Na, SPANYOL képregényt nem emlékszem, hogy olvastam volna!
Könyvtári „találmány”. Örültem, hogy olyat leltem, ami nem amerikai, nem szuperhősös, és most még egy kicsit annak is, hogy nem a hiperrealista fumetti-horror.
Hanem valami EGÉSZEN MÁS.
Kapásból három kötet ott volt a polcon. Először csak az elsőt vettem le a polcról. Aztán, rövid töprengés után hozzátettem a másodikat is. Majd legyintve a harmadikat is.
A töprengés oka egy előzőleg kihozott, nagyon vacak, aktualizált olümposzi képregény volt, aminek a cipelését már a hazafelé vezető úton megbántam. És vissza is kellett cipelni. Cipelni kellett, mert mocsok nehéz volt. Ki sem olvastam, egyszerűen unalomba fulladt úgy a huszadik-harmincadik oldalon. Nem tudtam, ez a GARCIA! nem jut-e ugyanerre a sorsra. s ha de, akkor HÁROM KÖTETET vonszolgassak magammal?
Hát vonszolgattam. De nem jutott az olümposzi-unalom sorsára. Egyáltalán nem. A három kötettel, munka mellett, írnivalók mellett két nap alatt végeztem.
Miközben azért valamelyest kapkodtam a fejemet. De NEM TUDTAM LETENNI csak kiesett a kezemből tegnap éjjel is, úgy háromnegyed éjfél felé.
Érdekes egy katyvalék ez a GARCIA!.
Na most bajban voltam a mondatvégi írásjellel. Mert alapvetően felkiáltójelet kíván, ugyebár a mondat. Csakhogy a cím eleve felkiáltójeles. Viszont két felkiáltójel meg hogy néz már ki egymás mellett? Vajon mi erre a megoldás?
Mert a műfaji besorolása szerint alapvetően a krimiknek határoznám meg. POLITIKAI KRIMINEK. Rengeteg akcióval, nem egy nagyon látványossal is. De itt megállni botorság lenne. Mert itt van a fantasztikus, hm, időutazós vonal is. Így tulajdonképpen SCI-FI MELLÉKSZÁLÚ POLITIKAI AKCIÓKRIMIT néztem és olvasgattam. Ami ábrázolásában tulajdonképpen van, hogy realisztikus, van, hogy karikatúraszerű, van, hogy amerikai szuperhősös.
De még itt sincsen vége a műfaji tilitolinak. Mert van a sztoriban egy a látható politika feletti hatalmi törekvés is. Vagyis a történet készpénzként kezeli a háttérhatalom létezését. Ha nem is úgy, ahogyan mi tudjuk. Tudni véljük. Odáig azért nem mer elmenni. Valószínűleg nem akarja letiltatni a sorozatot. De mert a háttérhatalom létezése mégis benne van, ezért a műfaji besorolás a következővé módosul: SCI-FI MELLÉKSZÁLÚ POLITIKAI AKCIÓKRIMIT, KONTEÓS HÁTTÉRREL.
Mondom, katyvalék. Ami viszont homogén egységet mutat. Közben. Ezt add össze! S úgy tetszik az egész, ahogyan van, mégis van vele egy csomó bajom. ezt még tedd az hozzá a végeredményhez! Hogy teljes legyen a bonyodalom.
*
Kezdem azzal, miért nem egyesével mondok ki a verdiktet a kötetekről. Egyfelől így kevesebbet kell írogatnom. (Szeretem csinálni ezt a blogot, de mostanában kicsit kezdek ráunni, túl sok a pepecs vele. Lehet, mégis az AI-val fogom előbb-utóbb íratni?).
De ami fontosabb: mivel mindhárom magyarul eddig megjelent kötet birtokon belül van, nem volt nehéz megállapítani, hogy az első két rész egységet alkot, míg a harmadik egy történetet mutat meg. Akkor is, ha voltaképpen szerves folytatása az első kettőnek. Világos? Na, azért!
*
Az alapszitu a következő. Adva van egy ötvenes években élő, régi vágású, nagydarab, erős öklű, szuper titkosügynök. Ja, igen, jól gondolod, ő az, akinek a kódja a GARCIA.
S máris egy mosolyogtató szerzői lelemény: a képregény alapvetőn fekete-fehér. Legalábbis a jelenben játszódó részei. A múltat idéző kockák SZÍNESEK. Meg, hogy is mondjam, gyerekesebbek. Naivabbak. Kidolgozatlanabbak. Ilyenek, na, nézd meg, úgy sokkal egyszerűbb!
A jelen ábrázolása uszkve reális. De még itt is van játékosság. Mert GARCIA például nem vehető komolyan. Mármint rajzilag. Mert a tudatosan alkalmazott sematikusság úgy süt róla, hogy csuda! A tepsi arca Alföld-ürességén elfárad a szem, a szélesvásznú állkapcsa akár a nagykapu. A válla akkora, hogy a lakótelepi nappali szobánk hátsó falát betöltő ruhásszekrényünk teljes szélességébe sem férne bele, ekkora vállfa nincsen is sehol.
