Magyarul huszonegy Hašek kötetet számoltam a Molyon. Ezek döntő többsége nem önálló mű. Önálló tulajdonképpen kettő van: a Švejk és a Szemelvények ​„A törvény keretein belül mérsékelten haladó párt” történetéből. Ezeken felül a Dekameron a rövid írásokból legszélesebben merítő kötet. A ChatGPT azt mondja, ha ezeket olvastam, tegyem még hozzá A Balaton partján című kötet magyar vonatkozású írásait, és akkor a többi tizenhét kötetet már csak szelektíven kell a teljes Hašek-életmű magamévá tételéhez olvasgatnom: hatvan-nyolcvan százalékos lesz az egyezés. 

...tartóztassanak le minden ártatlan személyt,
s végül egyedül a tettes marad szabadlábon.
Így könnyen elfoghatják.
Nézetem szerint az eset olyan, mint az a probléma,
hogyan foghatunk legkönnyebben hat oroszlánt.
A válasz egyszerű: fogunk tízet, és négyet eleresztünk...

Gyilkos kerestetik

  *  

Azon gondolkodom, és gáz, de nem tudom rá a választ, valaha is végigolvastam-e a Švejk-et... Minél mélyebben kutakodom annál inkább az a benyomásom, hogy nem... Az eleje teljesen, alaposan meg van, még a Lukáš főhadnagyos sztorik is megvannak, de aztán elsötétül a kép...  Az tuti, hogy Dargay Attila fantasztikus képregényét olvastam. Azt többször is. A regény figuráit nem is tudom másképpen elképzelni mint ahogyan Dargay papírra vetette őket. Meg az is bizonyos, hogy a cseh filmet, Hrušínský-vel láttam. 

Kiköpött Švejk volt ez a manus! Ahogyan azt Lada megrajzolta. Izé, ez így képzavar... Na, de érted! Figyelj csak!

Persze, ha jobban belegondolok, simán lehetett  Hašek is Švejk modellje, amikor e kötet illusztrátora, Josef Lada papírra álmodta a figurát. S ahogyan a mai napig mindnyájan magunk előtt látjuk a figurát. Nézd csak, itt van Hašek és ahogyan Lada látta őt. Ugyancsak Švejk-es a pasas, nem gondolod? 

Egyébként Hašek és Lada csuda jó cimbik voltak, nem csupán munkakapcsolat volt közöttük. De még abban is remek volt a duójuk. Lada később egy komplett, önálló Švejk-kötetet hozott össze. Rajzokból persze. Elvégre grafikus volt. 

Meg ahogyan Lada saját magát látta.
Esélyes, ugye, hogy vagy minden cseh férfi pipázott és sörözött akkoriban, vagy Lada magában is megtalálta Švejket. 

Egy szó mint rengeteg: röpke, felületes pillantást vetve a privát, olvasói történelmemre, ugyancsak esélyesnek tűnik, hogy a Dekameron előtt nem is olvastam még semmit Hašektől.

Hm, nem gondoltam volna... 

  *  

Ne már! Azt olvasom, hogy Hašek fiatal korában anarchista volt. Aztán mert az narchizmusa miatt eltiltották tőle a későbbi feleségét, felhagyott ugyan az anarchizmussal és az írásnak szentelte magát. Hurrá! De az első világháborúban... Na, ezt inkább idézem. 

Az első világháború alatt, 1915 februárjában Hašek belépett a hadseregbe.[A fronton töltött rövid idő után szeptemberben megadta magát az oroszoknak. 1916-ban elengedték a fogolytáborból, hogy propagandistaként csatlakozzon az újonnan alakuló Csehszlovák Légióhoz.

Az októberi forradalom után Oroszországban maradt, belépett a bolsevik pártba[és ismét megnősült. Ufában, Krasznojarszkban és Irkutszkban élt és dolgozott, mint a keleti front 5. hadseregének politikai tisztje. Hašek – aki már Prágában megtanult magyarul – több, jórészt kétnyelvű hadifogolylapot is szerkesztett: Világforradalom (Die Weltrevolution), Krasznaja Jevropa (Vörös Európa, Rothe Europa), Nachrichten (Hírek) és a Roham (Sturm) címűt. 1920-ban a párt Csehszlovákiába küldte. A helyi pártszervezet gyanakvással fogadta, így Hašek hamarosan visszatért korábbi életmódjához. Az író nem volt túl népszerű, mivel árulónak és bigámistának tekintették.

Egy fél világ összeomlott bennem ezeket olvasva... Vannak előítéleteim. 

  *  

Ami persze nem biztos, hogy az irodalmi-, olvasási élményt feltétlenül befolyásolja. Mert ilyen kis elvtelen vagyok: simán el tudom különíteni magamban az író eszmevilágát és a végtermékeit egymástól. Már ha el lehet különíteni. De akkor igen! 

  *  

A kötet címe: Dekameron. Jelentése érdekében a görög nyelvhez kell fordulnunk. Déka (δέκα) = tíz; hēméra (ἡμέρα) = nap. A kifejezés eredetije, ugyebár Boccaccio nevéhez, művéhez kötődik. Boccaccio művében tíz , hét nő, három férfi tíz napon át naponta tíz történetet mesélnek. Az összesen, ennyi matek még nekem is megy, száz történet. S Boccaccio ezzel feltalálta a novella műfaját. 

Ez a szerkezet vált irodalmi mintává. A dekameron szó azóta nemcsak konkrét mű címe, hanem lazán összetartozó novellafüzért is jelent. Vagy külön is a két dolgot: novellafűzért vagy lazán összetartozót. 

Kétség nem fér ahhoz, hogy Hašek Dekameron-ja melyik, novellafüzér-e vagy lazán összetartozó írások sora? Hát lazán összetartozó novellafüzér. Tízesével csoportosítva.

Nagyon fontos: a csoportosítás nem Hašek-től származik, mivel a Dekameron (mármint ez a Dekameron, nem Boccaccio-é) egy posztumusz kötet, amit szerkesztők raktak össze. Tehát nem Hašek. Ergo, a koncepció, a cím nem tőle származik, a szerkesztéshez, összegyűjtéshez semmi köze sem volt.

Bánja a kánya! 

*

Ha már a szerkesztésnél tartunk. Megakadt a szemem a kolofon egy mondatán, amely így fest: „A Československý spisovatel, Praha 1972-es kiadása alapján válogatta dr. Hubik István”. Ezt nem értettem: ha a Dekameron 10X10 írás, oké, szerkesztett, Hašek  1200–1500 rövid és rövidebb írásából gyűjtögetett kötet, de mint ilyen kerek egész.

A kerek egészből válogatva hogyan lehet, hogy a magyar kiadás is 10x10 írást tartalmaz? Ha egy nagy kupacból ezt azt kiválogatok, akkor a kupac mindkét eleme, a kiválogatott és a maradék sem egyezhet meg az eredeti mennyiséggel. Ennek világossága nem köthető egyetemi végzettséghez, hiszen még én is megértem, pedig matekból mindig elég xar voltam. 

A válasz egyszerű. Hubik István magyar irodalomtörténész, bohemista (cseh–szlovák szakértő) volt, magyar irodalomtudós, a cseh és szlovák irodalom kiváló ismerője, műfordító (különösen a 20. századi cseh prózába) és szerkesztő, Jaroslav Hašek egyik legfontosabb magyar közvetítője. 

Hubik klasszikus értelemben vett filológus-szerkesztő volt, aki:ismerte a teljes Hašek életművet. Tudta, mely szöveg kanonikus, melyik alkalmi, s főleg, hogy melyik működik magyarul is. Hubik nem teljességre törekedett, hanem a minőségre és a hatásra való tekintettel válogatott. Más szerkesztők a kronológiát figyelték, vagy tematikusan állítottak össze koteteket (háborús, politikai, állatos). Volt, aki filológiai teljességre törekedett: „Ami megvan, az mind egyen benne!”. Hubik ezzel szemben azt kérdezte: „Ez a szöveg ma, magyarul, önmagában működik-e?”

Hubik előnyben részesítette a kerek, lezárt történeteket, az erős poénnal vagy abszurd fordulattal végződőket és az olyan szatírákat, ahol az ostobaság rendszerszintű.  Gyakran figyelmen kívül hagyta a pusztán alkalmi újságcikkeket, a túlzottan korhoz kötött politikai pamfleteket és az olyan belső poénokat, amelyek:cseh közeg nélkül nem működnek vagy amelyeket lábjegyzetelni kellene. 

Ezért van az, hogy Hubik kötetei folyamatosan olvashatók. 

Na, akkor most jön az igazán érdekes rész Hubik szerkesztéséről és a mögötte levő dolgokról! Ezt figyeld, komám! 

Nem vagyok überművelt. Hubikról az információkat a netről és az MI-től szedtem. Az MI ezen a ponton aztán a következőket mondta/írta: 

Hubiknál Hašek:kevésbé „publicista”, kevésbé napi politikai, inkább abszurd klasszikus. 

Ez tudatos torzítás, nem hiba. 

Feltehető a kérdés, mennyire Hubik-féle az a Hašek-kép, amit ma ismerünk? A rövid válasz: nagyon nagy mértékben. 

A hosszabb, pontosabb válasz: a magyar Hašek-kép nem azonos a cseh Hašek-képpel. 

Csehországban Hašek politikai provokátor, anarchista publicista, korának konkrét szereplője. 

Magyarországon Hašek:abszurd klasszikus, az örök kisember, Kafka és Örkény előképe. 

Ez az eltolódás nagy részben Hubik István válogatásainak eredménye. Mit „csinált” Hubik Hašekkel? Először kanonizálta, vagyis kivette az alkalmi zajt és kiemelte az időtálló szövegeket. Másodszorra Örkény felé tolta, a rövid, csattanós történetek és az abszurd elemek kiemelésével, a kismértékű rendszerkritikával, és a hatalom nevetségessé tételével. 

Ezért érzi sok magyar olvasó úgy, hogy: Hašek olyan, mintha magyar lenne. De ezért ismert nálunk kevésbé Hašek durva, nyers anarchizmusa, a nagyon konkrét, cseh pártpolitikai gúnya és az újságíró Hašek napi publicisztikája. 

Nem azért, mert Hubik eltitkolta ezeket, hanem mert nem akarta ráerőltetni a magyar olvasóra. 

Kulcsmondat: A magyar Hašek nem torz, hanem szerkesztett Hašek, sé ez a szerkesztés nagyrészt Hubik István műve.

Az MI megfogalmazásában megütötte a szememet egy kifejezés:Hubik szerkesztései nem eltitkolták Hašek valódi emberi, politikai és irodalmi arcát, csak „nem akarta ezeket ráerőltetni a magyar olvasókra”. Iparkodtam pozitívan értelmezni ezt a mondatot, de csúfos kudarcot vallottam. Ám mindenképpen zseniális a megfogalmazás. 

Elgondolkodtam. Szerelmetesfeleségtársam nem éppen törékeny alkat. Erős a csontozata is, eleve elrendelten van csípeje. Imádom, ahogyan kinéz. Ő nem. De azt elfogadta, hogy én a fogható nőket kedvelem. S ezzel nincsen semmi baja, ha az általam fogott összes fogható nő az ő személyére redukálódik. Szerelmetesfeleségtársamnak széles álkapcsa van, kerek feje, gribedlije, ha mosolyog és a gyönyörű zöld szemmel néz a világra a keleties vágású szemével. 

Namost, ha azt írom, hogy Szerelmetesfelségtársam könnyű, őzike alkatával ideszökkent mellém ébredése után a nappali heverőjére, hogy megcsodálhassam keskeny, egérke arcát, nagy kerek barna szemeit, és fiús testalkatát, akkor nem megkíméllek téged a kinézetét illetőn, hanem félrevezetlek. Hazudok. 

De persze én most nem az irodalmi szakmával, és nem is Hubik úr önjellemző kijelentésével, hanem az MI megfogalmazásával vitatkozom.  

S persze mindez nem változtatja meg a Dekameron-ról alkotott véleményemet, és nem befolyásolja a további olvasást sem.

Tegnap szembe jött velem egy Fb-bejegyzés. A progrockot játszó Android együttes billentyűse, Tőzsér József osztotta meg Konok Péter gondolatait. Az Android együttesnek van egy lemeze, aminek a címe Svejkfigurák (az 1. és a 2. rész). Vélem, a megosztott bejegyzés evégett lett általuk megosztott. A szöveg Hašek-ről szól. Nem Hubik szemüvegén keresztül, de az ő szellemének megfelelően. Vagyis működik a hatása. 

  *  

Érdemben írjak már a Dekameronról azt mondod? Nehéz dolog. Jó, tudom, én vállaltam, nem te kérted, akkor minek nyávogok?

Száz rövidebb írásról van szó. Amik bár rövidek, de együtt kiadnak majdnem hatszáz oldalt. S amik témájukban, hangvitelükben, egyáltalán nem egységesek. S amiket még csak nem is a szerző tett egymás mellé, hanem a cseh szerkesztőt felülírva, modernül upgradelve egy magyar szerkesztő... Szóval katyvasz az egész. 

És akkor azt kéred tőlem, írjak valami összefoglalót erről a száz kisebb írásról, mint egy könyvről? Tudod mit? Írok valamit. 

Ha jól akarsz szórakozni, nagyokat nevetni, néha elgondolkodni, ha szereted a cseh derűt és kíváncsi vagy a századelő hangulatára, olvasd el ezt a könyvet. Ha meg egyik sincsen meg benned, akkor is! Hidd el, jó szórakozás, remek kikapcsolódás! Ja, és persze akár darabokban is olvashatod, senki nem fog stukkert szorítani a halántékodra, hogy le ne tedd. Szabad országban élünk (frászkarikát diktatúra, légy eszednél!), olvasni is szabad szabadon! 

9/10

Az alábbi kép egyben link is ám!

2026 fergeteg hava. Aham, még mindig január. Ugyan még a felénél sem tartok a  „Dekameron”-nak, de mire a könyvet befejezem, addigra elfelejtem, amit most le fogok írni. 

Tegnap, másodikán elmentünk Dunakeszire, megnézni a túlárazott házat, amit Szerelmetesfeleségtársam talált. Vagy húszmillióval több mint amennyit valójában ér. (S az ingatlanárakat nézve, minden ár irreálisan túlárazott a fizetések arányában.) Ráadásul a ház szigetelésére, az ablakok és a kerítés cseréjére, a terasz és a kocsibejáró megépítésére még vagy tízmilliót el kellene költeni. 

S hát, nem voltam elájulva a házikótól. Nem rossz, nem rossz, de valahogy olyan kis szűkös. Kettőnknek tulajdonképpen bőven elég lenne, de valahogy nem tudtam ott elképzelni magunkat. Három szoba, de abból kettő csak szobácska, akkorkák mint most a hálónk, s a legnagyobb sincsen akkora mint most a nappalink. Igaz, a konyha nagyobb. De az sem hű de tágas, csak kényelmesebb mint a mostani. 

Átmentünk egy másik címre. Az egy panel földszinti lakása. két kertkapcsolattal. A fenntartás kapásból az volt, hogy csak zuhanyzó van, kád nincsen. Itt nem volt megbeszélt találkozónk, csak kívülről néztük meg a házat és a kertkapcsolatokat. Hááát, kiábrándultam. Azt nem számítottam bele előzőleg, hogy ha panel, akkor emeleteket is vannak, s az emeleteken is laknak, a lakásoknak ablakai, erkélyei vannak. Ahonnan ki is nézhetnek az ott lakók. Bele a magánéletünkbe, ami a kertkapcsolatokon zajlik. Tán még az is gonddá válhat, ha kiülök a kertbe elszívni egy szivart. Ha sütögetünk a kertben... Ááá! A másik kisebb kertrész pedig az L-alakú ház derékszögében van, és egy parkolóra néz. Vagyis két nagy házfal mellett van. És közvetlenül mellette van a bejárati kapu. Nyomasztó, hangulattalan. 

Mondjuk ennek az ára legalább reális volt. Reális? Semmilyen ár nem reális manapság. Csak az adott viszonyok között ésszerű. 

*

Szombat reggel van. Holnapután újra munka. Nem a munkahelyemtől, hanem magától a munkától viszolygok. Nem érzem öregnek magamat. De öreg vagyok. Pedig még a hatvanat sem értem el. Nézem magamat aktuális fotókon: ősz szakáll, bajusz, vékony, izomtalan test, csirke lábak.... Belegondoltam, miként festek például a jégpályán: a bácsika korizik, de jó fej! (S ez a jobbik verzió!) 

Van egy kis kolleginám. Nincsen még húsz éves. Nagyon kis széparcú, formás hölgy. Vizuálisan többek szíve csücske. De nincsen önbizalma. A múltkor az egyik eü-intézményben, éppen idulni készültünk a mikrobuuszal, .  odajött hozzánk a biztonsági őr. Pontosabban ő hozzá. Amikor indultunk, rávigyorogtam: 
– No, lám, még egy rajongó, ugye! 
– Maradjál már, tök öreg ember!
A pasas úgy egyidős velem. Felnevettem: 
– Szállj ki, kicsi lány, nem viszlek vissza az Otthonba!
Akkor kapcsolt, mit mondott. Zavartan, de a nevetésemet látva ő is elmosolyodott. 
Bakker, egy húszonse évesnek. már öregember korú vagyok. :-D

*

Közben eltelt még egy hét. Mármint aközben, hogy itt van a mai nap, meg itt van fentebb, amit eddig januárban írtam. Dolgos hét, havas hét, hideg hét, és egy a fenekemen töltött hétvége, mikor is sehová se mentem, csak bevásároltam, főzőcskéztem, olvastam, írtam, leszedtük a karácsonyfát, takarítottunk, aludtunk. 

S erre ma megint dolgozni kellett... :-D

Viszont Lili unokám ma mandulagyulladt lett. Dani pedig ma kap oltást. Szegénykéim. Meg szegény Szami lányom! 

Egyre többet ismétlem magamat ezen a blogon. Minden bizonnyal azért, mert túl sok hasonló szerzőjű, témájú könyvet olvasok, nem vagyok képes kitörni a saját, külön bejáratú és kijáratú buborékomból. 

Amit most ismétlek, hogy az első találkozástól fogva nem tudom, hogyan vagyok Fazekas Attila rajzaival. Meg nem mondom, melyik volt az első, általa rajzolt képregény, amivel találkoztam, A Neutron-akció-ra gyanakszom, de az első benyomásra tisztán emlékszem: egyfelől lenyűgözött a realitása, másfelől nem értettem a rendszeresen előforduló csökött mozdulatokat, következetlen arcábrázolásokat. De mégis mindig szívesen nézegettem az általa rajzolt képregényeket. De Fazekas Attila soha nem került be a kedvenc rajzolóim közé. Csak mindig szívesen nézegetem, amiket rajzol. 

Egyébként ebben a történetben is ott van Beatrix királynő ábrázolása. Ahogyan a 22. oldalon megjelenik a fürdőben, egyszál magában, az egy szokásos, remek Fazekasos meztelen nő ábrázolás: telt idomú, de nem kövér nő, amit jó nézegetni. Az életkora kb. huszonharminc év. De ha lapozunk egyet a 24. oldalra, az arcát nézve az első két képen már akár ötven is lehet a hölgy. Mi több a második képen már a csipeje is jóval szélesebb mint eddig, hiába, múlik az idő!

De hasonló történik egyéb arcokkal is. Oldalakon keresztül minden a helyén van, arányosan, ahogyan kell, majd felbukkan egy addig tökéletesen ábrázolt figura arányai hirtelen, valamiért szétcsúsznak. és olyan mostkezedekrajzolnijóleszugye-árnyalatot kap, aminek eddig csodálhattuk a hibátlanságát. 

Szóval ezért szeretem és ez a bajom Fazekas Attila rajzaival. 

De ezt máshol már leírtam. 

*

A kötet utolsó oldala, Bán Mór utószava végképp zavarba ejtett. Arról ír, hogy a Fekete Sereg történetei készülnek ám és már, de nem kronológiai sorrendben, és nem azonos műfajban! Ízlelgesd a mondanivalót! Egyazon sorozatról van szó, amelynek a sztorijait nem a történés sorrendjében tudod elolvasni, hanem cikk-cakkban. Rája adásul az egyiket regényben, a másikat képregényben, de szó van filmről is. 

Nem mondható, hogy a szerző megkönnyítené az érdeklődők dolgát. :-D

A Fekete sereg-sorozat eddigi és tervezett történetei időrendben (vastaggal a már megjelent művek):

• Falkenstein tornyai (képregény). Alsó-Ausztria, Falkenstein, 1487
• Laa máglyái (képregény). Alsó-Ausztria, Laa városa, 1487
• Kinizsi fiai (regény). Alsó-Ausztria, Bécsújhely ostroma, 1487
• A hercegprímás elrablása (regény). Alsó-Ausztria, Bécsújhely ostroma, 1487
• Csontmező (regény). Magyarország, 1490
• Utószor kibomló csatalobogó (elbeszélés). Magyarország, Mohács, 1521

*

Amikor belefogtam ennek a képregénynek az olvasásba, azt hittem, hogy valaminek a közepét olvasom. De aztán úgy voltam vele, majd kiderül, ki kicsoda, miért és mit akar, illetve ennek-annak mi volt az előzménye. Hát úgy... nagyjából... Izébizé. Mondjuk azt, hogy Beatrixnek mi baja van/volt Csonkkal, na azt nem tudtam meg. 

*

Aham, ki az a Csonk? Meg egyáltalán, mi ez az egész? 

Vélem, annyi már lejött, hogy Mátyás király idejében vagyunk. Már csak azért is, mert Fekete Sereg az összefoglaló cím. 

Adva van egy kis csapat. Voltaképpen senkihez sem tartozó, magyar érdekekért harcoló kommandós csapat. (Ha lúd, legyen kövér, ne csak a kronológiát és a műfajokat keverjük, tegyünk hozzá egy kis fogalomzavart is!) Kilencen vannak, közülük egy nő, egy pedig fiatalkorú, ő apród, meg egy pap. (Érdekesség, az első képen, ahol a csapat közeledik Falkenstein városához, madártávlatból látjuk őket, és akkor a pap nincsen a képen, de mire beér a szekér a városba, már ott ül a saroglyán. Lehet az első képen elment könnyíteni magán.)

Mint kiderül a csapatot Baphomet néven ismerik. Ami név meglepő. Baphomet ugyanis minden korban egy démont jelölt, Isten ellenségét.

1. A csapat vezetője a Fattyú becenévre hallgat. A név beszélő név, a jelentése nem túl komplikált.
2. Ehhez a csapathoz tartozik Csonk, az idősödő vitéz, aki valami megbocsáthatatlan dolgot tett Mátyás király feleségével, Beatrixszal. (Nem megdugta, vagy kísérelte megdugni, mert az Fattyú volt. Mentségére szolgál, hogy amikor ez történt, nem tudta, kicsoda Beatrix. Ennyi mondjuk kiderül.)
3. A harcias nőt Hajnának hívják. Van egy jelenet, ami azt sugallja, az életkora körül van valami misztika, nem úgy öregszik, ahogyan a fehérszemélyek minden más esetben öregedni szoktak. 
4. Az apród, ugye, akit Csikónak hív mindenki. 
5. A pap, aki nemes egyszerűséggel a Padre névre hallgat. 
6. Egy Jan Krasky nevű cseh vitéz
7. Girolamo, az olasz. Különösebb jellemzője nincsen.
8. Meg még ketten. (Átlapoztam a könyvet, de nem derült ki számomra, ki az a kettő. Vagy rosszul számoltam. (De az kiderült, hogy vagy dramaturgiai hiba történt vagy Hajna képes megkettőződni: amikor Beatrix királynő felmegy Falkenstein várába, és a Baphomet kíséri, Csonkot a táborban kell hagyniuk, mert ott van az a nem tisztázott konfliktusa a királynővel. Hajna vele marad. Hogy aztán nem sokkal később fent a várban tevékenykedjen, s hogy egy következő képen aztán megint a magyarok táborában legyen Csonkkal. Vagy valami nekem alaposan kimaradt.)

A történet arról szól, a Baphomet miképpen védi meg a királynét Falkenstein grófjának aljas cselvetésétől. A gróf a Bécset ostromló Mátyást akarja a királyné elfogásával sarokba szorítani, megzsarolni. Ilyen szempontból kerek egész a történet, ha kapkodja is az ember a fejét, hogy ki kicsoda és kivel van a kicsoda. Tisztában leszünk azzal is, hogy a Baphomet ütős, tökös kis csapat (hát, ja, Hajna...), lehet rájuk számítani, ott vannak a topon, meg miegymás. 

Aztán a történet végén a Baphomet indul Bécs felé, mert Mátyás nélkülük képtelen bevenni az labanc várost. Ööö... Labanc... Az majd csak jó kétszáz év múlva lesz az osztrákok gúnyneve, a Thököly-felkelés idején. 

*

S ezzel tulajdonképpen mindent elmondtam. Azt hiszem. A rajzok Fazekas Attila rajzai, tehát kiválóak, csak néha suták a mozdulatok és következetlenek az arcok, a történet Bán Mór, tehát jól összerakott, prímák a szereplők, de a néző/olvasó valahogy kívül marad a történeten. Nem zárja a szívébe a jókat, és nem akarja kitaposni a rosszak beleit. De elvezi a történetet. Hogy miután végzett vele, el is felejtse az egészet, csak a benyomások maradjanak meg benne arról, hogy milyen volt. 

Az alábbi kép egyben link is ám!

2026. január, az első munkanap. Gyalázatosan nem volt kedvem dolgozni menni. Hamar belejöttem, de elindulni, kimenni a hidegbe, újra ugyanazt végezni, vezetni és a többi, na, ahhoz nem. Ráadásul hosszú is volt a nap, hosszabb mint ahogyan terveztem. De szerencsére annyira sűrű nem volt/lett. 

Sűrű pelyhekben hull a hó. A tartalékautóhoz, amivel most járnom kell, nincsen semmi eszközöm, hogy holnap előássam. a hó alól. Még jár az agyam, hogyan oldjam meg. De tulajdonképpen végre tél van, évek óta nem volt ilyen. Mondjuk vége is lehetne már, bármennyire szép a havas város. 

A tavalyi hasonló, statisztikázó bejegyzéshez hasonlóan idén is sorba tettem olvasottság szerint a bejegyzéseimet. Magáról a statisztikáról nem tudok újat mondani. Valamit biztosan megmutat, de még nem nagyon jöttem rá, hogy mit. Oké, a szex mindent visz, de annyira, hogy nagyon. Bár még ez sem teljesen igaz, mert bár a szexről szóló képregény értékelésére 10.939-en kattintottak rá, addig A bujaság történetére 202-en. Vagyis még ebben sincsen konzekvencia. Vagy csak én nem látom.

De tény: a szex képregény magasan vitt mindent. A kattintások száma tizenkétszerese  (!) az ezt követő második helyének. Ami egyébként szintén képregény: A Vadnyugat történeté-nek első része. 

Még egy adat: az egy könyvre jutó kattintások átlagos száma  235. 

A kattintások számának a két véglet: 

• a legtöbb: 10.939
• a legkevesebb: 14

Arra az egyre jöttem rá, mondjuk nem volt nehéz, hogy a Blogketrecbe kikerült bejegyzések kattintásainak a száma, logikus, azért megugrik. Ennek felismeréséhez nem kell doktori. Arra, hogy mi kerül ki Blogketrecbe, nem jöttem rá. Egy időben úgy volt, hogy az volt a furcsa, ha nem került ki, bármiről is írtam. Volt, hogy egyszerre három írásom is ott volt. Az algoritmus idén messze nem szeretett annyira, mostanság meglepődöm, ha egyáltalán... 

Na, itt van tehát a

  2025-ös best of bejegyzések első tíz darabja  

• 10939 – Philippe Brenot – Laetitia Coryn: A ​szex hihetetlen története (Az ősembertől a robotokig)
• 917 – A Vadnyugat története – 1. Út ​az ismeretlenbe 
• 865 – Csatári Bence: Kóbor – Az utolsó interjú 
• 740 – Székely Júlia: Az ​ötödik parancsolat 
• 733 – Robert E. Howard – Roy Thomas: Conan ​kegyetlen kardja 1. (Conan kegyetlen kardja 1.) 
• 687 – Szabó Illés: Telitalálat 
• 685 – Matyáš Namai: Csernobil – Az atomváros bukása 
• 608 – Rubicon: Privatizáció – Elveszett illúziók (2025/3.) 
• 527 – Warren Ellis – Darick Robertson: Transmetropolitan ​– A teljes gyűjtemény 1–3. 
• 466 – Laurent Hopman – Renaud Roche: Lucas ​háborúi 

Mit ne mondjak? Van benne néhány meglepetés. Leginkább Székely Júlia ifjúsági regényének előkelő negyedik helye. Simán nem tudom mire vélni, miért pont erre voltatok ennyien kíváncsiak. Sem a szerző, sem a sztori nem annyira ismert, tudomásom szerint filmváltozata sincsen. Még csak nem is friss megjelenés. Rá nem tudok jönni, mi indokolja az érdeklődéseteket.

