Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító

2018. augusztus 09. - Mohácsi Zoltán

Megvezettettem. Bradbury a könyvtárban minden bizonnyal a közelgő (akkor még) Solaris koncert miatt jutott eszembe (MÜPA, Marsbéli krónikák 2.; fergeteges volt és nagyon jó, és nem csupán múltidézés, hanem ZENE), úgy tudat alatt. Mert eddig csak az Európa Kiadós Marsbéli krónikák–at olvastam tőle. A…

Tovább

P. G. Wodehouse: Dinamit ​bácsi

Lord Ickenham 2.

Wodehouse érdekes író. Olyan, mint PKD, Márquez, Vonnegut, Christie és sokan mások: bármit ír, mindig ugyanazt írja, s ha az ember egy könyvét elolvasta, voltaképpen semmi meglepetés nem éri a következőnél, az előző ilyen-olyan variánsát olvassa. De mégis piszok jólesik olvasni. Akkor is, ha a fenti…

Tovább

Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Nincs ízlésem. Ez valahogy nem. Akármennyi díjat nyert. A Bradley, no, az igen, de ez a Stanley nem. Szerencsére a végén csattant a következetlenség, így nem fordult ki előbb a könyv a kezemből: az állam képviselője rácsodálkozik a táborra, amire egy bíró (értsd: az állam képviselője) ítélte a…

Tovább

Takami Kósun: Battle Royale

Menjünk sorba, mert rend a lelke mindennek! A jelen könyv, mint tárgy Súlyos. [Káromkodás]ul nehéz. Két, de inkább három kézzel olvasható, ínhüvely- és csuklógyulladás garantálva. A fenéért kellett ilyen marha vastag lapokból előállítani ezt a 738 oldalas könyvet? Ami a törzsközönségét tekintve,…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 20. Daltonok a hóviharban

S most persze, feleim, várnátok a részletes értékelést. No, de mondjátok meg nekem, voltaképpen mit lehet írni egy sorozatról, amelynek minden része hozza a színvonalat mind szövegben, mind történetben, mind képekben (mert ugye: képregényről beszélünk)? Persze, nincs benne semmi meglepő, az…

Tovább

Bonyai Péter: Szcientológus voltam

Egy kiugrott csúcsvezető vallomása

No, akkor most dönteni kell, hogy a könyvet értékelem vagy az abban leírtakat? Mert ugye, a kettő nem feltétlenül fedi egymást.  Jelen esetben a szció számomra másodlagos volt. Több mindent olvastam már róla, könyvben is, neten is, meglepetésként szinte semmi nem ért Bonyai Péter beszámolójából.…

Tovább

John Wyndham: A triffidek napja

Furcsa egy író ez a Wyndham! Ahogy írtam már: olyan, mintha az ember Wellst olvasna, pedig más korban, politikai közegben írt, ha ugyanott is. De nekem mégis jobban bejön, mint Wells. S a könyveiben mindig van egy pont, amikor azt hiszem, feladom, mégsem érdekel igazán, így jártam a Szemünk…

Tovább

Georges Simenon: Maigret védekezik

Nem olvastam még Simenont. Nem is tudtam mit várok, mire számítsak. Nem is nagyon vagyok művelt krimi-ügyben, mert nem vagyok nagy fan. Egy-két Christie, több Gardner-eset, néhány Doyle-os Holmes, nagyjából ennyi a leltár. Maigret-et gyerekkoromban láttam sorozatban. Néztem körül a neten, nem…

Tovább

John Scalzi: Zoë története

Vének háborúja 4.

Scalzit olvasni jó dolog. Többnyire. Élvezetesen ír, izgalmasan vezeti a történetet. Akkor is, ha a történet önklón-történet.  Viszont számomra semmit nem tett hozzá a klónja eredetijéhez. S ez azért csalódás. Hiába hivatkozott Orson Scott Card önklónjára (Ender árnyékában), a két önklónnak semmi…

Tovább

Louis Sachar: Bradley, az osztály réme

Mivel nem régen olvastam a Kevingyerek borzalmait, magától értetődő volt az összehasonlítás. Bradley is, Kevin is destruktív, a destruktivitására nincsen magyarázat, s a destruktivitás mindkettejüknél erőszakban mutatkozik meg, legyen az fizikai vagy verbális erőszak. Kevin mindkettőben jobb.…

Tovább

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a vizes viszály

Agatha Raisin 7.

A második AR-könyv, amit olvastam. Az első az első volt. Az nagyon tetszett. Annyira kitalált Agatha figurája, annyira kitalált a környezet, hogy levett a lábamról. Mivel ez a második, amit olvastam, nyilvánvaló, hogy nem sorban olvasom a történeteket. Úgy vélem, nem a sortalanság az oka a…

Tovább

Georgij Martinov – Zórád Ernő: Az időspirál

Zórád rajzai igen. Nagyon igen! A történet maga nagyon nem. Ebben a témában Csernai Zoltán Titok a világ tetején-je sokkal jobb. Valahogy soha nem kedveltem azokat a sci-fi-ket, amikben időutazgattak, és nagyon leragadtak az adott kor intrikáinál. Erről nem Zórád tehet. Bár nem olvastam az eredetit,…

Tovább

Jules Verne – Zórád Ernő: Sztrogof Mihály

Gyerekként sem szerettem nagyon ZsülVern regényeit. A Grant kapitány gyermekei volt az első, ami a kezembe került, és egy életre elvágta bennem a bárminemű szimpátiát az ide-oda utazgatós, meg a roadmovie-típusú művek iránt. A Várkastély a Kárpátokban- és a Sztrogof Mihály (miért nem Mihail…

Tovább

Szergej Dovlatov: Puskinland / Ezek vagyunk mi

Hoppá! Micsoda könyv! Ejha!  Bár végigröhögtem a Puskinland-et, mégsem vidám könyv. Gyakorlatilag értelmiségi vívódás, nyavalygás az összefelé omló SzU-ban. A vívódó, nyavalygó értelmiségi egy elvetélt író. Egy alkoholista, tévedő, útkereső író, aki tisztában van a saját értékeivel, s tisztában van…

Tovább

Dutka Judit: Egy hungarikum születése

Kürti Sándor mérnök vállalkozóval beszélget Dutka Judit

KÜRT Kft. Megkerülhetetlen alap a számítástechnikában. Fogalom. Mára hungarikum. Megérdemelten. A kis könyvfüzet beszélgetés. Együltőhelyes. Letehetetlen. Kürti Sándor személye, stílusa roppant élvezetes, tanulságos. Engem főleg a vállalatvezetéssel kapcsolatos mondandója fogott meg. A KÜRT-öt…

Tovább
süti beállítások módosítása