Írta: GIAN LUIGI BONELLI
Rajzolta: AURELIO GALLEPPINI
Sokadik Tex képregény-értékelésem. A Classic sorozatból is a negyedik. Mit újat tud adni, mondani egy sokadik ugyanabból a sorozatból képregény? Bátran és bizton mondom: semmit.
Ez a semmi kétféle lehet. Lehet, nem is kell újat adni, mondani. Azért nem, mert úgy jó az egész, ahogyan van, kor, történet, bonyodalom, karakterek, minden, ezért nem is kell újat adnia, mondania. Élvezünk mindent, amit eddig adott, és várjuk az eddigi élményt. Ha azt hozza, már mindenki elégedett.
De van, hogy úgy hozza valami az eddigieket, hogy érezni rajta, csak azért született meg az eddigiek után, mert meg kellett születnie, folytatni kellett a sort, szerződés volt rá, az olvasók várták, s az eddigiek eladják majd ezt is.
Nincsen kétségem, hogy ez a két, már címében is suta történet melyik csoportba tartozik.
Már mondtam, gránitkemény leszek és sem az eredeti kiadóról, a Bonelliről, sem annak fő képregény-figuráiról, sem a velük való találkozásomról nem írok, a sokadik Tex-képregényről meg pláne nem. Csak megemlítem, hogy három Tex Classic-ról már megtettem.
1. Két zászló között
2. Navahó vér – Pikk ász
4. Totem a sivatagban – A sabinák varázslója – Az aranyváros
S mondhatnám, hogy ha azokat elolvastad, akkor ezt is elolvastad, de az a helyzet, hogy a Tex színvonala számomra piszkosul nem egyöntetű.
Az eddig olvasottak közül a Navahó vér kiemelkedően jó, a többi vagy jó sztorinak bizonyult, vagy jobban tetszett a grafika, vagy éppen semmilyen volt, miként az első Tex Classic. Aminek, szemben a többivel, nagyon szép volt a borítója.
HA MÁR A BORÍTÓ:
ennek a számnak, nézd meg, tulajdon- és voltaképpen annyira semmitmondó a fogadó rajza, hogy az szinte fáj. S még ezen a semmitmondó rajzon is akkora a különbség a két alak nyújtotta mondanivalóban, mint Makó Jeruzsálemtől. S ez értelmezhetetlenné teszi még ezt a semmi-jelentet is.
Tex és Carson ugyanarra a pontra fókuszál. De valahogy nem ugyanazt látják: Tex ugrásra kész, a coltjához kap, Carson meg se mozdul, szerinte nincs is ott semmi látnivaló. Arról nem beszélve, hogy ennek a kötetnek mindkét történetben kettejükkel küzd a harmadik jóbarát, Pat is, akinek viszont híre-hamva sincsen a borítón.
A kiadó, és itt az olasz Bonellire gondolok, valamiért úgy gondolta a Tex-szel kapcsolatban, hogy jóvanazúgy, a képregény-sorozat patinája és hírneve úgyis eladja, minek pepecselni azzal, hogy ki is nézzen valahogy? És jobbára ennek megfelelően is néz ki. Figyeld csak: nincsen semmiféle háttere az alakoknak, a színezésük bedig mindössze öt területre beöntött egyenszíneket jelent: egy színt a kap a cím, egyet-egyet a két felsőruházat, és egyet-egyet a két alsó ruházat. Slussz. Árnyalat nincsen. Isten hozott Paint, cimbi vagy Bogyó és Babóca!
AZ EPIZÓDOK CÍMEI
Aztán baj van az epizódok címeivel is. Semmitmondók. Mert amit mondanak az semmi.
Mindkettőben egy-egy helységnév szerepel. Ami szerintem sem az olasz, sem semmilyen más közönségnek nem mond semmit. Talán csak az amerikainak.
Ugyan, meg tudod mondani, hol van, miről híres Montezuma vagy Fullertown? Költői kérdés volt, meg se próbáld strapálni magadat.
