Ezt a regényt is egy közösségi könyvespolcon találtam. Jó nézett ki a borítója, érdekes tartalmat ígért a címe és rendkívül pompás állapotban volt. Hopsz, jött is velem.
Hogy aztán igen-igen hosszú ideig az egyszer majd mindenképpen elolvasandók között landoljon.
Nem tudom, veled már volt-e olyan, hogy úgy ennél val
ami finomat, de ez se jó, az se jó, nem erre, nem arra gondoltál, de mégis mi legyen az? Ehhez hasonló, amkor olvasni akarok, de most éppen se ez, se az nem fog meg, nincs hozzá kedvem, belelapozok, de nem, meg ez sem, meg az sem... Elolvastam újra Adorján Viktor remek meseregényét, a Világváltó Nevenincs-et, rögvest nyitottam is kifelé a második részt, de a harmadik oldal után rájöttem, hogy az első kötet után sok lesz ugyanabból a témából még ötszáz oldal, ezért léptem ez elé a könyvespolc elé, meg az elé, vettem le ezt, vettem le azt, de semmi se fogott meg. Aztán felnyúltam az ágyunk kis pultjára, ahol a hamarosan olvasandó könyvek fekszenek egymáson, némelyik már hosszú-hosszú hónapok óta, és biztos kézzel vettem le A kabbalistá-t. Kinyitottam. Beleolvastam. Már az első mondatok piszok jól sikerültek! Ezt figyeld!
„Nem gyilkosság volt, ezzel hitegette magát a fiú, hanem baleset. Sajnálatos baleset. Az apja feszítette pattanásig a húrt, nem ő. Ő békén hagyta szenvedélyes áhítattal Tóra felé forduló apját; akkor az apja miért nem engedte, hogy ő meg az alkímiát tanulmányozza?”
Nem fogom most elemezgetni, miért ütős ez a kezdés. De rendkívüli módon az. Lássuk, milyen a folytatás!
Fikciós dokumentumregényről van szó. Vagyis olyan történetről, aminek valós alapjai vannak. Érdemes egy kis gyorstalpalón átfutnunk, hogy képben lehessünk. Nekem legalábbis érdemes volt. Pedig a tizenhét év kereszténység után van némi háttérismeretem. De ha nem érdekel, ugord át az első két alcímet. Azok még nem a regényről szólnak, hanem csak a hátteréről. Amik nélkül szerintem az egész nem annyira értelmezhető. De utálok vitázni, legyen neked!
Zsidók
Mennyi minden kavarog a szó mögött!
Érzések, ellenérzések, illatok, szagok, tisztelet, derű, röhögés, indulatok, vér... Tiltottan vitatható, zárványba merevített tények, mítoszok. Összetartozás, közösség, elkülönülés. Magasság és mélység. Urak és áldozatok, Wall Street és Auschwitz. Kiválasztottak és megvetettek. Érvek és ellenérvek. Évezredes túlélés. Kétségek, kazárok, pénz, hatalom, pogromok. Gazdaság, bankok, művészet, Holywood. Varsó, Buchenwald, Palesztína, Jeruzsálem, Déir Jászin. Hegedűs a háztetőn, Schindler listája. A Fájdalom Népe és a Gazdák.
Mondom, zsidók...
S ha zsidók, akkor a Tóra, a Biblia. Vagyis Isten. Vagyis a létezés maga. S ha létezés, akkor a létezés értelme. Meg a létezés értelmének a tökéletes kiforgatása: kicsinyes, nevetséges szőrszálhasogatások. A nő, ha menstruál, tisztátalan. Ezért a kezéből nem fogadhatok el semmit a menstruációja idején, mert magam is tisztátalan leszek. Világos. De ha éppen elmélkedem, Istennel foglalkozom, és megszomjazok, akkor mi van? Szakítsam meg az elmélkedést? Nem kérhetek a menstruáló feleségemtől egy pohár vizet? Van megoldás! Kérhetek vizet, csak ne adja a tele poharat a kezembe! Menjen a konyhába, töltse ki a vizemet, hozza be nekem, és tegye le elém az asztalra. Én majd onnan felveszem, és megiszom. Így már nem a kezéből vettem el, nem tőle kaptam, hanem az asztalról vettem el! Zseniális! Koppant a fejem az asztalon.
VICC
A muszlim, a keresztény és a zsidó beszélgetnek, vajon kinek hatalmasabb az istene. A muszlim ezt mondja:
– Barátaim, a múltkor át kellett kelnem a karavánommal a sivatagon. Eltévedtünk, három napja egy csepp vizünk sem volt már, dőltek ki a tevéink is. Ekkor Mekka felé fordulva leborultunk, és Allah irgalmáért könyörögtünk. Majd felálltunk és tovább vánszorogtunk. Két órán belül találtunk egy oázist: hűst adó pálmák, ivóvíz, egy tó, fátyolban táncoló gömbölyű lányok. Allah hatalmas, Allah jó! Allah akbár!
Mire a keresztény ezt mondja:
– Ez mind semmi, barátaim! Mi a múltkor fontos kereskedelmi ügyben hajóztunk át a tengeren. Az utunk felénél tartottunk, amikor vastag, gonosz felhők borították el az eget, szél kerekedett és olyan vihar tört ki, amilyet még senki sem tapasztalt. A hajónkat csöpp játékszerként dobálták a hegymagas hullámok, az árbócunk derékba tört, a kormánylapátunkat elvitte egy hullán, úgy festett, végünk van. Ekkor páran a mindenható jó Istenhez imádkoztunk, fittyes hányva arra, ami körülvett bennünket. Tíz percen elült a vihar, és a csendesülő hullámok egy sziget közelébe sodortak minket, ahol ki tudtuk javítani a hajónk hibáit, víz is volt, vadak is, hamarosan békében folytattuk az utunkat. Halleluja, dicsőség a Magasságban Istennek!
