Anna Gavalda tömör. Aki több könyvét olvasta, ezt megszokhatta. A tömörség, az eddigi tapasztalataim szerint, Gavalda javára szolgált. 

Ez a könyve ifjúsági kisregény. Az ember belefog, és már be is fejezte. Vagyis a tömörség itt dupla célt szolgálhat. Na. SzolgálhatNA. 

De nem szolgál.

Az elején nagyon lelkes voltam, minden bizonnyal az érintettség okán. Személyes, de nem személyemben való érintettség okán. Mondtam is szerelmeteseleségtársamnak, hogy ezt a kisregényt ki kell venni a könyvtárból, és a célszemély kezébe kell nyomni. Róla szól, szinte minden eresztékében. Szinte, mert ő nem fiú, és nincs nagypapával ilyen szoros kapcsolata.

Aztán csökkent a lelkesedésem. Először ((SPOILER: a nagypapa transzcendentális felvételi-segítségekor.)) Agyaltam, hogy akkor ez most deus es machina, vagy simán lelki folyamata, és a kisregény érdekében az utóbbi mellett tettem le a voksomat. Aztán másodszor a befejezés miatt lanyhult a lelkesedésem: hej, ha ez ilyen egyszerű lenne, nem kellett volna már majd' dupla annyit élnem, mint amennyit az édesanyám élt, és nem kellett volna már hat évvel többet élnem, mint amennyit az édesapám élt! Számomra ez a két momentum agyonvágta a művet. A befejezés ráadásul olyan hirtelen, olyan semmilyen volt, mintha Gavalda megunta volna az egészet, és lecsapta a laptopja fedelét: „Kész, itt a vége, fuss el véle!”

Kár érte! Mert a kiscsákó egyébként, az életben bármennyire idegesítő kis pöcs is lenne, így szimpatikus volt. A nagypapa reális, nem tutujgatós hozzáállása pláne. Nagyon finom és érzékletes a szülőknek a gyerek iránti tehetetlenségének és az egymással szembeni konfliktusuknak a bemutatása is. Sőt, hatalmas ötlet a kiscsákóban rejlő kettősség ((SPOILER: képtelen tanulni, kétballábas és -kezes, ha a testnevelésről van szó, de alapvetően hihetetlenül gyakorlatias, technikai szempontból jó agyú (banánhámozó-gép, pazar!))) Bár a gyakorlatban szerintem akinek kézügyessége van, az a térben jól koordinál, vagyis ((SPOILER: pont a torna nem menne szembe a technikai érzékkel.)) 

De valahogy az egész nem egy kész, befejezett művet takar, hanem mintha Gavalda ötletének a szinopszisát olvastam volna. Kár érte.

2,5/5

(2016)