ÍRTA:
Gino D'Antonio
RAJZOLTA:
Gino D’Antonio
Giorgio Trevisan
Renato Polese
Akkor most dafke nem olvasom el az előző részek egyik értékelését sem!
Azért nem, hogy ne hagyjam magamat önmagamtól befolyásolni.
Remélem, túl sok mindent nem fogok ismételgetni. De azt, hogy semmit se, nem ígérhetem.
A sorozatról magáról nem írok, azt az előző részeknél megtettem. De akkor miről fogok írni? Hm... Mármint a történeten kívül.
Eddig ezt, ezeket írtam a sorozatról.
Az eredeti olasz sorozat, ugye, hetvenöt részből áll. (Számoltam egyet. Nem kellett volna. Ha megérem a végét (kicsi esélyes: negyedéves megjelenéssel számolva 18 év, vagyis akkor hetvenöt éves leszek) és lehetőségem lesz mindet megvenni, a helyigényről nem is beszélve, a mostani árat alapul véve (ami, ugye, hangyányit sem reális), a vége 375.000 forint.
Az a durva, hogy találtam egy hirdetést, ahol az első 45 részt ötven euróért árulják. Az húszezer forint sincsen. A magyar ára, igaz, újonnan, 5000 HUF/db számolva 225.000 HUF. Oké, elismerem, értelmetlen ez a számolgatás, más ország, más piac...
Na, hagyjuk...
De azért itt van egy kép a teljes sorozatról. Csak úgy. Olyan kis szép, csábító...
Az viszont nagyon kérdéses, mifenét fogok írni róla az ikszedik résznél, amikor már most is bajban vagyok , ha erről a sorozatról írnom kell.
*
Ez, a jelenleg tárgyalt kötet Amerika addig felfedezetlen részének, Texasnak a meghódításával foglalkozik. Persze, hogy továbbra is a MacDonald család sorsán keresztül.
A sorozat szülőatyja, Gino D'Antonio ezt írta bevezetésnek ehhez a kötethez:
Meriwether Lewis és William Clark által vezetett felfedező expedíció 1804 és 1806 között sikerrel járt: feltárta azt a hatalmas területet, amelyet a fiatal Egyesült Államok vásárolt meg Napóleon Bonaparte Franciaországától. A hazahozott hírek a lakosság körében nagy érdeklődést váltottak ki, de még túl korai volt, hogy meginduljon a nyugatra irányuló tömeges vándorlás, amely majd az új évszázadot fogja jellemezni. Mindazonáltal az Európából érkező bevándorlók száma folyamatosan nőtt. Az Atlanti-óceán partján fekvő, korábbi tizenhárom gyarmat területén a legjobb földek már mind foglaltak voltak, így az újonnan érkezők kénytelenek voltak nyugat felé tekinteni - és elindulni. Ők voltak a legbátrabbak, vagy talán csak a leginkább elkeseredettek.
Délen Stephen Austin mutatta az utat Texas felé, amely akkoriban még spanyol birtok volt. Nagy álmot dédelgetett: független államot akart létrehozni. Az ő ösztönzésére ezrek telepedtek le a Brazos és a Colorado folyók között, farmokat építettek, s elkezdték megművelni az enyhén dombos földeket. az Ohio Északon ugyanez történt, a bevándorlók átkeltek a hegyeken nevű területre, felbátorodva egy katonai erőd jelenlététől, amelynek parancsnoka William Henry Harrison tábornok volt. Itt más volt a helyzet: ez a vidék a prémvadászok (trapperek) világa volt, és a társaságok olyan kereskedőállomásokat (trading post) tartottak fenn, ahol prémeket lehetett cserélni különféle árucikkekre, még az indiánokkal is... Sajnos az alkohol is népszerű csereáru volt, s a bennszülöttek közül sokan hamar a rabjaivá váltak.a
El kell ismernem D'Antonio csuda ügyesen vegyíti a fikciót és a történelmet. Ráadásul úgy írt izgalmas, érdekes történeteket, hogy szinte észre sem veszem, hogy közben kupálódóm Amerika történelméből. Mert a sztorik alapvetően nem történelmi beszámolók, hanem kalandtörténetek.
Ez a negyedik kötet két jól elkülöníthető részre oszlik.