Mire a zsidó:
– Á, ez mind semmi barátaim! Tudjátok, nekünk zsidóknak nem szabad semmiféle munkát végeznünk szombaton, nem foglalkozhatunk egyáltalán pénzzel. Most képzeljétek el: ballagok a zsinagóga felé, egyszer csak látom, hogy a járdán ott hever egy annyira degeszre tömött pénztárca, hogy majd felfeslettek a varrásai. De én nem hajolhatok le érte, nem vehetem fel, mert az munka! Mit tegyek? Fohászkodtam Adonájhoz, őt kérdeztem. És tudjátok mi történt? El nem képzelhetitek! Alig fejeztem be az imát, még mielőtt bárki más jöhetett volna, hogy elragadja a pénztárcát, tíz méteres körzeten belül péntek lett!
:-)))))))
Ugyanakkor mégis: a létezésük, fennmaradásuk önmagában csoda. Egy maroknyi, semmi kis nép túlélte az évezredek viharjait, miközben annyi más nép semmivé lett ezekben a viharokban, és gyakorlatilag a világ vezetőjévé lett. Nem semmi! Hogyan lehetséges ez?
Csak nincsen igazuk, csakugyan Isten választottjai lennének? De miért, milyen érdemeik vezettek erre? S mire való a választottságuk? S többek-e a választottságuk miatt mint a többi földi halandó? Mi a célja Istennek azzal, hogy pont rájuk mutatott?
A képeket ezúttal is a ChatGPT készítette. Mindegyik A kabbalista egy-egy jelenetét ábrázolja
Tóra, Kabbala és Chájim Vital
A Tóra a Biblia első öt könyve, amit a hagyomány szerint Mózes írt. A saját halálát nyilván nem ő. Az ószövetségi Bibliának még van ezen az ötön kívül tizenkilenc másik könyve.
| Rész (Héber) |
Jelentés |
Könyvek száma |
Tartalom |
| Tóra (Tórá) |
Törvény / Tanítás |
5 |
Mózes öt könyve (Pentateuchus: Teremtés, Kivonulás, Leviták, Számok, Második törvénykönyv) |
| Nevi'im (Neviím) |
Próféták |
8 |
Prófétai könyvek (pl. Józsué, Bírák, Sámuel, Királyok, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, 12 kispróféta – ezek egy könyvnek számítanak) |
| Ketuvim (Ketuvím) |
Iratok / Írások |
11 |
Egyéb szent iratok (pl. Zsoltárok, Példabeszédek, Jób, Eszter, Dániel, Krónikák könyvei, Ezra-Nechemja – utóbbi kettő egy könyvnek számít) |
| Összesen |
T-a-N-a-K-h |
24 |
|
A Tóra és a Kabbala viszonya talán legszebben a test és a lélek kapcsolatához hasonlítható. Nem két különálló dologról van szó, hanem ugyanannak az isteni kinyilatkoztatásnak két különböző mélységű rétegéről. A Biblia, a zsidó mozaikszó szerint a Tanak Isten Szava. Az Ő kinyilatkoztatása. A lényének a bemutatása, az akaratának a megnyilvánulása, megfogalmazása. A Tanak a gyakorlat. A test. A Kabbala a lélek, ami a testet megeleveníti.
-
Tóra (a „test”): A zsidó jog (Halakha) és a parancsolatok (micvák) leírása. Megmondja, mit kell tenni, és hogyan (pl. hogyan kell megtartani a Szombatot, mit szabad enni). Ez a „kinyilatkoztatott” (exoterikus) tan.
-
Kabbala (a „lélek”): Megadja a választ arra, hogy miért. Mi a cselekedetek belső, spirituális hatása a világra? Mi történik az égi szférákban, amikor valaki imádkozik? Ez a „rejtett” (ezoterikus) tan.
Vagyis a Tóra a keret és a cselekvés, a Kabbala pedig a tartalom és az érzés (a káváná, vagyis a belső szándék). A kabbalisták szerint a Tóra Kabbala nélkül olyan, mint a test lélek nélkül: halott. De a Kabbala Tóra nélkül (a parancsolatok betartása nélkül) olyan, mint a lélek test nélkül: nincs mibe kapaszkodnia a fizikai világban.
A zsidó hagyomány szerint a Tórát négy szinten lehet értelmezni. Ezt a „Párdesz” (liget/paradicsom) mozaikszóval jelölik. A Kabbala a legmélyebb szint:
-
Pshat (Pesát): A szöveg szó szerinti, egyszerű jelentése (történetek, törvények).
-
Remez: A célzások, utalások szintje (pl. számmisztika).
-
Drash (Drás): A homiletikus, tanító jellegű magyarázat (példabeszédek).
-
Sod (Szod): A „titok”. Ez a Kabbala. Ez a szint a szöveg mögötti metafizikai valóságot, az isteni világ működését vizsgálja.
Az alkímia a középkorban és a reneszánszban gyakran társult a tiltott, veszélyes kísérletekkel, a fémek arannyá változtatásával, és a mágiával, boszorkánysággal is. Bár a kabbalista Chájim Vital valóban végzett kutatásokat az alkímiával és a gólem-teremtéssel kapcsolatban, a hagyományos rabbik szemében ez a tevékenység a következőket jelentette:
-
Tudományos/világi huncutság: Eltereli a figyelmet a Tóra valódi tanulmányozásáról.
-
Veszélyes beavatkozás: Beavatkozás az isteni rendbe (aranyat teremteni az Isten által teremtett anyagból).
-
Szabályszegés gyanúja: Az alkímia és más okkult tudományok tanulmányozása a zsidóságban mindig is a túlzott miszticizmus gyanúját vetette fel, amit a főáramú rabbi-iskolák elítéltek.
Bár a Kabbala a Tóra belső rétege, a zsidó történelemben nem volt mindig széles körben elfogadott: A Szod, (a Titok) tanulmányozását a rabbik mindig is veszélyesnek tartották, mert tévútra viheti azokat, akiknek nincsenek szilárd alapjaik a Tóra és a Talmud törvényeiben. A korai és a középkori misztikus irányzatok gyakran vezettek szekták vagy tévtanítások kialakulásához. A Tanak, vagyis az ószövetségi Biblia kizárólagossá teszi a kinyilatkoztatást, és nem tűri a titkos tanokba való belekóstolást: a varázslásokat, a halottakkal való kapcsolattartást kimondottan tiltja.