  2025-ös worst of bejegyzések utolsó tíz darabja, a legcsúfosabbtól indulva  

Vagyis a legkevesebb kattintások listája. Ugyanolyan érthetetlen számomra mint az előző lista. Már csak legyintek. 

• 14 – Mister ​No : 1. Mister No / Amazónia
• 15 – Martin Popoff: Led ​Zeppelin 
• 17 – Feleki László: A ​sakál hálája – Mesék kis- és nagykorú gyermekek számára 
• 18 – Lion Feuchtwanger: Balgák ​bölcsessége
• 19 – David Litchfield: Nagypapa ​titkos óriása – A ​mackó és a zongora 
• 19 – Astrid Lindgren: Az ​ifjú mesterdetektív (Kalle 1-2.) 
• 20 – Čedo Vuković: A ​robotok ura 
• 20 – JonArno Lawson – Sydney Smith: Sidewalk ​Flowers 
• 20 – Rónaszegi Miklós: A ​Gézengúzok meg az idegenforgalom (Gézengúzok 1.) 
• 21 – Václav Čtvrtek: Hogyan ​kereste az ördög a pokol nyílását 

Próbálok okos lenni. De mert nem vagyok az, csak próbálkozom. Oké, úgy fest, az olvasóimat az gyermek- és ifjúsági irodalom annyira nem érdekli. Felejtsük el Székely Júlia könyvét, mert az valamiért igen. Szeretik az Omegát, oké, annak sajnos van aktualitása, de nem szeretik a Led Zeppelint. Feleki László Iszen veled, atomkor! című könyve kiemelkedőn érdekelte a jónépet, de ugyanennek a szerzőnek az Aesopus-parafrázisaira már csak legyintettek. 

A Mister No szégyenletes utolsó helyét végképpen nem értem. Képregény, fumetti, kalandos, valamelyest egzotikus is... 

  Egyéb számok tükrében  

Találtam még két érdeksséget a statisztikákban. Az egyik egy top-olvasottsági lista. Nem 2025-ről szól, hanem a blog indítása óta nézi a kattintásokat. Íme!

A másik táblázat szintén teljes összefoglalás.

Ennek az adataihoz a Gemini nevű Haver fűzött némi kommentárt. Megkérdeztem tőle, hogy magyar viszonyok mellett a 71 követő mekkora szám. Ránézésre siralmasan kevésnek tűnik, de hát ugye, egy olvasói blogról van szó, ahol könyvekről írok. S eszem ágában sincsen feltétlenül naprakésznek lenni. 

Ha azt veszem alapul, hogy kamaszkoromban egy hanglemez 100.000 eladott példány után lett aranylemez, manapság pedig 2000 után, akkor lehet, hogy ez a 71 nem is olyan gyalázatos. Hozzátettem a Havernek, hogy ha az átlagkattintást nézem bejegyzésenként, akkor az 230-as nagyságrendű. Ha kiveszem belőle a szexes képregény kiugróan magas látogatottságát, akkor is 150 körüli számot kapok. GeminiHaver szerint ez nagyszerű dolog, mert azt jelzi, hogy ugyan sokan nem kötelezték el magukat a blog követése mellett, de ennek ellenére van valami a szövegeimben, ami érdeklődést kelt. Hurrá! 

De simán lehet, hogy GeminiHaver simán csak nem akart a porba taszítani azzal, hogy nem fényezgetve, csúsztatgatva amit a számok mondanak, elém tárja a vérvalót., hogy ezzel a blogolgatással, csak elbaxom az időt, s ha azt hiszem, van értelme, inkább rozsdátlanítsam a varrós dobozban két napja talált retró borotvapengéket, és mélázzak el, hogyan lehet kötéllé csavargatni a szerszámos ládafiókban őrzött gurtnit. Mert sokkal rosszabbul akkor sem járnék, ha csak megírnám, de nem élesíteném soha a bejegyzéseimet... 

Nem tudom. 

Összefoglalva: nincsen mit összefoglalnom. Ez a bejegyzés sokkal inkább érdekesség mintsem információk tárháza. Oda se nekem! 

Mivel a blogból egy fitying anyagi hasznom nincsen, pusztán szórakozás, amit megosztok másokkal is, hadd olvassanak már jókat, vagy hadd ne rosszakat, igazából semmi nem motivál, hogy marketinggel és a blog.hu néha annyira egyáltalán nem egyértelmű beállítgatásaival, és nem válaszoló support-jával töltsem az időmet.

(Most is be akartam állítani egy hirdetést, naná, hogy a MartAssist-ét, de még a képet sem tudtam feltölteni, az oldal meg semmit sem mond arról, miért nem, ezért úgy fél óra méretezgetés, próbálkozás hagytam a francba az egészet.) 

*

Ez a kép egyben link is ám!

2026 január kettedike, reggel. Tegnap elmentünk dunakeszire korcsolyázni. Én félve a csipőfájdalomtól és a hasmenéstől. De mindkettő békén hagyott. Nem volt olcsó a kiruccanás, de a pálya tulajdonképpen a legjobb koripálya ahol addig voltunk. Mondjuk érdekes, hogy vannak benne szintkülönbségek. 

Egy óráig bírta a lábam a korcsolyát. A korcsolyázást bírta volna. Szerelmetesfeleségtársam még maradt, és amikor lejött, akkor is csak miattam jött le, hogy meg ne fázzak a rá váró ücsörgésben. 

Azt hiszem, bár nem akarom elhinni, de tényleg öregszem. Jól esett mozogni, de teljesen el lettem volna itthon is, kimozdulás nélkül. Úgy általában nem nagyon kívánom a kimozdulást. De aztán soha meg nem bánom, hogy mégis mentünk. 

S megint úgy elsuhant ez a szabadság, mint a szél a kertek alatt. S igen, nem vitatható: ha nem mozdulunk ki, csak ücsörgünk itthon, amikor igazából semmi sem történik, csak vagyunk, akkor nincsen mihez kötnünk az idő múlását, összefolynak a napok. 

Azt a pepita mindenit: elsuhant 2025 is. Ezen évszázad a második negyedének első éve. A jelenlegi esélyek szerint nem biztos, hogy lesz még egy teljes év... Megőrült a világ. Mi, kisemberek mit sem tudunk tenni, csak imádkozhatunk, reménykedhetünk. S közben olvashatunk. 

Aktívan nem napi politizálok. Van véleményem az összes oldalról itthon is, meg nem itthon is, de mivel a politika is vastagon hitkérdés. és anyázást jelent a túloldal mellett érvelni, inkább hallgatok. Méginkább:  olvasok.

Olvasás ürügyén Idén inkább ki- mintsem bekapcsoltam. Semmi tudatosság nem volt ebben, csak így alakult. Persze, hogy: mert így alakítottam... 

Megnéztem, mit is írtam tavaly ilyenkor 2024 olvasmányaira visszatekintve. Azt, amit most is írnék. Vagyis túl nagyot nem változtam sem én, sem a világ. Vagyis azt, hogy nem érdekel a staitsztika. Vajmi ritkán nézem meg, mikor, hányan olvassák, amiket írok. Minimálisan jönnek visszajelzések, azokkal megelégszem. Meglepő fordulat volt, hogy 2025 a pozitív kritikák ideje volt. Igaz, nem nagyon olvastam politikai tartalmú könyveket, amik vitákat generálhattak volna.

Még azt is írtam tavaly, hogy nem tudom, mennyire megy előrébb a világ a könyvek által. Különösen, hogy egyre kevesebben olvasnak. De persze amíg az ember olvas, addig sem bánt másokat... Írtam még azt is, magamról sem tudom, jutottam-e bármiben is előrébb az olvasás által. Mármint azon kívül, hogy az olvasásmániám következményeképpen rengeteg betűt leírtam. 

Az MI fejlődése miatt idén talán egy kicsit okosabb lett a blogom: adatokat, tényeket sem megkeresnem nem kellett, sem összefüggéseket megmagyaráznom. Arra még nem vettem a bátorságot, hogy az MI-fogalmazta dolgokat gátlástalanul Ctrl+C-ve, V-zve a magamaménak tulajdonítsam. Ami késik, nem jön időben... :-)

No, oké, akkor lássuk az idei listát, mik voltak számomra a legkedvesebb olvasmányok. A sorrendem most sem értékítélet, mindössze kronológia: a bejegyzések időrendi sorrendje. 

Philippe Brenot – Laetitia Coryn: A ​szex hihetetlen története (Az ősembertől a robotokig)

No, igen. De nem ám csupán a témája miatt! Persze, hogy szeretem, ha kényeztetve vagyok, ha jó helyen van, aminek ott kell lennie, ahogyan azt is, ha a kezem és szemem is megfelelően szép tájakon járhat (hjaj, Szerelmetesfeleségtársam, mennyire szeretlek téged!), hanem elsősorban önjogán került ez a képregény a 2026-ös listába. Pedig 2024-ben olvastam, néztem. De 2025 január egyedikén publikáltam. 

Hogy mi volt a véleményem részletesen erről a szextörténetről, lásd a linken. 

Warren Ellis – Darick Robertson: Transmetropolitan ​– A teljes gyűjtemény 1–3.

A tavalyi téli szünetben olvastam, ami átnyúlt idénre. Az olvasás és a téli szünet is. Három csuda vaskos kötetről van szó. Összesen 1.661 oldal. De egy pillanatig nem unatkoztam olvasás, nézegetés közben. Megfogalmazhatatlan, hogy mi is ez... Egy lepusztult város a jövőben, középpontban egy egzaltált, zseniális, oknyomozó újságíró és a segédei, meg ami minden történik velük. Emészthetőn kaoitikus, eltűnődtető, humoros, meghökkentő. 

Csatári Bence: Kóbor – Az utolsó interjú

Egy kicsit árulásnak érzem Balogh Józsival, az Omega Barátikör (vagy nem is tudom mi a pontos nevük) vezetőjével, az Omegamindenttudóval szemben, hogy ezt a könyvet is bevettem a tavalyi legfontosabbak közé. Akkor is, ha nem annyira önjogán, sokkal inkább a témája miatt került ebbe a válogatásba.
Józsi írt egy kritikát róla, amit a blogomon is közzétettem. Pedig ilyen nem soktam csinálni. Mármint más írását közzétenni. Voltaképpen Józsinak az Omegával kapcsolatos háttértudást leszámítva, tulajdonképpen mindenben egyetértek a cikkével. Azért is tettem közzé. Meg azért, mert ebben a kérdésben Józsit az Omega maradék tagjai utáni leghitelesebb embernek tartom ebben a kérdésben.
Így vagy úgy, de azért legalább megjelent egy könyv Kóborral/ról az Omegáról. 

William Golding – Aimée de Jongh: A ​Legyek Ura

Gondolom, alig van olvasó ember úgy nagyjából a világon, aki ne ismerné Golding örökérvényű, zseniálisan sikerült történetét az erőszak morfológiájáról. Még nincsen birtokon belül a könyv, meglehetősen drága, csak azért, de várólistán van! Nem az, de én előzményének tekintem a másik két csuda remekül sikerült adaptációt, Az ötös számú vágóhíd-at és az 1984-et. Hát ez A Legyek Ura teljesen, tökéletesen egyenjogú ebben a csapatban! Már a borító árulkodó, mi vár a fedlapok között, és egy pillanatra sem kell csalódnunk semmiben sem. Úgy pöpec az egész, ahogyan van, én mondom neked! 

Feleki László: Isten ​veled, atomkor!
Feleki László Selgas
Feleki László: A ​sakál hálája – Mesék kis- és nagykorú gyermekek számára

Így kupacban három Feleki-könyv. Mert Feleki volt az év felfedezettje számomra. Három könyv, három teljesen eltérő hangnem, de egyazon kegyetlenül szellemes, kicsit rezignált, mégis nagyon derűs és bölcs Feleki mindnek az elkövetője.
Az első a reménytelen történelemről szól egy időutazás keretében, a második a diktatúrák kíméletlenségéről, átalakító erejéről, a harmadik okosabbnál bölcsebb aesopus-i mesék sora. Egyik jobb mint a másik! 

Kordos Szabolcs: Egy ​város titkai – Budapesti legendák, legendás budapestiek 1–3.

 1.  ;  2.  ;  3. 

Budapest, Budapest, te csodás! Mondom, CSODÁS! S a csodák, titkok, szépségek, érdekességek itt vannak három kötetben. Nem tudtam megunni az olvasást. Csak azt bánom, hogy tulajdonképpen megjegyezni sem, mindazt, amit olvastam. Pedig ebben az esetben bizony érdemes lenne! 

Szertics Gergely MI ​lesz velünk? – Talán rossztól félünk… 
és talán nem remélünk eléggé…

A borítót látva egyértelmű, hogy az MI az nem Mi, hanem a mesterséges intelligencia rövidítése. (Ami nekem soha nem lesz AI, hanem mindig MI. Bár néha már rááll a szám az AI-ra. Igyekszem magyarra edukálni magamat.) Szertics Gergely könyve pillanatnyi irodalom. Néhány pillanatig aktuális csak. Vagy addig, amíg kiderül, hogy a Terminator és a Mátrix verzióról kiderül, hogy pánikkeltő ostobaság az egész. Vagy addig, amíg kiderül, hogy vérvaló mindkettő. S amíg létre nem jön az általános MI, addig meg boldogan könnyítjük az életünket az MI mindenféle lokál-verzióival. 

A Vadnyugat története – 1. Út ​az ismeretlenbe
A Vadnyugat története – 2. A ​kalandorok
A Vadnyugat története – 3. A nagy völgyvidék

A C.S.A. Comics nagy vállalkozása ennek az Olaszországban már nagy sikert aratott, többször kiadott sorozatnak a negyedévi közlése. Eddig tartják a tempót. Én nem bírom anyagiakkal, megint le vagyok maradva. A sorozatnak nosztalgia-faktora is van: némely történetei megjelentek a Füles-ben is. Tudod, ahonnan apai nagypapám kivagdalta és füzetbe ragasztgatta nekem a komplett sorokat. 

Irena Jurgielewiczowa: A ​boldog pillangó

Szerelmetesfeleségtársam folyamatosan keresgéli a kertesházakat, ahová költözhetnénk a panelproliságból. Az eredti terv Gyula volt, de úgy fest, az intuícióm megtorpedózta a tervet, és ez esetben SzFT még jobban hisz neki mint én. Az újabb tervek az agnomerációról szólnak. De ha elmegyünk Óbudáról, akkor magunk mögött hagyjuk a Könyvmegállók rendszerét, ahol ilyen fantasztikus kincsekre lehet lelni, mint ez a kötet. Persze, rajzos gyerekkönyv, de a legjobb fajátból, a finom, pasztell-történetek közül. Ízlelgesd a címet: boldog, meg pillangó. Na, mondd, szerinted, lehet ez rossz? Ugye, hogy nem? Mégis, ehhez képest is roppant pozitív meglepetés volt, én mondom neked!

Drábik János: A ​kiválasztottak
(A szemitizmus – elkülönülés és kettős mérce)

Három dolgot nem szabad kritikával illetni a világunkban manapság: az LMBTXYWZZS bármilyen árnyalatát, a migrációt (ebben Magyarország kivétel, bár már kezd valamelyest észhez térni a Nyugat is, csak nekik már késő) és a zsidókat, a zsidóságot. Aki az elsőt kritizálja az fallokrata, szexista és homofób, aki a másodikat az rasszista, aki a harmadikat az antiszemita. Gondolkodás nélkül, kapásból és csípőbőé- Drábik János is pitty-őutty meglapta az antiszemita jelzőt, mert azt merte mondani, hogy a világ pénzügyeit a zsidóság tartja a kezében. Lett is akkora antiszemita mint ide Lacháza, hogy pfúj! Erre írt egy könyvet ) illetve kettőt, mert van egy Egyenlők és egyenlőbbek című kötete is, ami rokonszakma emezzel), ami a zsidó identitásról szól. 

Angela Marsons: Elfojtott sikoly (Kim Stone 1.)
Angela Marsons: Ördögi játszmák (Kim Stone 2.)

Krimik. Jó krimik. Csuda klassz karakter a rendőrnéni, aki nyomozgat. Szokás szerint nem egy beilleszkedős fajta. A második kötetet az Olajág Otthonok egyik szabadpolcán találtam, s csak úgy találomra (ha már találtam) elhoztam. Meggyőzött. Sorra jönnek majd a folytatások, de idén erre a két kötetre jutott idő és érdeklődés. De e-book-fájlknt már birtokon belül van az eddig magyarul megjelent összes kötet. 

Nathan Never – 2.
A ​gép szívében – Omega (+ Álom)

Nathan Never – 3.
A jövő kulcsa – Az elveszett város mételye – Mutáció

A Nathan Never című sci-fi képregény-sorozattal úk kedvencet kreált nekem az olasz Bonelli kiadó és a magyar verziót kiadó C.S.A. Comics. A harmadik kötet minden kalandossága ellenére szinte szépirodalom. De tényleg nagyon tetszettek. 

Frank Turek: Lopott ​érvek – Az ateizmus téveszméje

Minél jobban belegondolok, annál inkább úgy tűnik, hogy minden eszme egyben vallás is. Az ateizmus nevű vallás ellen eddig nem nagyon voltak érveim, csak az a vallás mellett. Ez a Frank Turek nevű fickó és teleír egy könyvet olyan érvekkel, amiket csak hittel, az ateizmusba vetett hittel lehet elutasítani. Mert logikailag  nem igen lehetséges. A könyv nem tesz hívővé, de alaposan megrendíti az ateizmusba vetett hitet. Vagyis a kérdés nem az, hogy Istent vagy az Isten nélküli világot választjuk, hanem az, hogy létezik-e egyáltalán az Isten nélküli világ? 

Lezsák Levente – Cserkuti Dávid: Emerson & Tsa. – avagy a titokzatos mordiai bűneset (Mordia 1.)

Lezsák Levente – Cserkuti Dávid: A ​tizenharmadik garabonc, avagy Emerson a pácban (Mordia 2.)

Sajnos nem sokan ismerik ezt a két könyvet, pedig mind a szerző, mind a grafikus nagyon-nagyon megérdemelné a nyilvánosságot. Meseregény, mesealakokkal, mesés történettel, humorral játékossággal. Pazar mindkettő, komolyan! Mindenképpen érdemes velük próbát tenned! 

Jean Webster: Nyakigláb ​Apó (Nyakigláb Apó 1.)

Ez a könyv is a közhelyesek közé tartozik: nem nagyon van ember, aki nem ismeri, nem tud róla semmit. Én például tudtam, hogy létezik, azt is, hogy van ez a Pöttyös Könyves kiadása. Aztán az ismereteim itt értek véget. Az olvasása számomra mindörökre Gyulához kötődik. A város Gyulához, nem valaki személyhez, aki Gyula. A gyulai strandfürdőhöz, meg az appartmanhoz, ahol laktunk, s ahol hajnalban írtam róla. Nem tartom lányregénynek, hanem remek ifjúságinak. Érdekes, tréfás, bár a fő fordulat nem túl rejtélyes, könnyen kikövetkeztethető. De ez egyáltalán nem teszi tönkre az élményt. 

Paweł Lisicki:
Szodoma ​birodalma és szövetségesei
(Vázlatok a nyugati civilizáció hanyatlásáról
csipetnyi optimizmussal)

Lisicki nem önmagában az LMBTQ marhaságairól írt könyvet, hanem az egyház, ebben az esetben egyértelműen a Római Katolikus Egyház elhajlásairól, torzulásairól szól. Ritka önreflexió. Mert Lesiczki katolikus. De a könyve nem azért jó, mert ostorozza az egyházat. Mert nem ostorozza, hanem építőleg kritizálja. Nem a kiugrott tag visszatekintő önigazolásáról van szó, nem arról, hogy bárkit el akarna riasztani a volt közösségébe való belépéstől, hanem a jobbító szándékról. De olyat és úgy ír, hogy az nem katolikusok számára is több mint érdekes.

Szabó Illés: Telitalálat

Valahol olvastam, hogy bár a szerző azt írta, hogy próbált utána nézni, nyomozni a történetnek és a személyeknek, amiről ez a könyv szól, mert valós alapja van, de nem jutott eredményre, alapvetően nem úgy van az, ahogy leírta, és nem is úgy történt, ahogyan leírta. Én meg azt mondom, voltaképpen édesmindegy, hiszen ez egy regény, nem történelmi összefoglaló vagy oknyomozás. Ha így nézem, izé, olvasom, akkor máris más a képlet. Úgy más, hogy olvasmányos, érdekes, elgondolkodtató. Szóval jó olvasni. Mert szórakozásnak is jó. 

Korcsmáros Pál: Életműsorozat 2. – Sherlock Holmes nyomoz

Mit lehet mondani itt , kérem szépen? Sherlock Holmes-t ember nincsen, aki ne ismerné. Magyar ember meg Korcsmáros Pál rajzainak az ismerete nélkül nincsen. Igaz, a neve inkább Rejtő Jenővel fonódott össze, mert Rejtő alakjait tuti, hogy Korcsmáros rajzainak alakjaiban képzeljük el. De Korcsmáros Sherlock Holmesban is Korcsmáros. Mit mondjak? Ugyan nem olcsók a Korcsmáros életmű-kiadás tematikus kötetei, de mindenképpen dicsérendő a kiadó törekvése, hogy megmenti az egyik legjobb magyar grafikus képregény rajzait a nagyközönségnek. (A napokban jelent meg a következő kötet, Verne-regények adaptációival.) De persze a lényeg az, hogy a történetek izgalmasak és élvezetesek.

Russell Miller: Arcátlan ​messiás (L. Ron Hubbard életének igaz története)

Szcientológia. Meg a szcientológia alapítója. Beteg egy pasi volt. De a maga nemben zseniálisan beteg. Ahogyan a rendszer is az, amit létrehozott. Ennek a zseniális hazugnak az életét mondja el ez a könyv, jól összeszedetten, dokumentáltan, olvasmányosan. De tény, hogy annyi benne a tény, hogy azokat fogja lekötni, akiket valóban és nagyon érdekel, hogy a francba lett ez a hit, hitrendszer, Isten, teológia és liturgia nélküli vallás világméretűvé? 

Martin Popoff: AC/DC ​– Albumról albumra

Egy remek könyvalbum a leghíresebb ausztrál rockegyüttes albumairól. A szerző beavatottan mutatja be beszélgetések keretében az együttes lemezeit, és a lemezeken keresztül az együttes történetét. Amíg olvastam, AC/DC-t hallgattam. Ja, és fillérekért lehetett hozzájutni az Álomgyár oldalán. 

Sztaniszlav Sztratiev: Velúrzakó (+ Római fürdő)

Két nagyon tréfás, groteszk színdarab. A címadóból készült magyar színházi felvétel is. Végig rötyögtem mindkettőt, és agyban rögvest Örkény és Dürrenmatt mellé helyeztem Sztratievet. Ha nem orosz nevek lennének benne, hihetném, hogy e kettő valamelyike írta volna. Nem tudom, melyik a jobb. Csak azt sajnálom, alig jelent meg bármi más könyve a pasasnak magyarul. Mondjuk így kapásból azt sem tudom, volt-e egyáltalán más említésreméltója? 

Václav Čtvrtek: Hogyan ​kereste az ördög a pokol nyílását

Mese. Cseh író írta. Az, aki a Moha és Páfrány-t és a Rumcájsz-történeteket. Azok egyértelműen gyerektörténetek. Ez nem annyira. Viszont piszok jó, tanulságos, érdekes. És nem beszerezhetetlen. Szerezd hát be, és olvasd! Ja, és nézegesd is mindenképpen, mert pompásak az illusztrációi! 

Varga Katalin: Piskóta

A kislány, aki világgá megy. Az egyik legkedvesebb történet, amit valaha olvastam. Egyáltalán nem válik sem giccsessé, sem okoskodóvá. 

Rod Dreher: Hazugság nélkül élni
– Keresztény másként gondolkodók kézikönyve

A neoliberalizmus és a kereszténység soha nem békélhet meg egymással: ég és föld, tűz és víz a kettő. Ez vitathatatlan. Az már meglepőbb, innen Magyarországról egyenesen hihetetlen, hogy a woke, a társadalmi igazságosság totalitáriussá tud válni. Ahogyan azt az alapvetően irigyelt Nyugaton már megtette. Viszont ha így van, akkor a kereszténységnek annyi, vége, hatszáz. Vagy mégsem? Van kiút, van remény a túlélésre? A titok nem is annyira titok. Csak éppen nem királyi út, nem sétagalopp. 

  *  

Ez a kép egyben link is ám!

2026 január elseje, 6:46, Csillaghegyen töltöttük a szilvesztert, ahogyan szoktuk, Szerelmetesfeleségtársam édesanyjával. Mogyoródra, Csemetéékhez végül nem mentünk a hasmenésem és a csípőn végett. Főleg az első. Egyfelől az út hossza, másfelől az idegen vécé összepettyezése végett.

És amíg vártuk az éjfélt, lehullott az első tavalyi hó. S ez esetben nem kérdés, hol van a tavalyi hó: odakint., mindenen. De régen volt már megmaradó hó! Lili unokám négy éves, és egyszer tudott az életében hóembert építeni. Hát most tud majd. 

Évek óta megszűntek számomra az ünnepek. Tudom, hogy ez nem jó. Kicsúsztak a kezemből. Az államiak (március 15, október 23.), mert az alternatív értelmezések elhalványították őket,  a vallásosak is (húsvét, karácsony, halottak napja), mert vagy nincsen közük a tartalmukhoz, vagy olyan elemekkel töltődtek, amelyek ellene mondanak a kereszténységnek, a Bibliának, és sajnos a születés- meg a névnapok is. Ezek részben a gyerekeink hozzá-, hozzánkállása miatt, részben mert mi is hagytuk elveszni. Kezdetben ment a szervezés, az ajándékozás mindenkinek. Aztán valahogy egyedül maradtam... Egymás napjait még sokáig megtartottuk. Ez valahol ott múlt el, amikor megbeszéltük, hogy ne vegyünk ajándékot, költsük inkább valami közös élményre. Úgy is lett. Jövőre is így tettünk, de a következő évben ezért-azért aztán elmarad a közös élmény. Majd utána ismét. Valami jelképes ajándék mindig volt ugyan, de nem kerítettünk neki nagy feneket. 

A szilveszter is hasonlóan járt. Gyerek- és kamaszkoromban izgalmas volt, hogy elmúlt egy év, jön egy új, ugyan mit tartogathat? Ugyan mit? Ugyanazt mint az előző. Vagy még rosszabbat. A világ nem lesz jobb. 

Tulajdonképpen négy évre tudom azt mondani, hogy na, az azért egészen más volt. 91'-ben született Szami lányom. Istenem, de boldog voltam miatta! Aztán '93-ban érkezett Geri. Sok minden már megszokás volt, de az ő eljövetele is hatalmas öröm volt. Aztán 2007-ben megismertem SzFT-t. 2008-ban pedig összeköltöztünk. Hirtelen háromgyerekes, nagycsalád lettünk. Igen, ezek az évek azért ugyancsak hoztak ezt meg azt! 

De egyébként... 

Holnap megyünk Dunakeszire megnézni egy házat. 

S MOST TŰNŐDHETEK, mit is akarok, sőt, mit is tudok egyáltalán írni erről a harmadik kötetről? Mert a Tarzan- vagy a Perry Mason-történetek sokadikjáról újat írni nagyon nehéz. Az új történet cselekményének a kifejtésén túl. Mert addigra megszokottá válnak a szereplők, a mintázatok, viszonyulások, helyszínek, minden, Ismerjük a szerzőt is. Kihívás bármi újdonságot belecsempészni a bejegyzésbe, recenzióba. 

Csoda-e, hogy így jártam most én is? 

De persze némi mondanivalót ad a regény címe is. Mer' ugyan kicsoda is Rasmus? Na, ez egy stabil pont, néhány mondat biztosan születni fog általa! 

