Tegnap írtam, hogy könyvtárban voltunk Szerelmetesfeleségtársammal. Azt nem mondtam, hogy ezt a képregényt is ott találtam. Amikor a kezembe akadt, dobogó szívvel kaptam le a polcról, mert azt hittem, egy olyan Texi-kötet, amiről még nem is hallottam. Erről majd később többet.  Hát nem az. Nem…

Könyvtárban voltunk. Csomó minden jött velem, velünk. Többek között ez a nyúlfarknyi képregény-füzetke is. Annyira nyúlfarknyi, hogy hazafelé a 9-es buszon, végig is olvastam. Nem kellett hozzá az egész út, a Kálvin tértől a Bogdáni útig. Nem csupán vékony, kevés a szöveg is benne.  Nagyon…

Minden bizonnyal a lázadás fakó fényű szellemével születtem. Alapból teljesen szabálykövető és simulékony vagyok, de előbb-utóbb mindenhol azon kaptam magamat, hogy széllel szemben a nadrágomra vizelek. Valahogy mindig a lázadó kisebbségben találtam magamat. Volt, hogy egy szál magam voltam a…

Leéltem úgy majdnem hatvan évet, hogy eleddig egyetlen Szilvási Lajos-regényt olvastam. Nem tudom be sem érdemként, sem szégyenként. És nincsen mögötte semmi elvi, esztétikai megfontolás.  Egyszerűen így alakult. Az az egyetlen Szilvási Egymás szemében című, dupla-naplós regény volt. Egy…

  Az élet nem élet  könyvek és olvasás  nélkül.     2023-ban  sem mondott ennek semmi ellent.    Pedig a mennyiség és a maradandóság semmiféle értékelhető arányt nem mutat: szinte egyáltalán nem kamatoztatok az olvasásból semmit. Se nem fejlődőm, se nem bóvül a tudásom, se nem tágul a…