Moha olvasónaplója

Camilo José Cela: Az archidoniai bájdorong páratlan és dicsőséges hőstette

2018. augusztus 11. - Mohácsi Zoltán

cela_az_arcidoniai_bajdorong.jpgTegnap délután sorra jártuk az óbudai könyvmegállókat szerelmetesfeleségtársammal. Gyalázatosan ki vannak fosztva, s ami szomorú, az eddig pöpecül működő, a máltaiak játszóterén levő, gyerekkönyvekre specializálódott megálló is szinte kongott. Ettől függetlenül persze jött velünk némiség. Ezzel a könyvvel némi nemiség.

A fürdőkádazás negyedében a magamévá tettem a könyvet (bár ebben az esetben ez némileg félreérthető, ugye), s nagyokat röhögtem közben. 
Voltaképpen nem is akartam elolvasni, csak láttam, hogy a Rukkolán érdekel némelyeket, azért hoztam el, de mivel dél.-amerikai, belelapoztam. A gigantikus leporello-bráner nálam is kiverte a biztit (keresgéltem, van-e bennem irígység, de asszonyom mondta: ne legyen és uramfia!), mert mi a franc ez a baromság, de tényleg? 
Ez kérem, baromság, de tényleg, ám voltaképpen jókedvű és nem agyeldobós baromság. Aminek a lényege a fülszövegben leirattatott.

Amikor rohanvást a végére értem az özönondó történetének, a bigottságom letaroltatott, a röhögés által feledtetett. 

S közben kicsit még gondolkodtam is. Egyfelől, hogy bennem is van előítélet, mert valamiféle belső erkölcs miatt távoltoltam magamtól a témát (találkoztam már vele korábban is), másfelől, amikor megtudtam, hogy az író Nobel-díjas, no lássuk csak, jer, sznobizmus! Ez egy. 

Másfelől mi mindenből lehet országot megmozgató ügy, s mi minden dől el azon, milyen szempontból nézünk a dolgokra. Mert egy monumentális ejakuláció, lám, a nemzeti dicsőség öregbítésévé válhat, ha megfelelően vetjük reá a tekintetünket! S nem lehet, hog nem ez az egyetlen dolog, amit csak jól kellene nézni? 

Vagy éppen: egy ekkora marhaság is válhat a nemzeti büszkeség alapjává, csak meg tudjuk találni a legbetegebb nézőpontot hozzája! 

Szóval van itt választék az értelmezésre. S eleve: értelmezni egy ekkora blődséget…?

De nem ezért tetszett, hanem az idióta, börleszk alaphelyzetre való kiforgatott reakciók, a fiktív levelek stílusa és a fiktív versek zsenialitása miatt.

Viszont olyan, mintha, Cela-nak eszébe jutott volna egy kis kerti borozgatás közben ez az ökörség, vajon egy termetes farok orgazmásunák ballisztikus pályaíve milyen paraméterekkel bírhat, különösen, ha első ízben történik nem önkezűségből, aztán több pohár bor hatására gyorsan-gyorsan, ott helyben meg is írta, majd kicsit elpilledve a melegtől és az alhoholtól lendületet veszíti, s hagyja az egészet a fenébe egy jó alvásért, másnap viszont egement baromságnak tartva a kukába löki. Ahonnan borpartnere menti el a kiadójához. S mivel Cela írása: kiadják. Ezért ér véget hiphop, s úgy, ahogy.

Még agyalok, menjen-e a Rukkolára….? (Nem ment)

4/5

(2015)

Európa, Budapest, 1991, ISBN: 9630752808 · Fordította: Szőnyi Ferenc

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr8414175191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.