*

RASMUS EGY ÖTÉVES KISFIÚ. Egy tudósnak a fiacskája. A tudós visszavonult vidékre, a kutatásait befejezni. A vidék történetesen Kalle-ék kisvárosa. Mi más lehetne? 

A tudós elvonult a világtól, de a világ nem vonul el tőle: a találmánya olyan hadiipari értéket képvisel, amelyre egy meg nem nevezett ország azonnal rá is mozdul. Ne is keressük, melyik lehet ez az ország, nincsen jelentősége. Már csak azért sem, mert a történetben nincsen egyetlen nem svéd szereplő sem. Senkit sem hívnak Ivánnak, Szergejnek vagy Borisznak. 

A találmányért küldött kém nem egyedül dolgozik, több társa is van. A tervük az, hogy elrabolják a profot és a kisfiát, hogy az utóbbival zsarolják meg az előbbit. Logikus. Ez a kisfiú Rasmus. 

Akinek szoros kapcsolata alakul ki Eva-Lottával, Kalle csapatának vagány lánytagjával. Meg az egyik elrablójával. Kalléval nem. A történet középpontja sem Rasmus, hanem a találmány. Vagy a prof. Rasmus csak eszköz. Jópofa, kedves eszköz, az igaz. 

*

A TÖRTÉNETET MINDVÉGIG IZGALMAS. A cselekmény ezúttal nem a bűneset után történik, hanem a három plusz egy gyerek, Kalle, Eva-Lotta, Anders és Rasmus a bonyodalom középpontjában áll, mi több, maga okozza azt. Nem is annyira krimit olvasunk, inkább kalandregény ez. De legalábbis akció-krimi. Kalle nem a megoldás után nyomoz, sokkal inkább a cselekmény bonyolítója, irányítója. 

S van itt minden, ami kell egy akciókrimihez. Egy kicsit éppen ez a baj. A felnőttveréssel, a repülőgép-rongálással, a lövöldözéssel átlépjük a hihetőség határát. Amit az első két történetben simán nem tettünk meg. 

Szóval valahogy a fokozott tétek miatt a cselekmény túlnőtt a vidéki kamasz-nyomozó képének a keretein. S ez nem tett igazán jót neki. Lindgren iparkodott határozottan visszagyömöszölni a cselekményt egy kamaszregény kereteibe, a gyerekek képességeihez igazítani az akcióhősségüket, s tulajdonképpen ez sikerült is neki. De mert gyömöszölnie kellett, ez azért érződik a történeten. 

Ne érts félre. Sehol nem kellett húznom a számat, sehol nem mondtam azt, hogy ez már túlzás. Bááár... na, jó, az autóból kiszórt Jancsi és Juliska-morzsák és újságpapír darabok, amiket motorról üldözve a rablókat Kalle és Anders követni tudnak, na az több kérdést felvetett. Személyautóban ülve nem tűnt fel a rablóknak a kidobálás, az újság tépkedése, a kihajigálás; ötvennel motorozva tényleg látom az újságfecniket és a morzsákat az útszélén? A papírfecniket nem viszi el a forgalom huzata, ott maradnak az út szélén? De iparkodtam nem szőrszálhasogatni. Így simán és nagyon élvezhető volt a történet. De iparkodnom kellett nem szőrszálhasogatni. 

*

EZZEL EGYÜTT VONAKODÁS NÉLKÜL ELISMEREM, hogy Lindgren akcióregényt is csuda jól írt. Prímán alkalmazta a vonatkozó kliséket, remekül bonyolította a cselekményt.

A hiba... nem is hiba, inkább csak tévedés... vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, abban volt, hogy a gyerekek maguk az akcióság középpontjai, nem csupán statisztái.

Ahogyan Piedone lábainál ott sertepertél Afrikában a kis negro-csávó. Vagy ahogyan Ötvös Csöpi pofonjainak a hatáskörében futkározik a bongyorszőke kismanus. De Piedone és Csöpi történeteit nem a kispasasok bonyolítják és oldják meg. Csak színesítenek a cselekményt a jelenlétükkel. Tudatosítják, hogy krimivígjátékot nézünk. 

De a Kalle és Rasmus nem vígjáték, hanem kamasz-akciókrimi. 

Ami végső soron szórakoztató, olvasmányos és izgalmas. 

*

Ó, igen, el ne feledjem, mit akarok még mondani! Németh Gyulát akarom még mondani! Németh Gyula a kötet illusztrátora. Illetve hát a Móra Kiadó által megjelentetett Kalle-sorozat illusztrátora. Csak a másik két rész még nem volt a kezemben. Ezért annak az illusztrációit még nem láttam. 

Viszont ennek a harmadiknak a rajzai lát vállra fektettek. 

Nem azért, mert Németh Gyula kezdő, hanem mert én vagyok tájékozatlan. Németh Gyula nevéhez ugyanis már kb. huszonöt könyv kötődik. Ebben vannak képregények is. 

Szóval ő volt számomra ebben a kötetben az igazi felfedezés. Mondjam, miért vagy elég ha csak nézegeted a rajzait? 

Az alábbi kép egyben link is ám!

2025 decemberének az utolsó előtti napja. A mocsokul fújó szél több napja nem engedte meg, hogy elmenjünk Dunakeszire korcsolyázni. De nem csak úgy fújdogál ám, hanem tombol. A jégpálya pedig a Duna-parton van, nagyon nyitott téren. Na, nem, nem!

Cserében  tegnap shoppingoltunk a Csillag Centerben (mennyire hülye név már, félig magyar-félig angolul!). Szerelmetesfeleségtársam akart körülnézni az alagsor ruhaboltjában.  

*

Két napja megy a hasam... Tegnap reggel ültem itt a kanapén a sarokban. Amikor Szerelmetesfeleségtársam felébredt, átjött a hálószobából, bevackolta magát mellém. „Kérünk kávét, kedvesM?” Kértünk.

Innen kezdődött a baj. Ahogy ki akartam kucmorogni a sarokból, éles fájdalom hasított a jobb csípőmbe. De úgy, hogy felkiáltottam. Rá sem tudtam állni a lábamra. Csak idővel, nehézkesen. A fájdalom egész nap velem maradt. Estére beültem egy kád forró vízbe, SzFT belém tukmált egy Aspirint. Nem tudom, melyik hatott, de jelntősen enyhült a bénaságom. A hasmenésem nem. 

S ma menni akarunk Csemetéékhez Mogyoródra, meg SzFT édesanyjához Csillaghegyre. Eleve menni alig tudok. S közben még a hasam is megy... Vidám nap lesz, úgy érzem... 

AZ ÉN GENERÁCIÓMBAN ÉS AZ ENYÉMHEZ KÖZELI GENERÁCIÓKBAN ember nincsen, aki ne ismerné Romhányi József nevét. Mert ha azt mondom, Doktor Bubó, vagy Frédi és Béni, vagy Mézga család, MZ/X, vagy Macskák, akkor mindenki tudja, miről beszélek. De mondhatnám a Mekk Eleket, a Lúdas Matyi rajzfilm változatát és a cinikus Hófehért. Írt opera-librettókat, verseket, slágerszövegeket (Párizsban szép a nyár). Vagyis Romhányi mára fogalom. Legalábbis az én generációm számára, meg az enyémhez közeli generációknak, 

Minden elismerése, fogalommá válása ellenére azt mondják, ha komoly dolgokkal foglalkozott volna, na, akkor lenne igazi művész. Így csak kiváló szórakoztató nyelvzsonglőr volt. „Csak”... Hm... Tűnődöm, nekem melyik feküdne jobban, a magas művészvilág elismerése vagy az, hogy mindenki ismer, bevonultam a magyar köztudatba?  „Van kérdés? Nincs kérdés!” (Bár ezt másik József, a Nepp írta a Macskafogó-ba.)

Életrajz. Mennyire lehet érdekes egy költő életrajza? Illetve ha érdekes, vajon mennyire függ össze az éltművel és a korral, amelyben a költő élt? Aztán még: ha össze is függ, szükség van-e az élete és kora ismeretére, hogy az életmű élvezhető, értelmezhető legyen? A privát válaszom: ha igen, megette a fene az egészet! Nekem a mű kell, nem a művész! Nem mondom, hogy nincs olyan, hogy érdekelni kezd a művész is a műve, művei ismeretében, de ez mindenképpen csak adalék. 

Ha zenei monográfiát olvasok, akkor is jobban érdekelne az egyes lemezek, dalok háttere, mint az, a zenészek melyike mit és mennyit ivott/szívott/lőtt alkotás közben, melyik stúdióban vették fel az albumot és ki volt a hangmérnök meg a producer. Hálátlan dög vagyok. 

Mert valójában és igazából senkinél sem nagyon érdekelnek a háttérinformációk. Tőlem a bulvársajtó ugyan simán éhen halhatna. 
– Van, volt valaha Pressernek felesége? – kérdezte egyszer tőlem SzFT, mert tudta, elfogult vagyok vele. Mármint Presserrel. A zeneszerzővel, zenésszel. (Bár a két évvel ezelőtti koncertjén simán unatkoztam.) Fogalmam sem volt róla. Mert az Omega és az LGT története érdekelt, de az sem abból a szempontból, hogy melyik zenész mikor/kivel/hányszor/milyen pózban, hanem kizárólag a zene, maximum a politikai hátteret, társadalmi környezet nézve. 

Namost: ugyan milyen esélyei lehetnek nálam egy költő életrajzának? Legyen bár bármennyire zseniális nyelvzsonglőr is. Hát, lássuk csak! 

Az összes Romhányis-kép forrás a kötet

*

VÁRKONYI JUDIT több mint 10 éven át volt a Magyar Állami Operaház sajtófőnöke, majd a Játékszíné, ő felelt a Budapest Bár zenekar „10 év 10 koncert" kampányának sajtókommunikációjáért. Négy operatémájú portrékönyv szerzője. Kalandárium című irodalmi határidőnaplóiban tízmásodperces novellái szerepeltek Török Eszter illusztrációival (2017-2018). 2020-tól a Helikon Kiadó szerző- je, első regénye a Vénusz virrasztása – a zaklatáson túl.

A könyv hátsó fülszövege

A kép forrása egy interjú a szerzővel

A szerző könyvei

*

NÉHÁNY MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ GONDOLAT AZ ÉLETRAJZOKRÓL.
Van egyszer, ugyebár az alany saját, át- megélt élete. És van az, ahogyan az életét egy könyvből megismerjük (vagy sem). A kettő nem feltétlenül fedi egymást. Illetve egészen bizonyosan nem fedi, mert ugyan hogyan is fedhetné? Hogyan tudhat egy kívülálló idegen mindent másvalakiről? Szerelmetesfeleségtársammal, úgy hiszem, elég jól ismerjük egymást. De hogy mindent tudok róla, fel sem merem tételezni. Lehet, hogy ez jó is. Ő sem tud mindent rólam, pedig elég jól ismer. Lehet, hogy ez is nagyon jó, mert azért... 

Nem könnyű jó életrajzot írni. Mert életrajz-író mindenféleképpen szerkeszt. Szerkesztenie kell. Mert egy komplett életet kell egy kötetbe belefoglalnia. Ez pedig egyszerűen lehetetlen. Egy életművet még talán, azzal meg lehet birkózni. Talán. . Mert egy élet része az is, hogy mosogatni kell, meg takarítani, zuhanyozni, aludni, ébredni, vécére menni, öltözni, ügyeket intézni, enni, inni, lakberendezni, szerelgetni, autót vezetni, meg sok ilyesféle apróság, amik nem éppen a legjellemzőbbjei egy életnek. Ám mindenképpen a részei, alkotóelemei. Mondd már, kit nem visel meg egy háromnapos szorulás? S mi van, ha a a harmadik nap közepén kell részt venni egy közönségtalálkozón? Mi kerül az életrajzba, az, hogy morózus, cinikus volt, vagy az, hogy kínozták a belei görcsei? Szerinted?

Csak hát ezek az apróságok hogyan kerülhetnének felszínre, és ugyan kit érdekelnek? Mármint a legelvakultabb fanokon kívül. De fanjai a zenészeknek és a színészeknek vannak. A rajongók sokszor még a sztárok szemetét is áttúrják, hogy fene a gusztusukat! A sztárokról ezt-azt megjelentető újságírók meg az életük intimitását, pszichológiai szemetét is értékesítik. Pfúj!

A minőségi életrajzok persze nem ilyenek. A minőségi életrajz nem szenzációkkal akar manipulálni, hanem igyekszik a részletek által bemutatni az embert, az alkotót. 

A mások által megírt életrajzban két dolog dominál. Az egyik az adott, ismert ember és az életének eseményei. Már az ünnep, ha alapvetően realista a bemutatás, és nem torzítja semmiféle látáskényszer. A másik domináns erő az írás stílusa. Az, ahogyan az alanyról szóló információkat a szerző meg- és összeszerkeszti és tálalja. Ez a két tényező rakja össze, adja ki egy életrajz tulajdonképpeni értékét.

A hitelességről, megbízhatóságról nem ejtek szót, mert azt alapvetőnek tartom. A szerzők az információikat ne a Blikkből, a Kacsa Magazinból és hasonlóan megbízható forrásokból merítsék!

Romhányi a feleségével, Mártával.

*

Amikor Romhányi életrajzába belefogott, a költő már nem élt, ezért kénytelen volt azokhoz fordulni, akik személyesen ismerték őt. Illetve kutakodni létező dokumentumok után, amik róla szólnak, tőle származnak. 

S Várkonyi Judit megtette, ami tőle telt. Megkereste az élő szemtanukat, kutatott a levéltárakban, írott és képalapú interjúkat keresett (az utóbbiból mindössze egy akadt, azt Vitray Tamástól kapta meg), hogy a szövegein túl a szerző is élővé lehessen a számára. 

Romhányi József életrajza nem akar tudományos igénnyel fellépni, viszonylag részletes, adatokkal teli. Néha sztorizgat is. Hiánypótló mű, hiszen Romhányiról nem jelent még meg könyv. 

Én például sem az operafordításairól nem tudtam, sem arról, hogy egy időben vezetői státuszban is dolgozott. A rajzfilmjeiről tudtam (azt nem, hogy a Hófehér-ben is szerzőtárs volt), azt is, hogy ezeknek volt/van könyvváltozata is. A Flinstone család és a Macskák zseniális újraköltéseiről természetesen tudtam. 

A Casanova kontra Kékszakáll című sorozatról most hallottam/olvastam először. 

A lányával Ágnessel a Balatonnál

*

VÁRKONYI JUDIT ROMHÁNYI-ÉLETRAJZA számomra nem teljesen meggyőző. Nehezen tudtam magamnak is megfogalmazni, miért nem az. Az is lehet, hogy nem a stílussal szemben van fenntartásom, hanem a szerkesztéssel, a dramaturgiával. Vagy nem is tudom... Inkább elmondom, mire gondolok.

Akartam szeretni ezt a könyvet, azért is hoztam el a könyvtárból. De hiába, szeretni nem, csak tisztelni tudom. Elsősorban a kitűzött célért és a belé fektetett munkáért. A kötet informatív, és érezhető az őszinte törekvése Romhányi bemutatására. 

Azt is megértem, hogy egyfelől kevés az elérhető anyag, másfelől ami a levéltárak engedélye után elérhetővé válik, azt pedig nagyon nehéz, időigényes érdemben feldolgozni. S mert az elérhető anyag kevés, a hozzájutás pedig eseti, a belőlük leszűrhető információ inkább tényszerű mintsem emberi. 

Egyáltalán nem állítom, hogy semmit sem tudunk meg Romhányiról, az emberről, vagy hogy nincsenek sztorik a könyvben. Ez nincsen így. Még Romhányi fing-csoportosítása is bekerült, hogy érzékeltesse, még ilyesmire is volt benne affinitás. Romhányi házasságáról, gyerekneveléséről is megtudtunk ezt-azt. Azt is, hogy imádta a feleségét, Mártát (legalább ebben van közöttünk hasonlóság: én is imádom a feleségemet, Mártát :-D ), de kérdéses, hogy mert vonzó, előnyös külsejű pasas volt, népszerű a nők körében, volt-e, voltak-e kalandjai? (Nekem ugyan ez a kettő tökéletesen kizárja egymást, de úgy tűnik ufó vagyok a való világban. Ha én szeretek valakit, akkor a szeretet nem azt jelenti, hogy elhallgatom, eltitkolom előle, ha más nőt is megdugtam, hanem azt, hogy eszembe sem jut gyakorlatilag közeledni más nő felé.) De mert konkrétumot nem tudunk, a könyv szerzője csak érzékelteti, hogy a nem tudás ellenére vastagon feltételezhető, voltak éjszakai kimaradásai, hogy voltak kalandjai, de ezektől tökéletesen megkímélte az inkább nem is érdeklődő Márta asszonyt... 

Ezzel együtt a  könyv valahogy mégsem hozta közel a költőt hozzám, az olvasóhoz. Ha nem tudományos igényű monográfiáról van szó, akkor szerintem bármilyen életrajznak ezt a kritériumot kellene elsősorban betöltenie. Illetve még csak ez sem: hanem az életművet kell magasztalnia. Ha amellett még az életmű elkövetője is emberré válik olvasás közben, még jobb. 

Félre értés ne essék: Várkonyi Judit szereti Romhányi munkásságát. Idéz is belőle, dicsérgeti is. De mondom, valahogy mégsem került hozzám közel Romhányi, ezáltal a könyv sem. Viszont forrásnak vékonyka ez a könyv. Már csak azért is, mert például a műveiről nincsen benne összefoglalás. Arra van utalás, hogy a szerző és az alanyának a lány megpróbáltak összeállítani egy romhányiológiát, de mert olyan illanó műfajról van szó mint például a kabaré világa, ez majdnem lehetetlen feladat. De még ez a törekdékes lista sem került be a könyvbe, mondjuk egy „teljességre törekvés nélkül”-megjegyzéssel. Még a megjelent könyveinek a listázása sem történik meg. 

Az már csak nyafogás részemről, és erről nem a szerző tehet, hogy valahogy a képanyaggal sem voltam elégedett. A mennyiséggel sem (ez talán a szerző reszortja), de a tipográfiával, a képek elhelyezésével sem. 

Nyafogás befejezve. 

Szintén Ágnessel

*

Összességében nagyon örülök, hogy a kezembe került a könyv, hogy SzFT a kezembe adta, hogy Helikon megjelentette (mert Helikon furcsa volt benne helyesírási hibát, elütést találni), és elsősorban hogy Várkonyi Judit megírta. Mert Romhányi József olyan alapvető szinten része a magyar kultúrának, ha csak a rajz- és bábfilmeket nézzük, no meg a Macskák-at, hogy csak ezek miatt is megérdemli a róla szóló életrajzot.

Még mindig a lánya, csak itt sokkal fiatalabb. Mondjuk Romhányi József is...

*

Ó, igen, a könyv címe! Elsőre annyira nem egyértelmű. Mondjuk másodikra sem.  Onnantól kezd érthetővé válni, h tudjuk, hogy Romhányi szeretett zsugázni. De onnantól is csak sejthető, mire gondolt a kedves arcú, gribedlis szerző. Vagy akaratlanul átugrottam, vagy elfeledte közölni. Vagy intelligensebbnek tart engem, az olvasót, mint amilyen vagyok. 

Próbálom értelmezni. Az adu, ugye mindent más színnél nagyobb a kártyapartiban. Az ász a legnagyobb értékű lap, tehát az aduásznál nincsen értékesebb lapp. Ha valaki aduász, az azt jelenti, hogy abban, amiben jó, mindenkinél jobb. Idáig világos. Az „egy körben” kicsit elbizonytalanít, csak megérzéseim vannak.

GeminiHaver ezt mondta a kifejezésről: 

Az alábbi kép egyben link is ám!

2025 karácsonyának második napja után egy nappal. Autóba ültünk, hogy elmenjünk megnézni egy eladó házat Dunakeszin. A belseje tiptop, a külseje korrekt, kert is van, nem hatalmas, de a zsebkendőnél nagyobb. Van pince, meg egy rozoga kerti helyiség. Az utóbbi kuka. Főleg, mert nincsen autóbeálló a kerthez. Azt nyitni kellene a kerítésen. Saroktelek, de sajna, csak a forgalmasabb utca felől nyitható a beálló, mert a másik utca nagyon szűk. Bár... 

Bemenni nem tudtunk, mert Szerelmetesfeleségtársam hiába hívta a tulajt, nem vette fel a telefont. 

Háznéző után elmentünk megnézni a helyi jégpályát. Készültünk, kori is volt velünk. De mert idősávok vannak, s mert sikerült úgy odajutnunk, hogy már csak egy óra volt az éppen aktuálisból, és még fel is kellett volna venni a korit, úgy döntöttünk, visszatérünk a kérdésre egy másik napon. Mer' hogy a következő idősávra meg vagy másfél órát kellett volna várni. Na, azt az ért nem! 

Ittunk két mocsok drága kávét, aztán lementünk megnézni a szabadstrandot. 

Mindketten konstatáltuk, hogy így első blikkre nincsen bajunk Dunakeszivel. Pláne, hogy az Olajágba nagyjából ugyanannyi idő alatt jutnék be mint innen Kaszásról, és nem jár rosszabbul az ottani vonat sem. 

Gyönyörű napos idő volt, s még a hideg sem csípett, pedig reggel a Füsti, a kis szürke Yarisunk megőszült, fehérre váltott, és olvasztani kellett róla délelőtt íz után is a jeget. De megenyhült az idő. 

Nagyon szeretek Szerelmetesfeleségtársammal bárhol lenni. 

Rod Dreher keresztény. Amerikai keresztény. Ismert amerikai keresztén. Olyan ismert amerikai keresztény, aki hazánkban is járt már. És akinek erről a témáról van egy másik könyve is, az a címe, hogy Szent Benedek válaszútján. Annak a könyvnek az alcíme: Túlélési terv keresztényeknek egy kereszténység utáni világban. Azt még nem olvastam, de  keresni fogom. Mondjuk erről eszembe jutott, hogy régen jártam az MCC Press oldalán, körül kellene már néznem. 

(P. S.: Nem kellett volna...)

Vagyis Rod Dreher a megváltáson keresztül látja a világot. Nagyon helyes, számomra ez pozitív kiindulási alap. Másokat pedig kapásból, csípőből el fog riasztani. Ezt sajnálom. Azért sajnálom, mert Dreher üzenete, gondolatmenete olyan világos, akár a Nap. Akkor is az marad, ha leemelem róla a kereszténységet. 

Mi az üzenet lényege? Röviden is megfogalmazható: a nyugati világ a neoliberailzmus puha totalitarizmusának a hálójába került. A kulcsszó a totalitarizmus. 

*

A DIKTATÚRA ÉS A TOTALITARIUS ÁLLAMFORMA NEM UGYANAZ. A diktatúra maga akar mindent irányítani. A totalitarizmus ennél sokkal többet akar: a teljes egyetértésre vágyik. A belső, lényegi azonosulásra. 

*

DREHER SIMÁN ÉS VILÁGOS ÉRVELÉSÉVEL PÁRHUZAMOT VON a kelet-európai országok kommunizmusa és a mostani állapotok között. A kommunizmus térnyerésétől a későbbi népirtásokig. 

Azt mondja, az értelmiség nem igazán hitte el sem a huszadik század elején, Oroszországban, sem a második világháború után a későbbi, kommunistává lett országokban, hová vezethet a szélsőséges balra tolódás. Sokan tartottak ugyan tőle, de a végeredményt el nem gondolták. 

A kétezres évek eleje óta nagyon hasonló balra tolódás zajlott le a nyugati világban. Amerikában kezdődött, de letarolta Európát is. Ami gyakorlatilag bele is pusztult, a végnapjait éli. 

Akkor is, ha a kommunizmus vérözöne ezúttal elmaradt. Majd csak következményeiben fog bekövetkezni. De a mostani puha totalitarizmus logikája, módszertana ugyanaz, mint ami a kommunizmusé volt.  

*

Isten kiesett a köztudatból, de nem lett istentelenné a világ. A helyét a haladás, a fejlődés foglalta el. A tudat, hogy a világ valahonnan tart valahová megnyugtató. Akkor is, ha nem Isten vezeti valahonnan valahová. Az persze más kérdés, hogy jelenleg valóban előrébb vagyunk-e mint mondjuk száz éve? 

Ha fejlődésnek a csupasz technológiát tekintjük akkor persze, hogy igen. De ha a technológia felhasználását nézzük, akkor bizony tragikus a helyzet. Nem is kell azonnal Kínára vagy a gyilkos drónokra gondolnod, elég ha mindössze a kommentszekció hangnemét nézed. Amit, ugye, bárki a zsebéből előkapva a telefonját képes produkálni. 

De az nem kérdés, hogy lehet-e isten a haladás? Az már sokkal inkább, mit nevezhetünk egyáltalán haladásnak? 

*

A helyzet az, hogy itt Magyarországon el sem tudjuk képzelni, mennyire VÉDETT KORNYEZETBEN élünk. Mondom ezt anélkül, hogy Fideszes lennék. Csak iparkodom magam kivonni az Orbán-fóbiából, és nem kiönteni a fürdővízzel a csecsemőt is. 

Mire gondolok? Egyfelől arra, hogy a woke-gondolkodás még nem merítette eszmei oxigénhiány alá az országunkat. A kisebbségek jogai még nem írták teljesen felül a többség jogait a mindennapi életben. Ennek két legegyértelműbb jele, hogy nincsenek tele a köztereink migránsokkal, illetve, hogy ha új munkahelyre jelentkezünk, nem (feltétlenül) feltétel a munkakörtől függetlenül az integritáspolitikának való behódolás egyértelműsítése. 

A jelek azonban egyértelműek, a woke-gondolkodás nálunk is egyértelműen jelen van. A kisebbségi jogok hangoztatása, és itt szó sincsen a nemzeti kisebbségekről, egyre erősebb itthon is. Beette magát a közbeszédbe, a közgondolkodásba, és sajnálatos módon sokan bevették a maszlagot, hogy a woke-kal szembeni figyelmeztetések, lépések csak az orbáni félelem- és gyűlöletkeltés részei. 

Dreher világosan levezeti, miként árasztotta el, uralta le teljesen és tartja fogságban ez az eszme Amerikát, s hogy a hatalmának milyen integráns részei az irgalmatlanul hatalmas és teljes valójukban irgalmatlan nagyvállalatok: a Google, a Microsoft, az Apple, a Facebook, a Netflix, a Disney és társaik. Megmutatja azt is, hogy a kormányzati szervek enyhén szólva sem mentesek a woke-gondolkodás kikényszerítésétől. Sőt! 

A nyugati társadalmakban, különösen az egyetemeken és a nagyvállalati kultúrában ideológiai elnyomás alakult ki, amely hasonló a szovjet típusú diktatúrákhoz, de nem erőszakkal, hanem társadalmi kirekesztéssel befolyásol és büntet. 

*

Magyarországon még nem kell feltétlenül attól rettegni, hogy ha valaki kritikusan szólal meg a woke ellen, akkor simán kirúghatják a munkahelyéről, a médiában lejárató kampány indul ellene, ellehetetlenítik, a közösségi médiás jelenléte megszűnik, elhallgatják még a létezését is. De azért ne feledjük, mekkora vihar támad Ákos körül, mert azt merte mondani, hogy a nőknek vannak teremtésbeli principiumaik! Pedig hogy ne lennének! Már ha értjük a principium szót. S azt se feledjük, hogy a szó hallatán a Telekom azonnal kihátrált az éppen aktuális koncertje támogatásából. (Más kérdés, hogy Ákos menedzsmentje beperelte a céget emiatt, meg is nyerték a pert, a Telekom ki is fizetett nekik ötvenmilliót, amit Ákos azonnal tovább is utalt Böjte Csabának). De azóta sem keveredett ki ebből a principium-dologből, sőt! 

S ne felejtsük el, hogy van a magyar parlamentnek egy demokratikusan választott képviselője, akinek a Facebook oldalát Cukorhegyiék letiltották, és a mai napig nem állították vissza. Úgy hívják őt, hogy Toroczkai László. Mondjuk a letiltottsága minden más politikai pártnak jól jön... A Facebook egyébként a terrorgyanúsnak címkézte őt. A magyar parlament demokratatikusan választott képviselőjét, és évek óta nem tesz semmit a profil visszaállításáért. 

A legnagyobb magyar könyves oldal sem demokratikus és nem is konzervatív. Ők a nyereségességre és a jogra hivatkoznak. Részben érthető az álláspontjuk. 

