Írta: GIAN LUIGI BONELLI
Rajzolta: AURELIO GALLEPPINI FRANCESCO GAMBA
A Tex, elég egy pillantást vetni a balra levő borítóra, ha nem tudnád is, egyből kiderül: alapvetően vadnyugati történet. Tudod, cowboyok, indiánok, colt, tűzpárbaj, sivatag, vonat, lovak, lengőajtós kocsma, miegymás, ami a zsáner elengedhetetlen kelléke. Ahogyan azt kell.
Eddig rendben is volt minden. Mármint úgy eddig, hogy a sorozat magyarul megjelent részeiben. Amit, ugye, jelenleg két kiadó ad ki. Ez a Classic-sorozat kooprodukciós kiadvány: a Frike Comics és a C.S.A. Comics közös munkája. Egyébként az előbbi önállóan jelenteti meg a Tex-dolgokat. Hála nekik, ezúton is, most is!
Erre a negyedik kötetre, anyagi lehetőségeim híján, a könyvtárban leltem rá. Téptem is le a polcról, amikor megláttam, magamhoz ragadtam, hazacipeltem. Mivel két Classic-kötet is volt bent, amit nem olvastam, meg még mást is hoztam magammal, nem volt könnyű hazafelé a hátizsákom.
Egyébként nagyon szerencsésnek találom ennek a sorozatnak a formátumát. Egy kézben ugyan semmiképpen sem tartható a súlya miatt, de még jócskán kezelhető a mérete. A kötés strapabíró, a lapoknak eszükben sincsen hullani, a fedlap is bírja a strapát, normál felhasználás mellett nem gyűrődik, nem szakad.
A borítóképpel már van bajom. Nem csupán az, hogy Tex alakja gnóm, figyeld csak a feje és a teste arányát, meg azt a fura félmozdulatot, ahogyan a néző felé fordul, még csak nem is a marha nagy felületű, üres zöldség a háttérben, hanem az, hogy a kép nagyon nem fedi a sztorit. Mert puma van benne, ez kétségtelen (erről majd bővebben is alant), de a mérete nagyon nem ekkora, és ez a sztori egyik lényeges eleme. A borítón a puma nagyjából normál méretű. A történetben akkora mint egy ló. S mondom, ez nagyon fontos a sztori szempontjából. Szóval ez a borító nagyon nem sikerült. Bár kétségtelen, hogy ez nem a magyar kiadó hibája, ők csak felhasználták az eredetit. De akkor sem jó.
Ugyan nem vagyok nagyon otthon a Tex képregényekben, de ez a kötet mindenképpen kuriózumnak tűnik. Tex történetei normál, megszokott vadnyugati cselekményekkel bírnak. Ebben a két történetben, mert az utolsó kettő így-úgy összefügg, hatalmas teret kap a fantasztikum. Értsd ez alatt, hogy a Totem a sivatagban egyenesen sci-fi, ha nem is űrhajós, ufós, űrutazásos. S bár az Aranyváros nem az, de látni fogod, hogy majdnem mégis.
TOTEM A SIVATAGBAN
Totem: „Vallásos tiszteletnek örvendő növény vagy állat illetve ezeket ábrázoló tárgy.” Nos, két dolog van. Az egyik, hogy a képregényben nem erről van szó. 
Amint látod, az oszlop tetején levő szimbólum semmilyen szempontból sem növény vagy állat stilizált változata, hanem egy nonfiguratív szimbólum.
A másik dolog, hogy a totemnek nevezett valami vagy amit jelképez a történetben semmi, de semmi szerepet nem játszik. Sebaj, ettől még nem fordul fel a világ!
Arról viszont bőségesen van szó, hogy a sivatagban Tex a fura oszlop mögött megleli a világtól elvonult, titkos kísérleteket folytató Vindex professzor privát erődjét. A prof nem egyedül végzi a kísérleteit, fő segítője az egykor őt nagyon-nagyon tisztelő, de mára kétségek között vergődő, és őt csak a körülmények miatt el nem hagyó tanítványa, Victorio.
Vindex, jól figyelj, genetikai kísérleteket végez. A Vadnyugat hőskora a 19. századra esik. Ahogyan a genetika kezdeti felfedezése is. Darwin 1859-ben adta ki a fajok eredetét, az osztrák szerzetes, Mendel 1865-ben hozta nyilvánosságra híres borsókísérleteit. Vindex nem csupán megfigyel, ő már játszadozik a génekkel. Óriásokat teremt önmaga védelmére. Óriási, lónagyságú pumákat, az őrzőket és másfél embernyi indiánokat. A pumákat éjjel kiengedik sziklaketrecükből: ők felügyelik, hogy Vindex sivatagi birodalma háborítatlan legyen. Alaposak. Hajnalban mindig visszatérnek az otthonukba.
Ezen képek alapján nem jön le, de az alkotók ugyancsak vitatkozhattak azon mekkora is a nagy. Amiképpen a borítón sem sikerült reprodukálni a puma nagyságát, sőt, aképpen a történeten belül is ellentmondásos a méretük. Ahogyan az indiánoké is. Hol kolosszusok, mint a mellékelt képen is, hol valamivel nagyobbak mint a nyiszlett Vindex prof. Itt a túlzás sokkal szerencsésebb lett volna.
Vindex távlati céljai között olyan apróság is szerepel például mint a világ feletti hatalom. Hát naná, hogy kezdeni kell vele valamit. Elsősorban persze nem a nyiszlett őrülttel, hanem a hatalmas fenevadakkal és az indiánokkal. Sejtheted...
