A regény története a következő: Valahonnan egy messzi-messzi galaxisból valami irdatlanul hatalmas, fekete valami, izé elindul a Tejút felé. Mintegy véletlenül veszi észre egy csillagász tanonc. Úgy fest a fekete izé úticélja a mi Napunk.  

A csillagászok egyeztetnek, nemzetközi team vizslat a fekete izé után, és konstatálják, sajna úgy van, ide jön a gigantikus valami. Gázfelhőnek találják. S rendületlenül számítgatva megrettennek: ha az izé ideér, lesz baj. A pályájából ítélve valahol a Nap és a Föld között halad majd el, az elhaladás legalább egy hónap. Ha egy hónapig nem jut napfény a Földre, itt bizony élet nem fog maradni, ha igen, hát annak sem lesz utána jó az eszméletlen lehűlés miatt. Ha pedig a fekete izé érinti a Föld légkörét, olyan kémiai reakciók lehetnek a következmények, hogy ihajcsuhaj. A legkevesebb, hogy a légkörünk egyszerűen felrobban. Nesze nekünk!

S a gigantikus fekete izé jön és jön és jön. Aztán belépve a Naprendszerbe lassít, majd megáll. Olyan jelenségekkel, mintha fékező rakétái lennének. Nem halad át egy hónap alatt, de szerencsénkre vannak egyéb tényezők is, a Föld megsínyli nagyon az egy hónapot, kimondhatatlan tömegek pusztulnak el, de a kataklizma nem akkora mint a tudósok várták. 

Na, igen, a tudósok. A regénynek van egy központi alakja, egy Kingsley nevű csillagász. Zseniális pacák. Kibulizza, hogy egy válogatott társaság legyen a Felhő fő megfigyelője egy elszeparált helyen, elképesztőn gazdag és kezdetben érthetetlen felszereléssel. Ami felszerelésnek a miértjét kezdetben nagyjából senki sem érti, de megadják neki. 

Kingsley utálja a politikusokat. Ingyenélő, hatalommániás bagázsnak tartja őket, akiknek messze nem a közjó a legfontosabb, hanem a saját politikai céljaik. (Körülnézve manapságosan is több mint igaznak tűnik a véleménye.) 

A bekövetkező kataklizmák következtében a tudóscsoport mintegy világtényezővé válik. 

Aztán a felhő olyan dolgokat művel, hogy Kingsley-ben felmerül az elképzelhetetlen: a felhő tudattal, intelligenciával rendelkezik. Na, innentől már több mint érdekes a dolog! De ezt már nem spoilerezem el. 

*

A téma, látod, kicsit rokon Stanisław Lem Solaris-ával. Mert Lem azt vetette fel, ugyan már miért lenne egy bármilyen intelligencia feltétlenül humanoid-jellegű, miért kellene így-úgy emberszerűen kinéznie, fej, szemek, száj, kezek, lábak... Bármelyikből bármennyi is van, és bárhogyan is helyezkedik el. Vegyél alapul bármilyen sci-fit, mindig erről van szó! Lem azt mondta, hát nem! 

Hoyle felhője semmiben, sehogyan nem emberi. A kommunikációját is csak emberkompatibilissá teszik a tudósok. 

Jár az agyam. Volt egy sci-fi regény, ami hasonlóról szólt. Van benne egy félelmetesen gigászi ellenség, aki ellen harcol a komplett emberiség. Aztán kiderül, hogy a gigászi valami nem ellenség. Csak éppen nem vett tudomást az emberiségről. Észre sem vette. Ahogyan az erdőben sétálva nem feltétlenül vesszük észre, mi mindent taposunk el. Lehet, éppen egy komplett társadalom közepébe taposunk bele a bakancsunkkal. Nesze neked, hangyaboly... Anélkül, hogy tudatosulna bennünk, milyen pusztítást hajtunk végre. Na, valami hasonlóképpen müxik ez a Felhő is. Aki nem rosszindulatú, eszébe sincsen pusztítani. Simán csak enni jött a Naphoz, 

De hajlandó kommunikálni, amikor a tudósok végre meglelik ennek az útját.