Vagyis azért itthon is megy a polkorrekt cenzúra ezerrel. De ahogy itthon megy, az kismiska ahhoz képest, ahogyan tőlünk nyugatra alkalmazzák. Ott már mindent átjárt a társadalmi igazságosság. Ha egy transzneműt nem a megfelelő névmással illeted, vagy a születéskori nevén szólítod, az már terror, a következményeiért magadra vess. 

*

Dreher azt is állítja, hogy a woke-kal vitázni azért sem lehet, mert alapvetően A WOKE: VALLÁS. 

Olyan eszmeiség, amely betölti az Isten-nélküliség helyét, s a médiumok által terjesztve sokkal aktívabb agymosásba fogott mint eddig bármi a világon.

Lenin, Sztálin és követőik sírva irigykednek a sírjaikban. Mao saját nációs utódai nem irigykednek, ők a világ legtökéletesebb ellenőrzési rendszerét fejlesztették ki a digitális kreditrendszerével, amivel tökéletesen kontrollálják az egész társadalmukat. Ez iránt meg a nyugat könyörög sírva. Jaj nekünk!

S mert a woke, a társadalmi egyenlőség tana vallás, eszébe sincsen megfontolni, hogy van-e tudományos alapja. Ha valaki, akárki, bárki tudományos alapon ellene mond, annak sincs igaza, mert nem lehet neki olyan. A hangját elnémítják, a személye pillanatokon belül semmissé lesz. Gondolom, hallottál már a cancel cult-ról, az eltörlés kultúrájáról. Ha nem, akkor nézd meg, mit művel a baloldal és az agymosott, internetes portálokon, közösségi médiumokon szocializálódott, acsargó tömeg. 

Dreher meg is jegyzi, hogy a jobb oldal azért téved hatalmasat, mert továbbra sem képes elszakadni attól a kulturális berögzültségtől, hogy a kétséges témákban a párbeszéd és a kulturált vita célravezető. Nem, nem vezet célra. A vitához két fél kell. Ha csak az egyik figyel a másikra, a másik meg a maga igazának önelégült trónusán ülve mindössze megnyilvánul, elítél és selyemzsinórt osztogat, azt nem vitának, hanem vitatkozásnak hívják. Még inkább kinyilatkoztatásnak. S ez esetben nincsenek érvek, ellenérvek, csak a tuti megmondása. 

Nem győzöm hangsúlyozni: abból a brutalitásból, ahogy ez az irigyelt nyugaton zajlik, mi itthon alig érzékelünk valamit. S még ez sem szimpatikus. Ismét mondom, gondolj abba bele, hogyan ragálnál arra, ha egy munkahelyre csak akkor vennének fel, ha hűségesküt teszel a társadalmi igazságosság elvei mellet. Vagy ha értekezleten a munkád megőrzése érdekében inkább nem szólalsz akkor, amikor nem is a cég tevékenységével összefüggő dolgokról, hanem a woke marhaságairól van szó. Mert ha megszólalsz, és kimondod, amit gondolsz, holnap már nem is kell menned dolgozni. Akkor sem szólhatsz, sőt, akkor végképp nem, ha a főnöködet tegnap még Henriknek hívták, de ugyanazt au embert ma Hajnalkának kell szólítanod. És tapsolnod kell, hogy ez a kirúzsozott, női ruha öltözött férfinő holnaptól a cég óvodájában a gyerekednek fejtegetii, hogy a másság szép dolog, és nem kell szégyellnie magát senkinek, ha úgy érzi,  rossz dolog van a lába között, mert másnak kellene ott lennie mint ami van. 

*

A KERESZTÉNYSÉG A KÖZÖSSÉG VALLÁSA.  A neoliberalizmus fő üzenete pedig az ÖNMEGVALÓSÍTÁS,  A Szentháromság Istene a szeretet. A szeretet nem létezhet önmagában, mert a szeretet az a képessége, hogy adni tudok. Önzetlenül, érdek nélkül. Anyagiakat, időt, a képességeimet, figyelmet, érintést, tudást, bármit, amire a másiknak szüksége van. 

A bennünket körülvevő világ a fogyasztás kényelméről szól. A digitális világ pedig a szeparációról. Bár több száz ismerősünk van a szociális platformokon, még sincsen igazán emberünk. (Ismerek egy fiatal felnőttet: 6500 ismerőse van a Facebookon! De nem boldog ember.) 

*

De könyv valójában nem erről a teljes társadalmat eltipró, legázoló, gyakorlatilag mindenki által önként felvállalt csatározásról szól.

Sokkal inkább arról, hogy, aki hithű keresztény, az miként képviselheti a hitét egy olyan abszolút ellenséges társadalomban, ahol gyakorlatilag már az egyházak beálltak a társadalmi igazságosság csatasorába. Úgy gondolják, az egyháznak nem ellenségeket kell gyűjtenie, hanem alkalmazkodnia kell a kihívásokhoz. 

Dreher szerint kéz alapsejtje van az ellenállásnak: az egyik a család, a másik a keresztény közösség. Mindkettőt a hiteles, valós értelmében gondolja. A hiteles, valós értelem pedig az Isten szerinti elgondolás. 

Rod Dreher azonban azt mondja, az a kereszténység, amely nem képes meghalni Krisztusért, még nem értett meg mindent. A szenvedés erejére és elkerülhetetlenségére maga Jézus hívta fel a figyelmet. 

• Máté 16,24: „Ekkor Jézus monda az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.”

• Lukács 14,27: „És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam nem jő, nem lehet az én tanítványom.”

• János 15,20: „Emlékezzetek meg ama beszédből, amelyet én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak...”

• János 16,33: „Ezeket azért beszéltem néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok: én legyőztem a világot.”

• János 12,24: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; de ha elhal, sok gyümölcsöt terem.”

• Máté 5,10–11: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket... én érettem.”

A kereszténység manapság sokkal inkább valamiféle öngyógyító szakkör, ahol Krisztus követése nem fő cél, ehelyett megelégszik Krisztus csodálatával. Sokkal veszélytelenebb így a vallás, bár a veszély elmúltával végső soron a lényege is elvész... 

Dreher azt mondja, nem mást, hogy a kereszténység akkor nem lesz hazuggá, ha fény tud maradni a sötétségben, ha vállalja, hogy Krisztus lábnyomában halad. Ami adott esetben a Golgotára is vezethet. Kegyetlen? Az! Tudod melyik történelmi időszakokban terjedt leginkább a kereszténység? Sommásan: a keresztény-üldözések idején. 

10/10

Az alábbi kép egyben link is ám!

2025 karácsonyának első napja. A Szentestét általában SzFT édesanyjánál szoktuk tölteni, és ilyenkor Csemete is velünk tart. Tegnap is így történt. Hát csuda érdekesre sikeredett az este... Amint négyen maradtunk nem volt baj. Csak amíg többen voltunk. De az egy csüggesztő, idegesítő pszichológiai tanulmány volt/lett, némi kiabálással, sírással. De mondom, amint négyen maradtunk, semmi baj nem volt. Csemete javaslatára, csuda jó ötlet volt, elmentünk sétálni egyet a gyönyörűen kivilágított Fő térre. Ahol SzFT édesanyja esett egy hatalmasat a macskaköveken. Szerencsére nem lett baja, segítséggel fel is tudott állni, és le sem ült, menni is akart tovább. 

Ez volt az utolsó karácsony ebben a házban. 

*

Első alkalommal ültem Csemete mellett, amikor vezetett. Abszolút semmi baj nem volt vele. Csak egy alkalommal. A telefonján elindított egy zenét, aztán a készüléket feltette a műszerfalra. Ahonnan az első kanyarban a lábaihz szánkázott. Fel akartam venni. 
– Á hagyjad, Moha bácsi, érzem, a lábamnál van... – mondta, majd pár perc múlva turkálni kezdett a lábánál. Vezetés közben, sötétben, szembe jövő forgalomban... Tény, baj nem történt. 

De minden egyéb tekintetben tényleg tök jól csinált mindent. Meg is öleltem érte. 

*

Ma olyan kis heverős napunk van/volt. Csemete a tervei szerint reggel indult haza a párjához és a párja övéihez. Délben ébredt. :-D

Mi meg csak olvastunk, ettünk, ittunk, részemről whisky, pálinka, Csemetétől kapott kézműves sör (valami überpöpec íze van!), hevertünk, filmeztünk, írtam, SzFT a Csemetétől kapott, levetett iPhone-ját nyomkodta, ismerkedés gyanánt (nem tehetek róla, de engem felettébb irritál az iPhone kezelésének a logikája; pedig a legkomolyabban akartam szeretni). Szóval nagyjából aktívan csináltuk a semmit. Egyikünket sem frusztrált. Simán tudunk semmit sem csinálni. Vagy csinálni a semmit. :-D  

Fikciós dokumentumregényről van szó. Vagyis olyan történetről, aminek valós alapjai vannak. Érdemes egy kis gyorstalpalón átfutnunk, hogy képben lehessünk. Nekem legalábbis érdemes volt. Pedig a tizenhét év kereszténység után van némi háttérismeretem. De ha nem érdekel, ugord át az első két alcímet. Azok még nem a regényről szólnak, hanem csak a hátteréről. Amik nélkül szerintem az egész nem annyira értelmezhető. De utálok vitázni, legyen neked! 

Zsidók

Mennyi minden kavarog a szó mögött!

Érzések, ellenérzések, illatok, szagok, tisztelet, derű, röhögés, indulatok, vér... Tiltottan vitatható, zárványba merevített tények, mítoszok. Összetartozás, közösség, elkülönülés. Magasság és mélység. Urak és áldozatok, Wall Street és Auschwitz. Kiválasztottak és megvetettek. Érvek és ellenérvek. Évezredes túlélés. Kétségek, kazárok, pénz, hatalom, pogromok. Gazdaság, bankok, művészet, Holywood. Varsó, Buchenwald, Palesztína, Jeruzsálem, Déir Jászin. Hegedűs a háztetőn, Schindler listája. A Fájdalom Népe és a Gazdák.

Mondom, zsidók...

S ha zsidók, akkor a Tóra, a Biblia. Vagyis Isten. Vagyis a létezés maga. S ha létezés, akkor a létezés értelme. Meg a létezés értelmének a tökéletes  kiforgatása: kicsinyes, nevetséges szőrszálhasogatások. A nő, ha menstruál, tisztátalan. Ezért a kezéből nem fogadhatok el semmit a menstruációja idején, mert magam is tisztátalan leszek. Világos. De ha éppen elmélkedem, Istennel foglalkozom, és megszomjazok, akkor mi van? Szakítsam meg az elmélkedést? Nem kérhetek a menstruáló feleségemtől egy pohár vizet? Van megoldás! Kérhetek vizet, csak ne adja a tele poharat a kezembe! Menjen a konyhába, töltse ki a vizemet, hozza be nekem, és tegye le elém az asztalra. Én majd onnan felveszem, és megiszom. Így már nem a kezéből vettem el, nem tőle kaptam, hanem az asztalról vettem el!  Zseniális! Koppant a fejem az asztalon. 

VICC

A muszlim, a keresztény és a zsidó beszélgetnek, vajon kinek hatalmasabb az istene. A muszlim ezt mondja: 
– Barátaim, a múltkor át kellett kelnem a karavánommal a sivatagon. Eltévedtünk, három napja egy csepp vizünk sem volt már, dőltek ki a tevéink is. Ekkor Mekka felé fordulva leborultunk, és Allah irgalmáért könyörögtünk. Majd felálltunk és tovább vánszorogtunk. Két órán belül találtunk egy oázist: hűst adó pálmák, ivóvíz, egy tó, fátyolban táncoló gömbölyű lányok. Allah hatalmas, Allah jó! Allah akbár!

Mire a keresztény ezt mondja: 
– Ez mind semmi, barátaim! Mi a múltkor fontos kereskedelmi ügyben hajóztunk át a tengeren. Az utunk felénél tartottunk, amikor vastag, gonosz felhők borították el az eget, szél kerekedett és olyan vihar tört ki, amilyet még senki sem tapasztalt. A hajónkat csöpp játékszerként dobálták a hegymagas hullámok, az árbócunk derékba tört, a kormánylapátunkat elvitte egy hullán, úgy festett, végünk van. Ekkor páran a mindenható jó Istenhez imádkoztunk, fittyes hányva arra, ami körülvett bennünket. Tíz percen elült a vihar, és a csendesülő hullámok egy sziget közelébe sodortak minket, ahol ki tudtuk javítani a hajónk hibáit, víz is volt, vadak is, hamarosan békében folytattuk az utunkat. Halleluja, dicsőség a Magasságban Istennek!

Mire a zsidó: 
– Á, ez mind semmi barátaim! Tudjátok, nekünk zsidóknak nem szabad semmiféle munkát végeznünk szombaton, nem foglalkozhatunk egyáltalán pénzzel. Most képzeljétek el: ballagok a zsinagóga felé, egyszer csak látom, hogy a járdán ott hever egy annyira degeszre tömött pénztárca, hogy majd felfeslettek a varrásai. De én nem hajolhatok le érte, nem vehetem fel, mert az munka! Mit tegyek? Fohászkodtam Adonájhoz, őt kérdeztem. És tudjátok mi történt? El nem képzelhetitek! Alig fejeztem be az imát, még mielőtt bárki más jöhetett volna, hogy elragadja a pénztárcát, tíz méteres körzeten belül péntek lett! 

:-)))))))

Ugyanakkor mégis: a létezésük, fennmaradásuk önmagában csoda. Egy maroknyi, semmi kis nép túlélte az évezredek viharjait, miközben annyi más nép semmivé lett ezekben a viharokban, és gyakorlatilag a világ vezetőjévé lett. Nem semmi! Hogyan lehetséges ez?

Csak nincsen igazuk, csakugyan Isten választottjai lennének? De miért, milyen érdemeik vezettek erre? S mire való a választottságuk? S többek-e a választottságuk miatt mint a többi földi halandó? Mi a célja Istennek azzal, hogy pont rájuk mutatott?

A képeket ezúttal is a ChatGPT készítette. Mindegyik A kabbalista egy-egy jelenetét ábrázolja

Tóra, Kabbala és Chájim Vital

A Tóra a Biblia első öt könyve, amit a hagyomány szerint Mózes írt. A saját halálát nyilván nem ő. Az ószövetségi Bibliának még van ezen az ötön kívül tizenkilenc másik könyve. 

A Tóra és a Kabbala viszonya talán legszebben a test és a lélek kapcsolatához hasonlítható. Nem két különálló dologról van szó, hanem ugyanannak az isteni kinyilatkoztatásnak két különböző mélységű rétegéről. A Biblia, a zsidó mozaikszó szerint a Tanak Isten Szava. Az Ő kinyilatkoztatása. A lényének a bemutatása, az akaratának a megnyilvánulása, megfogalmazása. A Tanak a gyakorlat. A test. A Kabbala a lélek, ami a testet megeleveníti. 

• Tóra (a „test”): A zsidó jog (Halakha) és a parancsolatok (micvák) leírása. Megmondja, mit kell tenni, és hogyan (pl. hogyan kell megtartani a Szombatot, mit szabad enni). Ez a „kinyilatkoztatott” (exoterikus) tan.

• Kabbala (a „lélek”): Megadja a választ arra, hogy miért. Mi a cselekedetek belső, spirituális hatása a világra? Mi történik az égi szférákban, amikor valaki imádkozik? Ez a „rejtett” (ezoterikus) tan.

Vagyis a Tóra a keret és a cselekvés, a Kabbala pedig a tartalom és az érzés (a káváná, vagyis a belső szándék). A kabbalisták szerint a Tóra Kabbala nélkül olyan, mint a test lélek nélkül: halott. De a Kabbala Tóra nélkül (a parancsolatok betartása nélkül) olyan, mint a lélek test nélkül: nincs mibe kapaszkodnia a fizikai világban.

Az alkímia a középkorban és a reneszánszban gyakran társult a tiltott, veszélyes kísérletekkel, a fémek arannyá változtatásával, és a mágiával, boszorkánysággal is. Bár a kabbalista Chájim Vital valóban végzett kutatásokat  az alkímiával és a gólem-teremtéssel kapcsolatban, a hagyományos rabbik szemében ez a tevékenység a következőket jelentette:

• Tudományos/világi huncutság: Eltereli a figyelmet a Tóra valódi tanulmányozásáról.

• Veszélyes beavatkozás: Beavatkozás az isteni rendbe (aranyat teremteni az Isten által teremtett anyagból).

• Szabályszegés gyanúja: Az alkímia és más okkult tudományok tanulmányozása a zsidóságban mindig is a túlzott miszticizmus gyanúját vetette fel, amit a főáramú rabbi-iskolák elítéltek.

Bár a Kabbala a Tóra belső rétege, a zsidó történelemben nem volt mindig széles körben elfogadott: A Szod, (a Titok) tanulmányozását a rabbik mindig is veszélyesnek tartották, mert tévútra viheti azokat, akiknek nincsenek szilárd alapjaik a Tóra és a Talmud törvényeiben. A korai és a középkori misztikus irányzatok gyakran vezettek szekták vagy tévtanítások kialakulásához. A Tanak, vagyis az ószövetségi  Biblia kizárólagossá teszi a kinyilatkoztatást, és nem tűri a titkos tanokba való belekóstolást: a varázslásokat, a halottakkal való kapcsolattartást kimondottan tiltja. 

A Kabbala és a Tóra szintézisét a híres kabbalista, JICCHÁK LURIA (a regényben Lurja; más néven az Ári, az „Oroszlán”) legfontosabb tanítványa, CHÁJIM VITAL foglalta írásba. Mindketten szerepelnek a könyvben. Az első mellékszereplő, a második a történet főszereplője. 

Chájim 1542–1620 között élt. Mestere, Lurja rabbi szinte semmit nem írt le saját kezűleg. Minden, amit ma a luriánus kabbaláról tudunk, szinte kizárólag Chájim Vital feljegyzéseiből maradt ránk. A (leghíresebb műve az Etz Chaim, azaz Az Élet fája.

A történet helyszíne, az izraeli Cfát városában játszódik, amely a 16. században valóban a zsidó misztika központja volt.

A kabbalisták, mint Chájim Vital és mestere úgy tekintettek a Tórára, mint Isten nevének egyetlen, hosszú, folyamatos leírására. Számukra a Tóra nem csupán a kivonulás történetének a leírása, hanem egy kozmikus kód. A betűk formája, a szavak számértéke (gematria) mind az univerzum teremtésének "forráskódját" rejtik. A Kabbala ezt a kódot próbálja megfejteni.

Jicchák Luria tanítása szerint a spirituális tudás (Kabbala) és a gyakorlati parancsolatok (Tóra) kiegészítik egymást. Nem az arany előállítása a cél, hanem az isteni fény helyreállítása (Tikkun Olam), amit csak a Tóra parancsolatainak tudatos, kabbalisztikus szándékkal (Káváná) való betartásával lehet elérni.

Ennyit az elvi háttérről. Szerintem én többet írtam róla, mint Kimpen a regényben. 

A regény és én

Szóval dokumentarista. Így nevezte a Gemini nevű MI: Szerintem nem az. Csupán felhasznált valós, történelmi személyeket. Inkább történelmi regény. Vagy eszmetörténeti. De mindenképpen regény. Semmiképpen sem dokumentarista, pusztán az okból, hogy a szereplői egykor valóban a Föld levegőjét szívták. 

Ezerszer mondtam már: tizenhét évig egy kis protestáns közösség berkeiben éltem az aktív keresztény életemet. Ami úgy kezdődött, hogy már évekkel a konkrét megtérésem előtt volt bennem érdeklődés Isten iránt. Ami jobbára irodalmi és filmművészeti találkozásokra hagyatkozott és alapozott. Mika Waltari Az ország titka, a Ben Hur, Jézus Krisztus Szupersztár, Napfivér, Holdnővér. Kristályóriás, Young Matthew Passion, Zeffirelli Názáreti Jézus-a, és sok minden  más. 

S mondom, tizenhét évig maradtam is. Vagyis a vallásos közösségről van fogalmam.

Manapság pedig egy zsidó szervezet által fenntartott intézményben dolgozom, amit zsidók vezetnek. Többnyire hithű, vallásos zsidók. Akik ahányan vannak, olyan mélységben élik meg a zsidóságukat, a vallásosságukat. 

Úgy gondolom, élete során minden gondolkodó ember eljut ahhoz a kérdéshez, mivégre van itt a Földön, mivégre van egyáltalán a Föld, és hogyan jöhetett létre az a kényes egyensúly, amelyben aztán a hihetetlen, elképzelhetetlen evolúció létrehozta az életformák egyedeinek hihetetlenül bonyolult biológiai rendszerét. Csupaszítva: nagyjából mindenki felteszi egyszer a kérdéseket, hogy van-e Isten, ha van, akar-e tőlünk valamit, bármit, akármit? S ha akar, azt honnan tudom, hogy akarja? S ha tudom, hogy akarja, akkor, kell-e azzal foglalkoznom, hogy akarja? Személyes isten Isten? 

Aztán a bizonyosság elérkezte után, a hitélet évei során ezek a kérdések újra és újra felmerülhetnek. Ha egyáltalán nem, azt vakhitnek hívják. Ám ha pedig túl sűrűn, azt meg hitetlenségnek. 

Van egy egykori hitsorsosom. Nagyon buzgón élte meg a hitét. Nekem az már túlbuzgalom volt. Aztán jó sok év múlva egyszerre csak csinált egy weboldalt, ami arról szólt, hiába hívta meg Istent egy személyes találkozóra, hiába várt. Azt a következtetést szűrte le, hogy azért nem jött el a meghívott, mert nem volt kinek eljönnie. A weboldal lapjai sorra vesznek témákat, amelyek azt bizonyítják, hogy Isten nem létezik. Az egykori harcos hívő harcos ateista lett. Bizonyítottnak látja, hogy az ateizmus igaz. Ateistának ugyanolyan szemellenzős, amilyen kereszténynek az volt. Egyébként egy nagyon szimpatikus emberről van szó. 

Az egykori közösségünket én is elhagytam. Nem lettem ateista. Én is nagyon szimpatikus ember vagyok. :-D

A regény

simán jó. Majdnem minden szempontból. Hogy melyikből nem, azt majd a következő alcímnél elmondom. Mindenesetre jó a megfogalmazásában, az alakok felfestésében, a szerkezetében, a konfliktus kibontásában is. Most végig vettem magamban az alakokat: mindegyik él, semelyik sem fekete-fehér. 

Tény, nem is vitatkozom azzal, hogy a konfliktus a mai ember számára nehezen megérthető, s még kevésbé átélhető. Egyrészt, mert a sztori zsidó környezetben játszódik, a zsidó vallás az alap, a zsidó ünnepeket ünneplik a szereplők, akik zsidó módon gondolkodnak. Mindez az utca itteni, mai emberének annyira azért nem ismert. Sem a zsidók (őket vagy a Wall Street-el, vagy a pajeszos goj-gyűlölő elborultsággal, vagy Auschwitzal azonosítják), sem a szokásaik.

A vallás maga vagy nevetséges vagy gyűlöletes. Isten ott áll kézenfogva a realitás és a valóság partvonalán kívül a Fogtündér és a Télapó között. Jézus pedig, ahogy undorító blaszfémiával fogalmazták meg jó pár éve, csak „nevetséges artista a kereszten”. 

A kabballista története arról szól, hogy adott egy nagyon jó képességű fiatalember, aki szeretne valakivé válni. Vallásos téren akar valaki lenni. (Tegye fel a kezét, akinek ez már eszébe jutott!) Ezért kapóra jön a számára, hogy a városba érkezik egy nagynevű tanító. Utóbb kiderül, hogy miatta jött. A Jóképességű első blikkre és indíttatásra a tanító ellen ármánykodik, majd megtér hozzá, és a tanítványa lesz. 

Közben meg fülig beleszeret a mester egzaltált lányába, az meg belé. Viszont a szerelmük Rómeó és Júlia-szerelem: a mester rövid úton kiábrándítja a tanítványt, a lány nem az övé. Nem eltiltja őket, hanem pitty-putty férjhez adja az egzaltáltat. Nincs ebben semmi személyes antipátia, a mester tudja, hogy kettejük frigye nem lenne Isten szerint való. 

Na, és akkor ez a két fő cselekményszál: a két fiatal szerelme majd a Jóképességű vallásos érése és a küldetésének a kibontakozása.

Meg persze az őket körülvevő világ intrikái ármánykodásai. Ami intrika nem a szerelmük ellen szól, hanem a mester ellen és a tanítvány munkája ellen. Meg a munkája eredményéért. Hát akkor sem volt fikarcnyival sem jobb a világ! Még ez a vallásos sem. 

Gondolom, az első csont nélkül érdekes lehet sokak számára. No, de a második? Isten megismerésének az akarása? Maraggyá' már! 

Aztán a Jóképességű végül megírja a könyvet. Kérdés, tulajdonképpen ki a szerzője annak a könyvnek, a mester vagy a tanítványa. A mester elismeri, hogy nincsen türelme írni. A tanítvány viszont saját kútfőből nem lett volna képes a leírtak mélységének megfelelő gondolatokat és összefüggéseket összeszedni, felismerni és kipréselni magából. Patthelyzet. 

A patthelyzet legnagyobb kérdése: mire való az Istenről szerzett, kapott tudás? 

A regényben három válasz van erre: a mesteré, a tanítványé és az aktuális gonosz figuráé.

• A mester azt mondja: amit tud, mindenkinek át akarja adni. 
• A tanítvány a könyv címlapján akarja látni a nevét, vagyis így-úgy az elismertségért, a hírnévért dolgozik
• Az aktuális gonosz a tudást a saját céljaira akarja felhasználni, de kétsételenül a népe érdekében

Vagyis ezek a lapján a mester célja tűnik az egyedül elfogadható oknak. Azonban csuda érdekes, milyen tökéletesen sikerült Kimpennek lebegtetnie Jicchák Lurija alakját! Amikor olvasás közben utálni kezdtem a rabbit, rögvest kiderült, hogy minden esetben kiváló, védhető és alapos oka volt a szavainak és a tetteinek.

Aztán, miután beláttam, hogy magasabb összefüggésekben szemléli a világot, sokkal jobban az események mélyére lát mint bárki más, s ez motiválja minden tettét, valahogy mégis kérdéses maradt a személye. E lebegtetett kérdésességnek kiváló eszköze volt a lánya véleménye róla, az Istennek élő apáról. 

Francesca [Lurija mester lánya] gyűlölete Jicchák [Francesca apja] iránt mélyebbről fakadt, mint az övé. Hogy Jicchák nemzette – ez volt az egyetlen dolog, amit érdeméül fel tudott hozni. Máskülönben iszonyodott a férfitől, aki az apja volt, és ezt nem is nagyon leplezte. 

A közös ellenség összekovácsolja az embereket. Semmi sem ébreszt akkora rokonszenvet az emberben valaki iránt, mintha ugyanazt gyűlölik. Jicchák csúfolása Chájim és Francesca kedvenc időtöltése lett. Többnapos útjuk során Francesca elmesélte ifjúságának krónikáját, és terhelő adatok egy háborúra is elegendő éles lőszerével szolgált.

– Nyolcéves koromtól egészen tizenöt éves koromig kizárólag sabbatkor láttam apámat. És nehogy azt gondold, hogy szerető apa volt! Egy szava sem volt az emberhez, mindig csak imádkozott. Amikor  aztán Cfátban végre egy fedél alatt éltünk, hirtelen a fejébe vette, hogy elrendezi az életemet! [Elszakította őt szerelmétől, Chájimtól és férjhez adta egy férfihoz, akivel cseppet sem vonzódtak egymáshoz.]

De az is tény, hogy Jicchák munkálkodása az egész zsidó közösség érdekében történt. Nem csupán a városáért, hanem minden zsidóért. 