Montezuma alapvetően nem város, hanem egy inka uralkodó volt Cortés idején. Városként több is van belőle amerikaszerte. Ellenben Fullertownból egyet találtam csak, de az meg Ohioban van, A mexikói határtól úgy ezernyolcszáz kilométerre. A történet szerint azonban a három barát alighogy kitette a lábát Montezumából, szinte beesett Fullertownba. Vagyis nem valószínű, hogy a történet erre a Fullertown-ra gondol. Különös tekintettel arra, hogy mind Tex, mind Carson rendre használnak spanyol szavakat, ami nyelv meg inkább Mexikó környékén honos.
Az egészből azt akarom kihozni, hogy a címekben említett helységneveknek semmi jelentősége nincsen. Vagyis semmit se mond a címekben a citálásuk.
Ahogy egyébként a szövegkörnyezetük sem. Mármint a városok szövegkörnyezete a címekben.
A merénylet, ami Montezumában történt, egy piti híd felrobbantása. Aminek csak akkor lett volna jelentősége, ha a három főszereplő rajta van. Ám még a történet szempontjából sincsen kiemelkedő jelentősége ennek momentumnak.. Nem a merényleten van a hangsúly. Ezáltal a cím másra utal mint amiről a történet szól.
Az incidens szó zavaró, kellemetlen eseményre, összetűzésre utal. Egy egyszeri eseményre. Ami Fullertownban Tex-ékkel és által történt, az nem incidens, hanem miniháború. Incidens-sorozat.
Magam sem vagyok valami nagy a címek kiötlésében, ha írok a koncert.hu-nak a szerkesztőm rendre és teljesen jogosan átírja a cikkeim általam adott címeit. Jobbakra mint amiket én adtam nekik. De ennél a két Tex-címnél még nekem is sikerül frappánsabbakat kiötlenem.
A TÖRTÉNETEK
Hát, hm... Lássuk az elsőt!
MONTEZUMAI MERÉNYLET
Vasút épül a Vadnyugaton. Valakinek nagyon nem érdeke, hogy pont arrafelé épüljön, ahol Montezuma van. Legalábbis az nem, hogy időben megépüljön. Ennek érdekében felbérel valakit, aki felbérel valakiket, hogy az építkezés kicsússzon na határidőből.
Az építtető aggódik: ha nem halad minden a terveknek megfelelően, piszok magas lesz a kötbér, amit fizetnie kell. S hallja a híreket, hogy nem valakik akadályozzák is a munkát. Felbérli hát Texet, nézzen már körül Montezuma körül. Tex Carsonnal és Pat-tel kel útra.
Most mondd, a kocsma, ahová betérnek kapásból gyanús, szimatot is fognak.
Nem mondom el a történetet, bár nem lenne nehéz, mert nem nagyon komplikált. Lehet, hogy ez a baj... Nem tudom. Az volt a helyzet, hogy bár képregény, lassan haladtam vele, minden más valahogy jobban érdekelt. Annyira viszont nem nem érdekelt, hogy teljesen félbe hagyjam, de azt hiszem, csak azért nem, mert Tex, és mert Bonelli. Untam, na! Semmi nem fogott meg benne. A rajzokat már megszoktam, a történet meg nagyjából tizenkettő egy tucat.
Ja, a végén, persze kiderül, hogy kinek állna érdekében, hogy csússzon az építkezés: annak, aki felbérelte azt, aki felbérelte azokat, akik azt egy árva, kis merényletet végrehajtották.
INCIDENS FULLERTOWNBAN
Montezumával a hátuk megett, útban valahová, Tex lova lesántul. Fullertown a legközelebbi város, ahol lódoktort lelhetnek. Meg is lelik. A paci gyógyulási ideje olyan hosszú, hogy Carson és Pat otthagyják Tex-et Fullertownban. S mert minden tisztességes és tisztességtelen városka origója a kocsma, Tex a paci beutalása után ide tart. Lesz is incidens! De mert Tex nem hagyja magát inzultálni, lesz feszkó is. A feszkó kiváltója pedig a helyi nagy ember első embere.