Úgy fest, hogy a jó Isten úgy teremtette meg az összes indiántörzset, hogy egyikből sem felejtette ki az ügyeletes rosszindulatú, utálnivaló kavarógépet. S mert a 19. század óta az Istenről való beszéd az ördögtől való, az aktuális törzs mindenkori varázslója a legjobb figura a gonoszság megtestesítőjének. Érzékeltetve, hogy a metafizika mennyire alatta van a reális józan paraszti észnek.
Erről persze A sabinák varázslója szót sem ejt, ott sem volt, eszébe sem jutott ilyesféle világnézeti manipulációba kezdeni. Mindössze elmeséli, hogy a sabinák törzsén belül is ugyanaz a haláltánc folyik a hatalomért mint bárhol máshol: ha valaki nagyon akarja, annak semmi sem szent, és valaki másnak biztosan mennie kell.
Hát, itt bizony meghal egy törzsfőnök, és bár a fia következne utána (nocsak, indiánéknál is dinasztikus a vezetői hatalom?), a fiú azon kapja magát, hogy kigolyózták az elhalt apja örökéből. Tex meg éppen arra jár, s persze nem bírja megállni, hogy ne segítsen, s ha már segít, akkor meg is oldja a helyzetet.
Na, ez csuda fura képződmény! A sabinák földjén járva Texnek szöget üt a fejébe az információ: a sivatag mélyén (az a fránya sivatag már megint) van a titokzatos Aranyváros, ahonnan még senki sem tért vissza. (De akkor vajon honnan a szóbeszéd, hogy létezik?)
Jóbarátjával, a navahó Tigerrel (de akkor miért nem Tigris?) az oldalán Tex elindul, hogy megkeresse a megkereshetetlent. S persze nem Texről lenne szó, ha nem találná meg. Pedig már majdnem feladja, de aztán mégsem. Ő Tex.
Amit megtalálnak nagyon fura. Egy hatalmas, magas és széles kőfal, kapu nélkül.
Gondolkodtam és úgy döntöttem, nem mondom el a lényeget. Én sem erre számítottam megoldásnak. De azt elmondom, hogy Tex és Tiger ripsz-ropsz középkori díszletek, jelmezek, fegyverek között találja magát. Persze, meglelték Aranyvárost. S a város vezetője megint egy hatalommániás fickó, a Fekete Herceg. Tanácsadója az udvaribolond és Nostredamus. S amúgy mindenkinek tele van vele a megfelelője, de hát despota, erpszakkal tartja fent a hatalmát.
Tex és Tiger, ha már meglelték a várost, bemennek rendet csinálni. Hát, elég nagy lesz a rendetlenség...
Ennek az epizódnak a rajzai kiemelkednek a többi közül, meg a Tex Classic-sorozat átlagából is. Ami csak azért figyelemre méltó, mert az alkotójuk, Francesco Gamba amúgy rajzolt már Texet, s ebben a kötetben is helyet kapott a munkája. Igaz akkor társalkotó volt Aurelio Galleppini mellett. Mit mondjak, nagyon jót tett a rajzainak a magány. Nem azt akarom mondani, hogy az együttműködés végeredménye gyalázatos lett. Nem lett az. De a szóló munka végeredménye egy nagyon aprólékosan kidolgozott, részleteiben is figyelemre méltó világ lett. Például az arcok rajza, kifejezéseik döbbenetesen jók. Meg a ruházatok. Meg a házak. Meg minden. Azt vettem észre, hogy nem csupán a sztorira figyelek (az egyébként egy középkori hatalmi cécó, csak egy cowboy és egy indián vezeti), sokkal inkább az esztétikára. S végülis, ugye, nehezen felejthető, hogy képregényt nézegetünk.
Ebből a szempontból Texnek nagyon jól állt a középkor, hálás lehet Gamba-nak.
A történetnek van meg- és feloldása, de ahogy mondtam, nem spoilerezem el. Annyit mondok, hogy van benne csavar, és nem az, amire bárki és akárki gondolhatna... De csitt, többet egy szót sem!
Első nekifutásra az volt a furcsa, amit egyébként eddig hiányoltam a Tex-sorozatból: hogy kilépett a maga századának, korának a realitásából, a zsáner elég szigorúan szabott kereteiből.
Pedig a Bonelli-kiadványok esetében éppen az tetszik leginkább, hogy egy unalomig ismert, ismételgetett zsánert egy-két apró változtatással szinte új formával töltenek meg, miközben tulajdonképpen minden marad a régiben. Például a Dampyr-ban: a főszereplő egy éjúr gyermeke, de a jó oldalon küzd. Egy vámpírokat utáló vámpírral az oldalán. Akibe egy balkáni szabadcsapat volt tagja szerelmes.
Tulajdonképpen minden ugyanaz, az összhatás mégis teljesen mássá lesz. A helyzet ugyanez ezzel a fantasztikus témájú Tex-szel is. (Akkor is, ha a varázslós epizódban semmi fantasztikus, misztikus nincsen.)
Szóval simán elviselte, hogy világuralmas genetikai háborús bűnöst üldöz és azt is, hogy egy középkori despota uralmát igyekszik megdönteni egy városban, ahol a házak tetejét aranylapok fedik. (Képzeld el napfényben! Meg azt, hogy a város a sivatagban van!)
Vagyis mindent összevetve ez a második Tex Classic, amit szeretnék a polcomon látni, mert akkor biztosan a kezembe kerül még. Csak az ára nem annyira baráti...