A Kabbala és a Tóra szintézisét a híres kabbalista, JICCHÁK LURIA (a regényben Lurja; más néven az Ári, az „Oroszlán”) legfontosabb tanítványa, CHÁJIM VITAL foglalta írásba. Mindketten szerepelnek a könyvben. Az első mellékszereplő, a második a történet főszereplője.
Chájim 1542–1620 között élt. Mestere, Lurja rabbi szinte semmit nem írt le saját kezűleg. Minden, amit ma a luriánus kabbaláról tudunk, szinte kizárólag Chájim Vital feljegyzéseiből maradt ránk. A (leghíresebb műve az Etz Chaim, azaz Az Élet fája.
A történet helyszíne, az izraeli Cfát városában játszódik, amely a 16. században valóban a zsidó misztika központja volt.
A kabbalisták, mint Chájim Vital és mestere úgy tekintettek a Tórára, mint Isten nevének egyetlen, hosszú, folyamatos leírására. Számukra a Tóra nem csupán a kivonulás történetének a leírása, hanem egy kozmikus kód. A betűk formája, a szavak számértéke (gematria) mind az univerzum teremtésének "forráskódját" rejtik. A Kabbala ezt a kódot próbálja megfejteni.
Jicchák Luria tanítása szerint a spirituális tudás (Kabbala) és a gyakorlati parancsolatok (Tóra) kiegészítik egymást. Nem az arany előállítása a cél, hanem az isteni fény helyreállítása (Tikkun Olam), amit csak a Tóra parancsolatainak tudatos, kabbalisztikus szándékkal (Káváná) való betartásával lehet elérni.
Ennyit az elvi háttérről. Szerintem én többet írtam róla, mint Kimpen a regényben.
A regény és én
Szóval dokumentarista. Így nevezte a Gemini nevű MI: Szerintem nem az. Csupán felhasznált valós, történelmi személyeket. Inkább történelmi regény. Vagy eszmetörténeti. De mindenképpen regény. Semmiképpen sem dokumentarista, pusztán az okból, hogy a szereplői egykor valóban a Föld levegőjét szívták.
Ezerszer mondtam már: tizenhét évig egy kis protestáns közösség berkeiben éltem az aktív keresztény életemet. Ami úgy kezdődött, hogy már évekkel a konkrét megtérésem előtt volt bennem érdeklődés Isten iránt. Ami jobbára irodalmi és filmművészeti találkozásokra hagyatkozott és alapozott. Mika Waltari Az ország titka, a Ben Hur, Jézus Krisztus Szupersztár, Napfivér, Holdnővér. Kristályóriás, Young Matthew Passion, Zeffirelli Názáreti Jézus-a, és sok minden más.
S mondom, tizenhét évig maradtam is. Vagyis a vallásos közösségről van fogalmam.
Manapság pedig egy zsidó szervezet által fenntartott intézményben dolgozom, amit zsidók vezetnek. Többnyire hithű, vallásos zsidók. Akik ahányan vannak, olyan mélységben élik meg a zsidóságukat, a vallásosságukat.
Úgy gondolom, élete során minden gondolkodó ember eljut ahhoz a kérdéshez, mivégre van itt a Földön, mivégre van egyáltalán a Föld, és hogyan jöhetett létre az a kényes egyensúly, amelyben aztán a hihetetlen, elképzelhetetlen evolúció létrehozta az életformák egyedeinek hihetetlenül bonyolult biológiai rendszerét. Csupaszítva: nagyjából mindenki felteszi egyszer a kérdéseket, hogy van-e Isten, ha van, akar-e tőlünk valamit, bármit, akármit? S ha akar, azt honnan tudom, hogy akarja? S ha tudom, hogy akarja, akkor, kell-e azzal foglalkoznom, hogy akarja? Személyes isten Isten?
Aztán a bizonyosság elérkezte után, a hitélet évei során ezek a kérdések újra és újra felmerülhetnek. Ha egyáltalán nem, azt vakhitnek hívják. Ám ha pedig túl sűrűn, azt meg hitetlenségnek.
Van egy egykori hitsorsosom. Nagyon buzgón élte meg a hitét. Nekem az már túlbuzgalom volt. Aztán jó sok év múlva egyszerre csak csinált egy weboldalt, ami arról szólt, hiába hívta meg Istent egy személyes találkozóra, hiába várt. Azt a következtetést szűrte le, hogy azért nem jött el a meghívott, mert nem volt kinek eljönnie. A weboldal lapjai sorra vesznek témákat, amelyek azt bizonyítják, hogy Isten nem létezik. Az egykori harcos hívő harcos ateista lett. Bizonyítottnak látja, hogy az ateizmus igaz. Ateistának ugyanolyan szemellenzős, amilyen kereszténynek az volt. Egyébként egy nagyon szimpatikus emberről van szó.
Az egykori közösségünket én is elhagytam. Nem lettem ateista. Én is nagyon szimpatikus ember vagyok. :-D
A regény
simán jó. Majdnem minden szempontból. Hogy melyikből nem, azt majd a következő alcímnél elmondom. Mindenesetre jó a megfogalmazásában, az alakok felfestésében, a szerkezetében, a konfliktus kibontásában is. Most végig vettem magamban az alakokat: mindegyik él, semelyik sem fekete-fehér.
Tény, nem is vitatkozom azzal, hogy a konfliktus a mai ember számára nehezen megérthető, s még kevésbé átélhető. Egyrészt, mert a sztori zsidó környezetben játszódik, a zsidó vallás az alap, a zsidó ünnepeket ünneplik a szereplők, akik zsidó módon gondolkodnak. Mindez az utca itteni, mai emberének annyira azért nem ismert. Sem a zsidók (őket vagy a Wall Street-el, vagy a pajeszos goj-gyűlölő elborultsággal, vagy Auschwitzal azonosítják), sem a szokásaik.