Aki nagy ember a szomszéd várost már két vállra fektette. Annyira, hogy az kísértetvárossá vált. Tudod, a helyi Soros György... Csak őt kizárólag az anyagiak vezérlik. De annak érdekében aztán mindent megtesz és megtetet. Igen, biz'a, törvénytelenséget is. Ennek szellemében szabadítja meg az egyik helyi tenyésztőt a ménese nagy részétől is. Hogy a lovak tulajdonjogát miképpen rendezi, az ötletes, és nem, nem mondom el.
Na, megvan, Tex ki és mi ellen fog közdelembe, amíg a pacija ina gyógyulgat? Gondolom, nem ördöngösség megfejtened.
Ez a sztori a másikkal ellenben érdekes, fordulatos. Csakhogy ebben van két olyan momentum, ami sem a képregény eddigi hangnemével, erkölcsiségével nem vág egybe, sem a főszereplőhöz nem illik. Itt spoilerezni fogok. Nem tehetek másként, különben nem fogod érteni, mire gondolok.
A gazembernek bankja is van. A megrabolt tenyésztőnek fogy a pénze. Tex arra hivatkozik, hogy a gazembernek tolvajlás által lett nagy a vagyona. Tolvajtól lopni meg nem bűn, tartja a mondás. Erkölcsileg ez bizony ugyancsak megkérdőjelezhető. A gyilkost nem önvédelemből meggyilkolni sem bűn?
– Miért,Morzsám, te mit tennél – kérdezte hosszú évekkel ezelőtt Szerelmetesfeleségtársam –, ha a lakásba belépve ott lenne lemészárolva az összes gyerekünk meg én is, a gyilkosunk meg ott áll kezében a véres késsel? Megkínálnád kávéval vagy prédikációt tartanál neki, hogy csúnya dolgot csinált, és az Istennek ez nem kedves, bánja meg a bűnét? Vagy az első kezed ügyébe eső eszközzel küldenéd a halál bánatos f...ra?
Megfogott.
Aztán valahogy nem illet Texhez az sem, amikor dinamitot vág a gazember gazember emberei közé.
E két momentumon meghökkentem. Mert egy dolog, amikor Tex tűzpárbajokban önvéd és lő. Egy másik, amikor előre kitervelten lop és gyilkol. A bankok minden xarért nem kevés pénzt számolnak fel. A múltkor kivettem tízezer forintot az ATM-ből, és mert elfelejtettem, hogy túl vagyok a két ingyenes felvételen, volt költsége a tranzakciónak: ezer forint. Ez rablás. Volt (és van most egy másik) egy hitelünk, húsz éves futamidővel. Hét év után végtörlesztettünk. Végül mindösszesen a felvett összeg több mint kétszeresét fizettük ki a banknak. Hét év alatt. Lett volna még tizenhárom évünk fizetgetni. Vajon mennyi lett volna a legvégén, amit összesen kiperkálunk nekik, ha nem végtörlesztünk idő előtt? Ez bizony simán rablás, uzsorakamat. Keressek hát egy harisnyát az asszony cuccai között és holnap irány a legközelebbi bankfiók, mert tolvajtól lopni nem bűn?
Ettől függetlenül a fullertown-i (Fuller, pénzügyi, gazdaságtörténeti szempontból beszédes név) történet jó történet. Talán mert nem annyira kiszámítható, egysíkú mint a montezumai. Ezt élveztem és kíváncsi voltam rá. Simán megmentette az első sztorit is.
C.S.A. Comics / Frike Comics, 2023, 290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155891519 · Fordította: Ciuti Sara, Farkas Ábel
6/10
2024 áprilisának a közepe, vasárnap, meg a rá következő hétfő: 31 fokos meleg volt ma. Mondom április közepe van.
Ma, hétfőn a szabin levő kolleginát helyettesítettem a másik telephelyen. Olyan kis meg nem állós nap volt, dél felé már kezdtem szédülni az éhségtől. A pechem az volt, hogy az intézményben éppen bezárt a helyi büfé, ráadásul folyamatosan mozgásban voltam a lakók miatt, egyszerűen alig tudtam megállni egy közértnél, hogy vegyek valami csócsát végre.
Reggel nyolctól négyig szinte permanens volt a mozgás. Elfáradtam. Hazajöttem. Írtam. S egész nap nagyon hiányzott Szerelmetesfeleségtársam.
