Nincs ízlésem. Ez valahogy nem. Akármennyi díjat nyert. A Bradley, no, az igen, de ez a Stanley nem.

Szerencsére a végén csattant a következetlenség, így nem fordult ki előbb a könyv a kezemből: az állam képviselője rácsodálkozik a táborra, amire egy bíró (értsd: az állam képviselője) ítélte a gyereket.

Ez mi ez? Jobbkéz-balkéz inkompatibilitás? 

Olvasmányos könyv, szó se róla. Izgalmas is, szó se róla. De többet szó se róla!

Mert nem tudom, miért és merre, és miért pont arra? A véletlenek, a múlt és a jelen átfedéseinek sora, ha trükkös is, számomra erőltetett volt. S nem tudom, miről is szól, mit mond az ifjúságnak, akiknek íródott. Ha meg csak egy történet, akkor mire a díjak sora?

Lehet, nem csupán ízlésem nincsen, csapnivaló az értékítéletem is.

3,5/5

(2014)