A vallás maga vagy nevetséges vagy gyűlöletes. Isten ott áll kézenfogva a realitás és a valóság partvonalán kívül a Fogtündér és a Télapó között. Jézus pedig, ahogy undorító blaszfémiával fogalmazták meg jó pár éve, csak „nevetséges artista a kereszten”.
A kabballista története arról szól, hogy adott egy nagyon jó képességű fiatalember, aki szeretne valakivé válni. Vallásos téren akar valaki lenni. (Tegye fel a kezét, akinek ez már eszébe jutott!) Ezért kapóra jön a számára, hogy a városba érkezik egy nagynevű tanító. Utóbb kiderül, hogy miatta jött. A Jóképességű első blikkre és indíttatásra a tanító ellen ármánykodik, majd megtér hozzá, és a tanítványa lesz.
Közben meg fülig beleszeret a mester egzaltált lányába, az meg belé. Viszont a szerelmük Rómeó és Júlia-szerelem: a mester rövid úton kiábrándítja a tanítványt, a lány nem az övé. Nem eltiltja őket, hanem pitty-putty férjhez adja az egzaltáltat. Nincs ebben semmi személyes antipátia, a mester tudja, hogy kettejük frigye nem lenne Isten szerint való.
Na, és akkor ez a két fő cselekményszál: a két fiatal szerelme majd a Jóképességű vallásos érése és a küldetésének a kibontakozása.
Meg persze az őket körülvevő világ intrikái ármánykodásai. Ami intrika nem a szerelmük ellen szól, hanem a mester ellen és a tanítvány munkája ellen. Meg a munkája eredményéért. Hát akkor sem volt fikarcnyival sem jobb a világ! Még ez a vallásos sem.
Gondolom, az első csont nélkül érdekes lehet sokak számára. No, de a második? Isten megismerésének az akarása? Maraggyá' már!
Aztán a Jóképességű végül megírja a könyvet. Kérdés, tulajdonképpen ki a szerzője annak a könyvnek, a mester vagy a tanítványa. A mester elismeri, hogy nincsen türelme írni. A tanítvány viszont saját kútfőből nem lett volna képes a leírtak mélységének megfelelő gondolatokat és összefüggéseket összeszedni, felismerni és kipréselni magából. Patthelyzet.
A patthelyzet legnagyobb kérdése: mire való az Istenről szerzett, kapott tudás?
A regényben három válasz van erre: a mesteré, a tanítványé és az aktuális gonosz figuráé.
- A mester azt mondja: amit tud, mindenkinek át akarja adni.
- A tanítvány a könyv címlapján akarja látni a nevét, vagyis így-úgy az elismertségért, a hírnévért dolgozik
- Az aktuális gonosz a tudást a saját céljaira akarja felhasználni, de kétsételenül a népe érdekében
Vagyis ezek a lapján a mester célja tűnik az egyedül elfogadható oknak. Azonban csuda érdekes, milyen tökéletesen sikerült Kimpennek lebegtetnie Jicchák Lurija alakját! Amikor olvasás közben utálni kezdtem a rabbit, rögvest kiderült, hogy minden esetben kiváló, védhető és alapos oka volt a szavainak és a tetteinek.
Aztán, miután beláttam, hogy magasabb összefüggésekben szemléli a világot, sokkal jobban az események mélyére lát mint bárki más, s ez motiválja minden tettét, valahogy mégis kérdéses maradt a személye. E lebegtetett kérdésességnek kiváló eszköze volt a lánya véleménye róla, az Istennek élő apáról.
Francesca [Lurija mester lánya] gyűlölete Jicchák [Francesca apja] iránt mélyebbről fakadt, mint az övé. Hogy Jicchák nemzette – ez volt az egyetlen dolog, amit érdeméül fel tudott hozni. Máskülönben iszonyodott a férfitől, aki az apja volt, és ezt nem is nagyon leplezte.
A közös ellenség összekovácsolja az embereket. Semmi sem ébreszt akkora rokonszenvet az emberben valaki iránt, mintha ugyanazt gyűlölik. Jicchák csúfolása Chájim és Francesca kedvenc időtöltése lett. Többnapos útjuk során Francesca elmesélte ifjúságának krónikáját, és terhelő adatok egy háborúra is elegendő éles lőszerével szolgált.
– Nyolcéves koromtól egészen tizenöt éves koromig kizárólag sabbatkor láttam apámat. És nehogy azt gondold, hogy szerető apa volt! Egy szava sem volt az emberhez, mindig csak imádkozott. Amikor aztán Cfátban végre egy fedél alatt éltünk, hirtelen a fejébe vette, hogy elrendezi az életemet! [Elszakította őt szerelmétől, Chájimtól és férjhez adta egy férfihoz, akivel cseppet sem vonzódtak egymáshoz.]
De az is tény, hogy Jicchák munkálkodása az egész zsidó közösség érdekében történt. Nem csupán a városáért, hanem minden zsidóért.
– Ezen a Hanukán talán egy még nagyobb csoda történhet – mondta halkan Jicchák. – Olyan esély, amely ha néhány évszázadonként egyszer adódik. Esély, amelyben akkor lehet részünk, ha ugyanolyan hittel vetjük magunkat a feladatunkba, mint annak idején Júdás Makkabeus.
– Mi lenne az? – hebegte Slomó. – Mit kell hát tennünk?
– Salamon lerombolt templomát újjáépíteni – felelte Jicchák.
A férfiak arcán ijedtség látszott. A harmadik templom újjáépítése tudvalevőleg egy kiválasztott nemzedék kiváltsága lesz. Akkor kerül majd rá sor, amikor a Messiás méltónak találja az emberiséget arra, hogy megjelenjen. Vele újra a földre száll a frigyláda, és a Szentek Szentjében kap helyet. A
zsidó nép győzedelmeskedik, és Isten követe lesz az egész világ számára. Képtelenek voltak elhinni, hogy ők volnának a kiválasztott nemzedék.
