Írta: GIAN LUIGI BONELLI
Rajzolta: AURELIO GALLEPPINI
A Tex a Sergio Bonelli Editore legrégebbi kiadványa. 1949-óta jelenik meg. Persze akkor nem az volt a formátuma mint ma. Kezdetben csak néhány képkockát jelentett a sorozat közlése, egy csíkban. Ahogyan Sebők Imre munkái is megjelentek régen a Népszava című napilapban.
Ez a két történet még hasonló megoldással látott eredetileg napvilágot.
A Tex képregény kiadásával itthon jelenleg két műhely is foglalkozik. Eredetileg az olasz vezetőkkel bíró Frike Comics fogott bele a kiadásába: meg is jelentettek három nagy alakú (nekem túl nagy), vaskos, fekete-fehér kötetet, egy-egy történettel és egy vékonyka, kábé A5 méretű, színes sztorit.
A C.S.A Comics a Frike-kal karöltve immár a négy Tex Classic köteten van túl. Az elsőről írtam, annyira nem voltam lenyűgözve tőle, mint az önálló, Frike-os, hatalmasaktól.
Ezzel a második kötettel egészen más a helyzet.
Az alapokat most nem újrázom. Mivel több Tex-kötetről írtam már, és az értékelésekben rendre ismételgettem magamat, ezért a blogséf ajánlata a következő:
Tex 1. - A könyörtelen
Tex 2. - Patagónia
Tex 3. - Gyilkosok
Tex (színes) - A bosszúálló
Tex Classsi 1.: Két zászló között
*
Bár rengeteg hasznos (és majd ugyanennyi haszontalan) információ van pluszban a könyvben, érdekes, de azt nem leltem meg, mikor jelent meg eredetileg a két történet. A szereplők bemutatását nagyon hasznosnak találom, jó ötlet. Azt is, hogy kapunk egy rövid összefoglalást a megjelenések körülményeiről.
Viszont teljesen érthetetlen számomra, vajon miért kellett egy spoiler-dús tartalmi bemutatás mindkét történet elé? Annak, aki nem akarja elolvasni a történeteket Vagy kinek?
Mindkét spoiler-részt egy Kertész László nevű úriember írta a C. S. A. Comics-tól. Ahogyan az előszó oldal ráeső részét is. Itt mindkét kiadó képviselője írt valamit. A Frike részéről Giovanni „Jo” Galotta. Annak van értelme. Sajnos Kertész úr szövegét vélhetően nem nézte át senki, csak így maradhatott érintetlen például ez rémisztő magyartalansággal megfogalmazott bekezdés is:
A PIKK ÁSZ Tex első New Orleans-i kalandja akciójelenetek, ökölcsapások és lövöldözések merész sorozata. Egyszerre sziporkázó és vicces, csordultig tele változatossággal és eredetiséggel. GLB történeteinek minden újraolvasása megerősíti bennünk: mestere volt ugyanazon helyzetek és jelenetek elmesélésének azzal, hogy mindig új elemeket iktatott be, így innovatív módon minden alkalommal újjá és eredetivé varázsolta őket. Trükkök, találmányok és csodálatos nyelvezet. Egyszóval sokféleség, elsőrangú rajzokkal illusztrálva.
A vicc az, hogy Giovanni olasz, de az ő magyar fogalmazásával nincsen baj. Egyébként ennek az észrevételnek csak annyiban van jelentősége, hogy az egész kiadvány, mindenestül, tördelésében, nyomtátásban, kötésében úgy profi, ahogy van. Mármint ettől eltekintve.
Egyébként megnéztem, az első Classic-kötetbe is írt az úriember, ott is volt fogalmazásgátlós döccenet, de az nem volt ilyen értelmetlenül kacifántos.
NAVAHÓ VÉR
Öt fiatal, gyerekember navahó indiánt lelőnek egy robogó vonat ablakából. Az indiánok nem tettek semmit, csak vágtattak a vonat mellett, integettek a rajta ülőknek, játszottak.