De GARCIA nem használ lőfegyvert. Minek? Olyan ökle van, ami egy kézigránáttal felér!
Szóval GARCIA az ötvenes évekből érkezik napjainkba. Tényleg, hoppá, erről még nem beszéltem...!
Az ötvenes években egy gonosz proffal folytatott küzdelemben, árulás végett GARCIA veszít. Nemcsak Egerben volt Hegedűs István! De Dobóék sem veszítettek, Hegedűs semmit sem ért el. A prof hiába hibernálja GARCIA-t, az úgy hatvan-hetven év múlva éltre kel.
Ez máris egy érdekes, muris konfliktus-helyzet és komikum-forrás. Amiben szerintem még lett volna szufla, lőpor, amivel nem éltek a szerzők.
- De például az a képsor, amikor egy homoszexuális pár esküvői fogadására mennek, marhára nem semmi! GARCIA megdöbben, felháborodik a ténytől, hogy azonos neműek házasodhatnak, nyilvánosan szerethetik egymást, mások szeme láttára csókolóznak. „BUZERÁNSOK?” – kérdezi megdöbbenve. A huszonegyedik századra brutálissá sértéssé lett buzeránsok kifejezés viszont a barátai arcára fagyasztja rá a mosolyt.
- Nagyon hasonló jelenet, amikor GARCIA viccet mesél az ötvenes évek tökéletes háztartási robotjáról, amit úgy hívnak: FELESÉG! Amikor kimondja a feleség szót, szétszakad a röhögéstől. A feminizmuson szocializálódott társaság döbbenten áll, az arcok megnyúlnak, befeszülnek, megkövülnek.
- A képregény finoman érzékelteti, hogy GARCIA férfiassága, udvariassága, előzékenysége a régebbi generációk számára érték: GARCIA férfias és nem csupán hímvesszővel rendelkező férfi. És a férfiasság: érték.
- A harmadik kötetben előkavarodik a nemek feloldódása is: a főszereplő csaj (volt?) pasija horgolgat szemlélődésképpen, miközben azért egy-két nőt megkefél. Azt nem szemlélődés közben, hanem előtte-utána.
- GARCIA számára az internet: másik tévé. :-D (Egyébként nagyon jól veszi a technológiai különbségek legyőzésének az akadályát, a mobiltelefon használatát pillanatok alatt elsajátítja. Még Insta-fiókja is lesz. Érted, Instája egy titkosügynöknek...!
*
Az első kötet végén egy magyar utószó. A HUSZADIK SZÁZADI SPANYOL TÖRTÉNELEMRŐL szól.
Kár, hogy a kötet végére került!
Azért kár, mert a GARCIA feléledése utáni történet nem olyan komplikált, mégis kapkodja a fejét a nem spanyol olvasó.
Aki aztán kapcsol: ugyanez zajlik itthon is, jobb oldal, bal oldal, a történelemből fakadó összefonódások, zsigeri gyűlölet, elvi platformok bebetonozása, gazdasági-, politikai-, hatalmi érdek, nyugdíjba vonult szürke eminenciások, fasiszták, kommunisták, több szempontból is megítélhető diktatúra, a napi csatározások felett álló hatalmas emberek...
Melyik nem ismerős?
Csak a spanyol verzióban elsőre eltévedtem. Mondjuk a magyar kiadó arra felhívja a figyelmünket, hogy a spanyol történelem ismerete segíti a képregény megértését, aminek a története azonban, egészében és részleteiben is: FIKCIÓ.
Az utószó szerint Spanyolországban '38–'75 között jobboldali, fasiszta diktatúra volt. Keménykezű. A diktátort FRANCIS FRANCO -nak hívták. A személye megítélése nem egyértelmű. Sokak szerint például neki köszönhető, hogy a hazája kimaradt a második világháborúból. Ez nagy szó! Franco uralkodása azonban messze nem volt vérmentes. Sőt, sőt!
A vérontás nem egyoldalú volt...
Azt is mondja az utószó, hogy a múlttal való szembenézés a mai napig elmaradt a spanyoloknál. (Is.) S mert elmaradt, irgalmatlan energiák feszülnek a felszín alatt. A felszínen. Meg fölötte. Mindenhol.
Nem tudom, született spanyolként, vagy legalább a spanyol történelem részletesebb ismerőjeként könnyebb-e a GARCIA megértése, vagy ugyanúgy marad egy kis káosz-érzés az olvasóban, mint az ismeret nélkül? Nem tudom, mert a spanyol történelmet (sem) ismerem. De így maradt bennem egy kis káosz-érzés. A káosz lényege: ki hová is tartozik, kit támogat, kit utál, ki a jobb, ki a bal, mi is a cél?