– Ezen a Hanukán talán egy még nagyobb csoda történhet – mondta halkan Jicchák. – Olyan esély, amely ha néhány évszázadonként egyszer adódik. Esély, amelyben akkor lehet részünk, ha  ugyanolyan hittel vetjük magunkat a feladatunkba, mint annak idején Júdás Makkabeus.
– Mi lenne az? – hebegte Slomó. – Mit kell hát tennünk?
– Salamon lerombolt templomát újjáépíteni – felelte Jicchák.
A férfiak arcán ijedtség látszott. A harmadik templom újjáépítése tudvalevőleg egy kiválasztott nemzedék kiváltsága lesz. Akkor kerül majd rá sor, amikor a Messiás méltónak találja az emberiséget arra, hogy megjelenjen. Vele újra a földre száll a frigyláda, és a Szentek Szentjében kap helyet. A
zsidó nép győzedelmeskedik, és Isten követe lesz az egész világ számára. Képtelenek voltak elhinni, hogy ők volnának a kiválasztott nemzedék.
– Még néhány napunk van, hogy időben odaérjünk
Jeruzsálembe, a Hanukára. Útközben megtanítalak benneteket Isten hetvenkét titkos nevére, melyek megfelelő kombinációban kiadják Isten ama egyetlen, kimondhatatlan nevét. Azt a nevet, melyet a templom főpapja egyszer egy évben ejtett ki szent félelemmel, hogy képes legyen elviselni a sekina vakító megjelenését. Mert az akkor még a frigyládán, a két kerub szárnya alatt volt a templom  homályában. A Szentek Szentje. Ezzel a névvel csapatunk elég erős lesz ahhoz, hogy a Szövetség ládájánál kiengesztelhessük az Urat, és előkészítsük a Messiás eljövetelét.

A regény szerkezete

vaskosan elhibázott. Illetve nincsen igazam. Mert részben zseniális. De az összhatás olyan mintha Kimpen képtelen lett volna eldönteni, hogy egy vallásra alapozott regényt, egyfajta regényes felvilágosító regényt vagy simán holywood-i stílusú kalandregényt akar-e írni. S mert nem tudott dönteni, belepakolt mindent A kabbalistá-ba. 

Az első két lehetőség izgalmas, jót tett a regénynek. A harmadik, a holywood-iság csüggesztő és tönkre s vágta az összhatást. 

Azt írtam, hogy a szerkezet részben zseniális. A Kabbala tanítása szerint Istennek hetvenkét neve van. Fontos, hogy ez nem hetvenkét személynevet jelent, hanem hetvenkét hárombetűs héber kombinációt, amelyeket a hagyomány szerint meditációra és spirituális célokra használnak. A könyv hetvenkét fejezetből áll. Szerinted mik a fejeztek címei? 

Mondjuk most elgondolkodtam. Kimpen kihagyja a lehetőséget, hogy egyáltalán Istenről, a jelleméről beszéljen. Oké, én tudni vélem, miről van szó, de mögöttem ott van a tizenhét év. Manapság ki tudja, kicsoda Isten? S hogy miért érdemes foglalkozni vele? 

Arra sem kapunk választ, milyen kapcsolatban van egymással a Tóra és a Kabbala. Egyáltalán, melyik micsoda, és mennyire elfogadott a zsidó gondolkodásban? Okkult-e, s ha igen, mennyire az a Kabbala? 

Viszont a holywoodiság megbocsáthatatlan. Tetézve azzal, hogy a csúcsjelenete konkrétan idézi a az első Indiana Jones utolsó jelenetét, amikor a frigyláda közelében a náci tiszt feje olvadt gyertyaként folyik szanaszét. Emitt a főgonosz égeti hamuvá egy kimondhatatlan erejű belső tűz. Annyiban rálicitál Indiana Jones-re, hogy neki ráadásul felrobban a szemgolyója is. Mer' hogy nem képes elviselni Isten sekinában megjelenő jelenlétét. Ja, és a főgonosz azért van ott, mert a frigyláda után kutat. Hjaj..., annyira gagyi, hogy az hihetetlen. S mekkora kár érte! 

A regény mondanivalója

meghökkentően lapos, de tökéletesen, kétségbevonhatatlanul igaz. Nem kell kimazsolázni a szövegből, ott van feketén-fehéren: 

– Figyelj rám, Chájim. Tudom, mennyire a szívedhez nőtt ez a könyv. De most itt a nagy esély, bebizonyíthatod, hogy az óráim valóban megváltoztattak. Hogy felnőttél és legyőzted az önzésedet. Nekem átengedve a könyvet, bevégzed a kijavítás munkáját. Önzetlenül adni, és világosságot hozni a
sötétbe, ez a lényege mindannak, amire tanítottalak. 
– El is higgyem – mondta tehetetlenül, utálkozva Chájim.
– Ez az utolsó nehéz lecke, amit megtanulhatsz tőlem, Chájim. A legnehezebb. Volt egyszer egy  ember, aki elment a bölcs rabbihoz, és azt kérdezte…
Chájim felhorkant:
– Ne gyere most ezekkel a történetekkel, Jicchák.
Jicchák rövid szünetet tartott, de aztán nem zavartatta magát, lelkesen folytatta:
– Azt kérdezte: Rabbi, meg tudnál tanítani a Tóra minden bölcsességére az idő alatt, amíg fél lábon állok? Az ember fél lábra állt, a rabbi pedig így szólt: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ez minden. A többi csak kommentár. Érted már, Chájim?

Nos, a helyzet az, hogy Kimpen itt nagyon suta megoldást alkalmaz. A rabbi története a zsidóság egyik legismertebb története. Ez a rabbi a neves Hillél rabbi volt. Hillél időszámításunk előtt 110 és időszámításunk szerint 10 körül élt. Ő konkrétan így fogalmazta meg a fentieket: 

Ami neked gyűlöletes, azt ne tedd felebarátodnak. Ez az egész Tóra, a többi csak magyarázat. Menj és tanuld meg.

Babiloni Talmud, Sábát traktátus 31a

Ezt a gondolatot nem csak Hilléltől fogalmazta meg. Akiba a híres ókori rabbi azt mondta erről a versről: „Ez a Tóra legfőbb alapelve”. 

S hogy melyik versről beszél Akiba? Nos, ez a legfontosabb. 

Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

3Móz 19:18

Persze a szöveg vitatható. Mert ott van benne a „te néped fiai ellen” kifejezés. Ez Károli Gáspár fordítása. De minden más magyar fordítás (Bibliatársulat, Szent István, Káldi Neovulgatája, Új Világ, de még a revideált Károli is) a felebarát kifejezést használja. A „te néped fiai ellen” még értelmezhető úgy, hogy a választott zsidó népnek csak a választott nép tagjait kell szeretnie, de a felebarátod szó felett már lehet polemizálni. 

A ChatGPT ezt mondta: 

Az eredeti héber szó: Réa (רֵעַ)

A héber szövegben a réa szó szerepel. Ennek jelentéstartalma sokkal szélesebb, mint a modern „barát” szónak:

• Jelentése: Társ, embertárs, felebarát, szomszéd, vagy bárki, akivel az ember kapcsolatba kerül.

• Gyökere: A szó egy olyan gyökből származik, amely „legelni”, „pásztorkodni” vagy „időt tölteni valakivel” jelentésű. Tehát alapvetően olyan valakit jelöl, akivel közösségben vagy, akivel osztozol az élettéren.

2. Kikre vonatkozott ez eredetileg?

A 3Móz 19:18 szövegkörnyezetében a „felebarát” elsősorban a szövetséges közösség tagját jelentette:

• A vers első fele azt mondja: „ne tarts haragot néped fiaival szemben”. Ezért a „felebarát” itt párhuzamban áll a „néped fiaival”.

• Eredetileg tehát az izráelita nép tagjaira, a honfitársakra vonatkozott, akikkel az egyén vallási és törvényi közösséget alkotott.

• Fontos kiegészítés: Ugyanez a fejezet (3Móz 19:34) pár verssel később kiterjeszti ezt a szeretetet a jövevényekre (idegenekre) is: „Olyan legyen nektek a köztetek lakó jövevény, mint a közületek való bennszülött, és szeresd őt, mint magadat...” Tehát a törvény már az Ószövetségben sem állt meg a vérségi köteléknél.

Jézus aztán végleg eltörölte a határokat. 

És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? 

Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?

 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.

 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.

 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?

 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. Egy samaritánus * pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?

 Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta.

Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.

Luk 10:25–37

Egyébként a zsidó kabbalisták már régebben is ugyanezen az állásponton voltak. Chájim írásai szerint Jicchák Lurija is. 

ChatGPT

A modern kabbalisták (például Jehuda Ashlag, aki a 20. században értelmezte újra Vital tanait) azt mondják, hogy a „szeresd felebarátodat” egy spirituális gyakorlat.

1. Először a hozzád legközelebb állókat tanulod meg szeretni (család, barátok).

2. Aztán kiterjeszted a népedre.

3. Végül eljutsz az egyetemes emberszeretethez, ahol már nem teszel különbséget ember és ember között.

Ez a folyamat az ego lebontásáról szól. A Kabbala célja, hogy az ember az „önző vágytól” (kapni akarás) eljusson az „adni akarásig” (altruizmus).

A Kabbala szerint a világ azért „tört össze”, mert a lelkek elszakadtak egymástól és az egót választották a közösség helyett. A világot megjavítani (Tikkun Olam) csak úgy lehet, ha ezeket a lélekszikrákat a szeretet erejével újra összekötjük.

Vagyis a helyzet az, hogy Jicchák fantasztikus összefoglalása Chájim számára voltaképpen nagyon igaz, de semmiféle újdonság és titok nem volt benne. A 16. században már bőven ismerhették ezt az igazságot. A Jicchák szájába adott mondat mint Csernus Imre után kimondani, hogy az egyik legalapvetőbb pszichológiai tanulsága az életnek a felelősségvállalás fontossága. (Ez egy ironikus, kicsit cinikus poén volt.) 

Egy szó mint renget: az üzenetet illetőn Kimpen nem erőltette meg magát, ezért aztán fölösleges volt az egész hajcihő! Különösen, hogy nem tisztázták, mi is az, hogy szeretet. Ahogyan azt sem, hogy Isten maga a szeretet. 

Aztán van még valami, de ez már zavaros. A történet vége felé, tudod, amikor Chájim már Indiana Joneskodik, beszélget a sekinával. Kisbetűvel. A sekina Isten világító dicsősége, amely megjelent a frigyláda felett. Vagyis tulajdonképpen egy megnyilvánulási forma. Ebben a történetben személlyé válik: Isten női felévé. (Ezt gondolkodnom kellett, hogyan is fogalmazzam meg.) S ez már nagy marhaságnak vélem. 

Azért, mert világos: az, hogy az embert Isten a maga képére teremtette férfinak és nőnek, nem azt jelenti, hogy a princípiumok őbenne is két személyben vannak jelen. Már csak azért sem, mert akkor nem Szentháromság, hanem Szentnégyességről kell beszélnünk. Isten férfi és női tulajdonsága benne tökéletesen egyek. Nincs külön női személyisége. 

Az a gondolat viszont nagyon tetszett, hogy a férfi és a nő kapcsolata tulajdonképpen arról szól, hogy mindketten keresik a két nem princípiumának egységét.

A princípium egy latin eredetű szó, ami magyarul alapelvet, vezérelvet, alaptételt, vezéreszmét, alapgondolatot jelent, és leggyakrabban a filozófiában, tudományban használják, hogy egy rendszer alapját képező, kiinduló pontot, vagy általános érvényű szabályt jelöljünk meg. Ez lehet egy dolog kezdete, ősi oka (ősok), vagy a végső célja (végok). 

Ha ez szellemi kapcsolat is, akkor magasra jutnak. Ha csak ösztönökre hagyatkozó vágykiélés, akkor a női mivolt Lilithbe vált. Az okkult gondolkodás szerint Lilith volt Ádám első felesége. Zavaros személyű alak. Vannak zsidó éd sumér gyökerei is. Mindenesetre nem a jó oldalt képviseli, hanem nagyjából mindazt, ami egy nőben gonosz lehet. Kimpen sztorijába Lilith a személyének megfelelően zavarossággal kavarodik be, és fonódik össze a sekinával. Tűz a vízzel. Isten az ördöggel. Vagy csak Francesca kavarásában történik mindez.

Legyintsünk... Nem érdekes. A regénynek ez a része már kimondottan túllátványozott holywood-iszarságnak tűnik, szót se vesztegessünk rá!  

Férfi és nő

Ami ezalatt az alcím alatt következik az a regényről is szól, meg a blogbejegyzést író panelproliról. 

Aki egész életében szerelmes volt. Még az első házasságában is megtanulta szeretni a nőt, akit saját, későbbi legnagyobb értetlenségére feleségül vett. De aki csak negyvenévesen tudta meg, milyen az, amikor tökéletesen kölcsönösség válik az odaadás, az elragadtatás. 

– Olyan csodás tudni, amit írsz, hogy már negyven nappal a születésünk előtt eldől, ki lesz a lelki társunk a földön? –mondta halkan Anna.
– Ó, miért is? – kérdezte tettetett közönnyel Chájim.
– Mert mielőtt megszületne, nő és férfi elválaszthatatlan egységet alkot, külön születik e világra, ahol aztán a másik felét keresi, egyesülni akar vele. Egyikünk sem arra született, hogy magányos legyen. Csak hát, hogyan akadhatsz rá a lelki rokonodra, hogyan ismersz rá? – mondta suttogva Anna.
Az oldalára fordult, és a férfi arcélének árnyékát nézte, azét  férfiét, aki minden gondolatát betöltötte. Éles metszésű orrát, göndör haját, fénylő szemét, amely még a sötétben is világított.
Anna a párnák közé rejtette arcát. Ahogy a jószágok kipárolgó melege megcsapja az embert, amint belép az istállóba, úgy lett úrrá rajta a jóleső érzés Chájim meleg, erős férfitestének közelségétől. Ösztönösen a matracnak nyomta csípőjét, és úgy érezte magát, mint egy tulipán, amely először
tárja ki a kelyhét, és issza magába mohón az esővizet.
– Olyan szépen írsz arról, hogy ha valaki végül szembetalálkozik lelki rokonával, úgy érzi, mintha hosszú utazásról tért volna meg. Hogy ilyenkor nem is nagyon van szükség beszélgetésre, szavak nélkül is értik egymást. És hogy csak mosolyogsz az egészen, hisz ezzel a nővel már annyiszor
találkoztál életed során, csak még nem ismerted fel. Hogy a két lélek akkor egymásra talál, mert ketten alkotnak egy egészet.
– Igen.
Chájim csak ennyit tudott kinyögni. Anna suttogó hangja és lágyan mozgó teste félelemmel
töltötte el. Szeme sarkából látta, hogy Anna hason fekszik, és alig láthatóan ringatja a testét.
Anna magán érezte Chájim pillantását, és felé fordította szemét. Az izgalomtól rekedt volt a hangja.
– Mennyire igazad van, amikor leírod, milyen életfontosságú, hogy megtaláljuk lelki társunkat ebben az életben! Hogy ez magadat, a szerelmedet és jövendő gyermekeidet is felemeli. Hogy a szellemi világ minden hatalma összefog annak érdekében, hogy két lélek útja találkozzon a földön. Hogy mindnyájan lelkek vagyunk egy végtelen úton. Hogy csak ki kell nyitnunk a szemünket, imádkoznunk kell, és
észrevennünk az utunk során elénk kerülő jeleket. 

Hát ez történt, amikor Szerelmetesfeleségtársamat megismertem. Akkor tapasztaltuk meg azt, hogy amikor ez az elveszett két fél összekapcsolódik az valóban mindennél több. A helyzet az, hogy még a szülői mivoltnál, az anyaságnál, az apaságnál is több. Pedig ebben egyikünk sem volt rossz. De nem arra születtünk, hogy a gyermekünkben találjuk meg a párunkat. Kétségtelenül értelmet adhatnak egy darabig a srácok az életünknek, de velük is kicseszünk, ha egyszer és mindenkorra magunkhoz akarjuk láncolni őket. Meg magunkkal is. 

Tökéletesen emlékszem a pillanatra, amikor SzFT gyönyörű zöld, keleti vágású szemébe néztem, konstatáltam, mennyire kedves mosolya van, s az a gribedli, barátom, elvesztem és ezzel megnyertem a mennyet. 

De akkor hivatalosan még nem váltam el, csak folyamatban volt a válás. S hivatalosan még tagja voltam az egyházamnak is. Érdekes, miután első alkalommal szerették egymást a testeink is, volt bennem kérdés, kétség, hogy SzFT Isten ajándéka-e vagy az ördög hozta őt elém, hogy könnyű étkezésre csábítson. Ami a két év éhezés után, amíg a végsőjét agonizálta a tulajdonképpen sohasem működő, de teljesen békés kapcsolatom az exemmel, ez tulajdonképpen nem lett volna nehéz feladat. A falkaparós vágy már ott tartott, hogy életemet egy kiadós numeráért... 

De amikor SzFT-vel találkoztunk, kétszer tizenkét órát beszélgettünk. S utólag kiderült, nagyon tudatosan nem akart egyikünk sem testiséget. Illetve hogyne akart volna, a testünk majd megőrült, de mindketten úgy mentünk el a randikra, hogy még ne, mert félre vinne mindent a testiség. A testünk már az első találkozáskor reagált a másikra. 

Miután együtt voltunk, lelkiismeretvizsgálatot tartottam. Semmit sem értettem: egy csöpp furdalásom sem volt. Pedig hitem szerint a házasságon kívüli szex lehet ugyan jó, de Isten áldásával nem bírhat. Kibúvónak tűnik, de már az első tizenkét órás beszélgetés után rezonált a lelkem, hogy igen, ő az, életem párja, életem nője, a másik felem, akit szeret az én lelkem, akiért rajong a testem.  Akarom őt, ahogy van, szőröstül-bőröstül, naná, minden hibájával, bruttó. Ilyen még soha sem történt velem, ilyen érzésem még soha egyetlen nővel sem volt. Mármint hogy tulajdonképpen tisztában voltam a hibáikkal, de eszembe sem jutott megváltoztatni. 

Tizennyolc éve ugyanolyan szerelmes vagyok ebbe az asszonyba mint ahogy negyven éves koromban megismertem. Tizennyolc év pont tizennyolc évet öregedett mindkettőnk. A testünk változásával az évekig tartó, perzselő testi tűz lángocskává szelídült, már nem akarunk bárhol, bármikor, de még akarjuk... 

A könyv egy ponton elgondolkodtatott. Tizennyolc év házasság után is. 

Akkor szelíd női hangot hallott:
– Légy üdvözölve, Chájim.
Amikor kinyitotta a szemét, egy vakító női alakot látott ködbe burkolózva az arany frigyládán, amelyet a kerubok erős szárnya védelmezett.
– Sekina? Te vagy az? – hebegte szent tisztelettel.
A női alak igenlően mosolygott, és helyet foglalt a szarkofágon.
– Igen, Chájim, én vagyok – szólt. – Soha nem is voltam száműzetésben. Egész idő alatt itt vártam, nyugodtan, mert tudtam, egyszer még jön valaki, akinek elég erős a hite, hogy megtaláljon.
– De az csak nem lehetek én! – mondta Chájim. – Nincs még egy ember a földön, akinek oly erősen kellene hadakoznia a benne lakozó sötétség ellen, mint nekem. 
Mosolya megnyugtatta Chájimot. Ki ő, hogy kétségbe vonja az isteni dicsőség látható  megmutatkozásának az ítéletét? A vakító alak lecsúszott a szarkofágról, és Chájimhoz lépett.
– Őmiatta kerestél engem. Mert annyira szereted. Nem féltetted az életed. Szárnyakat kaptál. Ha két ember feltétel nélkül, önzetlenül szereti egymást, megjelenek. Amikor azonban a szerelem önzésen alapul, Lilithet csókolja életre az ember.
Chájim szíve megdermedt.
– Francesca szép lány – mondta megértéssel a hangjában a tünemény –, a lelke is szép. Sokat adhattál volna neki, de nem tetted. A közelségében elfeledtél mindent, amiben hittél, mindent, amit tanultál, és amit felfedeztél. A testedet pihentetted rajta, nem a lelkedet. Nem gazdagítottad semmivel, nem is igyekeztél azon, hogy önmaga fölé emelkedjen. Lilithté tetted. Francescának egyetlen bűne volt: nem tisztelte az atyját. Benned látta megtestesülni elfojtott vágyait. Tudta, apja sohasem engedné, hogy hozzád menjen.
– Miért nem? – kérdezte Chájim.
– Mert nem táplálnád, hanem elpusztítanád a lelkét. Felébresztetted a benne megbúvó Lilith-erőt. Olyan volt, mint egy megmérettetés. Bujtogattad őt. Tápláltad benne a reményt. Minél érzékibb szerelemre gyúlt irántad, annál erősebben éled fel benne a pusztító erő és a gyűlölet. Megölte magában az átszellemült szerelmet.

De mutat feloldozást is. 

A tünemény Chájim forró homlokára tette a kezét.
Chájimot arany ragyogás fonta körül, amely egész testét bevilágította. Sötét edénynek érezte magát, amely az elképzelhető legragyogóbb fényességgel telik meg. Mintha eloldozódott volna földi valójától. Érezte, hogy könnyűség költözik a szívébe. Olyan könnyűnek érezte magát, mint egy felhő, amely feloldódhat a Szentek Szentjéből előkúszó ragyogó párában. Tudta, hogy minden kívánságnak egyetlen célja van: a beteljesülés. Az ember beteljesületlen kívánság. Vágyak röpítik, ezek éltetnek és táplálnak mindent. A legerősebb késztetés a szexuális vágy, amely  minden más vágyat kiolt, ha hiányzik a lelki kötődés. Akiben nem él kívánság, kihuny, mint egy összeroppanó, széthulló csillag. 
Olyan súlyos és sötét, hogy azon a helyen, ahol élt, mélységes vákuumtölcsér keletkezik, amely minden sugárzást magába szív, a csillag eltűnik, hogy egy másik dimenzióban újra szülessen. Ám egyetlen önzetlen gondolat is képes megváltoztatni a világot. A szerelem hatalmas erő, amely
mindent és mindenkit képes megváltoztatni.
– Itt vagyok. Mit tehetek érted? – kérdezte a szíve.

Mert az egy dolog, hogy SzFT jelenthette számomra a kísértést is, de az a másik, hogy vajon mit mutattam én, az egykori keresztény tanító neki a hitemből, Istenből? 

Kimpennek ezt a kérdést nyilvánvalóan nem tiszte megválaszolni. 

7/10

Ez a kép egyben link is ám!

2025 decemberének az utolsó harmada, karácsony előtt négy nappal, szombat hajnal van. Egy Fatal Fusion nevű norvég zenekar muzsikál a fülemben. Létező, hús-vér emberekből álló zenekar, nem MI kreálta zene. Ezt e lemezt hallgatom.

Nagyon hosszú volt ez a hét. Nagyon. De most vár két hét szabi. Nem vagyok pesszimista, de úgy el fog repülni mint a nyitva hagyott kalitkából a madár. De most még nem erre gondolok. 

Szerelmetesfeleségtársam, drága Zsákom (én a Foltja) is nagyon sűrűn élt az utóbbi napokban. De nem nyávogott. Csak néha felsőhajtott, mennyire várja a téli szünetet. Bár ő osztja be az idejét, de gyakorlatilag csak húsz nap szabit engedélyezett idén magának. Ez pont tíz nappal kevesebb mint amennyit munkavállalóként kapna. S még ezeken a napokon is volt, hogy dolgozott. 

*

Évek óta nem nagyon ajándékozunk karácsonykor. Vagy csak nagyon visszafogottan. De a két unokámnak, Lilinek és Daninak de, és szívesen. Nem ragadtatjuk el magunkat, de tegnap SzFT vágott gondolkodás nélkül a bevásárló kocsiba egy nyolcezres játékot takarítószettet Daninak. Én meg a két könyve mellé még egy adag Hot Whell autót Lilnek. Nem, nem tévedés, nem kevertem össze a neveket, így állnak a dolgok. :-D

*

 De úgy egyébként semmilyen karácsonyi hangulatom nincsen. Mondjuk évek óta nincsen. 

*

SzFT három napja göthös, lázközeli, nem százas. Úgy volt, hogy megyünk ma (22-e van) könyvtárba, ma meg holnap van nyitva már csak idén, de a reggeli kávéját szürcsölgetve leült kicsit a gépe elé ezt-azt elvégezni, és úgy döntött, annyira még nincsen jól, hogy útnak induljunk. 

Egyébként is olyan kis szürke, ködös idő van. Mondjuk soha nem értettem, ez másokat miért zavar, én ilyen időben is simán el tudom magam foglalni ezzel-azzal, írok, olvasok, bütykölök, és ne feledjjük, hogy SzFT-nek van teste is! 

FELHÍVOM A KEDVES FIGYELMEDET, HOGY
  VIGYÁZAT!!!  
EZ EGY CSALÓKA, BECSAPÓS, LUSTA BEJEGYZÉS!

Mintegy szokásom szerint a Központi Könyvtárban találtam erre a könyvre. Véletlenül. Mondom, ahogyan szoktam. S ez elég régen történt, a Molyon az eredeti bejegyzés 2013, ide a blogra az azzal azonos szöveg 2018-ban került fel. Azóta sokat értem, legalább tizenkét, de minimum hét évet. 

Beleolvastam. Azonnal megfogott. Bizonnyal azért, mert komoly hasonlóságot véltem felfedezni a számomra eleddig teljesen ismeretlen szerző stílusa és az én eleddig meg nem jelent meséim stílusa között. (Ami hasonlóság folyamatosan olvasva a Világváltót erősen halványult. Ha érdekel, ezekből a mesékből egyet megosztottam már a blogomon, tessék, itt van a linkje. A fiam, Gergő jó tíz évvel ezelőtt készített hozzá két illusztrációt. Ezek itt és itt vannak. )

Amikor hazavittem ezt a könyvet, és mihamarabb belefogtam az olvasásába volt kétségem, hogy eljutok-e a végére, vagy útközben belefáradok. Mert azért ez egy háromszáztizenkét oldalas mese. Na! 

A színes, mesés képeket ezúttal a MIcrosoft Design MI-je készítette a kérésemre.
Hol simulékony volt, hol meglepően ostoba. Például képtelen volt felfogni, hogy a vizitündéreknek nincsen szárnya.
Vagy négyszer futottunk neki, de mindig lett nekik, akárhogyan fogalmaztam is. 
De a végeredmény egész fogyasztható lett. 

*

Ezer alkalommal elmondtam már: nem szeretem a népmeséket. Sohasem szerettem. Gyerekkoromban sem. Az egyetlen forma, ahogyan fogyasztottam, az a Magyar népmesék rajzfilm-sorozat volt. De ott is, abban is jobban szerettem a Mátyás királyos történeteket. 

A meseregények viszont attól kezdve, hogy tudtam olvasni, a kedvenceim voltak. Két gyerekkori alapmű volt akkoriban ebben a műfajban. Az előrevalóbb, fontosabb és jobb Méhes György Szikra Ferkó-ja. Méhes a népmeséket veszi alapul, hozzá csap egy kis A babó-t, anélkül, hogy bármelyiket plagizálná, de az erényeiket gyönyörűen hozzá. Törekedj rá, hogy a Rusz LÍvia illusztrálta kiadást vehesd kézbe: Isten bizony földöntúli élvezet! 

A másik alapmű az az említett Tolkien mese, A babó. Jó, a nagyon fiataloknak A hobbit. De nekem A babó marad mindörökre, az első magyar kiadása miatt. Amit Szecskó Tamás illusztrált. A babó A Gyűrűk  Ura előzménytörténete. Nekem mindig sokkal jobban tetszett mint a gigantikus nagy mű.

De persze nem csupán ezek az előzmények voltak. De ez a kettő volt a legjobb. Az alapok alapjai. 

A Szikra Ferkó-nak ezt a Rusz Líviás kiadását vagy harmincöt évig kerestem. Volt frissebb kiadása az Ulpius Kiadó által, de annak a külleme hátborzongató, visszataszító volt. Mondom, nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha Szikra Ferkó, akkor csakis a Rusz Lívia-féle! Pont. 

A Szikra Ferkót még Szerelmetesfeleségtársam is olvasta, és nagyon jónak tartja. Pedig a népmesékkel szemben semmire sem becsüli a műmeséket. Vagyis ez nagy szó. 

*

A címről, ami csak áttételesen kap magyarázatot a regényből: azért Világvátó, mert világot vált a főhős, a valóságból kerül a mesék földjére. És azért Nevenincs, mert nincsen neve. Mindvégig csak legénynek neveztetik. Stimmt? 

*

No, ha már a külső megjelenésnél tartunk akkor egy fájdalmas etap következik: beszéljünk a Világváltó Nevenincs külleméről is.

Hjajjj! Sajnos muszáj... 

