Szubjektív olvasónapló a XXI. század elejéről

Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Mauro Boselli – Stefano Andreucci: Zagor 1. – A mélység istene

Túl a valóságon, az időn, a realitáson és az érdekességen

2021. július 21. - Mohácsi Zoltán

zagor_1_a_melyseg_istene.jpg

Ismét könyvtár, ismét random választás. És ismét kétszer visszatettem a polcra. Azt mondják, a legtöbbször az első megérzés az igazi. Nagyon úgy fest, van benne valami. S nem csupán azért, mert valami olyan képregényre vágytam, ami nem öldöklős, vérfröcsögős, világmegmentős. Na, ez meg az. De még ez volt a legenyhébb verzió. 

Mire számíts, ha a Zagor-t a kezedbe veszed?

Képregényre. Kalandos képregényre. Nagggyon kalandosra. Felejtsd el, hogy Zagor alapvetőn kötődik Amerikához (ott él), mert a kalandja során összekeveredik tér és idő, semminek semmihez nem lesz köze. 

Zagor, bár úgy öltözik, mintha az lenne, de nem szuperhős. Csak erős, kedves, ügyes, hősies, becsületes meg minden ehhez hasonló. Mondj bárki kalandhőst, a tulajdonságai Zagorban egészen biztosan ott vannak. Semmi köze nincsen se Zágor községhez (Románia), se a bolgár-török Sagur személynévhez, amely a suktür, azaz hallgass szóból származik. 

Zagornak van egy raklap barátja mindenféle nációból, spanyol, orosz, indiai, indián, török, albán, pápua, etc., akiknek ugyanúgy helyén van mindene, akár Zagornak. A fakírnak különleges képessége is van. 

A rajzok nem rosszak. Nekem egyértelműen Fazekas Attila stílusa jutott róla eszembe. Mi több, volt néhány olyan rajz, amit simán el lehetne adni Fazekas-grafikaként. Figyeld csak!

Ennyit első blikkre a képregény egészéről. Nézzük másodikra mit találunk!

A mélység istene

A történet a következő. Afrika legbelsején áll egy templom. A templomban éppen emberáldozatot készülnek bemutatni. Az áldozatra váró tömegben ott áll egy férfi, aki nem tagja az áldozók közösségének. A neve Cain. Ő az igazság bajnoka, a gonosz elleni harcolásban. Ez nála genetikai örökség, ezt csinálta az apja is, a nagyapja is. 

A templomban csetepaté lesz, Cain mindenki ellen, amikor megjelenik az áldozatok ura: egy gigantikus polip. Mondom: Afrika közepén. Mi a büdös franc? Kérdezhetjük joggal, és végtelen elképedéssel, ha hiába is... Mert honnan a búbánatból gyütt, és hová ment egy ekkora tengeri herkentyű? De még ha oda is ment, ahonnan jött, akkor is: hogyan? 

Teret, történetet váltunk. Zagor Amerikában, darkwood-i otthonban. A fakír cimbije lelki üzenetet küld neki, hogy egy mindkettejük által ismert tengerparti kisvárosban nagyon-nagy baj volt. Zagor és spanyol barátja indulnak. Már útközben összefutnak egy nagyon furcsa hintóval, és nagyon furcsa utasaival. Nagy szerencséjükre nem kerülnek fel a kocsira. 

Tudod mit, nem is szaporítom a szót. A lényeg, hogy a tenger, a mélység istene, az a gigantikus kraken normál emberekből halembereket gyárt egy lelkileg elbaltázott bárón keresztül. A cél kissé homályos. 

Beindul a verkli, a halemberek Zagor és a barátai (tudod, a rengeteg náció) ellen, akikkel a fakír telepátiáját felhasználva találkoznak. Nem is megyek bele, hol, hogyan kell kaszabolniuk a halembereket. Ja, elfeledtem mondani, a történet bevezetőjében említett Cain és Zagor halember-kaszaboló kollégák lesznek. 

Hidd el, már eddig is van baj. Nem tudom, te voltál-e már úgy, hogy egy film vagy könyv annyira eseménydús volt, hogy a töméntelen akciótól, pörgéstől a végén már unatkoztál. No, én így jártam  Zagor ezen történetével is. Egyszerűen túl képtelen volt, és untatóvá vált a szüntelen esemény. Nem mondom, hogy motiválatlan is volt, mert a szerzők találtak valami nagyon sablonos hajtóerőt mindkét főszereplőnek (naná, hogy a szerelem!). 

Folytassuk azzal, hogy mi a franc van!

Nézd csak vissza az első két képet! A kardos fickó Cain. Mondd, mi jut róla eszedbe? Nekem csípőből a három testőr. Valahogy olyan a külső. az biztos, hogy a 19. század Amerikája nem. Ám, hogy fokozzam egy újabb kép. 

zagor_1_a_melyseg_istene_10.jpg

Ha Ülő Bika vagy Tecumseh így adhatta volna elő, hej, de más lenne ma Amerika! Gondolom, miután kifogyott a tár, indiánunk kikap egy Krušowice-t frigóból és felszisszenti levezetésképpen.

