondanivaló is keresztény lesz: csak a Biblia ír negatívan Nim-ről. Itt negatív.
A könyvecske a közepe felé nekem lelült. Ha Sarah okos, akkor ennyire hülye nem lehet. Vagy mégsem okos. Ha okos lenne, nem hagyná ennyire hülyére venni magát, nem hinne egy csóknak és egy csak kefélni akaró takonypócnak, akire később még azt is mondja, hogy más, mint a többi, megmozdított benne valamit.
Victor sematikus: ilyen egy kőgazdag, profi, pragmatikus seggfej. Célratörő, érzéketlen. Minimum a Tőzsdecápák óta tudjuk ezt. (Mekkora jelenet, amikor Michael Douglas rájön, hogy a kicsákó átvágta a palánkon! Ilyen hihetetlenül plasztikusan elküldeni valakit a kurva anyjába [idézek, nem trágár vagyok! :-) ], ehhez tudás kell!)
Nagy csavar nem volt a történetben. Mondjuk annyira nem is hiányzott. Végső soron a párbeszédek sem rosszak. Csak olyan kis… Nem is tudom, mi van vele…
Talán, hogy egy ideje tisztában vagyunk A most hatalmával . Meg azzal,hogy „valamit hatalmad van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed" (Préd 9:12), mert az idő nincsen a hatalmunkban. Nagyon nincs. Ki kell használni. Nem mindegy hogyan búcsúzuk el reggel a családtól. Lehet, hogy este már nem látom őket. Vagy ők engem. Ez sem mindegy! S megy az idő, nagyon. Néha meg ólomlábakon. Kinek a pap, kinek a né. De mindenkinek baja van vele. Jó tanács meg mindenkinek kell… Gondolta a szerző. S kell is valóban!
Tetszett volna ez a könyv a kamaszkorom végén, ifjúfelnőttségem küszöbén. Illetve most is tetszett,de nagyjából egy hét, és elfelejtem, miről is szólt…. Értem, tehát velem van baj, ne a könyvet fikázzam…
Egyetlen valami ragadott torkon, ott meghatódtam: amikor Dor visszakerül a haldokló Alli mellé. Nekem az a jelenet nagyon ütött. Olyan szép: „felemelkedtek a talajról, két test, egy lélek, fel és egyre feljebb, nap és hold egyszerre az égen”!
(Jóvanna, veszettül szerelmes vagyok a feleségembe, s különben is, tegnap voltunk négyéves házasok, meg nagyjából hat éve együtt ! Köszönjük!) (2018-ban tizenegy éve.)
Olvasd el, ha akarod!
3,5/5
(2013)
