Nem napokig tartó rövidzárlatom van, hanem ismét az a helyzet, hogy egy olyan sorozatról írok, amiről már jó néhány alkalommal írtam. Az előző bejegyzésem a Bonellis Vadnyugat-történet negyedik részéről is ezért lett valamelyest (?) nyögvenyelős, rövidke és ismétlődős.
Nem ígérem, hogy ez az itteni nagyon más lesz bejegyzés lesz. De könyvolvasó-krónikás kötelességérzete csak megíratja velem ennek a kötetnek az értékelését is.
Mondjuk egy ponton legalább lesz benne újdonság....
Ha ez előzményekre lennél kíváncsi, akkor tessék, a lista!
Piszkor Fred, a kapitány
Az előretolt helyőrség
A három testőr Afrikában
Az elátkozott part
Az elveszett cirkáló
A szőke ciklon
A Láthatatlan Légió
Na, akkor rögtön és azonnal tegyük tisztába a dolgokat! Kimondom kerekperec: ez egy úgy Korcsmáros-képregény, hogy ez egy nem Korcsmáros-képregény!
Nem vétettem el, jól írtam. Arról van szó, hogy Korcsmáros Pál soha nem rajzolta meg A megkerült cirkáló képregényváltozatát. Azt csak az ő halála után, Cs. Horváth Tibor ötletére Halasi Éva tette meg. A munkája többször is megjelent. Első alkalommal a Füles rejtvényújságban, '83-ban, aztán az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Rejtő-sorozatában, '88-ban, majd önálló kötetben is, 2020-ban.
Vagyis Korcsmáros Pálnak konkrétan semmi köze nincsen A megkerült cirkáló képregényváltozzatához. Ahogyan ez a mostani kötet fogalmaz:
A képregényváltozat Rejtő Jenő azonos című regénye alapján készült Korcsmáros Pál figuráinak a felhasználásával, Halasi Éva képregénye alapján. Rajzolta: Garisa H. Zsolt. Színezte: Varga „Zerge” Zoltán.
Nem egyszerű, de annyira nem is bonyolult. Rejtőt annyira szerette Korcsmáros, hogy egy csomó regényét képregényre álmodta. Cs. Horváth és Halasi annyira szerette mindkettejüket, hogy az utóbbi stílusában megrajzolták az előbbi regényét. Hogy aztán kettejük munkáját a mindenkit tisztelő ifjak egy vadiúj képregényt alkossanak a tök régiből. Vagyis mindenki a saját jogán teljes mértékben alkotója ennek a képregénynek.
Az mondjuk fura, hogy a Nagy Csé neve fel sem merül ebben az új kiadásban. Nem néztem meg a többi színezett verziót, azokban ott van-e. De azért Cs. Horváth volt, amilyen volt, mégis csak az első magyar képregény-forgatókönyv-író volt. Többek között A megkerült cirkáló-é is.
Az meg egy másik kérdés, hogy ez az adaptáció ennek ellenére sem lett az igazi. De erről nem az adaptáció készítői tehetnek. Sem a Nagy Csé, sem Halasi Éva, sem Garisa, sem Zerge.
Az elsődleges ok az, hogy tulajdonképpen a kiindulási alappal van baj. Ugyan szó szerint nem igaz rá a mondás, miszerint szarból nem lehet várat építeni, de azért nem nehéz belátni, hogy alapvetően az alapművel van baj. Arról van szó, hogy A megkerült cirkáló, hogy is mondjam, egyfajta önplágium. Úgy általában a Piszkos Fred-történetek és konkrétan Az elveszett cirkáló újrahasznosítása. Vagy ahogyan manapság kell mondani, újragondolása. De mert ez és ilyen, képtelenség, hogy felérjen az eredetivel. Nem is tesz ilyet.
Olvasva is, nézegetve is az az ember gyerekének az érzése, hogy oké, jó ez, olvasom, nézegetem, néha rötyögök egyet, de soha nem röhögök harsányan, és permanens az érzésem, hogy ezzel már találkoztam, ezt már olvastam, ezt már láttam.
S újra mondom, erről egyáltalán nem az adaptációk alkotói tehetnek. Ami az ő részük, az előtt le a kalappal. Ha nem tudnám, meg nem mondanám, hogy nem Korcsmáros rajzolta képregényt nézek. Minden bizonnyal ezt gondolta a Képes Kiadó is, ezért illesztette csuklás nélkül a Rejtő-Korcsmáros sorozatába ezt a darabot is. Mert a részletekkel, a nüanszokkal semmi fenntartás nem lehet: tökéletesen, lenyűgöző hatással van a helyén minden.
Rejtő regényében ugyan ott van minden, ami rejtőivé teszi, a humor, a jól ismert alakok, a kavarodások, titkok, rejtélyek, csavarok, az al- és a nagyvilág, Fülig Jimmy cefet helyesírása, minden... Csak éppen nem ihletből, hanem puszta rutinból vannak ott. Rejtő összeállított egy Rejtő-sztorit a saját paneljeiből. Szégyenkeznie nem kell, de olvasóként nekem meg jogom van fanyalogni, és a teljes sorozat érdekében mind a regényt, mind a képregény-változatait birtokon belül tartani. Akkor is, ha kis esélyes, hogy valaha is újra kézbe fogom venni.