Az elsőben egy a Mississipin garázdálkodó kalózbanda ártalmatlanítása a téma. A bandát Brett MacDonald és az indián felesége, Sicaweja közös gyermeke, Pat hathatós segítéségével sikerül felszámolni. A család Sicaweja egészsége érdekében vált otthont és indul el Texas felé. Mondjuk ez, a feleség egészségi állapotára hivatkozás egy kicsit cöccögést kiváltó megoldás volt, de legyintettem.
A kalózbanda története teljesen megfelelő tempóval bír, izgalmas és fordulatos. És persze a gőzösről nem tudott nem az eszembe jutni az első találkozásom a Mississipivel: a Mozaik sorozat Digedagos etapjának 1973-as, Hajsza a folyón epizódja.
A második epizódban már Texasban vagyunk. Brett, Sicaweja és Pat az otthonuk helyét keresik. Szembesülnek a rabszolgatartás szörnyű tényével, amitől elborzadnak. S találkoznak a komancsok keménységével, hálátlanságával: hiába mentek meg a biztos haláltól egy bölényvadász indiánt, az rájuk támad, és a család spanyol kísérője kénytelen megölni. Viszont amiatt a komancsok bosszúért lihegve a család nyomába vetődnek. A párviadaluk megoldása meghökkentő, tréfás és ötletes.
A MacDonald-ok végól megtalálják az ideális helyet a házuknak. Hurrá Texas!
A történelmi szálat nem annyira nyomták az alkotók ebben a részben. Tény, összefutunk a fent idézett bevezetőben említett Stephen Austin-nal, de annyira nem mélyedünk el a személyében sem, a dolgaiban sem. Úgy nagyjából annyit tudunk meg róla, amennyit a fenti szöveg elárul: mindent megtett, amit csak tudott Texas önálló állammá válása érdekében.
De tényleges szerepe valójában nincsen a történetben. Éppen csak felbukkan, hogy benne legyen az eseményekben. Jön, hogy azonnal menjen is.
*
Mind a két történet fordulatos, izgalmas. Nincsen bennük semmiféle lélegzetállító újdonság, történetvezetési újdonság, furcsaság. Mindkettő megbízható, szokványos vadnyugati történet. Ami nem hagy túlságosan mély nyomokat bennem, csak a kellemes fílinget, mint az egykori Old Shatterhand-Winnetou filmek. Csak valamelyest több ezeknek a képregények valóságalapja.
Miközben ezeket a mondatokat leírtam, azon töprengtem, ugyan mi is annyira vonzó a vadnyugati történetekben, hogy hiba látjuk, olvassuk ezredszerre az így vagy úgy ugyanolyan történeteket, mégsem unjuk egyiket sem? Ráadásul gyűlölöm az erőszakot, ezeknek mindegyike pedig éppen arról szól, hogy alapos izomfeszülés nélkül nincsen túlélés, vagy ütsz vagy véged lesz.
*
A rajzokról mit mondhatnék? Bonelli képregényről beszélünk. Vagyis realisztikus, részletgazdag minden egyes képkocka. Semmi kísérletezés, semmi különösebb oldalpárban gondolkodás, nincs kilépés vagy csak igen minimális a szabályosan ismétlődő képkockákból. A furfang az, hogy emiatt az égvilágon semmiféle hiányérzetünk sincsen. Simán elégedettek vagyunk azzal, amit kaptunk: két roppant szórakoztató sztori egy áráért.
C.S.A. Comics / Frike Comics, Budapest, 2025, 98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158281126
Fordította: Farkas Ábel, Ciuti Sara
8/10
2016 márciusának a háromnegyede, szombat hajnal, Szerelmetesfeleségtársam édesanyjának utolsó reggele a régi házban. Még nekem is furcsa, milyen lehet neki, aki vagy negyvenöt éve ott lakott?
Kedvem nincsen a mai naphoz, de ki az a perverz, aki kedvvel vág neki egy költöztetésnek? Álljon ide elém! De teszem a dolgomat, ahogyan kell. Ahogyan egész életemben tettem.
*
Tegnap két halálról jött hír. Az egyik Bán Béla bácsiról szólt. Sorra mennek el a Bán Bélák.. Nem ismertem mélyen Béla bácsit, de a felszínes kapcsolat által is kedveltem őt. A könyvei itt sorakoznak a polcon. Mindössze kettőről írtam, Az Öreg-ről és az Emlék(fény)képek-ről. Megrázott a halála híre. Pedig annyira nem lehetett váratlan. Béla bácsi 92 éves volt.
S meghalt Chuck Norris is. Félig vége van a világnak...
