Szerelmetesfeleségtársam találta a könyvtárban nekem. Esszék a gyermekirodalomról, egy gyermekirodalom-kutatótól. (S vajon hogyan kell elképzelni egy gyermekirodalom-kutató egy munkanapját? Nagy kérdés! :-D )
Nem mondom, hogy értek a gyermekirodalomhoz. Azt sem, hogy értek az irodalomhoz. A kutatásához meg pláne nem (a kutató felkel, és miközben fő a reggeli kávéja, kutatni kezd: „Hová a francba tettem tegnap este azt a gyermekvámpír szahart?”). Viszont a könyvet olvasva megnyugodtam, hogy az ízlésem nem annyira mainstream, hanem a szakember ízlése felé közelít, tehát nem halt még ki belőlem csíramentesen a huszonéves korom elején bennem tobzódó sznobság. S bizonyára ezért voltam már úgy, hogy lízingelt lányommal (tizenkét éves) kijöttünk a Flórián könyvesboltból és zúgó fejjel konstatáltam, hogy mennyi szép, haszontalan könyv jelenik meg!
Ami Bárdos József könyvében rögtön megfogott: eszméletlen jó humora van! Nem egy helyen szakadtam a röhögéstől, ami azért esszé kötetek esetében olyan nagyon nem jellemző. Lássuk be.
Az első részben azonnal fel is veti a legfontosabbat: mindenképpen szükségünk lenne egy gyermekirodalmi kánonra! Nem egy kőbe vésettre, de egy észszerű keretek között rugalmasra.
Szükség lenne, mert ahogy kifejti, a rossz szövegek nem keltik fel az olvasás utáni vágyat. A rossz szöveg jellemzésével definiálásával persze van baj, de jobbára műbalhé van. Meg online véleménydemokrácia. Értsd:: boldog boldogtalan beleszól. Mint Ungvári Zsolt örökérvényű Demokrácia című egyperces szatírájában, ahol a kórházban az orvos, az asszisztense, a portás és a takarító néni döntik el, szükség van-e a perforált vakbeles betegnek az operációra, és a „Nem!”-döntések túlsúlya miatt reggelre a beteg meghal; az asszisztens nemet mondott, mert randija volt, a taknéni utált vért takarítani, a portás nem akart tovább maradni… *
Az irodalmi kánon szükségessége avégett nélkülözhetetlen, ahogy írtam, hogy a gyermekek kezébe minőségi irodalom kerüljön, már első osztálytól kezdve. Bárdos nem lacafacázik, meg is nevez olyan mai, népszerű szerzőket, akiket ebből a szempontból kimondottan károsnak ítél (pl.: Bógyó és Babóca írószülőjére kimondottan zabos, mindenféle szempontból, indokolva).
Határozott alapállás nagyjából így lehet összefoglalni: ha nem kell megdolgoznia a gyermek agyának a szövegért, ha az semmi más, mint bárgyúság vagy a valóság szolgai, szürke másolata, akkor nem kelt vágyat a gyermekben az olvasás iránt.
Egyébként érdekes, de mondanivaló összecseng Stephen King irodalom- és filmtörténeti könyvével, amit a horror műfajáról írt, és amiben ugyanezt mondja: a harmincas-negyvenes évek filmjei sokszor azért nézhetetlenek a későbbi generációk számára, mert a film műfajának technikai tökéletesedése együtt járt azzal, hogy a nézőnek egyre kevesebbet kellett a maga részéről hozzátennie a látottakhoz. Nem kellett megdolgoznia azért, amit látott, és ez vezetett az elsekélyesedéshez.
Érdekes nézőpont.
Bárdos ír kifejti, hogy voltaképpen nagyon kevés manapság a jó gyermekirodalom, és hogy voltaképpen miért kihagyhatatlan az eddigi hivatalos kánon nagyon sok szereplője. De nem áll meg a XX. század elején, bátran ajánlja pl. Csukást, Lázár Ervint, Török Sándort és társaikat.
De bátran ír, példákkal illusztrálva a csapnivaló, szellemmentes tankönyvekről is. Itt illusztrációkat is közöl. Koppant a fejem az asztalon.
*
Két másik esszé a gyermekversekről szól. Beszél a jó és rossz gyermekversekről. Kiemeli Weöres Sándort. Tamkó Sirató Károlyt és Nemes Nagy Ágnest, és a maiak közül Varró Dánielt, mint a nyelv és a stílusok értőjét. Ír egy fejezetet a vacak versekről is, roppant tanulságos! Vagy siralmas. Vagy siralmasan tanulságos.
Kis Sünike bíz csúnyácska
– szépségversenyt sosem nyert –
Hullott gyümölcs, apró kukac?
Bőven nyújtja neki kert!
(sic!)
Nőnapra:
Még emészt az öntudat,
amely lelkedre hat,
velünk élő bűntudat,
így örömmé alakulhat.
Karácsonyra:
Szeretet, boldogság
él emberek szívében,
mennyei áldás érkezik
Föld népének örömére.
Nem folytatom.
*
S végül szerepel a kötetben néhány súlyos mondanivalójú szösszenete a kiherélt nép- és alap műmesékről (pl. Grimm), a könyvek illusztrációiról, a gyógyító mesékről és néhány verseskötetről.
Bárdos kötete nem fogja megváltani az olvasás oktatását, a gyermekirodalom bármilyen kérdését. Ez nem az ő hibája. De szellemes, humoros, okos esszéket írt.
* Fejből a felsorolás, sok évvel ezelőtt olvastam, de a lényege ez.
3,5/5
(2015)
Pont, Budapest, 2015, ISBN: 9789639957954