– Még néhány napunk van, hogy időben odaérjünk
Jeruzsálembe, a Hanukára. Útközben megtanítalak benneteket Isten hetvenkét titkos nevére, melyek megfelelő kombinációban kiadják Isten ama egyetlen, kimondhatatlan nevét. Azt a nevet, melyet a templom főpapja egyszer egy évben ejtett ki szent félelemmel, hogy képes legyen elviselni a sekina vakító megjelenését. Mert az akkor még a frigyládán, a két kerub szárnya alatt volt a templom homályában. A Szentek Szentje. Ezzel a névvel csapatunk elég erős lesz ahhoz, hogy a Szövetség ládájánál kiengesztelhessük az Urat, és előkészítsük a Messiás eljövetelét.
A regény szerkezete
vaskosan elhibázott. Illetve nincsen igazam. Mert részben zseniális. De az összhatás olyan mintha Kimpen képtelen lett volna eldönteni, hogy egy vallásra alapozott regényt, egyfajta regényes felvilágosító regényt vagy simán holywood-i stílusú kalandregényt akar-e írni. S mert nem tudott dönteni, belepakolt mindent A kabbalistá-ba.
Az első két lehetőség izgalmas, jót tett a regénynek. A harmadik, a holywood-iság csüggesztő és tönkre s vágta az összhatást.
Azt írtam, hogy a szerkezet részben zseniális. A Kabbala tanítása szerint Istennek hetvenkét neve van. Fontos, hogy ez nem hetvenkét személynevet jelent, hanem hetvenkét hárombetűs héber kombinációt, amelyeket a hagyomány szerint meditációra és spirituális célokra használnak. A könyv hetvenkét fejezetből áll. Szerinted mik a fejeztek címei?
Mondjuk most elgondolkodtam. Kimpen kihagyja a lehetőséget, hogy egyáltalán Istenről, a jelleméről beszéljen. Oké, én tudni vélem, miről van szó, de mögöttem ott van a tizenhét év. Manapság ki tudja, kicsoda Isten? S hogy miért érdemes foglalkozni vele?
Arra sem kapunk választ, milyen kapcsolatban van egymással a Tóra és a Kabbala. Egyáltalán, melyik micsoda, és mennyire elfogadott a zsidó gondolkodásban? Okkult-e, s ha igen, mennyire az a Kabbala?
Viszont a holywoodiság megbocsáthatatlan. Tetézve azzal, hogy a csúcsjelenete konkrétan idézi a az első Indiana Jones utolsó jelenetét, amikor a frigyláda közelében a náci tiszt feje olvadt gyertyaként folyik szanaszét. Emitt a főgonosz égeti hamuvá egy kimondhatatlan erejű belső tűz. Annyiban rálicitál Indiana Jones-re, hogy neki ráadásul felrobban a szemgolyója is. Mer' hogy nem képes elviselni Isten sekinában megjelenő jelenlétét. Ja, és a főgonosz azért van ott, mert a frigyláda után kutat. Hjaj..., annyira gagyi, hogy az hihetetlen. S mekkora kár érte!
A regény mondanivalója
meghökkentően lapos, de tökéletesen, kétségbevonhatatlanul igaz. Nem kell kimazsolázni a szövegből, ott van feketén-fehéren:
– Figyelj rám, Chájim. Tudom, mennyire a szívedhez nőtt ez a könyv. De most itt a nagy esély, bebizonyíthatod, hogy az óráim valóban megváltoztattak. Hogy felnőttél és legyőzted az önzésedet. Nekem átengedve a könyvet, bevégzed a kijavítás munkáját. Önzetlenül adni, és világosságot hozni a
sötétbe, ez a lényege mindannak, amire tanítottalak.
– El is higgyem – mondta tehetetlenül, utálkozva Chájim.
– Ez az utolsó nehéz lecke, amit megtanulhatsz tőlem, Chájim. A legnehezebb. Volt egyszer egy ember, aki elment a bölcs rabbihoz, és azt kérdezte…
Chájim felhorkant:
– Ne gyere most ezekkel a történetekkel, Jicchák.
Jicchák rövid szünetet tartott, de aztán nem zavartatta magát, lelkesen folytatta:
– Azt kérdezte: Rabbi, meg tudnál tanítani a Tóra minden bölcsességére az idő alatt, amíg fél lábon állok? Az ember fél lábra állt, a rabbi pedig így szólt: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ez minden. A többi csak kommentár. Érted már, Chájim?
Nos, a helyzet az, hogy Kimpen itt nagyon suta megoldást alkalmaz. A rabbi története a zsidóság egyik legismertebb története. Ez a rabbi a neves Hillél rabbi volt. Hillél időszámításunk előtt 110 és időszámításunk szerint 10 körül élt. Ő konkrétan így fogalmazta meg a fentieket:
Ami neked gyűlöletes, azt ne tedd felebarátodnak. Ez az egész Tóra, a többi csak magyarázat. Menj és tanuld meg.
Babiloni Talmud, Sábát traktátus 31a
Ezt a gondolatot nem csak Hilléltől fogalmazta meg. Akiba a híres ókori rabbi azt mondta erről a versről: „Ez a Tóra legfőbb alapelve”.
S hogy melyik versről beszél Akiba? Nos, ez a legfontosabb.
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.
3Móz 19:18
Persze a szöveg vitatható. Mert ott van benne a „te néped fiai ellen” kifejezés. Ez Károli Gáspár fordítása. De minden más magyar fordítás (Bibliatársulat, Szent István, Káldi Neovulgatája, Új Világ, de még a revideált Károli is) a felebarát kifejezést használja. A „te néped fiai ellen” még értelmezhető úgy, hogy a választott zsidó népnek csak a választott nép tagjait kell szeretnie, de a felebarátod szó felett már lehet polemizálni.
A ChatGPT ezt mondta:
Az eredeti héber szó: Réa (רֵעַ)
A héber szövegben a réa szó szerepel. Ennek jelentéstartalma sokkal szélesebb, mint a modern „barát” szónak:
-
Jelentése: Társ, embertárs, felebarát, szomszéd, vagy bárki, akivel az ember kapcsolatba kerül.