A politikusok meg marhák, és csak az erőt ismerik a kommunikációra. ebből lesz is nagy baj, mert sarokba szorítják a Felhőt. Na, jó, ezt már tényleg nem mondom el, pedig talán a legjobb jelenet a könyvben. Ne öregedj meg a kíváncsiságtól idő előtt, nem beszerezhetetlen a regényke! 

*

Vagyis amit olvasunk érdekes, izgalmas is. Meg nem is. S pedig két okból. 

AZ EGYIK OK, hogy a szereplők jellemábrázolása enyhén szólva felületes és hiányos. Kingsley még csak.csak, de itt nagyjából vége. Oké, van még egy a tudósok közé szorult politikus, aki figyelmet rdemel. De mindenki más felcserélhető bárki másra.  

S ez a kisebbik probléma. 

A MÁSIK OK, hogy a regény szerkezete, dramaturgiája nem átgondolt, sőt, nem jól kigondolt. Amíg Lem megtalálta a megoldást a Solaris-ban, hogy a felvetését irodalomba, személyes konfliktusba csomagolja, addig Hoyle beszélteti a tudósait. Nagyon sokat beszélteti.

S még ez se lenne baj, ha nem magasröptű tudományos szövegekkel beszéltetné. Amikből a magam részéről vajmi keveset fogtam fel. Szerencsére Hoyle néha lefordítja, amit mond. ennek érdekében nagyon jó húzás volt egy politikust bekavarni a tudósok közé. Így is nem magasan kvalifikált, embernek nem való tudományossággal beszélgető überagyak érthetetlen eszmecseréjével telik meg oldalak tömkelege. De mert a politikus kérdez, legalább ezt-azt el kell neki magyarázni. Ezáltal az olvasói hozzájut fogyasztható tudományos információkhoz is.

Lehetne jó dramaturgia eszköze a puszta beszélgetés is. Csípőből Ingmar Bergman remeke, a Jelenetek egy házasságból jutott az eszembe, Ami egészen más téma, egészen más műfaj, de a filmváltozatban a két szereplő három vagy négy órán át csak beszélget egymással. Mégis lenyűgöző az egész koncepció. Vagy ott vannak a Ne féljünk a farkastól! pazar szócsörtéi! Mennyi dráma, fájdalom, gonoszság, elfojtás, élc, gúny van bennük! 

Hoyle tudósainak a beszélgetése nem ilyen lenyűgöző. Egyáltalán nem lenyűgöző. Mert a tudósai tudományos bikkfanyelven kommunikálnak. Amit a normál földi halandók tömkelege bizonyosan nem ért neg. 

Pedig a regény háromnegyedétől Hoyle bizonyítja, hogy tudja ő ezt a regényírás-dolgot egészen másképpen is művelni. Onnantól cselekményessé válik a szöveg.  Élet költözik bele.

De addigra a szöveg értékelhetősége már jelentős hátránnyal küzd az olvasóért..A tudományos szövegelésű oldalak sokasága nekünk, az egyszerűen huzalozott plebsznek, kimondom: unalmas. Az érthetetlensége miatt.

R. I. P., ahogyan nevelt Csemetém szokta volt fogalmazni, ha azt akarja mondani, hogy kész, így van, nem máshogyan, pont nem érdekli semmilyen ellenérv. 

*

A REGÉNY KÉT FŐ TÉMÁJA a politika töketlensége, alkalmatlansága és a kommunikáció. 

Azt, hogy a politikusok mire képesek, milyen úton, milyen eszközökkel, nap mint nap tapasztaljuk Ukrajna kapcsán is. Akár az alapkonfliktusra gondolok, 2014 környékén, akár a mostani háborúra, és Európa gazdasági öntökönszúrására. Vagy arra, hogy Ukrajna támogatásával gyakorlatilag a harmadik világháborúba sodorják a világot. Ahogy már kétszer megtették.

