A regék és mondák mélyén állítólag mindig van igazság tartalom. Idővel nemesedik a bor, aranyozódnak a tettek, kiforrja magát a belső valós tartalom, lemállik a pillanatnyi jelenvalóság, elkopik a kétség, és marad a csupasz, velős tartalom: Anna szentté válik. először csak a nagy tüdejű Jóka szemében, mára övé a tó, teljesen, és senki nem vitatja a szent jelzőt.
Pedig Anna embert ölt, hogy erkölcsöt mentsen, hogy jövendőt óvjon és múltat bosszuljon. Anna önnön életét is feláldozta az emberölésért. S még tizenkét lányét. Mégis szentté lett. Mert felemelte a fejét, mert nem hagyta magát alázatba görnyedni, nem hagyta a félelem görcseiben veszni hagyni a tisztaságát. Felismerte, hogy bár sokakra számíthat az ember, de valójában csak saját magára, s önmagához kell hűnek lennie. S akkor lesz hű a szüleihez, a falujához, a hazájához, Istenhez.
Rege a telhetetlenségről, az elfojtott harag robbanásáról, a kétségbeesettek méltóságáról, s hogy minden földi királyság pünkösdi, mert él az Isten, a Föld és a Víz asszonya megsegíti az övéit.
Apropó: ilyen regék birtokában az a csodálatos, hogy nincsen több magyar fantasy regény. Az a jelenet a javasasszonynál nagyon eltalált, Anna hangjával, kellő misztikával. Komolyan pompás. (A napokban tettem félre Palahniuk Altató-ját. Azt hittem, éppen a misztika zavart; most jöttem rá, hogy nem, hanem az arányok és a cél miatt berzenkedtem tőle).
Gyönyörű nyelvezettel megírt könyv (bár az első két oldal megriasztott, de aztán enyhült az archaizmus), legszebb olvasmányélményeim jutottak eszembe, a plágium legkisebb árnya nélkül: Tamási Áron, Wass Albert, Nyírő József és persze, ez esetben legfőképpen Sütő András, és az Advent a Hargitán. Pedig jogosabb lenne, ha Lócsiszár virágvasárnapja jutna eszembe, de Kolhaas Mihály elkeseredése és fegyverfogása nem fedi le annyira Anna történetét, mint a hargitai „kismadár” története.
Jártunk a Szent Anna-tónál a családdal. Kár, hogy a történetet nem előbb ismertem. Másképpen nézném a tavon a hattyúkat, ha előúsznának a rejtekükből. De így is lenyűgöző volt a látvány. Van benne valami félelmetes, valami lenyűgöző, valami gyönyörű. A rege csippentett fűszer Isten teremtésére.
Ha az Ég megadja, járni kellene még arra!
5/5
(2014)