-
Gyökere: A szó egy olyan gyökből származik, amely „legelni”, „pásztorkodni” vagy „időt tölteni valakivel” jelentésű. Tehát alapvetően olyan valakit jelöl, akivel közösségben vagy, akivel osztozol az élettéren.
2. Kikre vonatkozott ez eredetileg?
A 3Móz 19:18 szövegkörnyezetében a „felebarát” elsősorban a szövetséges közösség tagját jelentette:
-
A vers első fele azt mondja: „ne tarts haragot néped fiaival szemben”. Ezért a „felebarát” itt párhuzamban áll a „néped fiaival”.
-
Eredetileg tehát az izráelita nép tagjaira, a honfitársakra vonatkozott, akikkel az egyén vallási és törvényi közösséget alkotott.
-
Fontos kiegészítés: Ugyanez a fejezet (3Móz 19:34) pár verssel később kiterjeszti ezt a szeretetet a jövevényekre (idegenekre) is: „Olyan legyen nektek a köztetek lakó jövevény, mint a közületek való bennszülött, és szeresd őt, mint magadat...” Tehát a törvény már az Ószövetségben sem állt meg a vérségi köteléknél.
Jézus aztán végleg eltörölte a határokat.
És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. Egy samaritánus * pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta.
Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
Luk 10:25–37
Egyébként a zsidó kabbalisták már régebben is ugyanezen az állásponton voltak. Chájim írásai szerint Jicchák Lurija is.
ChatGPT
A modern kabbalisták (például Jehuda Ashlag, aki a 20. században értelmezte újra Vital tanait) azt mondják, hogy a „szeresd felebarátodat” egy spirituális gyakorlat.
-
Először a hozzád legközelebb állókat tanulod meg szeretni (család, barátok).
-
Aztán kiterjeszted a népedre.
-
Végül eljutsz az egyetemes emberszeretethez, ahol már nem teszel különbséget ember és ember között.
Ez a folyamat az ego lebontásáról szól. A Kabbala célja, hogy az ember az „önző vágytól” (kapni akarás) eljusson az „adni akarásig” (altruizmus).
A Kabbala szerint a világ azért „tört össze”, mert a lelkek elszakadtak egymástól és az egót választották a közösség helyett. A világot megjavítani (Tikkun Olam) csak úgy lehet, ha ezeket a lélekszikrákat a szeretet erejével újra összekötjük.
Vagyis a helyzet az, hogy Jicchák fantasztikus összefoglalása Chájim számára voltaképpen nagyon igaz, de semmiféle újdonság és titok nem volt benne. A 16. században már bőven ismerhették ezt az igazságot. A Jicchák szájába adott mondat mint Csernus Imre után kimondani, hogy az egyik legalapvetőbb pszichológiai tanulsága az életnek a felelősségvállalás fontossága. (Ez egy ironikus, kicsit cinikus poén volt.)
Egy szó mint renget: az üzenetet illetőn Kimpen nem erőltette meg magát, ezért aztán fölösleges volt az egész hajcihő! Különösen, hogy nem tisztázták, mi is az, hogy szeretet. Ahogyan azt sem, hogy Isten maga a szeretet.
Aztán van még valami, de ez már zavaros. A történet vége felé, tudod, amikor Chájim már Indiana Joneskodik, beszélget a sekinával. Kisbetűvel. A sekina Isten világító dicsősége, amely megjelent a frigyláda felett. Vagyis tulajdonképpen egy megnyilvánulási forma. Ebben a történetben személlyé válik: Isten női felévé. (Ezt gondolkodnom kellett, hogyan is fogalmazzam meg.) S ez már nagy marhaságnak vélem.
Azért, mert világos: az, hogy az embert Isten a maga képére teremtette férfinak és nőnek, nem azt jelenti, hogy a princípiumok őbenne is két személyben vannak jelen. Már csak azért sem, mert akkor nem Szentháromság, hanem Szentnégyességről kell beszélnünk. Isten férfi és női tulajdonsága benne tökéletesen egyek. Nincs külön női személyisége.
Az a gondolat viszont nagyon tetszett, hogy a férfi és a nő kapcsolata tulajdonképpen arról szól, hogy mindketten keresik a két nem princípiumának egységét.
A princípium egy latin eredetű szó, ami magyarul alapelvet, vezérelvet, alaptételt, vezéreszmét, alapgondolatot jelent, és leggyakrabban a filozófiában, tudományban használják, hogy egy rendszer alapját képező, kiinduló pontot, vagy általános érvényű szabályt jelöljünk meg. Ez lehet egy dolog kezdete, ősi oka (ősok), vagy a végső célja (végok).
Ha ez szellemi kapcsolat is, akkor magasra jutnak. Ha csak ösztönökre hagyatkozó vágykiélés, akkor a női mivolt Lilithbe vált. Az okkult gondolkodás szerint Lilith volt Ádám első felesége. Zavaros személyű alak. Vannak zsidó éd sumér gyökerei is. Mindenesetre nem a jó oldalt képviseli, hanem nagyjából mindazt, ami egy nőben gonosz lehet. Kimpen sztorijába Lilith a személyének megfelelően zavarossággal kavarodik be, és fonódik össze a sekinával. Tűz a vízzel. Isten az ördöggel. Vagy csak Francesca kavarásában történik mindez.
Legyintsünk... Nem érdekes. A regénynek ez a része már kimondottan túllátványozott holywood-iszarságnak tűnik, szót se vesztegessünk rá!
Férfi és nő
Ami ezalatt az alcím alatt következik az a regényről is szól, meg a blogbejegyzést író panelproliról.
Aki egész életében szerelmes volt. Még az első házasságában is megtanulta szeretni a nőt, akit saját, későbbi legnagyobb értetlenségére feleségül vett. De aki csak negyvenévesen tudta meg, milyen az, amikor tökéletesen kölcsönösség válik az odaadás, az elragadtatás.
– Olyan csodás tudni, amit írsz, hogy már negyven nappal a születésünk előtt eldől, ki lesz a lelki társunk a földön? –mondta halkan Anna.
– Ó, miért is? – kérdezte tettetett közönnyel Chájim.