De ha már a korkeveredésnél tartunk: Zagor kedvenc fegyvere egy, kapaszkodj, pajti, akkora hülyeség, kőbalta. Igen, jól olvastad. Tehát amíg a tollas ősamerikai gépfegyverrel, golyószóróval stíröli zord arca mögül a hal-ellenek felbukkanását, addig a szuperhős-jelmezes cowboy egy kőbaltával próbálkozik... Nem szoktam használni, főleg, mert nem magyar és rövidítés, de : WTF? 

Ám ugyanilyen természetességgel kerül a pápua skac kezébe is ismétlő puska, nos, az sem semmi. Legalább a mobilját nem rántja elő egyik sem, hogy megnézze a Gugliban, mi a mammutpörkölt legtutibb elkészítésének a titka. Ez is valami! 

Nem cinikuskodom tovább: engem ugyancsak zavart a korok, civilizációk megmagyarázatlan, mert megmagyarázhatatlan keveredése. Egyszerűen gagyi benyomást keltett. Az alapkonfliktus kidolgozatlanságával együtt (a kraken miért isten, mit akar elérni a mélység istene, milyen céljai lehetnek akár a szárazfölddel, akár a tengerrel, azon kívül, hogy felcsócsálja a szuperhős külsejű kőbaltás kedvenc bigéjét? 

Pajti, én most éppen Tapolcán nyaralok Szerelmetesfeleségtársammal és lízingelt, mindjárt nagykorú csemetémmel, egész nap ültem vagy feküdtem, mert szakadt kint az eső, éppen csak, mert a piac zárva van a Sparba ugrottunk el lecsó alapanyagért, amit rögvest étellé is tettünk, ahogy hazaértünk, de mindent összevetve, ahogyan leírtam most ezeket a dolgokat Zagorról, piszokul lefáradtam. Te hogy vagy? 

Két enyhítő körülményt találtam mindössze. Egyfelől vannak igen pompás szemszögű rajzok, másrészt a mozgások dinamikája tényleg nagyon klasszul érvényesül. 

Érdekességképpen azért elmondom még, ami engem is elgondolkodtatott. A Zagor 1961. óta havi rendszerességgel jelenik meg Olaszországban a legnagyobb képregény-kiadónál, a Bonelli-nél. Az, ha jól számolom, uramfia, 720 füzet! S akkor spongyát hajítottunk a rendszeresen megjelenő különszámokra. Szóval 720 hasonló történet... Na, jó, tudva, hogy ez a sztori eredetileg három füzetben jelent meg, 240 történet. 

Vagy én nem tudok, nem értek, nem veszek észre valamit, tréfát, iróniát, paródiát, vagy az olaszoknak van igen vacak ízlésük, hogy hatvan éve van fizetőképes kereslet erre a marhaságra, de tény, ott a Zagor azóta folyamatosan létezik. 

Érdekelne még, hogy vajon miért pont erre a történetre esett a választás első, magyar nyelvű történetként. Ennek jártak le a jogdíjai? Ez a legjobb? Vagy ezek után már csak jobbak jöhetnek, nyomás felfelé ívelés? Vagy miért? 

Kérlek benneteket, segítsetek, mit nem veszek észre, ami az élvezeti értéket az egekbe nyomja? zagor_1_a_melyseg_istene_06.jpg

 

Anagram Comics / Frike Comics2019, 296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155947063 · Fordította: Pócza Lilla

3/10

2021 júliusa Tapolca, nyaralás: ma egész nap esett, de valahogy nem is bántam... Tudtam írni, és matatgatni a blogom körül.

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5616632342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gubán Bélu 2021.07.21. 17:57:37

Hú. Hát nem tudom mennyire olvasol fumettit, de azok ilyenek. Az olaszok sokmindent összeszednek sokféle helyről. Katyvasznak semmiképp sem mondanám. Minden kötet egy önálló történetet tartalmaz, van ilyen is, olyan is. Az első ilyen horroros krakenes, a második meg a klasszikus elveszett világot hozza vissza. A harmadikat nem olvastam. Szerintem jó a humora, idősebb olvasóknak készült, sok helyen boomer humorral, minthogy a barlangra festett sárkányra azt mondja az egyik tag, hogy az anyósom azért ocsmányabb. Szóval nem mindenkinek való ez, de egy próbát mindenkinek megér.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.07.21. 21:01:07

@Gubán Bélu:
Néhány olasz képregénnyel már találkoztam: Dampyr, Dylan Dog és ami teljesen teljesen meggyőzött, a Morgan Lost.

Nekem ez a Zagor tetszett legkevésbé. Ebben a kötetben humort nem vettem észre, pedig boomer vagyok a javából. :-)

A katyvaszt elsősorban a korkeveredésre értettem, ahol simán lefagyott a rendszerem. Cowboy kőbaltával, miközben golyószóróval pusztítják az ellent...

Simán elhiszem neked, hogy a többi nem ilyen. Ha a könyvtárban összefutok még vele, nem állok ellent a biztatásodra, adok még neki esélyt. De ez a rész konkrétan bosszantott és untatott.
süti beállítások módosítása