Azért sóhajtottam ekkorát, mert pocsék, amiről beszélnünk kell, az semmilyen és elidegenítő. Mintha a szerző és a kiadó összebeszélve mindent megtett volna azért, nehogy valaki, bárki és akárki a kezébe akarja venni a végeredményt. Ilyen összefüggésben felettébb professzionális volt az összmunkájuk!

Sajnos vagy sem, de a második kötet esetében sem javult semmit a helyzet. De részleteiben erről majd ott. Pedig az idén, 2025 őszén jelent meg. Az MI korában. Tény, ami való, így, hogy sajnos semmi előrelépés nincsen az esztétikumban, így simán egymás mellé tehető a tizenhárom év különbséggel megjelent két rész. És összeillenek. Ha ez fejlődés, akkor második kötet talán még csúnyább, semmilyenebb mint amilyen ez az első. :-( 

Nézd csak meg a Világváltó Nevenincs borítóját! Mondj egyetlen elemet, ami arról árulkodik, hogy ez ez felettébb élvezetes, a magyar népmesék szereplőire építő, játékos, kedves, izgalmas és lebilincselő, itt-ott tréfás, letehetetlen meseregény! Na, ugye! 

A helyzet az, hogy fogalmam sincsen mire gondolt az alkotó, amikor ezt az erdőrészletet rajzolta, és a kiadó, a tipográfus, amikor lecsapott rá, hogy milyen tuti lesz olvasóriasztónak, és odacsapta borítóelemnek.

A történet telis-tele van érdekes, kedves, mesés alakokkal. Mozgalmas, izgalmas, harcolós, csihipuhis, menekülős, üldözős. Erre itt van ez a semmit ki nem váltó, nem is szép, de legalább semmilyen, csúnya erdőrészlet. Próbálom kitalálni, a történet melyik részéhez kapcsolódik, de semelyikhez és majdnem bármelyikhez. Amúgy az elrendezés, a szín, a betűméret rendben van, azt majd csak a második rész borítóján sikerül tökéletesen elbaltázni. 

És az illusztrációk... Ajjajajjj! 

A szerző, aki maga volt sajnos az illusztrátor és a kiadó tökéletes szereptévesztéssel keverte a szezont a fazonnal. Adorján Viktor nem grafikus. Vagy ha az, nem jó grafikus. Vagy jó grafikus, a választott stílusa és a témái nem illenek ebbe a könyvbe. 

Figyelj csak, mondtam, hogy a történet telis-tele van élő, jól megformált alakokkal, csudalényekkel. Tündérek, törpék, manók, táltos, griff, ördögök, sárkány, boszorkány... Ezek az alakok számtalan, tengernyi nagyon jól kitalált, megírt szituációban küszködnek egymással, csak győzzél választani!

Az illusztrációkon ezzel szemben egyetlen élő alak nincsen. Semmi dinamika, semmi mese, semmi elvarázsolás, semmi tréfa. Ehelyett néprajzi, történelmi kisokos tárul elénk: megtudhatjuk, hogy régen ez volt a hordó, a sajtár, a dézsa... Meg hogy milyen fejfedők voltak a szereplőkön. És ilyesmik... Néprajzi múzeum vagy mi... Tökéletesen érthetetlen a koncepció. Ahogyan az Uzsonna nicknevű molytárs fogalmazta: „Az illusztrációk: mintha egy néprajz könyvből emelték volna ki, amely a régi magyar viseletekre, épületekre okít… hát inkább nem kellett volna…”

Ráadásul még ezeken a nem éppen fantáziadús rajzokon is első pillantásra látszik, hogy az alkotónak van ugyan tehetsége, de nincsen gyakorlata. Nem csupán a témaválasztással van probléma. Geri fiam, aki nem grafikus, hanem asztalos, de jó kézügyessége van, úgy tíz éves korában rajzolt így. Akkor az elismerésre méltó volt. És nem került nyilvánosság elé. 

Mert nem akartalak elijeszteni a könyvtől, ezért nem az eredeti grafikákkal színesítettem ezt a bejegyzést, hanem kreáltam inkább néhány MI-s képet. De hogy elhidd, amit mondok, itt egy sor az eredeti rajzokból. Hab a zöldségtortán a feliratozás, a betűméret és -típus elképesztőn ide nem illő megválasztása. (Az, hogy itt ott ferde a kép, az én hibám.)

*

A szerzőről néhány szó.

Adorján Viktor, az irodalomtudomány doktora 1952 októberében született Gödöllőn. Gyermekkorát Aszódon töltötte, középiskoláit Szolnokon és Vácott végezte. Eredetileg műszaki pályára készült, gépésztechnikusi végzettséget szerzett, de már a középiskola évei alatt kiderült számára, hogy életútja egészen más területre vezet.

A katonaság után dolgozott a KISZ Központi Művészegyüttes különböző csoportjaival, később Dunaújvárosba, majd néhány hónapra Sátoraljaújhelyre ment. 1986 augusztusában érkezett Székesfehérvárra, tizennyolc esztendőn keresztül volt a Pelikán terem művészeti vezetője, majd 2005-től idén májusi nyugdíjba vonulásáig igazgatta a Gárdonyi Géza Művelődési Házat.

Adorján Viktor vibráló, mégis kedves személyiségének, közösségépítő, szervező munkájának, színházi rendezéseinek, dráma- és meseírói alkotásainak köszönhetően ismertséget és elismertséget vívott ki Székesfehérváron, a város kulturális életének meghatározó alakjává vált az elmúlt évtizedekben.

Forrás

*

Akkor következzen a napos oldal: beszéljünk végre a könyv érdemi részéről! Amit én már nagyon vártam. Szerintem már te is. Mert az eddigiek tulajdonképpen másodlagosak.

*

A leglényeg: Adorján Viktor meseregénye csuda remek meseregény. Meseregény a javából. Mondom, én odateszem közvetlenül Méhes Szikra Ferkója mellé. Ez nagy szó.  

A szövege teljesen mai szöveg. Olvasmányos, könnyen értelmezhető. lineáris mese. Némely szereplők beszéde  archaizál. Tréfás. Néha el kell gondolkodni, mit is mondanak, de nagyon ízes, szép megfogalmazásokat olvashatunk. A mai szöveg és az ízes magyarság furcsa, de nagyon jól furcsa, csudára élvezhető elegy.

A történetben egy sor magyar népmesei elem előkerül, több népmesei alak színre lép, de anélkül történik mindez, hogy a turmix fikarcnyit is erőltetettnek tűnne. Az alakok élnek, következetesek, életszerűek, a cselekmény tempósan halad, izgalmas, tudtam izgulni a szereplőkért, tudtam szeretni őket, tudtam utálni, akit kellett, tudtam nevetni a Griffen. Röviden nagyon könnyen tudtam benne élni a mesében.

*

Mi a mese? A legény (azért Nevenincs, mert, vigyázz, meglepő fordulat következik, mert nincsen neve. Mindvégig csak legény marad.) elindul otthonról és hamarosan, anélkül, hogy konkrétan tudna róla mikor és hol, belép a mesevilágba. A tarisznyájából előbújnak a házimanói. Akikről eddig nem is tudott. 

Csakhogy nem Meselegény nem népmesébe csöppen. Ezt később konkrétan meg is fogalmazódik egy párbeszédben, amit a Táltosával folytat. Fontos idézet következik, meghatározza a mese tartalmát, cselekményét, stílusát! 

– Furcsa... – mosolyodott el egy kicsinykét a legény.
– Micsoda?
– Minálunk... azt mesélik a gyereknépnek, hogy a táltosló repülni tud... nekem meg... sohasem jutott az eszembe, hogy tudnál... S lám... mégiscsak tudsz...
– Csak nagyritkán már... Végveszélyben – felelte a Táltos halkan, majd másra terelte a szót: – S miket mesélnek még... tenálatok?...
– Sokminden egyebet is... – vonta meg a vállát a legény. – Mérföldlépő csizmát, vasbocskort... ilyesmit... – dobott újabb fákat a tűzre. – De én ilyeneket még csak nem is hallottam itt eddig... nemhogy láttam volna... használhattam volna...
– Meglehet, hogy vannak...– tűnődött el a ló –, de magam sem láttam még... Ambátor a törpék igen ügyesek... Sok mindent kieszelnek... és a tündérek is járatosak sokféle csodában...
– Én nem arról beszélek – kezdte magyarázni a legény, amire ki akart lyukadni – Hanem arról, hogy sose hittem volna, hogy a sárkányölő kardot ki is kell kovácsolni... Érted?... Azt a nálunk meséltekben... csak úgy... úgy megkapják... rálelnek... Mit tudom én...
– Csak úgy? – csodálkozott rá a Táltos. – Hát itt semmi sincsen csak úgy..– fújt aztán egy nagyot. – Baj ez?
– Nem... – biccentett egy bizonytalant a legény elgondolkodva  –, csak én másként véltem volna... amaz mesélések után... A mi mesélésünk szerint csak fel kellett volna kapjak a hátadra, te meg elvágtattál volna vélem a fellegeken által a kacsalábon forgó várhoz, ott aztán én a kapott kardommal lecsaptam volna a sárkány akárhány fejit, aztán a királyleánnyal meg uzsgyi vissza Tündérországba, ahol boldogan élnénk míg meg nem halnánk!
– Hát ez itt nincsen így... – mosolyodott el a ló. – Lehet, hogy vannak világok, ahol így mennek a dolgok..., de itten a kardot tényleg meg kell kovácsolni, és az ördöngöket valóban le kell vágni véle... és fázni kell a fagyban, és izzadni a verekedésben... és... meg is lehet halni... ha úgy adódik... – nézett el hosszan a túlpartot rejtő sötétbe. Sokáig hallgattak, csak a nedves uszadékfa roppant egyet-egyet, sűrű, csípős füstöt köpködve köréjük. Aztán megint csak a Táltos szólalt meg, nehogy túlságosan elborítsa őket a sok sötét gondolat.
– Bátran megaprítottad őket odafenn a dombon!
A legény akkora szemeket meresztett rá, hogy a Táltos már azt hitte, megbántotta valamiképpen.
– Úgy értem...– magyarázta –, hogy nagy bátorság kellett annyira közel engedned azt az első kettőt... Már attól féltem... – de elakadt a szava, mert a legény továbbra is csak meresztette rá a szemét, ha lehet, hát még jobban. Aztán csak lehorgasztotta a fejét, és hosszan nézett maga elé.
– Én is attól féltem...– mondta aztán csendesen – Nagyon féltem... nagyon... és ha a bolondja lassabban nyúl felém, hát esküszöm, hogy megfoghatott volna... csak megriadtam a hirtelen mozdulatától.. és ijedtemben... aztán... a többire nem is igen emlékszem... csak annyira, hogy... borzasztó volt... szörnyű... én még soha... akarattal soha...
– És hát nyilván ilyen szörnyű érzés sincsen a ti meséitekben... – mondta csöndes megértéssel a Táltos nagy sokára.
– Nincsen... Ilyen nincsen...
Aztán már nem volt több mondandójuk egymás számára így a legény bevackolta magát a fatörzs meg a lanyhuló tűz közé.
– Jó hogy itt vagy velem... – mormogta a ló felé sokkal később, mikor már csak a hamu alatt vöröslött a gyér parázs, és az éjszaka egyre hidegebb lett.

–Egyetlen kétségem van csak a könyvvel kapcsolatban: rajtam, a kilóra megvett olvasón kívül ki fogja még ezt a könyvet olvasni? Csak remélni tudom, hogy sokan, de csak halvány reménnyel. Egyfelől a nekem nagyon szimpatikus hossza, az ízes nyelve, és le kell írnom, bár szomorú sejtésem, hogy ezzel sokakat inkább riasztok, a nem erőltetett, nem tukmált, de egyértelmű magyar szellemisége miatt. 

149–150.

10/10 
(Most kizárólag a tartalmat értékeltem)

Ez a kép egyben link is ám!

2025  decemberének a közepe felé.

Hát eltemettük Ofi barátom feleségszakaszaának, Zitának az öccsét. Ötven éves volt. Másnap összejöttünk egy kicsit kockázni, és elbúcsúzni: másnap mentek vissza Svájcba. 

Én meg hiába a késői fekvés, az iszogatás, hajnalban keltem. De valahogy most nem volt olyan hangulatos a korai kelés, hiába írogatás, hiába a muzsikák, most nem doromboltam magamnak. 

Kicsit unom az életemet. Nem, eszembe sincsen meghalni, bár egyre többet gondolok rá, csak olyan kis semmilyen, Boldog vagyok imádott Szerelmetesfeleségtársam miatt, boldog vagyok a csodálatos unokák miatt, élvezem a koncerteket, amikre eljutunk, szeretek olvasni, szeretem a zenét, rengeteg mindent szeretek. De nagyon ritkán van igazán kedvem menni, ezzel-azzal találkozni. Viszont így meg semmi sem történik. Se hétvégén, se hétköznap. 

A munka is sok mostanában. Azt is unom. Kergetem az időt, megszaporodtak a lakói kiszállítások, egyre komplikáltabb a logisztika, a héten háromszor kellett eltetetnem az ebédemet, mert nem jutottam el az étkezdébe időben. 

Egyedül vagyok itthon. SzFT elment egy virtuális asszisztens vacsorára. A következő napokban többször facér leszek, annyi helyre hívták. Van, ahová szívesen meg, van ahová kicsit udvariassági-kényszer miatt. Fáradt már ő is, várja az évvégi pihit. 

S kicsit gyorsabban fogy ha van itthon ital. 

  MISTER NO  
Írta: GUIDO NOLITTA
Rajzolta: GALLIENO FERRI

  AMAZÓNIA  
Írta: GUIDO NOLITTA
Rajzolta: FRANCO DONATELLI

Ez a képregény eredetileg az olasz Sergio Bonelli Editore képregénye. Nem mondom, hogy kivétel nélkül szeretem az alakjaiat, de az utóbbi években a Dylan Dog, a Dampyr és a Dragonero csont nélkül kedvenc lett. Kedvelem a Juliát is, a Tex-et is, a Suttogó Szél sem rossz. Nem sorolgatom tovább. 

Írtam egy bejegyzést a Bonelli-képregényekről általában.

Két alakot nem tudtam megkedvelni. Az egyik a Zagor a kőbaltás szellem. Amiből sem a kőbaltát, sem a szellemet nem értem. A Vadnyugaton kőbaltával? És Zagorban semmi szellemszerű nincsen. Ráadásul az Supermanére emlékeztető szerkóban. Ami meg minimum ellentmondásos. 

A másik figura aki távol maradt tőlem: Mister No. Mert jellegtelen, erőltetett alak. Amerikai katona, aki megunta a háborút. megpróbál eltűnni Dél-Amerikában, elvei vannak, csak önvédelemből öl. S mert sűrűn keveredik olyan szitukba, ahol védekeznie kell, hát szakmányban gyártja önvédelemből a hullákat. 

Mindkét alakból azt a szellemességet hiányolom, ami a Dampyrban, a Dylan Dogban és a Dragoneroban vastagon ott van. A jól ismert klisék kiforgatását, újrahasznosítását. Számomra mind Zagor, mind Mister No kínban született, erőltetett figura. 

De mert fumetti, ezért képtelen vagyok legyinteni rájuk. S meg nem is veszem, ha utamba kerülnek, nyúlok értük, és rendre újra próbálkozom velük, hátha... Mint most is. De most sem... 

*

Arról van szó tehát, hogy Mister No éldegél. Úgy vonul ki a világból, hogy csak kicsit megy odébb, nem akar része lenni a rendszernek, és egy másik rendszer része lesz. Vedel, csajozik, megveti a pénzt, Aki keresi a kikötői kocsmákban megtalálja. Jobbára éppen verekedés közben van. Pénze soha nincs. Nem is tesz azért, hogy legyen. 

Az első történet nagy ellentmondása ez: Mister No-t egy gyémántszállítmány felkutatásához bérelik fel. A repülőgépére van szükség. Sok-sok menekülés, önvédelmi gyilkolászás után a kincs egy folyó fenekén köt ki. Mister No előtte örvendezik, hogy mennyi is lesz a tizenöt százálék, amit megtalálóként kap majd, de jó, lesz mit a tejbe aprítani. Aztán akció van, és elsüllyednek a gyémántok. Normális ember mit tesz ilyenkor? Első kanyarban azt, amit Mister No: megkísérli a folyó fenekéről felhozni a táskát. De túl mély a folyó. Erre legyint egyet, és ennyi volt, megy haza. Majdnem gazdag lett. 

Az a lehetőség, hogy néhány merülési szakemberrel visszajöjjön fel sem merül. Így a problémák sem, hogy vajon mekkora a sodrás, elviszi-e a víz a kincset, vagy marad, ahol van. megtalálható lesz-e később... Semmi, csak egy legyintés, hogy oké, halat ezután is tud fogni, a függőágyát bárhol felakaszthatja, olcsó, szar whisky-utánzat meg fillérekért kapható a kikötői kocsmákban. 

Ennyi. 

Ahogyan a másik történetben a cégtulaj vállalkozó expedícióra megy három random választott emberrel a vadonba (nem voltak saját emberei, tényleg csak úgy lehetett vezetőket találnia, hogy random manusokat szed össze a kikötőben?). Az emberei (mindösszesen három darab) eltűnnek mellőle, egy lepattan, kettőt az indiánok ölnek meg, ő maga pedig fogságba esik. Maga sem érti, őt miért hagyják életben a támadók. De annyira megtetszik neki az indiánok egyszerű, őszinte élete, spontán boldogsága, hogy úgy dönt nem tér vissza a civilizációba. 

Ugyan éppen mostanság olvastam, hogy hasonló valóban előfordult már. A természethez közel élő népek fogságba ejtettek agy-agy, a modern civilizációból érkezett embert, akik aztán amikor tehették volna sem mentek vissza oda, ahonnan jöttek, maradtak egykori fogvatartóiknál. Nem a Stockholm-szindróma ösztönözte őket, hanem belső igényük lett az életmódváltásra, amikor megtapasztalhatták, hogy élni másképpen is lehet.  

Vagyis elképzelhető, hogy a történet alkotóit a valóság ihlette meg. Miért ne lenne lehetséges? Csak a tálalás hiteltelen. 
– Miért mentem volna vissza? – kérdezi a gazdag vállalkozó a dzsungelben őt kutató fiát. – New Yorkban csak a cégem van, az nem érdekel. Senkim sincsen, csak te, te pedig már felnőtt vagy. 

Köszi, apu, CSAK én vagyok... S engem meg ugyan ki nem szar le, ha már te is...? Ha már elmúltam x éves. Még a tényt sem érdemlem hogy élsz, csak ezután magasról kakkantasz a világra, amiben eddig éltél. Elmentél, ottmaradtál, nekem, aki CSAK a fiad vagyok, ugyan mi közöm az egészhez? Igazad van, apa! Ha már egyszer felnőtt vagyok/lettem, dolgozzam fel, hogy többet nem vagy nekem. Tökre érthető, pszichológiai szempontból magyarázható, követhető. Faxányos apa vagy, kösz szépen daddy!  Örülök, hogy boldog vagy, csá'!

*

Gondolom, a cinizmusom elárulta, hogy most sem lettem a Mister No fanja. Az egészet áthatja az a ponyva-naivitás, ami például Burroughs regényeinek az alapja, legyen szó akár Tarzanról, akár a Mars John Carterjéről. Csakhogy amíg Burroughs történeteinél ez valóban báj, addig Mister No esetében sokkal inkább esetlegességnek, kínos megoldási kísérletnek tűnik. Burroughs esetében a naivitás stílus, a Mister No-ban eszköz. Ezért nem bájos, hanem kínos. 

Mondok még egy példát. Mister No és az apját kereső fiatalember motoros kenuját el akarja kötni az egyik gazfickó. Mister No a stégről utána ugrik, mindketten beesnek a vízbe, ott küzdenek, lemerülnek, felbukkannak, lemerülnek, felbukkannak, majd kisimul a víz... Aztán megjelenik a felszínén egy kéz. Majd Mister No is. Ő a kéz tulaja. Felmászik a stégre vezető létrán. A fiatalember, aki stégről nézte a küzdelmet, mesterséges légzést gyakoroltat vele. WTF? Aztán beszélgetni kezdenek arról, hogy milyen volt a küzdelem a vízben, a víz alatt a gazfickóval. Akit aztán sikerült úgy megütni, hogy alámerült. Mister No elmondja, hogy többször lemerült érte, de a hínár odalent... Spongyát rá, hogy az eddigi rajzokon szó sincsen arról, hogy Mister No többször feljött volna levegőért. A mentési kísérletes beszámoló után No belefog annak ecsetelésébe, miért, hogyan lett Mister No. Majd másfél oldal után félbeszakítja önmagát, hogy erre most nincsen idő, mert csak... Ez a dramaturgia. Hm... 

Nem azt mondom, hogy zs-kategóriás. De minimum b-s. Vagy inkább c-s. Olyan történet, amire a filmfórumokon azt szokták írni, hogy ha van pattogatott kukoricád, meg fölös, semmi másra nem fordítható másfél órád, akkor egyszer meg lehet nézni, többször nem érdemes, holnapra meg úgyis elfelejted. 

Mert sem a főszereplő figurája, sem a történet nem annyira eredeti, hogy megragadjon belőle bármi is. De egyszeri kikapcsolódásnak tényleg megfelelő, ha van üres, semmi másra nem fordítható másfél órád. 

*

Majdnem befejezettnek véltem ezt a bejegyzést, aztán kapcsoltam, mit akartam még elmondani. A rajzok, ugye. Mint képregényi lényeg. 

Egyfelől a szokásos Bonelli alapok: fekete-fehér képek, szokványos képkocka elhelyezéssel, semmi kísérletezés, realisztikus ábrázolás. Viszont több esetben volt az a benyomásom, hogy a mozgás közben ábrázolt alakokban van valami esetlenség, sutaság, valami, ami nem reális.

S nem értékítélet csak benyomás: több alkalommal olyan érzésem volt, hogy Fazekas Attila képregényt nézegetek, annak minden erényévél és erénytelenségével. Ellenemre nem volt. 

6/10

Ez a kép egyben link is ám!

2025  decemberének hetedik napja, vasárnap. Hiába feküdtünk viszonylag későn, hiába iszogattam Ofiéknál beszélgetés és kockázás közben, háromkor kinyílt a szemem. Jöttem a nappaliba, írni, olvasni. Igaz, fél ha telé háromnegyed órára vissza hanyatlottam alvásba. 

Elképesztő, miket mesélnek Ofiék Svájcról és a lehetőségeikről, lehetetlenségeikről. Soha nem vágytam el Magyarországról. Sok oka van, miért, gazdasági is, pszichológiai is, érzelmi is. Nem vagyok/voltam sohase kozmopolita. Nyelveket sem beszélek. Nem dafke: így alakult. („De akkor más nyelven is olvashatnál!”, „Na, az hiányozna még, magyarul sem jutok a végére azoknak, amiket szeretnék még elolvasni.” :-D )

Gondolkodom, hogy az ide-oda szakadt ismerőseim közül kinek jött be, ahol van. Van ilyen persze, hogy van. Akad, aki az összes alomból született gyerekét kivitte/kimentek utána. Akad, aki már nem tudna Magyarországon élni. De akad, aki visszajönne, csak már gyökértelen, nincsen hová. S vannak Ofiék, akiknek kezd elegük lenni. 

Nem szoktam politizálni nyilvánosan. Most sem annak szánom. De Magyarország relatíve biztonságos hely. Ellenérv mindenre lehet. Éppen tegnap mondtam valakinek ugyanezt, mire az volt a reakció, hogy jó, de azért a Csobánka téren a szomszédtól fényes nappal elraboltak kétszázezer forintot. Sajnos való... De érted, miről beszélek, ha azt mondom, Franciaország vagy Németország. De Ofi azt mondja, már Zürich is. Meg azt is mondja, 

A két szerzőről, alkotóról nem mondom el újra, amit a Szélcsináló kapcsán már elmondtam. Nem is másolom ide, ha érdekel, kattints át, kérlek! A képen balról jobbra az író és a grafikus. Középen meg az aktuális közös gyermekük. Aminek ugyanúgy, amiképpen a Szélcsináló esetében, csuda jót tett, hogy az a grafikusa, aki a grafikusa lett.  

*

A kisvárosban (faluban?) mindig sötét, lámpát kívánó félhomály van. S mindig szemerkél az eső. Esőkabát csizma nélkül kilépni nem ajánlott a házból. Mindenki levert, fáradt, éhes és kedvetlen. Mert soha nem süt a Nap, nincsen elegendő étel. A fülszöveg ezt mondja: 

Lilja a gyermekkor és a kamaszkor határán nagy változásokon megy keresztül, de körülötte a természet olyan eseménytelen, mint mindig. A lány csak halványan emlékszik a ragyogó Napra, az általa ismert világ esőtől nehéz és sötét. A vizes földben semmi sem nő, az örök félhomályban egyetlen növény sem érzi jól magát.

Lilja árva, a nagyapjával él, aki zöldségekkel látja el a falut. A nagypapa egy nap otthon felejti az uzsonnáját, és amikor Lilja utánaszalad az üvegházhoz, észrevesz valamit, ami mindent megváltoztat.

Titkos ösvényt pillant meg, amely az erdőbe vezet, ahová gyerekek nem mehetnek. A kíváncsi Lilja azonban a többi gyerekkel ellentétben elfojtja a félelmét, és egyedül elindul az ösvényen. Odabent, a sötét fatörzsek között egy másik, virágzó világot fedez fel, ahol hatalmas kaland vár rá. Szembe kell néznie legnagyobb félelmével, ugyanakkor szeretetet és boldogságot is talál ott – és nem utolsósorban a tavasz reményét.

A fülszövegből nem jön teljesen: a történetnek van egy határozottan disztópiás jellege. Valami végzetes történt a világgal, amitől mindenkinek sokkal rosszabb lett a sorsa. Hogy mi ez a rossz, arról senki sem beszél. Csak az esőt, a nedvességet és a sötétet unja mindenki. Meg az éhezés permanens kínját. 

De ahogy a fülszöveg mondja, a főszereplő Lilja nagypapája rendszeresen hoz valahonnan friss zöldségeket, gyümölcsöket. Nem sokat, de valamennyit mindig. Mindenki úgy gondolja, Lilja is, hogy az erdőszéli üvegházban termeli őket. 

Apró kis képekből tudjuk meg mennyire rossz a helyzet. A gyerekek legfőbb szórakozása, hogy a pocsolyák mellett vízimalmot építenek. Nagypapa és unokája között nincsen fizikai kapcsolat, nem ölelték még meg soha egymást. 

*

Gondolkodom, mennyire spoiler elmondani bármit a történetből. Mármint amit a fülszöveg nem írt le, és ami nem kitalálható. Mert adva van, ugyebár a könyv címe is: A Nap őrzője. 

Ami kapásból sugallja, nem kell hozzá Sherlock Holmes-nak lenni, hogy ha nincsen Nap az égen, és van egy őrzője, nos akkor...? 

Valamikor a hetvenes években volt egy rajzfilm, ami nagyon megmaradt bennem. Van könyvváltozata is, volt a kezemben, de jóval bővebb volt a történet mint a rajzfilm, viszont amivel bővebb volt, az nem tetszett. Az a baj, hogy sem a rajzfilm, sem a könyv címére nem emlékszem pontosan, az MI-Haver meg nem találta. 

Arról szólt a történet, hogy két csibész kiskrapek kilesi és éjszaka elfogja a Holdat, és bezárja egy tóparti barlangba. A Hold a rabság bánatában fogyni kezd, és csak fogy, és csak fogy... A gyerekek megijednek, s végül kiengedik őt a barlangból. A Hold boldogon pattan fel az égre, és a szabadság boldogságától azonnal kerekedni kezd. 

A két vásott, unszimpatikus kiskrapek a Hold őrzője volt a rajzfilmben. Itt meg a Nap őrzőjéről van szó. 

Igaz, azt, hogy mi történt, mielőtt nedves, lucskos, esős lett minden, csak a kötet háromnegyedénél tudjuk meg. Onnan már egyértelmű a ki kivel van ki ellen. A hogyan még nem, de az már csak a végjáték lefolyása. 

Ettől függetlenül nem mondom el, mert azért az olyan lenne mintha elárulnám, ki a gyilkos. 

*

Szól-e valamiről A Nap őrzője, s ha igen miről? Szól. Szerintem két dologról is. 

Egyrészt arról, hogy kíváncsiság és bátorság nélkül nincsen megoldás. Egyik sem hiányozhat. Kíváncsinak kell lennünk arra, mi történt, s ha tudjuk, akkor bátornak kell lennünk, hogy legyőzhessük az akadályozó erőket. 