Hoyle ebben a kérdésben nagyon határozott. A politikusok, a polisz szolgái, ahogyan a görögök fogalmaztak. Mármint eredetileg azok voltak a politikusok. Mára az egész cirkusz teljesen másról szól. Önfontosságától eltelve a politika süket, vak.és érzéketlen. erről különösebben nem lehet mit beszélni. Tudod: R. I. P..

A kommunikáció hatalmas téma. Én is sokat kommunikáltam már róla.

Ha Szerelmetesfeleségtársammal képtelen vagyok dolgokat megbeszélni, akkor ez senkivel sem sikerülhet. S vannak dolgok, amikkel kapcsolatban még vele sem sikerül zöldágra vergődnünk.

Jó darabig Dömdödöm volt a számítógépem jelszava, mert tökéletesen empatikus vagyok Lázár Ervin figurájával, aki teljesen feleslegesnek talál bármiféle beszédet. Mondjuk Dömdödöm a szeretlek szó devalválódása miatt nem mond semmi mást, csak azt, hogy dömdödöm.

Mocsok nehéz dolog a kommunikáció. Még azokkal is, akiket szeretek. Pedig beszédben nem vagyok gyenge. S az a kisebbik baj, hogy nehéz. A nagyobbik baj, hogy a legtöbb esetben felesleges. Azért az, mert csak újabb konfliktust szül, jobbára különösebb eredmény nélkül.

A magam részéről nem is a közös nevező miatt tartom szükségesnek. Ha az is van, az inkább csak bónusz, A kimondás, a feltárás sokkal inkább az elfojtások, a rák kialakulásának a megelőzése érdekében lényeges. Hogy legyen szelep a kuktán, de robbanjon bele a szépen festett konyhába, és különösen az arcunkba ne.

A fekete felhő azt mondja a tudósoknak, hogy az emberi kommunikáció nagyon komplikált. Túl sok benne a bizonytalansági tényező. Eleve a körbeírásra hagyatkozik. A közlő félnek precízen kell megfogalmaznia, amit mondani akar. A szókincs, a kifejezőkészség hiánya, a nyelvi hiányosságok miatt már itt bukhat minden. A fogadó félnek meg kell értenie, amit hall, lát vagy olvas. Ehhez értenie kell a közlő által alkalmazott nyelvet: egyfelől a konkrét földrajzi nyelvet, másfelől a kommunikációs csatorna sajátos nyelvét. Ha szóban történt a kommunikáció, beszélnie kell az adott nyelven, ha írásban, ismernie kell az írásjeleket is, ha vizuális a közlés, akkor értenie kell az adott jelrendszert. Adott szavakon, fogalmakon  ugyanazt kell értenie mint a közlőnek.

S bizony ez a legritkább esetben jön össze.

Mások a tapasztalataink és a rájuk adott reakcióink, amelyek az értelmezéseket létrehozzák. „Rettenetes hideg van!” – mondja a Fekete-Afrika lakója tizenöt fokban. Amit a svéd teljesen kellemes hőmérsékletnek érzékel. Az eszkimó számára a mínusz tíz fok már kánikula, így a tizenöt elviselhetetlen hőséget jelent. Az adott kifejezés jelentését tehát a megélt tapasztalatok formálják. De legalább a hideg szó fogalma ugyanazt jelenti a fekete-afrikainak, a skandinávnak és az eszkimónak: az összehúzott ruházat, a vacogás, remegés, a lobogó tűz óhajtása ugrik be mindnek, Van lehetőség a közeledésre.

S a „Rettenetes hideg van!”-szókapcsolat üzenete egy roppant egyszerű, könnyen értelmezhető üzenet. Mégis mennyi bukta lehet benne! Gondolj csak bele! 