De így kapkodtam a fejemet, hogy akkor ki melyik oldalon is áll, milyen politikai oldalon van a kormány, meg mikor kicsoda, és akinek volt politikai múltja, és kinek nem, az hol volt akkor, hol van most és milyen célokért küzdöget, kivel karöltve, ki ellen? (Hogy aktualizáljam: Magyar Péter mocskos áruló, Sorosék pénzzel vett új bábfigurája Orbán ellen, egy hataloméhes görény vagy a Fidesz zseniálisan beépített falova a baloldal gyöngítésére? S mindez képregényben, mondjuk egy katalán számára.)
*
A sztori főszereplői ugyancsak jól kifundáltak. Eleve már, nézd csak, GARCIÁ-t!
De itt van állandó társa a huszonegyedik században, az újságíró tanonc csajszi, ANTONIA , aki úgy kerül a hatalmas kavarodásba, mint Pilátus a credo-ba, hogy rögtön ki is ábránduljon a még el sem kezdődött újságírói karrierjéből.
Meglepő fordulat: a média is politikai érdekeket szolgál, azok céljainak megfelelően reagál, hoz nyilvánosságra, hallgat el információkat. Az erősebb eb él a nemi tevékenység felkínálkozó lehetőségével, de az erősebb kutya csak ugat, míg a pénz beszél, annak meg nincsen szaga, akkor sem, vagy leginkább akkor nem, ha véres.
S hogy teljes legyen a bevonása abba, ami történik: apuja is tevékeny részese az egész kavarásnak. A kérdés csak az, utáljuk-e aput ezért?
Aztán van egy nevű manus, Aquilino. Szopott gombóc fej, állandó napszemcsi. Nekem rendre Szacsvay László jutott róla az eszembe (tiszteletem, művész úr, nagyon kedvelem ám a művészetét!). Borzongsz tőle, érzed, tudod, hogy nem frankó (és nem Franco), amit kavar, de mégsem tud tökéletesen ellenszenves lenni. (Lehet azért, mert hasonlít Szacsvayra, aki meg nagyon rokonszenves?) Ő az egyik kulcsfigura. Jobboldali.
De nagyjából az összes fontosabb szereplő jellemformálása hasonló: emberek maradnak, akik hol jók, hol rosszak, hol szimpatikusak, hol apriíanivalók.
*
Mindenképpen szót kell ejtenem az össztörténeti képi megfogalmazásról. Az eddigiekből is láthattad, hogy elég vegyesvágott a stílus. Van itt minden a részletes hiperrealizmustól kezdve, a karikatúrán át, a statikus beszélgetésektől fogva az agyfárasztón mozgalmas akcióig mindenig. A meglepő, de nem mulatságos az, hogy hiába is az akár oldalról-oldalra változó, az éppen adott szituációnak megfelelőn váltogatott stílus, az összhatás mégis egységes, és nem a fájdalmas eklektika a végbenyomás.
Arra, hogy hányféle stílus is létezik az egyetlen történet belül csak akkor döbbentem rá, amikor az illusztrációnak valókat fotózgattam neked kifelé.
Aztán még: a másik, ami feltűnt, a nem statikus jelenetek fantasztikus, filmszerű dinamikája. Komolyan mondom neked, egyszerűen lenyűgözőek!
*
A végeredmény tehát mindenképpen nagyon pozitív. A permanens ki.kicsoda ellenére is. Mert azért a végén csak összeáll ám a kép!
Sajnos erőst töprengenem kell a saját, állandó példányon... Hogy a kánya csípje meg!
1. kötet:
Vad Virágok Könyvműhely, Újhartyán, 2022, 196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635950133 · Fordította: Kutasy Mercédesz
2. kötet:
Vad Virágok Könyvműhely, Újhartyán, 2022, 200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635950140 · Fordította: Kutasy Mercédesz
8/10
2024 anyák napjája. Voltunk is Szerelmetesfeleségtársam anyukájánál anyázni. Aki SzFT-nek vadast, nekem töltött paprikát főzött. Érted, ő dolgozott, SzFT őt köszöntötte fel, én meg ott voltam enni, ha már a kedvencemet főzte. Nyammm!
*
Tegnap pedig a fiaméknál voltunk Szigethalmon. A fiam a párjával él kettesben. Nagyon élvezik a bérelt kertes házat, pedig annyi munkájuk van, hogy égen a csillag. S szemmel láthatón nagyon szeretik egymást. Olyan kis csudaklassz volt náluk. Szerelmetesfeleségtársamat nagyon régen láttam sírva nevetni, de Kölök megint így nevettette meg. Amikor együtt laktunk ez többször megtörtént. Már csak az állandó lakhatást kellene oda megszerezniük, hogy Démoklász rohadt kardja ne lebegjen felettük.