Másrészt, és szerintem ez a fontosabb, a bosszú erejéről és torzító hatásáról szól. 

Mostanában nézzük a Downttown Abbey című sorozatot. A kastélyban szolgál egy komorna és a lakáj férje. A komornát egy vendég lakáj megerőszakolja. Mert a férje volt már börtönben, s mert ismeri őt a komorna, inkább nem beszél arról, ami történt. De a feszültségnek valahol ki kell jönnie, s a komorna az egyik legrosszabbat választja: a férjével nem beszél. Egyébként imádják egymást. Aztán a férj mégis kitalálja, mi történt. Egy napra elmegy a háztól. MIután visszajön, érkezik a hír: az erőszakoló lakájt meggyilkolták. 

Mrs. és Mr. Bates, alias Joanne Froggatt és Brendan Coyle

Hogy a férj ölte-e meg vagy sem, néhány évadon keresztül rétestésztázzák. Még az is felmerül, hogy nem is ő volt, hanem az asszony, mert annak is van valami a múltjában, ami megerősítené az esetleges bűnösségét. (Ez már kicsit fárasztó volt, a hosszú sorozatok visszatérő hibája, ha nincsen balhé, valamit kavarni kell.)

Nem is ez az igazán érdekes. A kérdés sokkal inkább ez: 
– Zsákom – kérdeztem Szerelmetesfeleségtársamat –, neked melyik lenne fontosabb: megbosszuljam, kicsináljam a fickót, aki megerőszakolt, vagy az, hogy veled éljem le az életemet, együtt legyünk a maradék időben és ne a börtönben rohadjak? 
Szerelmetesfeleségtársam meghökkent. Elgondolkodott. Nekem nem kellett gondolkodnom. Láttamm rajta, hogy vadul jár az agya, s hogy legszívesebben azt felelné, hogy csináljam ki a fickót, aztán éljünk együtt a halálunkig, de fogta, hogy ez most nem opció. 
– Nem tudom... Talán az, hogy... igen, az, hogy együtt legyünk, fontosabb lenne! 
Megkönnyebbültem.

Ugyanez a kérdés A Nap őrzőjé-ben is: melyik a fontosabb az élőknek vagy a bosszúnak élni? Mert a kettő együtt nem megy. S vajon az élők mit kívánnak jobban: a halottak megbosszulását vagy hogy életbenmaradtként összekapaszkodjanak? 

Lunde válasza egyértelmű. De elképesztőn realista. Tudja, érzi, hogy a bosszúval töltött hosszú évek rombolása nem múlhat el egy csettintésre sem a bosszúállóból, sem a magukra hagyottakból.  

Innentől nem csupán az a kérdés, vagyok-e elég tökös a bosszúhoz, hanem az is, vagyok-e annyira erős, hogy az élőkért éljek? Az igazságérzet kielégítése a lényeg vagy a további emberi élet? 

Eszembe jutott Ákos fantasztikus Ember maradj című dala. 

*

Igazából nem tudom, kinek, melyik korcsoportnak szól A Nap őrzője. Hozzám szólt. Félig sci-fi, félig mese, félig realizmus, félig példabeszéd, meg igazból egyik sem. 

Ráadásul a giccs határán táncol a szöveg is, az illusztrációi is. A szöveg már a Szélcsináló esetében, legalábbis a legvégén súrolta a coelho-i szintet. A rajzok amott viszont nem. Vagy csak nem voltam hozzájuk szokva. Ebben a történetben előfordult, hogy kicsit cöccögtem. De tényleg csak kicsit. 

A Nap őrzőjé-nek a története jobb a Szélcsináló-é. Sokkal. Tetszett a szelesé is, nem mondom, de ez meg is fogott. Annak az üzenete valamelyest didaktikus lett, ezé meg elgondolkodtató. Az egész koherensebb, következetesebb, logikusabb.  

8/10

Ez a kép egyben link is ám!

2025 Mikulásának a napja. Nem tettem ki a csizmámat. Szerelmetesfeleségtársam sem. Nem is lett benne semmi. :-) 

Valami érthetetlen okból ma hajnali háromkor felébredtem. Vissza akartam aludni, de nem ment, átjöttem tehát a nappaliba olvasni, írni. Még mindig ezek a hajnalok, reggelek a legharmonikusabb részei az életemnek. Pedig semmi különös nincsen bennük. 

Miután Szerelmetesfeleségtársam felébredt, úgy fél nyolc felé, kicsit beszélgettünk, aztán összebújtunk, kávéztunk, reggeliztünk, majd nekiveselkedtünk az ebéd készítésének. Ami nem volt rettentő kihívás: tejfölös karfiolleves, hagymás csirkemáj, kapros joghurtöntetes zöldségsali (káposzta, sárgarépa, saláta, alma, uborka, paprika, sajt), meg egy mirelitből sütött almásrétes. Nem gourmandság egyik fogás sem, de elég jól sikerült. El is álmosodtunk utána. 

Most fél öt van, készülünk átmenni egy kicsit italozni és kockajátékozni Ofiákhoz, a svájci magyar barátainkhoz. Nem maradunk sokáig, hajnalban indulnak vissza odakintbe. 

*

El-elkövetem azt a hibát, hogy ilyen-olyan érdekesebb témánál a Facsén beleolvasok a kommentekbe. Semmiből sem tanulok. Elképesztő, hogy milyen méltóság, elegancia nélkül zajlanak a beszélgetések, és csipcsup semmikre is milyen gyorsan érkeznek trágár, sértő, degradáló reakciók. Mintha a kommentelők önértékelése múlna azon, le tudják-e győzni az ellenfeleket. Mert győzni kell, s mert ellenfelek vannak. 

Szó sincsen beszélgetésről, információcseréről, pláne nem kulturált vitáról. Gyerekes viták, személyeskedések, sértegetések mennek. Néha csurran-cseppen valami információ is, de a fő csapás jobbára a fideSS-es nyaloncságtól, a faroktúró libernyákig terjed. S persze mindenki tudatlan, lusta ge@i, aki semminek sem néz utána, nem gondolkodik, és ha igen, akkor is sz@rul rakja össze a dolgokat, tehát egyáltalán minek az ilyennek élni. Mert Gyurcsányista, O1G-s, Putyin fasisztája vagy EU-bábja. 

Annyira szomorú ez az egész... Persze, a nagy számok törvénye alapján mindezek simán elő is fordulhatnak. De miféle érv a másikkal szemben a személyeskedés, a fikázás, a karaktergyilkosság? Visszataszító! 

Most éppen arról olvastam, hogy Budapest csőd közelében van, és vajon mennyire tehet erről KariGeri és mennyire a kormány, amely lerabolja a szolidaritási adóval az önkorikat. A téma érdekes lett volna. De egy kis olvasgatás után mégis elmenekültem onnan. Is. 

Arról szól, amit a fülszöveg állít. Mivel alapvetően nem vetem meg a munkát, nem is térek ki előle, ha vár rám, de semmiképpen sem mondom magam munkalkoholistának, sztahanovistának, ezért megkönnyítem a dolgomat. Íme a fülszöveg: 

A reneszánsz Itáliában egy ifjú leány, Bianca esküvőjére készül. A szülei által kiszemelt vőlegény, Giovanni gazdag, jóképű és fiatal, Biancát mégis csalódottsággal tölti el, hogy nem ismerheti meg a lagzi előtt.

A családjának azonban van egy titka: a nők egy varázslatos férfibőrt őriznek, melyet felöltve Bianca Lorenzóvá változhat, és belekóstolhat a fiatalemberek szabados életébe. Lorenzo képében megismeri jövendőbelijét is, és felfedezi a szerelmet és a szexualitást. Többször összetűzésbe kerül a kor erkölcsi elvárásaival, és veszélybe kerül az élete is, de a szellemet, ha egyszer kiszabadult a palackból, nem lehet többé visszazárni, és Bianca végül az lehet, aki mindig is lenni akart.

A világsikerű és számos díjjal kitüntetett francia képregényt a tragikusan korán elhunyt Hubert forgatókönyve alapján rajzolta a páratlan tehetségű Zanzim. A szabad szerelmet ünneplő, humorral átszőtt képregény fontos kérdéseket tesz fel a nők és férfiak társadalmi helyzetéről, a szexről és a vallásról, és az erkölcsöt az elnyomás eszközeként használó hatalomról.

HUBERT (Hubert Boulard, 1971–2020) roppant sikeres szerző volt. Erre a képregényre a rajzolóval együtt minimum öt díjat kapott. Alkotótevékenységét nagyban befolyásolta a saját élete, nemi identitása és érdeklődése. (Ugyan kiét nem?) Az alkotásaiban, nem csupán ebben, rendszeresen foglalkozott LMBTQ kérdésekkel. Ennek minden bizonnyal az is oka volt, hogy a homoszexualitását a családja elutasította, és emiatt önmagát sokáig szörnyetegnek gondolta. 

ZANZIM (Frédéric Leutelier) ugyancsak sikeres rajzoló. Különösen érdekli a szexualitás (ugyan kit nem) és a szabadság témája. 

Vagyis a két alkotójól egymásra talált ennek a képregénynek a megalkotásakor. Hubert a kötet megjelenését már nem érte meg. 

A képernyőn Hubert, az előtérben Zanzim, kezében az RTL Hubert számára posztumusz díjával.
Forrás

* 

Kezdem az egyszerűbbel, a RAJZOKKAL. Ahogy mondtam, elsőre nem fogtak meg. Túl egyszerűnek és részletgazdagtalannak találtam az összhatást. De azt is mondtam, hogy már a könyvtárban, a második belepillogáskor valami rezonált bennem az ábrázolásmódra. 

A könyv olvasása, nézegetése közben konkrétan megszerettem a figurákat és a környezetet. Mutatok majd példákat, hogy miket. 

Zanzim csakugyan nem veszik el a részletekben, de vannak hátterei, a figurák nem a semmiben létezve beszélnek és cselekszenek. S bár a fő kifejezőeszköze a letisztult egyszerűség, ez nem jelenti azt, hogy a rajzok primitívek vagy kiforratlanok lennének. Sőt! 

Külön érdem az az ötlet, hogy egy azon térben több helyen előfordulnak ugyanazon figurák, a haladásukat jelezve. Ez eszméletlen dinamikát ad a cselekménynek. Zanzim remekül játszik a színekkel is. Csak egy példa: Bianca férfialakban verekedésbe keveredik egy reneszánsz krimóban. Amíg akcióban van, vörös a háttér. Akkor is, amikor egy jobbossal a földre küldi az ellenfelét. Amikor csodálkozva nézi az öklét, eltűnik a vörös háttér. Illetve eltűnik minden környezet: Bianca a nagy fehérségben áll az öklét csodálva. Ő maga színes. Előtte fekszik a kiütött polgártárs. Ő meg csak ceruzarajz, mindenféle szín és szürkeárnyalat nélkül. Csodás, nem gondolod? 

Szóval a rajzokkal összhatásukban felettébb elégedett vagyok. 

*

No, akkor amiben bizonytalan vagyok, az a mondanivaló egy/nagy része. Vagy hangsúlya. Vagy mibenléte. Vagy nem is tudom... 

  1.  
Mert ugye a történet szól egyszer a FEMINIZMUSRÓL. Ami önmagában teljesen jogos mozgalom (volt). Persze, a nőket megilletik ugyanazok a jogok mint a férfiakat, mert miért ne illetnék meg? Miért kellene a férfitársadalom árúcikkévé válniuk a nőknek? Miért is kényszerítenénk őket a tűzhely mögé házirabszolgának, ők miért ne valósíthatnák meg önmagukat? Miért ne dolgozhatnának a háztartáson kívül is? Ha dolgoznak, miért ne kaphatnák ugyanazért a munkáért ugyanazt a pénzt mint a férfiak? És így tovább... 

A Férfibőrben a reneszánsz korban játszódik, amikor is ezek a kérdések, felvetések teljesen jogosak. Meg még pár évszázadig. A világ egyes részein, lásd arab világ, a mai napig nincs előrelépés, sőt ennél is tragikusabb a helyzet. 

A képregény szerencsére elkerüli annak a marhaságnak a hangoztatását, hogy a férfiak és nők ugyanolyanok. Mert ez persze, hogy marhaság. Nagyon sok szempontból az, főleg genetikai okokból. A férfiak és nők nem csupán testi felépítésükben különböznek egymástól. 

(Vegyünk csak egy sztereotípiát: kérdezz csak meg nőket, mennyire szeretnek nőkkel dolgozni, és ha választhatnának, melyik nem képviselőivel dolgoznának szívesebben együtt. Én már többször szembesültem nők spontán megnyilvánulásaival a munkakörnyezetükkel kapcsolatban és mindannyiszor megdöbben. Ma már nem teszek ilyet.)

Még valami. Nem tudom eldönteni, valóban a feminizmus kérdése alá tartozik-e, de én most önhatalmúlag ide sorolom. A képregényből úgy fest, és lássuk be, ebben is jócskán van valami, a feminizmus egyik eredménye, hogy a nők is azzal szeretkezzenek, keféljenek, dugjanak, akivel csak akarnak! Hiszen a testük az övék (ugye ezt szokás hangoztatni akkor is, amikor egy másik test élete felett rendelkeznek; de akkor kié a másik test, ami meghal a döntésük nyomán?), miért ne adhatnák annak, akinek csak akarják. 

Ennek következménye viszont, hogy a házasság semmi más, mindössze egy nehezen védhető társadalmi konvenció  csökevénye. (De akkor miért kell az azonos neműek házasságának a jogáért küzdeni?) Semmi más csak a gazdasági érdek emberekre kényszerített, sajnos életre szóló formája. Csak egy papír, semmi más! Ugye, hogy ugye? 

Szerelmetesfeleségtársam és az én jegygyűrűmön a Bibliából, az Énekek énekéből van egy egymást folytató idézet. Az enyémen az áll: „Pecsét a te karodra”. Az övén az: „Pecsét a te szívedre”. Az idézet eredetije így szól: 

Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erõs a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai.

(8:6)

Azért ezt vésettük a gyűrűinkre, mert szeretjük egymást, és mert komolyan a halálig gondoljuk az elköteleződést. A kar a tevékenység, a cselekedetek jelképe, a szív az érzéseké. A férfi a kéz, a nő a szív. Ugyan, dehogy csak papír! Életre szóló szövetség, érzelmi, testi, lelki, szellemi kapcsolat. Különben megette a fene az egészet. 

Mondjuk mostanában eszi is rendesen. Hát mit üzen róla ez a képregény is? A házasság pusztán gazdasági kapcsolat, amiből úgy lehet ki és be mászkálni, mint a kerti budiba, sőt akkor is benne lehet maradni, és házasság marad, ha számolatlan nemi szerv vesz részt a partiban, nem csupán a szövetséget kötött kettő és a gazdáik. 

Ugyan már! A házasság szentség! Isten által adott intézmény. Nem kaloda, nem börtöncella, hanem áldás. Persze, lehet kalodává is, börtöncellává is, mi emberek különös tehetéséggel tudunk abszolút mindent elbaltázni. Akármit ki tudunk forgatni a lényegéből. De tényleg bármit. 

  2.  
Éppen azért, mert nem csupán a fizikai kinézetükben különbözik a férfi és a nő, nem lehetséges a lényegi NEMVÁLTÁS. Orvosi szikével nemet nem, csupán látszatot lehet váltani.

A nemváltásról beszél ez a képregény. Igaz, mesés formában. A történetben a biológiai nem egyfajta ruha, amit felvesz, levesz az ember lánya, így hol férfi, hol nő lehet.

Bianca ide-oda váltja a nemét. Am, ugye a valóságban nem lehetséges. Igaz, neki nem a nemi identitással van problémája. Bianca nő, nő is akar maradni, eszébe sincsen férfivá lenni, mindössze kíváncsi.

Miért, te nem próbálnád k, milyen lehet ellenkező neműként létezni? Persze valamelyest ellentmondásos a dolog, mert itt sem csupán a két nem testfelépítéséről van szó. Viszont ha a mostani agyaddal mindössze testet váltasz, attól még nem értheted meg a másik nemet, csupán bizonyos a létezése bizonyos aspektusait. Ha viszont a gondolkodás is változik a testtel, akkor meg nem a mostani önmagad értékeli a helyzeteket. A 22-es csapdája. 

Igaz, férfiként nővel nem, csak férfival kefél. Csak a sztori legvégén. Vagyis, micsoda kifordított fordulat, amikor a nő Bianca férfivá válik, akkor homoszexuális férfi lesz, és homoszexuális férfiként jobban élvezi a szexet, mint heteró nőként. Itt már azért kezd félrecsúszni, vagyis inkább a szánt helyére kerülni az üzenet. És felderengenek a mai fő érvkapaszkodók, a család az család minden kliséjével és torzulásával egyetemben. Bainca nőként csuda jó barátja a férjének. Férfiként meg pazar szeretője. Számára tehát a nemváltás fantasztikus lehetőség, mert amit nőként nem élhet meg a szeretett lénnyel, az megélheti férfiként.

A történet végénnőként mégis csak férfi szeretője lesz. Vagy az üzenet éppen az, hogy tökéletesen egyenrangú minden bármit-bárhová-kapcsolat, mert nincs is férfi meg nő, csak ember? És eljöve a harmónia kora! 

Tartok tőle, hogy ez az üzenet. S ez nem tetszett, emiatt képtelen voltam igazán élvezni a sztorit. 

Fallokrata, hímsoviniszta, homofób vagy! Többször megkaptam már mindhárom jelzőt. Valahogy úgy álltam ott kicsit bambán, mint az a csíkbeli erdész, akitől megkérdeztem, milyen ma erdélyinek lenni. Ezt felelte: „Az otthoniaknak románok vagyunk. A románoknak bozgorok (idegenek). Pedig mi csak csángó magyarok vagyunk!” 

Fallokrata? Hímsoviniszta? Homofób? Pedig én csak konzervatívan gondolkodó, keresztény szellemiségű ember vagyok. És nem, a konzervatív és a keresztény egyáltalán nem váltófogalom a fallokratizmussal, a hímsovinizmussal és a homofóbiával. Ez a kérdés abszolút tudatlan, vagy elképesztőn csúsztatott félreértése. 

Egyébként és mellesleg: a mondanivalótól eltekintve mind a képi, mind szöveg megfogalmazása viszonylag tartózkodó. Csak a legelején volt fura, hogy Bianca, miután felvette a férfibőrt, addig simogatja az ágaskodó farkát, amíg legnagyobb meglepetésére valami fehéres, ragadós izé fröcsköl belőle. Az ágaskodó farokról van egy sziluett-rajz, ha nem tudnánk, hogyan is néz ki, amit ilyenkor simogatni kell.

Innen nincsen messze az a következtetés, hogy miután férfiként szeretője lesz annak a pasinak, akinek nőként a felesége, akkor nőként is hurrá anál! Erről a sztoriban nincsen szó, csak én gondoltam tovább... Arról viszont van egy rajz, hogy a férfiként megtapasztalt prosztatamasszázst nőként tovább adja a padlón hasaló férjének. 

De mondom, alapvetően az ábrázolás visszafogott. Amikor az egymás iránt tűzben égő férfitestekhez egymáshoz simulnak, akkor sincsen semmi brutális ábrázolás. Ahogy ilyenkor mondani kell, a rajzoló bőven a jó ízlés határain belül maradt. De szépnek, meghatónak, érzelmesnek akkor sem láttam ezeket a képkockákat. 

Szerelmetesfeleségtársam szokta nézni a „Sztárban sztár”-t. Viszonylag neves énekesek énekli mások dalait, a cél, hogy minél tökéletesebben utánozzák a nekik kijelölt dalokat. A dalok kijelölésekor nem szempont, hogy milyen nemű az énekes és az eredeti előadó. 

A legutóbbi, utolsó elődöntős adásban két eset is volt, hogy duóban kellett a versenyzőknek énekelniük. A duó másik része is a versenyzővel azonos nemű, férfi volt. Tehát mindkét esetben valakinek nőt kellett alakítania. 

Érdekes szituáció kerekedett ki a dologból. Mert ha valahol, akkor a kereskedelmi tévében nem várná az ember, hogy a szereplők ódzkodnak a másik nem bőrébe bújni. Itt mindkét páros esetében ez történt. A kis filmbejátszáson az énektanárnő mindkét esetben felveti a kérdést, hogy na, ki lesz a nő, és minkét esetben mindkét páros a másikra mutat. Vagyis senki sem akar nő lenni. Egyrészt nyilván azért, mert férfiként sokkal nehezebb női hangon énekelni. Másrészt meg... És nem annyira a feladat nehézsége, hanem ez a másrészt meg jött át a reakciókon. Ahogyan a produkció utáni beszélgetésekben is egyértelmű volt a női szerepbe kényszerítettek zavara. Kínosnak találták a szerepüket. 

Még megdöbbentőbb volt, hogy a zsűri tagjai is eleve mulatságosnak találták, hogy női ruhába öltöztetett férfi énekel szerelmes duót egy férfival. Vagyis a szituáció az ő számukra sem volt szemernyit sem természetes.

Konvenciókról, szociális berögzültségekről vagy természetes, belénk kódolt ellenérzésekről van szó? Ha feltétlenül muszáj, hát Indulhat a parttalan, sehová sem vita! 

  3.  
A VALLÁS. Ami természetesen a kereszténység, és ami természetesen a szabadság és az egyéni vágyak kiélésének a legfőbb ellensége. És még természetesebben a képmutatás ordenáré fellegvára. (A történetben kiderül, hogy a vallási terrort kiagyaló és irányító pap, Bianca testvére a merev erkölcs mögé bújva titokban lesi a nőket. Miközben, ugye, az erkölcstelenséget ostorozza. 

Bianca bátyja Szentek Városát csinál a városukból. Képeket égetnek, szobrokat döntenek, elüldözik a kopaszra nyírt kurvákat, s ha valakiről megtudják, hogy házasságtörő, azt is kopaszra nyírják és büntetés vár rá. Magától értetődik, hogy mindez a szentség, Jézus Krisztus nevében. Akinek a neve persze el nem hagyja senki ajkát a történetben. 

Szóval a szokásos púder a kereszténység testgyűlöletéről és a szexualitás megvetéséről. Mondom púder, mert a kereszténység egyáltalán nem veti meg sem az Isten által teremtett testet, sem az általa kigondolt, ajándéknak adott szexualitást. Csak azt mondja, mindennek helye és szerepe van. Én meg ezzel nem azt mondom, hogy a helye kizárólag a hitvesi ágy, azt meg pláne nem, hogy kizárólag az utódnemzés lehet a célja. Ez is marhaság. 

Ahogyan az is igaz azonban, hogy voltak/vannak olyanok, személyek, közösségek, akik azt képviselik, amit Bianca bátyja. S ha tehetnék, akkor azt is tennék, amit ő. De ez még mindig nem azt jelenti, hogy ez a kereszténység tanítása, alapvető szemlélete, életelve lenne. 

Egy volt hittestvérem azt mondta egy alkalommal, és a jelenlevő idős keresztények közül senki sem tiltakozott, sőt, egyetértett vele, ha ő együtt van a felségével, amikor élvezi annak testét, az számra egyfajta Isten-tisztelet. Nesze neked!

S azért az se feledjük, hogy miután előzi a teokrácia keménykezű, képmutató zsarnokát, a város lakói visszatérnek a maguk szokásos, képmutató életmódjához. Vagyis a férfiak kurvákhoz meg homoszexuális összejövetelekre járnak, a nők meg szeretőt tartanak. Végre a külső kötöttségtől szabadon. Hogy aztán vasárnap együtt adják meg, Istennek, ami Istené. 

Mondd már, ez a képmutatás ugyan mennyiben különbözik a pap képmutatásától? S ha semmiben, akkor mégis miért jön le az a történetből, hogy ez természetes, jó, embernek való, míg amaz gyűlöletes, fertelmes és gonosz? A ránk kényszerített képmutatás sokkal rosszabb mint amit önként, dalolva magunktól veszünk magunkra? Vagy ha képmutatás forrása így-úgy a kereszténység, akkor gyűlölni kell, de ha az emberi lélek, akkor az a szabadság? Na, ne már! 

 SUMMA SUMMARUM  
Vagyis a szokásos képlet: a kereszténység rossz, mert elfojtja a vágyakat, a szabadságba minden szabadosság beletartozik, a bármilyen célú, alanyú szexualitás üdvös és természetes, és aki ezzel nem ért egyet, az kőagyú bigott (tudod, homofób, fallokrata, hímsoviniszta, stb.) disznó. Ahoj, új világ, jöjjenek a kutyák és a lovak a szabadság jogán! 

– Miért, akkor te mit csinálnál a homoszexuálisokkal? Koncentrációs táborba zárnád, kiirtanád őket? És ha a fiadról derülne ki, hogy homoszexuális, vagy transz, akkor kilöknéd a családból? Vagy elküldenéd őt is a táborba, történjen vele, aminek történnie kell? – esett nekem egy kedvestelen fórumtársam egy könyv alatti kommentszekcióban. Én meg lestem, ahogy mondják, mint Rozi a moziban, mert fel nem foghattam a lóugrásos logikáját. Vajon hogyan jutott  pillanatok alatt az elvi tisztázástól a gyakorlati fasizmusig? Értem én, hogy az eszmékből fakadnak a borzalmas tettek (kivéve, amikor gazdasági érdekből), de akkor is, ami túlzás az túlzás... 

De egyébként a kérdés elgondolkodtató, sőt, jogos: mit tennék, ha a fiamról kiderülne, hogy homoszexuális vagy transznemű? (Mellesleg nem fog róla ilyesmi kiderülni, az tuti!

És egyébként miért mindig csak a fiam kerül szóba? Van másfél lányom is! Mi ez a nemi diszkrimináció? A lányom már nem is lehet leszbikus vagy transznemű? (Mellesleg róla sem fog ilyesmi kiderülni, az is hétszentség!) 

 *

Tehát a helyzet súlyos! Van itt egy grafikai szempontból csoda remekül megformált, plasztikusan fogalmazó, vicces képregény, ami tartalmi szempontból egyértelműen feminista és támogatja az  LMBTQ-t, felvállaltan a szabad szerelmet hirdeti. Nem csupán a házasságon kívüli kapcsolatokat, hanem a bárki akárkivelt is. S bár ez védhető valamelyest, de keresztényellenes is. 

5/10

Ez a kép egyben link is ám!

2025 december eleje, holnap jön a Mikulás. 

Ma reggel temettük a svájci-magyar barátos házaspár női szakaszának az öccsét. Azt az öcsit, aki másfél évvel ezelőtt ötven mínusz egy évesen visszament 0–3 éves gyerekbe, pelenkába, emlékezet nélkül. Mondjuk engem megismert... Másfél évig húzta még nagyjából növényi szinten, csak éppen nem fotószintetizált és klorofilt sem termelt. Szerintem jobban járt. Meg a közvetlen környezete is: már zárt intézetben volt az agresszivitása miatt. 

Azt hittem, sokat tudok a barátaimról. A gyászbeszédből derült ki, hogy a nővér egykor csuda jó kapcsolatban volt öcsivel, közösek voltak a programjaik, a barátaik (páran ott voltak a temetésen is, meg utána beültek velünk kávézni egyet). S bár az utolsó években a nővér eltávolította öcsit a lakásukból, mert öcsi nem tartotta be a megállapodásukat, de segíteni csak azon lehet, aki hagyja. Senki helyet nem élheti más az életét. 

A temetés után, korán reggel volt, beültünk a közeli gyorsétterembe mind a tízen. „Én fizetek, rendeljetek!” – adta ki az utasítást Ofi barátom. 

Ahogy megtudtam a gyerekkori barátoktól, Gyuszi csuda jó haver volt. S mennyire jó fej volt az apja is, Gyuszi bá' is. Hogy az milyen erős pasas volt, több danos karatés,  néha verekedni tanította őket, ami abból állt, hogy jól elverte a csapatot. Egyszer valami gázspayvel is lefújta őket, mert azt is szokni kell... Bexarás. 

Ismertem én is Gyuszi bát. Akkor már fillér nélküli roncs volt. Az egykori több danból semmi sem látszott rajta. Nyuzega kis pasas volt, aki nagy néha azért bukkant fel, hogy levegye az anyját, a svájci-magyar házaspár feleségszakaszának a nagymamáját. 