A felhő ezért tartja nagyon elégtelennek az emberi közlésformát: túl sok benne a buktató, nem eléggé közvetlen az átadás formája és módja. Mennyivel egyszerűbb lenne a megélt tapasztalat hátterének csomagjával átadni, amit közölni akarunk. Ha azt mondod gyász, az nekem azt és annak következményeit jelenti, hogy hétéves koromban, huszonhét évesen meghalt az anyukám. Neked talán a kutyád. Egy harmadik pedig a kedvenc együttese énekesének az elvesztését érti rajta. Az érzelmi tapasztalat hasonló, de a mindennapi életre való kihatás más és más. 

S a könyv tudósainak egy minden porcikájában (nincsenek is porcikái!) eltérő intelligencia számára kell közléseket átadni, és értelmeznie a tőle jövőket. Csuda izgalmas probléma! 

Hoyle történetének legfájdalmasabb része, amikor a felhő megpróbál közvetlenül eljuttatni információkat emberekhez. De mert a két faj közötti eltérések még nem eléggé feltártak, gyakorlatilag két embernek is kisüti az agyát. Nem direkt, nem gonoszságból, hanem mert nem tudja még egyik fél sem, hol van a biológiailag elérhető maximum. 

*

Nem szaporítom tovább a szót. Úgy vélem, A fekete felhő annál többet ér, mintsem, hogy a „meg ér egy misét”-fonémával elsommáskodjam az értékét és az érdekességét. Mondtam, mondom, érdemes pár forintot és időt szánni rá. Ha másért nem, hát azért, mert megerősít abban, hogy a politikával, a politikusokkal, a katonákkal igen komoly baj, és ad némi türelmet, ha közlendőnk van, és nem értenek, meg empátiát, ha mi magunk vagyunk képtelen megérteni valakit. 

S ha kozmológusok, csillaágszok, matematikusok vagyunk, akkor megadja a felsőbbrendűségi tudat Parnasszusának igazolását is: összekacsinthatunk Hoyle-al, hogy, szasz' kolléga, én értem, amit  mondasz, nyomd nyugodtan! :-) 

Holló és Társa, Kaposvár, 1994, 290 oldal · ISBN: 9638380128 · Fordította: Kuczka Péter

6,5/10

2024 májusa, egy héttel pünkösd előtt., reggel 7:30. egyedül. Nappali. Kanapé. A Da Captain Tripps 2022-es albuma, a Maths Of the Elements. Nyugalom. Béke. Szerelmetesfeleségtársam még alszik.  

Kicsi ez a lakás, apró a fürdő is, a konyha is. Mégis otthon érzem magamat benne. Tegnap láttunk egy filmet, „A sarki iroda” a címe. Pedig inkább sarokirodáról van szó. Negyvenes, nagydarab, szemüveges bajuszos pasi belép egy céghez. Lassan a cselekményből kiderül, hogy van vele baj. Egyfelől zseni,mert úgy old meg feladatokat, ahogyan senki. Ha egyáltalán, mert nem biztos, hogy az valóság. Ahogyan a nagyon barátságos szoba sem az, ahová rendszeresn betér feltöltődni. Mások csak azt látják, hogy áll a csupasz fal előtt. Ő pedig közben csuda jól érzi magát a szobában. Ami nem létezik. 

s egyszer csak azt mondja, hogy mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol igazán otthon van. 

Nekem ez a kanapé az. Annak is a menetirány szerinti jobb oldala. Meg SzFT öle. 

Bár, ha belegondolok, voltaképpen bárhol tudom magamat harmonikusan érezni. Anyós kertjében, a gyulai, immár rendszeresen szállásunkon, a fiamék kerti padján, de még a munkahelyem filagóriájában is. S például ezt a türkiz kanapét bármikor elcserélném egy gyulai kertes házra. Komolyan mondom!