A két lövöldöző gazember pisztolyainak az eldördülése és azután, hogy a társai földre hullnak, egyikük kifeszíti az íját, és eltalál egy katonát a vonaton. A katonának a karjába fúródik a nyílvessző, semmi komoly baja nem lesz.
A gyilkosok kiléte nem kétséges, nem is tagadják a tettüket. Csak az indokuk hazug: azt állítják, a fiatal navahók megtámadták a vonatot. Bizonyíték erre az egyetlen kilőtt nyílvessző.
Tex, aki navahó törzsfőnök is, a két gazfickó megbüntetésének az érdekében a helyi katonasághoz fordul. Hiába teszi ezt, kudarcot vall.
Elbert ezredes, akivel tárgyal, a két gyilkos védelmére kell. A gyilkosok befolyásos emberek. Tex nem tudja megértetni az ezredessel, hogy a gyilkosok törvény elé citálása nagy katasztrófát előzne meg: ha ő nem fogja vissza az indiánokat, a gyilkosságok miatt már szólnának a harci dobok.
Elbert ezredes gyakorlatilag kidobja Texet.
S ezzel kezdetét veszi Tex sajátos háborúja a béke érdekében. Hogy miért sajátos, nem mondom el, mert ronggyá spoilerezném a történetet. Legyen elég annyi, hogy olyan háborút folytat, amelyben jólesik indián fogságba esni, s ahol nem folyik vér, de amelyben jócskán akad pusztítás, sokan kerülnek a halál közelébe, rengeteg fegyver eldördül, tengernyi lőszer fogy, s amelyben mégis az intelligencia, a találékonyság a legfőbb, legfontosabb fegyver.
Zseniális darab, én mondom! Olyan kis filmre kívánkozó. Akkora ötletarzenál, hogy csodálom, senki nem forgatta le.
Elbert ezredes figuráját pedig úgy képzeld el, mint a Híd a Kwai folyón Nicholson ezredesét. Egyébként még a grafikai megformázása is hajadzik az Alec Guinnessv által megformált, filmbeli figurára.
Olyan elképesztően jól sikerültek az ezredes privát valóságát bemutató párbeszédek, hogy nem tudott nem eszembe jutni egy ismerősöm, aki a valóságot megdöbbentő módon kifordító válaszaival többrendbeli agyi kékhalált ért el nálam. Elbert ezredes nagyon hasonló, beteg logikával érvelve hajszolja majdnem halálba a saját embereit. Valahogy úgy, amiképpen Nicholson hajszolta az embereit a Kwai folyón építendő, az ellenség céljait szolgáló híd elkészülése érdekében.
Szóval több, nagyon finom csavar van a történetben.
A sajtó (ez esetben egyetlen újságíró) szerepe is figyelemre méltó: a befolyásosoknak az a bajuk vele, hogy az igazságot akarja megírni. (Bár mára a szerepe, mármint sajtó egészéé már messze nem erről szól: fehér holló, ami médium az igazságot akarja feltárni, sokkal inkább a véleményformálást, -befolyásolást tekintik elsődleges feladatuknak. Ebbe most nem megyek bele. Hamarosan írok egy az antifa-mozgalomról írt könyvről, na, majd abban!)
Abban igazat szóltak a bevezető sorok, hogy ez egy emlékezetes, önmagán jócskán túlmutató, okos találékonysággal megírt történet.
PIKK ÁSZ
A második történet egy vadnyugati bűnügyi sztori. A helyszín New Orleans. A várost egy banda tartja rettegésben. A kiszemelt áldozatainál minden esetben egy pikk ászt találnak. Ezért az epizód címe.
Tex kérésre megy nyomozni a városba. A végkicsengés nem lehet kétséges. A cselekmény fordulatos, izgalmas. Akkor is, ha a közelébe sincsen a Navahó vérnek. A magam részéről szeretem mindenben a jót a végére hagyni. Tudod, a tejbe grízen a kakaós részt eszem meg utoljára. (Nem, elkeverve nem ugyanaz!) Vagyis ha rajtam múlik, egészen biztosan fordított sorrendben közöltem volna a két epizódot, hogy a jobb maradjon a végére. A végkicsengés miatt.