– Mert mielőtt megszületne, nő és férfi elválaszthatatlan egységet alkot, külön születik e világra, ahol aztán a másik felét keresi, egyesülni akar vele. Egyikünk sem arra született, hogy magányos legyen. Csak hát, hogyan akadhatsz rá a lelki rokonodra, hogyan ismersz rá? – mondta suttogva Anna.
Az oldalára fordult, és a férfi arcélének árnyékát nézte, azét férfiét, aki minden gondolatát betöltötte. Éles metszésű orrát, göndör haját, fénylő szemét, amely még a sötétben is világított.
Anna a párnák közé rejtette arcát. Ahogy a jószágok kipárolgó melege megcsapja az embert, amint belép az istállóba, úgy lett úrrá rajta a jóleső érzés Chájim meleg, erős férfitestének közelségétől. Ösztönösen a matracnak nyomta csípőjét, és úgy érezte magát, mint egy tulipán, amely először
tárja ki a kelyhét, és issza magába mohón az esővizet.
– Olyan szépen írsz arról, hogy ha valaki végül szembetalálkozik lelki rokonával, úgy érzi, mintha hosszú utazásról tért volna meg. Hogy ilyenkor nem is nagyon van szükség beszélgetésre, szavak nélkül is értik egymást. És hogy csak mosolyogsz az egészen, hisz ezzel a nővel már annyiszor
találkoztál életed során, csak még nem ismerted fel. Hogy a két lélek akkor egymásra talál, mert ketten alkotnak egy egészet.
– Igen.
Chájim csak ennyit tudott kinyögni. Anna suttogó hangja és lágyan mozgó teste félelemmel
töltötte el. Szeme sarkából látta, hogy Anna hason fekszik, és alig láthatóan ringatja a testét.
Anna magán érezte Chájim pillantását, és felé fordította szemét. Az izgalomtól rekedt volt a hangja.
– Mennyire igazad van, amikor leírod, milyen életfontosságú, hogy megtaláljuk lelki társunkat ebben az életben! Hogy ez magadat, a szerelmedet és jövendő gyermekeidet is felemeli. Hogy a szellemi világ minden hatalma összefog annak érdekében, hogy két lélek útja találkozzon a földön. Hogy mindnyájan lelkek vagyunk egy végtelen úton. Hogy csak ki kell nyitnunk a szemünket, imádkoznunk kell, és
észrevennünk az utunk során elénk kerülő jeleket.
Hát ez történt, amikor Szerelmetesfeleségtársamat megismertem. Akkor tapasztaltuk meg azt, hogy amikor ez az elveszett két fél összekapcsolódik az valóban mindennél több. A helyzet az, hogy még a szülői mivoltnál, az anyaságnál, az apaságnál is több. Pedig ebben egyikünk sem volt rossz. De nem arra születtünk, hogy a gyermekünkben találjuk meg a párunkat. Kétségtelenül értelmet adhatnak egy darabig a srácok az életünknek, de velük is kicseszünk, ha egyszer és mindenkorra magunkhoz akarjuk láncolni őket. Meg magunkkal is.
Tökéletesen emlékszem a pillanatra, amikor SzFT gyönyörű zöld, keleti vágású szemébe néztem, konstatáltam, mennyire kedves mosolya van, s az a gribedli, barátom, elvesztem és ezzel megnyertem a mennyet.
De akkor hivatalosan még nem váltam el, csak folyamatban volt a válás. S hivatalosan még tagja voltam az egyházamnak is. Érdekes, miután első alkalommal szerették egymást a testeink is, volt bennem kérdés, kétség, hogy SzFT Isten ajándéka-e vagy az ördög hozta őt elém, hogy könnyű étkezésre csábítson. Ami a két év éhezés után, amíg a végsőjét agonizálta a tulajdonképpen sohasem működő, de teljesen békés kapcsolatom az exemmel, ez tulajdonképpen nem lett volna nehéz feladat. A falkaparós vágy már ott tartott, hogy életemet egy kiadós numeráért...
De amikor SzFT-vel találkoztunk, kétszer tizenkét órát beszélgettünk. S utólag kiderült, nagyon tudatosan nem akart egyikünk sem testiséget. Illetve hogyne akart volna, a testünk majd megőrült, de mindketten úgy mentünk el a randikra, hogy még ne, mert félre vinne mindent a testiség. A testünk már az első találkozáskor reagált a másikra.
Miután együtt voltunk, lelkiismeretvizsgálatot tartottam. Semmit sem értettem: egy csöpp furdalásom sem volt. Pedig hitem szerint a házasságon kívüli szex lehet ugyan jó, de Isten áldásával nem bírhat. Kibúvónak tűnik, de már az első tizenkét órás beszélgetés után rezonált a lelkem, hogy igen, ő az, életem párja, életem nője, a másik felem, akit szeret az én lelkem, akiért rajong a testem. Akarom őt, ahogy van, szőröstül-bőröstül, naná, minden hibájával, bruttó. Ilyen még soha sem történt velem, ilyen érzésem még soha egyetlen nővel sem volt. Mármint hogy tulajdonképpen tisztában voltam a hibáikkal, de eszembe sem jutott megváltoztatni.
Tizennyolc éve ugyanolyan szerelmes vagyok ebbe az asszonyba mint ahogy negyven éves koromban megismertem. Tizennyolc év pont tizennyolc évet öregedett mindkettőnk. A testünk változásával az évekig tartó, perzselő testi tűz lángocskává szelídült, már nem akarunk bárhol, bármikor, de még akarjuk...
A könyv egy ponton elgondolkodtatott. Tizennyolc év házasság után is.
Akkor szelíd női hangot hallott:
– Légy üdvözölve, Chájim.
Amikor kinyitotta a szemét, egy vakító női alakot látott ködbe burkolózva az arany frigyládán, amelyet a kerubok erős szárnya védelmezett.
– Sekina? Te vagy az? – hebegte szent tisztelettel.
A női alak igenlően mosolygott, és helyet foglalt a szarkofágon.