S még az is oké, hogy Rejtőt senki nem a nagy sztorikért olvassa, hanem a nagy poénokért, a sajátos hangulatért és a fantasztikus alakokért. De ebben a esetben a történet annyira fájón semmilyen, hogy azt az egyébként sem záporozó poénok sem képesek feledtetni.
*
Nem tettem oldalról oldalra kiterjedő összehasonlítást a különböző verziók között. Mert ugye, van belőle négy darab.
- az eredeti Füles-es (ha itt beírod jobboldalt a Keresés-be, hogy megkerült cirkáló, te is megnézheted)
- a külön füzetes, Rejtő-sorozatos (itt is tudsz nézegetni)
- Halasi Éva magánkiadása
- és végül ez a színezett
Csak a Füles-est vettem magam elé és lapozgattam mellette a mostani színest. Egy képregény evolúcióját látom. Minden szempontból. Eltűntek Cs. Horváth gigantikus, képnyomorító szövegei, nagyobb teret nyertek a rajzok, sokkal inkább azok beszélnek a betűk helyett. Ha már képregényről van szó.. S mert nagyobb teret kaptak, hát részletesebbek, tágasabbak, levegősebbek is. Halasi Évát még szorongatta a Nagy Csé szövege. Garisa és Zerge úgy látszik, szabad kezet kapott: eltűntek a végtelen szövegek, oldalak vannak az ő feldolgozásukban, ami Halasi Éváéban egyáltalán nincsenek benne. Nekik például volt lehetőségük egy nyomorult, zsúfolt, kis kockányi részletecske helyett egész oldalas New York-ot álmodni.
Mondjuk éppen a rendelkezésükre álló szabadság miatt nem értem az öt (!!!), A4-es oldal írott szöveget, Jimmy leveleit. Szerintem ember nincsen, aki ezeket egy képregényben elolvassa. Mert vagy-vagy, nem? Vagy képregényt vagy regényt olvasok. De egyébként még a regényben is volt, hogy átugrottam Jimmy levelei felett. Mert első találkozáskor tréfás ugyan, de a sokadik oldalon engem már simán fárasztott, untatott. Itt, a képregényben eszembe sem jutott elolvasni. Ha már ott sem tettem...
Mindennek ellenére azt mondom, hogy ebben a Megkerült-projektben egytől-egyig mindenki munkájára, hogy több mint tiszteletre méltó. S tényleg méltó helye van a Korcsmáros-sorozatban. Szerintem ő is simán bevállalná.
A szobrok alkotója Dobó Ferenc Levente márkaszobrász,
a PanoptikumArt.com Brand Szobrász Studio tulajdonosa, aki egyben nagy tisztelője Rejtő Jenő és Korcsmáros Pál munkásságának.
Képes, Budapest, 2024, 88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639833869
8/10
2026 március háromnegyede. Tegnap költöztettük SzFT édesanyját. Meg ma is fogjuk még. Halál. Olyan fáradtak vagyunk, hogy megdöglünk. Mit ne mondjak, volt, ami már össze volt csomagolva. De rengeteg minden egyáltalán nem. Olyan szinten nem, hogy semennyire. Estére a derekam, a derekunk, mert SzFT-é is, oda volt. Voltaren, lóbalzsam, reggelre alig éreztem valamit.
Most meg háromnegyed kettő van, délután. Itthon sziszegek a fájdalomtól. Beleléptem egy árokba, a bokám a másfélszerese a normálisnak, kék meg zöld. Éppen jegelem. Semmi se jó...
A lányok, SzFT, Csemete és SzFT anyukája még bőszen pakolnak. Csemete hozott haza. Mondtam is neki, hogy milyen nyavalyás pasik vannak ebben a családban, az egyik meghal, a másik gyomorfáj és hány (ez Csemete vőlegénye), a harmadik meg lesántítja magát, hogy ne kelljen dolgoznia.
– Meghal? – nézett rám értetlenül vezetés közben. – Jaaa, Nagypapa...! – kapcsolt aztán. – Morbid vagy! Ha ő élne, nem lenne költözés sem.
– Mondjuk ez teljesen igaz! – ismertem el.
Volt egy pillanat, még a munka hevében, amikor éppen visszajöttünk Csemetével az új lakástól. Az ő kocsijával, meg a miénkkel vittünk oda cuccokat. Pakoltunk, hordtuk be a mindenfélét, de akkor már nagyon xar volt dobozokkal sétafikálni. Visszaértünk a régi házhoz. Lerogytam egy még meglevő fotelbe, hogy megnézzem, milyen is a lábam: csúful nézett ki. Ránézett SzFT is, befáslizta.
Aztán pár perc múlva volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, most azonnal elalszom. SzFT azt mondta, felakadt a szemem, rohant, hozott egy pohár kólát. Több éve nem ittam, de most cudarul jól esett. 
Aztán még kettőt leengedtem.
Még szerencse, hogy apósóm hagyatékában volt néhány öreg-bot, amit betettem a kocsiba, hogy elviszem az otthonba, hátha jó lesz valakinek. Hát, nagy segítség volt amíg kitipegtem az autóhoz, miközben SzFT-re támaszkodtam. Meg akkor is, amikor feljöttem a lakásba a parkolóból. Tökre empatikus lettem a lakóinkkal, akiket nap mint nap hordozok.