De mondom, nem rossz ez a Pikk ász, csak éppen a párja mellett nem rúghat labdába.
Érdekessége, hogy a főgonosz erősen hajadzik az ...és megint dühbe jövünk Luciano Catenacci által alakított Paragoulis-ra. Tudod, a kopasz, bajuszos, zsugázó manus. Vélem, hogy ez a képregény született előbb, nem a görög maffiózó figurája. Vagyis a hasonlóság csak a véletlen műve. De elképesztő!
Mondjuk a nyakkendő nem stimmel... :-D
Mit is mondjak még, ami elmondható? Ó, tudom már! Tex ebben a történetben, de csak lehet, hogy a nyomozás végett, de nekem kicsit Philip Marlowe-os volt.
Meg még talán azt, amit nem tudom, írtam-e már bárhol, ha jobban belegondolok, Tex figurájában tulajdonképpen nincsen semmi egyedi. Még a megjelenésében sem. Tizenkettő egy tucat: cowboy dizájn, kalap, ing, farmer, csizma, jó céllövő, gyors, okos, bátor. Tudod, olyan, amilyennek egy vadnyugati történet jó oldalon álló fehér főszereplőjét elképzeled, egy hetvenes-nyolcvanas években ügyeletes, jóképű-külsővel. Borotváltan, fessen. Harc közben is. Mármint nem hogy akor is borotvált hanem akkor is fess, még az inge sem csúszik ki soha a nadrágjából, bárhogy küzdjön is. A kalap sem esik le a fejéről. Nemhogy bármikor is izzadna. S persze sosem aggódik, nem tud tévedni, nem tanácstalan, céltudatos és így tovább... Amilyennek egy vadnyugati főhős cowboynak lennie kell.
Nem ez a döbi. Hanem az, hogy ennek ellenére, ezzel együtt is kedvelem. Ahogyan ezt a kötetet meg különösen.
A RAJZOK
Elvégre mégis csak képregényről van szó. Annak ellenére, hogy nem olyan részletesek mint a későbbiekben, mégis megkapóak, plasztikusak, meggyőzők. Ami feltűnt, hogy milyen sok képkockán nincsen háttér. Amin van, jobban is néz ki.
S bár érződik rajta, hogy a Tex-grafikaevolúciójának egy régebbi idejéből való, gondolkodás és az averzió legkisebb jele nélkül rábólintottam,
S hjaj, ezt bizony meg kell szereznem, amíg még kapható. Pedig nagyon nem olcsö...
C.S.A. Comics / Frike Comics, 2023, 368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155891472 · Fordította: Ciuti Sara, Farkas Ábel ·
9/10
2024 februárjának a közepe felé. Az utóbbi napok a zenéről szóltak. A múlt héten írtam két könyvértékelést: Phil Collins önletrajzáról és Majnik László Omega-könyvéről, szombaton pedig Hobo Vadászat-koncertjén voltunk. Persze, arról is írtam. Mindhárom írásom megjelent a konceert.hu oldalán, és az első meg a harmadik felbukkant a Squid nevű hírgyűjtő-app-ban is.
Mi is történt még? Fizetést kaptam, és nagyjából el is fogyott. Nem hír, nagyon sokan vagyunk így vele. Szeretem Szerelmetesfeleségtársamat, nagyon, de ebben sincsen semmi újdonság. Ahogyan szeretem a gyerekeimet és az unokámat is, de ez is több éves történet.
Lemondott Novák Katalin és Varga Judit a pedofilnak kikiáltott botrány miatt. Zavaros az úgy, semmilyen szempontból nem érthető. Közeledik a választás, ebből a szempontból igen.
Most nagyjából ennyi...