– Igen, Chájim, én vagyok – szólt. – Soha nem is voltam száműzetésben. Egész idő alatt itt vártam, nyugodtan, mert tudtam, egyszer még jön valaki, akinek elég erős a hite, hogy megtaláljon.
– De az csak nem lehetek én! – mondta Chájim. – Nincs még egy ember a földön, akinek oly erősen kellene hadakoznia a benne lakozó sötétség ellen, mint nekem.
Mosolya megnyugtatta Chájimot. Ki ő, hogy kétségbe vonja az isteni dicsőség látható megmutatkozásának az ítéletét? A vakító alak lecsúszott a szarkofágról, és Chájimhoz lépett.
– Őmiatta kerestél engem. Mert annyira szereted. Nem féltetted az életed. Szárnyakat kaptál. Ha két ember feltétel nélkül, önzetlenül szereti egymást, megjelenek. Amikor azonban a szerelem önzésen alapul, Lilithet csókolja életre az ember.
Chájim szíve megdermedt.
– Francesca szép lány – mondta megértéssel a hangjában a tünemény –, a lelke is szép. Sokat adhattál volna neki, de nem tetted. A közelségében elfeledtél mindent, amiben hittél, mindent, amit tanultál, és amit felfedeztél. A testedet pihentetted rajta, nem a lelkedet. Nem gazdagítottad semmivel, nem is igyekeztél azon, hogy önmaga fölé emelkedjen. Lilithté tetted. Francescának egyetlen bűne volt: nem tisztelte az atyját. Benned látta megtestesülni elfojtott vágyait. Tudta, apja sohasem engedné, hogy hozzád menjen.
– Miért nem? – kérdezte Chájim.
– Mert nem táplálnád, hanem elpusztítanád a lelkét. Felébresztetted a benne megbúvó Lilith-erőt. Olyan volt, mint egy megmérettetés. Bujtogattad őt. Tápláltad benne a reményt. Minél érzékibb szerelemre gyúlt irántad, annál erősebben éled fel benne a pusztító erő és a gyűlölet. Megölte magában az átszellemült szerelmet.
De mutat feloldozást is.
A tünemény Chájim forró homlokára tette a kezét.
Chájimot arany ragyogás fonta körül, amely egész testét bevilágította. Sötét edénynek érezte magát, amely az elképzelhető legragyogóbb fényességgel telik meg. Mintha eloldozódott volna földi valójától. Érezte, hogy könnyűség költözik a szívébe. Olyan könnyűnek érezte magát, mint egy felhő, amely feloldódhat a Szentek Szentjéből előkúszó ragyogó párában. Tudta, hogy minden kívánságnak egyetlen célja van: a beteljesülés. Az ember beteljesületlen kívánság. Vágyak röpítik, ezek éltetnek és táplálnak mindent. A legerősebb késztetés a szexuális vágy, amely minden más vágyat kiolt, ha hiányzik a lelki kötődés. Akiben nem él kívánság, kihuny, mint egy összeroppanó, széthulló csillag.
Olyan súlyos és sötét, hogy azon a helyen, ahol élt, mélységes vákuumtölcsér keletkezik, amely minden sugárzást magába szív, a csillag eltűnik, hogy egy másik dimenzióban újra szülessen. Ám egyetlen önzetlen gondolat is képes megváltoztatni a világot. A szerelem hatalmas erő, amely
mindent és mindenkit képes megváltoztatni.
– Itt vagyok. Mit tehetek érted? – kérdezte a szíve.
Mert az egy dolog, hogy SzFT jelenthette számomra a kísértést is, de az a másik, hogy vajon mit mutattam én, az egykori keresztény tanító neki a hitemből, Istenből?
Kimpennek ezt a kérdést nyilvánvalóan nem tiszte megválaszolni.
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2009, 386 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639725898
Fordította: Balogh Tamás
7/10
Ez a kép egyben link is ám!
2025 decemberének az utolsó harmada, karácsony előtt négy nappal, szombat hajnal van. Egy Fatal Fusion nevű norvég zenekar muzsikál a fülemben. Létező, hús-vér emberekből álló zenekar, nem MI kreálta zene. Ezt e lemezt hallgatom.
Nagyon hosszú volt ez a hét. Nagyon. De most vár két hét szabi. Nem vagyok pesszimista, de úgy el fog repülni mint a nyitva hagyott kalitkából a madár. De most még nem erre gondolok.
Szerelmetesfeleségtársam, drága Zsákom (én a Foltja) is nagyon sűrűn élt az utóbbi napokban. De nem nyávogott. Csak néha felsőhajtott, mennyire várja a téli szünetet. Bár ő osztja be az idejét, de gyakorlatilag csak húsz nap szabit engedélyezett idén magának. Ez pont tíz nappal kevesebb mint amennyit munkavállalóként kapna. S még ezeken a napokon is volt, hogy dolgozott.
*
Évek óta nem nagyon ajándékozunk karácsonykor. Vagy csak nagyon visszafogottan. De a két unokámnak, Lilinek és Daninak de, és szívesen. Nem ragadtatjuk el magunkat, de tegnap SzFT vágott gondolkodás nélkül a bevásárló kocsiba egy nyolcezres játékot takarítószettet Daninak. Én meg a két könyve mellé még egy adag Hot Whell autót Lilnek. Nem, nem tévedés, nem kevertem össze a neveket, így állnak a dolgok. :-D
*
De úgy egyébként semmilyen karácsonyi hangulatom nincsen. Mondjuk évek óta nincsen.
*
SzFT három napja göthös, lázközeli, nem százas. Úgy volt, hogy megyünk ma (22-e van) könyvtárba, ma meg holnap van nyitva már csak idén, de a reggeli kávéját szürcsölgetve leült kicsit a gépe elé ezt-azt elvégezni, és úgy döntött, annyira még nincsen jól, hogy útnak induljunk.
Egyébként is olyan kis szürke, ködös idő van. Mondjuk soha nem értettem, ez másokat miért zavar, én ilyen időben is simán el tudom magam foglalni ezzel-azzal, írok, olvasok, bütykölök, és ne feledjjük, hogy SzFT-nek van teste is!
Varga Katalin: Piskóta