Aztán amikor a nagymama otthonba került, az egykori több danos eltűnt. Most derült ki, az öcs hallával kapcsolatban, hogy előbb meghalt mint a nagymama. 

A feleség-szakasz ugyanúgy felmenők és saját családtagok nélkül maradt mint én. Érstd jól, persze van férje és gyerekei csak a lánykori nevéből nem él már senki. 

*

Tegnap megint szembe jött velem egy MI-muzsika. Elképesztőn élő, összetett kompozíció. Progrock, itt-ott erős Solaris-beütéssel. Érdekes, hogy a posztoló csatornájára csak pénzért lehet feliratkozni... 

Egy-másfél évvel ezelőtt volt egy teszt a neten, hogy a zene, amit hallunk, ember vagy gép alkotása-e. Vagy a kettőé együtt? Az utóbbit fogalmam sincsen, miről lehetett volna megismerni. De az, hogy gépi akkor még egyértelműen felismerhető volt. Nincsen zenész fülem. Én már fel nem ismerem, ha csak úgy hallom. 

Az a gáz, hogy mostanság szinte több MI-zenét hallgattam mint emberit. 

Astrid Lindgren (1097–2002) nő volt. Svéd nő. Aki írt harminc gyerekkönyvet, amiket aztán az idők során úgy százhatvanhét millió példányban adtak ki. Vagyis minden ötvenedik embernek, aki ma él a Földön, van egy Lindgren-könyve. Nem semmi! 

Lindgren valamelyest politizált is, szociáldemokrata volt. A róla szól Wikipedia cikkben, amit a beépített fordítóval fordíttattam le ezt olvastam a politikai tevékenységéről (minden szavát jól jegyzed meg!)

1976-ban botrány tört ki Svédországban, amikor nyilvánosságra hozták, hogy Lindgrené marginális adókulcs 102 százalékra emlékezett. Ezt úgy kellett ismerni, mint a „Pomperipossa-hatás", egy történetből, amelyben publikált Expresszen 1976. március 3-án,[25] című Pomperipossa Monismaniában, számadja a kormányt és adópolitikáját.[26] Ez egy szatirikus allegória volt, válaszul a Lindgren 1976-ban felmerült marginális adókulcsára[27] ami megkövesedett az ünálló vállalatkozóktónál, hogy mindkettőt randevúzzon jövedelemadó és a munkaadók levonási. Egy viharos adóvitában kritikát kapott a szociáldemokratáktól és másoktól. Válaszul felvetette a szociáldemokraták kampányában rett vevő nők hiányának kérdését.[28] In az évi általános választások, a Szociáldemokrata a kormányt 44 év után először szavaztak ki, és a Lindgren-adóvita egyike volt azoknak a vitáknak, amelyek hozszájárulhattak ehhez az eredményhez.

Stimmt? Akkor haladjunk tovább! Nézzük csak meg, hogyan is nézett ki Astrid Lindgren! Így. 

*

Az ifjú mesterdetektív krimi. De tényleg az. Van benne betörő, ékszertolvaj, meg van benne konkrét gyilkosság is, rendesen halottal. Van benne nyomozás, van benne magándetektív, van benne rendőr, gyilkossági kísérlet mérgezéssel, sarokba szorított, halálraítélt gyerekek, van benne rendőr is. Mondom, krimi a javából. 

Olyan krimi, amiben gyerekek nyomoznak, sőt, ők buktatják le a rosszfiúkat. 

Soha nem kedveltem az olyan krimiket, amiben gyerekek kotnyeleskednek bele felnőtt bűnügyekbe, pláne, ha ők azok, akik végül még meg is oldják a bűnügyeket. Azért nem kedveltem ezeket a történeteket, mert egy pillanatig sem tudtam hitelesnek tartani őket. A saját mikrokörnyezetemben nem volt egy gyerek sem, aki felnőtt bűnügyet oldott volna meg, de olyan sem, aki ne felnőtt segítségét kérte volna ilyen esetben. Simán fostunk volna gyerekkorunkban egy felnőtt bűnözőtől. Pont. 

De persze nem tartom teljesen kizártnak, hogy legyen olyan gyerek, aki nem olyan beszari, amilyenek mi voltunk gyerekként. Csak nem tartom valószínűnek, hogy egy viszonylag normális társadalomban egy gyerek ne legyen ilyen helyzetben beszari. Nem normális társadalmakban, történelmi helyzetekben el tudom képzelni. 

Nem azt mondom, hogy ebben feltétlenül és kizárólagos igazságom van, hanem azt, hogy én így gondolom. 

*

Astrid Lindgren ékszertolvajos, betörős, gyilkosos könyve úgy krimi, hogy közben teljesen simán kamaszkönyv. Lindgren ezt a teljesíthetetlen feladatot úgy oldotta meg, hogy a hősei mindvégig hús-vér, adott esetben konkrétan fosós gyerekek voltak. Mármint nem konkrétan hasmenésük volt, hanem konkrétan rettegtek. 

Ráadásul ezek a gyerekek nem magabiztosak a végtelenségig, nem rettenthetetlenek, nem tévedhetetlenek, nem hibátlanok. Mondom, teljesen hihető figurák. A nyomozás közben sinmán játszanak is, játékháborúznak. Arról nem beszélve, hogy teljesen szerethetők. 

Három főszereplője van a két történetnek. Kalle, aki imádja a krimiket, sokat képzeleg, és olyankor menő magándetektívnek gondolja magát. Néha beszélget is magában: a mesterdetektív énje a mindennapi kamasszal. Kalle barátai Anders, a triójuk vezetője, és a kedves, bájos lány, Eva-Lotta. Anders úgy hármuk vezetője, hogy ők a Fehér Rózsák csapata. A Fehér Rózsák a helyi rózsák háborújának az egyik csapata. A másik csapat a Vörös Rózsák. A Vörös Rózsák is egy trió. Azt három helyi fiú alkotja: Sixten, Jonte és Benka. 

A rózsák háborúja kegyetlen, vérszomjas és trágár, de az éhhalálra ítélt fogoly hazamehet ebédelni, mert mindenki tudja, milyenek a szülők, ha a gyereke lekési a közös étkezést. A kegyetlen, vérszomjas és kíméletlen háborúban a rózsák soha nem bántják igazán egymást, maximum bírkóznak, ha úgy adódik. 

A háború célja, hogy a megszerezzék a Nagymufti Kincsét. Ami mikor kinél van. Akinél van, az jól eldugja, hogy az ellenség meg ne találja, de köteles hathatós információt adni az ellenfélnek a kincs megtaláláshoz. 

* 

A Fehér Rózsák, tudod, a főszereplők, Kalle, Eva-Lotta és Anders csak élik a kisvárosi életüket. Kalle ugyan álmodozik arról, hogy egyszer nyomozni fog, de az álmos kisvárosban igazából nem történik semmi, csak annyi, hogy a hétvégi italozás során magából kivetkőzött, féllábú tímár, Fredriket alkalmanként pár napra elzárják. A jóképű Björk rendőr őrmesternek, akinek az ábrázatán Eva-Lotta tekintete szeret elidőzni, túl sok dolga bizony nincsen. 

Vagyis a Fehér Rózsák nem keresik a bűnügyeket. Konkrétan Eva-Lotta és Anders nem is veszik komolyan Kalle ez irányú rajongását. Meg igazából senki sem. A helyi rendőr, igen, a jóképű még cukkolja is vele. 

Szóval a bűnügyek csak úgy belebotlanak a Fehér Rózsákba, ahogyan azok jönnek-mennek. Sőt, az első esetben még csak nem is kell jönni-menniük, a bűnügy jön hozzájuk. Konkrétan, házhoz. A másodikban pedig Eva-Lotta a Fehér Rózsák ügyében végzett kiküldetése során mintegy belebotlik a gyilkosságba. És a reakciója teljesen tökéletesen megfelel az életkorának és a nemének. 

Tehát ilyen értelemben Lindgren alapszituációi cseppet sem erőltetettek. 

Aztán arra is ügyelt, hogy Kalle, az ifjú mesterdetektív ne maga oldjon meg mindent, csak rávezessen, vagy rettentő ügyesen kérjen segítséget, hogy a helyzetet más megoldhassa. Így nem lett Kalleból se superboy, se mesehős. Maradt, aki a történet kezdetén volt: egy svéd kisvárosban a többiekkel játszó, de roppant éles eszű kamaszfiú. 

Vagyis senki nem veszítette el az identitását és öltözött valaki máséba. 

Úgy gondolom, ez a titok: Lindgren csuda mértékletes mindenben. S a könyve azért jó, mert a mértékletesség szeretettel párosul. S persze az is mértékletesen, cseppet sem csöpög belőle a cukrozott törökméz. 

Mit mondjak még, hogy kedvet csináljak ehhez a két kisregényhez neked? Nem akarom tukmálni, de melegen ajánlom, hogy ha utadba kerül, el ne fuss ám előle! De komolyan ne! Ugyan miért menekülnél egy jó szórakozás elől? 

*

Ja, tudom még mit akartam mondani. Az illusztrációk. Amik, ugyebár, láthattad eddig is, a karikatúrista HEGEDŰS ISTVÁN munkái. Amiket felettébb szeretek. S amikkel most bajban vagyok. Azért vagyok bajban, mert nagyon szeretem Hegedűs István rajzait, de ez a mostanság olvasott könyvek közül a második (az első Székely Júlia Az ötödik parancsolat című könyve volt), hogy azt mondom, az illusztrációk kompozíciójára húzom a számat.

Olyan mintha, ezt írtam az előbb említett könyv értékelésében is, Hegedűs István két telefon, egy sajtos-sonkás szenyó, meg egy kávé között a több évtizedes rutinjával gyors-gyorsban felskiccelt volna valamit: „Jó, ha túl vagyok a határidőn, akkor nesztek itt van egy... kettő... három... kilenc rajz! Elég? Rendben, akkor elolvasnám végre a Népsportot, ha megengeditek!”

De akkor sem hagyom kiábrándítani magam belőle. A rajzaiból. Beee! 

9/10

Ez a kép egyben link is ám!

2025 december eleje, két nap múlva jön a Mikulás. 

Tegnap jöttem hazafelé a munkáldából és nagyon fáztam. Összehúztam magamaon, amit lehetett, a sapkámra felhúztam a kapucnit is, meg minden zippzárt, de nem sokat segített. Az újpesti vonatállomáson vártam a Pilis felé menő vonatra. Nem kellett sokat várnom, talán tíz percet, de aztán még átsétálltam az aquincumi állomásról Kaszásra, a házunkhoz. Mire hazaértem, úgy éreztem, lázas leszek. Faxa! Hopsz dupla adag C-vitamin, gyors vacsi, fürdés, alvás kilenckor. 

Ma reggelre a lázközeliség elmúlni látszott, de reggel alig tudtam felébredni a nyolc és fél órás alvás után. (Ha ezt Szami lányom olvassa, zokogörcsöt fog kapni. Ő egy éve nem aludt végig egyetlen éjszakát sem. Egy éves a kisebbik gyereke. Csuda remek pofa a kiscsákó, de az alvás nem az ő műfaja. Szamié meg az lenne, mindig is az volt. Most meg pláne az lenne. Szegény, szegény lányom. Én már mondtam neki, hogy pálinkába áztatott kenyér és meg van oldva az éjszakai pihenés de nem hallgat rám...Pedig kicsinek engedelmes gyerek volt.) Egész nap álmos voltam. Amikor hazaértem, Szerelmetesfeleségtársam választás elé állított: vagy alszom, vagy megizzasztom magamat egy kád vízben. Az utóbbit választottam. Most elég jól vagyok. 

De a héten megint nem látom az unokáimat. Nem akarok semmit felvinni nekik. Kérdeztem is Szamit, hogy ez lehet, másfajta vírus, bacilus mint amivel két hétig küzdöttek, nem érdekli-e, de olyan kis érdektelen lányom van, hogy csuda! :-)

  ÍRTA:  
Gino D'Antonio

 RAJZOLTA: 
Renato Polese
Renzo Calegari
Gino D'Antonio

Nem tartottam mértéket a második és harmadik kötet fogyasztásában. Azért nem, mert egyszerre vettem meg őket, nem mindegyiket a maga megjelenésének az idején. Így nagyjából egyszerre is olvastam mindkettőt.

Az a helyzet, hogy vagy én vettem fel a ritmust, vagy a szerzők lendültek bele alkotás közben, de egyre jobban tetszik a sorozat. Ahogy olvashattad, az első kötet fogyasztásakor nem voltam igazán lelkes, 

A köteteknek, ugyebár egy főszereplője van: Brett McDonald, az áldott kezű művész, grafikus, aki indián felesége és gyermeke eltartása végett kénytelen kereskedőként funkcionálni: egy kereskedelmi cég megbízottjaként átvevő állomást működtet a prémvadászok számára a rengetegben. 

A második kötetben még „csak” egy másik cég gátlástalan működésével kell megküzdenie. Ebben a harmadik kötetben emelkedik a tét: az ellenfele egy nagytőkés, Jonas Potter lesz, akinek a zsebében van a hadsereg helyi vezetője, Harrison tábornok, aki remek katona, de nem ismeri sem azt az észak-keleti területet, ahol a történet zajlik, sem az indiánokat.  

Potter fő eszköze az alkohol, amivel elzülleszti az indiánokat. Egyes törzsek be is állnak mögé. Aminek tragikus következménye lesz, hogy farmokat támadnak meg és gyújtanak fel. 

Harrison tábornok összehívja a terület törzseinek a vezetőit. Nem a rendcsinálás a szándéka, hanem meg akarja szerezni az indiánoktól az Ohio völgyének a tulajdonjogát. 

Akad azonban egy ellenfele a meghívott törzsfőnökök között: Tecumseh-nek hívják. 

*

TECUMSEH jócskán megelőzte a korát. Ugyanis valós, tényleg  létező személy volt. Jómagam természetesen az egykori NDK-ban készült filmből hallottam róla. A film címe megegyezik a sauni (shawnee, sóni) törzs főnökének a nevével. A címszerepet az akkoriban több indiános western főszerepét is játszó Gojko Mitić kapta.

A filmből nagyjából semmire sem emlékszem, csak a blikk maradt meg, hogy sokkal komolyabb mint Mitić egyéb filmjei (Apacsok, Ulzana, Fehér Farkas, Csingacsguk, stb.) Igazából csak az utolsó képkocka maradt meg bennem, amikor a széles látókörű, nagy indián vezér halálos golyót kap a lova hátán, a kék tábornoki egyenruhájában, és itt kimerevedik a kép. Ende. Sajnos ilyen képet nem találtam a filmből. 

Aztán eszembe jutott, hogy ha meglelem a filmet csinálok egy képernyőképet a kimerevített utolsó kockáról. Megtaláltam a filmet, kivágtam az utolsó kockáját, amire olyan precízen emlékeztem. Hááát, majdnem úgy néz ki, ahogyan bennem élt. Elképesztő állatfajta az emlékezet! 

Szóval Tecumseh valóban létezett. Mi több, a képregény gonosz tábornoka, Harrison is. Teljes nevén William Henry Harrison. Olyannyira létezett, hogy 1811-ben ő győzte le Tecumseh seregét (a sóni, sauni, shawnee vezér nem itt, hanem két évvel később, egy másik csatában halt meg), majd 1840-ben az Egyesült Államok elnökének választották. Ebben a pozíciójában rekordot döntött: az USA kilencedik elnökeként ő volt az, aki a földrész történelmének a legrövidebb elnöki idejét tölthette: egy hónappal a megválasztása után ugyanis meghalt. 

Tecumseh azért előzte meg a korát, mert felismerte az összefogás, az egység szükségességét. Azt viszont nem, hogy az indiánok, ha összefognak is, esélytelenek a fehérekkel szemben. De az indián-konföderáció gondolata akkor is szép volt, mert az apró részekre, törzsekre tagolódott fajta meglátta a másikban önmagát, és a közös ellenséggel szembeni fellépés egységben rejlő erejét. 

*

A képregény történetében szerepet kap Tecumseh öccse, a Próféta.  Ő is valós személy volt. Eredetileg Tenskwatawa volt a neve, amit később Lalawethika-ra változtatott.

A képregényben ő az, aki eltolja az indiánok ügyét a harc túl korai, Tecumseh tudta nélküli megkezdésével. Ahogy olvasgatom a netet, a valóságban nem volt közöttük ekkora ellentét, Tecumseh támogatta öcsi prófétaságát, még várost is alapítottak, persze ne New York-ra vagy Detroit-ra gondolj, hanem a kornak megfelelő indián falura. 

Vagyis nem volt közöttük a képregényben ábrázolt éles ellentét. Sőt! Tecumseh kizárólag indián ételekt evett, és elzárkózott mindentől, ami nem indián. Na, ehhez képest piszkosul nem értem a tábornoki egyenruhát, meg azt a furi fejfedőjét, amiben rendszeresen ábrázolják. 

Egyszóval a képregény nyomokban valóságot tartalmaz, amit simán alávetettek az alkotók a dramaturgiának. Ahogyan az NDK-bei film alkotói is. Ha érdekel, találtam egy magyar nyelvű dokumentumfilmet is Tecumseh-ről. 

*

A nagy völgyvidék című epizód borítója csuda klassz! Ám ilyen jelenet ugyanúgy nincsen a történetben, ahogyan a második kötet borítójának a rajza sem kapcsolódott közvetlenül ahhoz a történethez.

A történet címe, ahogyan mondtam, lehetne Tecumseh is, talán találóbb is lenne, mert ugyan ki a franc tudja kapásból, hogy micsoda Amerikában a nagy völgyvidék, és mi a jelntősge. De a történet nem igazából Tecumseh-ről és az indiánok fehérek elleni harcáról szól, mintsem arról, hogy mit keresett ebben a háborúban a pacifista Brett McDonald. 

Nehogy felrójuk már ezt az alkotóknak4 Az ő hősük nem a sóni vezér, hanem a kereskedővé vedlett grafkusművész! Inkább örvendjünk, hogy sikerült az Ülő Bika (Sitting Bull) mellett talán leghíresebb, valós indiánt összehozni a képregény fiktív hősével!

Sőt, nem csupán összehozták őket egy történetben, hanem barátokká is tették. Hol Brett menti meg Tecumseh-et, hol az indián őt, hol az indián Brett családját. De bár találóbb lett volna a nagy indián politikus neve a füzet címének, a történet mégsem róla, hanem elsősorban Brettről szól. S rajta keresztül Amerikáról. Aminek szerves része volt a sóni törzs és annak legendás törzsfőnöke, meg a prófétája is. 

*

Mit mondjak még? Ja, a lényeget: csudára élveztem ezt a történetet is. Akkor is, ha valamelyest dramatizálták az amúgy is drámai valóságot. Viszont ezt jól sikerült megtenniük. Elbizonytalanodtam, mennyire része volt igazából a Prófétának abban, hogy az indián egység idő előtt összeomlott. A valóság az, hogy teljes mértékben. A képregény teljesen igazat beszél. 

Hiába volt Tecumseh határozott parancsa, hogy távollétében Tenskwatawa maradjon a fenekén, semmit ki ne provokáljon, öcsi nem hallgatott bátyusra. A végzetes tippecanoe-i csata (1811. november 7.) előzménye az volt, hogy a Próféta vezette indián harcosok megtámadták Harrison seregét a Prófétaváros közelében. Bár a csata katonailag nem volt egyértelmű amerikai győzelem, az indiánok súlyos veszteségeket szenvedtek, és ami a legfontosabb, a falujukat elpusztították. A vereség aláásta a Próféta tekintélyét és komoly csapást mért a Tecumseh által épített egységre. 

S ez az a pont, ahol az ember a fejét verné a falba. Mert bár kétséges, Tecumseh mire ment volna a Nagy Indián Egységgel, öcsi esélyt sem adott rá, hogy ezt megtudhassuk, teljesen aláásta az indián-győzelem lehetőségét. Győztek a fehér emberek. 

A képi megfogalmazása ennek a szokásos. A szokásosan remek. Realisztikus, részletes, dinamikus. Az alakok konzekvensek, felismerhetők. Ahogyan azt a Bonelli-műhelytől megszokhattuk. Jöjj és lásd! 

Nem tudom eldönteni, sajnos-e vagy sem (költség, helyigény), de a terveim szerint továbbra is fogyasztója leszek a sorozatnak, nem sikerült kiábrándulnom. :-) Sőt!

Írtam egy bejegyzést a Bonelli-képregényekről úgy általában véve.

910

Ez a kép egyben link is ám!

2025 decemberének az első napjai. A hétvége ismét nyugisan telt. Pénteken egy több mint remek Keep Floyding koncerten voltunk a Várkert Bazárban. Az együttes gitárosa, Tóth András hívott meg minket, akivel egy alkalommal igen sok sör mellett beszélgettünk vagy három órát itt Óbudán. Azt hiszem, a szimpátiánk kölcsönös volt. 

A szombat vasárnap a szokásos: szombaton főzés (kolléganőm receptje szerinti céklaleves, sertéspöri, nnokedli, ubisali, almás rétes), alvás, írás, olvasás. Vasárnap: SzFT úszott, én kitakarítottam itthon, előkészítettem az ebédet, kaja, filmezés, csendespihi, írás, olvasás és a múlt szombati stúdiós fotózás képeinek a nézegetése (1500 darab), este Sztárban sztár (én közben olvasgattam, mert annyira nem érdekel). 

Nézegettem a képeket, és eszementül furcsa, hogy mindkét gyerekem harminc feletti. A kisfiam egy fejjel magasabb nálam, a kislányom kétgyerekes családanya, de már Csemete is huszonkettő lesz jövőre. És Istennek hála, mindhárman csodásan meg vannak a párjaikkal. Hálás is vagyok a pároknak ezért: anennyire rajtuk múlik boldoggá, kiegyensúlyozottá teszik a gyerekeinket. Igen, te Tamás, Vanda és Dani. Köszönöm nektek! 

*

Pár napja felköszöntöttem egy volt általános isis osztálytársamat, Gézát, mert azt mondta a Facebook, hogy szülinapja van. Géza mindig jó volt hozzám, azt hiszem, szerette volna, hogy barátok legyünk. De csak jóban voltunk. 

A felköszöntése után két nappal felhívott egy másik volt oszitársam, Kriszta. 
– Láttam, felköszöntötted Güzüt. Nem tudtad...?
– Ne bassz! Géza? 
– Igen. Nem tudom, mi baja volt. Atti tudta meg, ő szólt Csáfinak, Csáfi meg nekem. De állítólag nagyin gyorsan ment el. 
– De ő sportember volt, Kriszta!
– Mondom, én sem tudom, mi történt. Arra gondoltam, hogy jövőre lesz az osztáyunk negyvenöt éves... 
– Hozzuk össze, amíg még élünk! Pipi, Géza... 
– ...meg Zoli!
– Tényleg, Cseri is, basszus! 
– Azon gondolkodom, a tanárok közül ki élhet még? Éva biztosan. 
– Szerintem Jutka is. 
– Tényleg! 
– Akkor kezdjünk szervezni!
– Kezdjünk!

Isten veled, Gézám! Ezt is elcsesztem, veled találkoznom kellett volna rendszeresen! Eső után köpönyeg... 

  ÍRTA:  
Gino D'Antonio

 RAJZOLTA: 
Renato Polese
Gino D'Antonio

Az első kötet értékelésében sok mindent leírtam. Erről a sorozatról is, a Vadnyugat-témához való hozzáállásomról is. Azokat most nem ismétlem meg. Ha érdekel, és ha nem olvastad, hogy a csudába ne érdekelne, kattints át, és olvasd el gyorsan,! De alaposan. 

*

Valamiért én úgy gondoltam, hogy A Vadnyugat történetének a kötetei egymástól független sztorik. Talán azért, mert a Fülesben megjelent epizódoknál nem tűnt fel, hogy nem az. (Ej, .mondtam én, hogy kattints át, ugye, hogy megmondtam?) Hjajjj, jó, nem akarsz kattintgatni, értem... Akkor a lényeg: a magyar Füles című keresztrejtvény újság az évek során tizenkét történetet leközölt a hetvenötből. Persze fekete-fehérben. Ahogy egyébként eredetileg is legjelent az olasz sorozat.

Csak mondnom, odaát, a klatty túloldalán van egy kép, ahol összehasonlíthatsz egy a Fülesben megjelent oldalt a sorozat mostani, színes változatának a megfelelő oldalával. 

No, tehát ott hagytam el a gondolatmenetemet, hogy azt hittem, a sorozat köteteinek a története nem kapcsolódik egymáshoz, csak a Vadnyugathoz. Nem tudom, miként lesz ez a későbbiekben, de ez a második kötet szerves folytatása az elsőnek.

A remek grafikus, Brett MacDonald, aki az első kötetben egy felfedező expedíció térképrajzolója volt, immár letelepedett, indián feleségével és kisfiával éldegél a vadon közepén. Egy prémkereskedő cég felvásárlója, és így kereskedelmi központ is. Persze semmiképpen se a West End-re gondolj (hm, stílusos név jutott az eszembe, nem?), hanem csak fából ácsolt házikóra.

Brett tehát kereskedővé lett, de nem érzi a magáénak a tevékenységét. Csak szükségszerűségből nem a rajzolással foglalkozik. 

A föld, ahol a tevékenységet folytatja az indiánoké. Igaz, tulajdonképpen egész Amerika, északtól délig az övék volt. Közhelyes már az egykor döbbenetes megfogalmazás: a fehér ember majdnem sikeres indiánholokausztot vittvégbe Észak-Amerikában. Mindenesetre teljesen kifosztotta az egykori amerikai őslakosságot. 

A kalandorok két kereskedelmi filozófia összecsapást mutatja be. Az egyik Brett-é, aki határozottan végzi a munkáját, de békében van mindenkivel. Azért képes erre, mert igazságos, szereti az embereket és erőszakellenes. 

A másik hozzállás az elvtelenség, a kihasználás, az erőszak, a kiszorítás alkalmazása. Ennek is van képviselője, Marcosnak hívják. Amíg Marcos meg nem jelent, Brett minden indián törzzsel békében élt, háborítatlanul láthatta el a feladatát. 

Egy nap azonban az egyik felderítője, John Colter majdnem csupaszra vetkőztetve, félig megfagyva, a kimerültségtől félholtan vonszolja be magát a telephelyre. A feketelábú indiánok elől menekült. Ezzel a törzzsel eddig semmi baj nem volt. Kiderül, hogy Marcos áll a háttérben, ő hergelte fel, állította a maga céljainak az elérése mögé ezt a törzset. De annyira, hogy még egy másik törzs lemészárlására is ráveszi őket. 

A lemészárolt törzshöz tartozik Brett indián felesége is, de a mészárlás idején ő mér nem a falujában él. Bátyja, a törzs főnöke viszont ott van, védi az aljas támadás ellen az övéit. 

A többi már nagyon spoiler, nem mesélem el. 

*

Megrázó a történet. Magam is csudálkoztam, de nagyon bele tudtam magam élni. Elfogott az a jól ismert, tehetetlen düh, ami az égre kiáltó gonoszságok, igazságtalanságok, embertelenségek, értelmetlen pusztítás esetében szokott. 

Ráadásul volt egy momentuma a sztorinak, ami nagyon elevenembe vágott. 

Brett nem hajlandó ölni. Nem azért, mert gyáva, hanem mert gyűlöli az erőszakot. A békés rendezések híve. Magamra ismertem. Nem kerültem még olyan helyzetbe, hogy komolyan meg kelljen ütnöm valakit. Nem támadtak még meg, nem támadták meg egy szerettemet sem, hogy a védelmében lépnem kelljen. Olyan már volt, hogy kés került a torkom elé, egy jó ismerős, cigány fiú tette oda, de egy jó mondatom után el is vette, magához tért, és jól berúgtunk együtt. Én mentem bele abba a szituációba, amikor a kés a torkomhoz került. Gondolkodás nélkül, egy harmadik valakit akartam megvédeni a cigány fiútól. Egyébként én mindkettőjüket kedveltem, csak ők nem kedvelték egymást. 

Nem tudom, mennyire vagyok bátor. Akkor ott eszembe sem jutott félni, bár a kés a torkomnál azért nem volt felemelő élmény. De még akkor sem sz@rtam össze magamat. Ha ez bátorság, akkor bátor vagyok. Ha hülyeség, akkor hülye. Nem tudom. Ahogyan azt sem, menniyre hagyna cserben a pacifizmusom, ha Szerelmetesfeleségtársamat, a lányaimat, az unokáimat bántaná valaki. Illetve sejtem. Amennyire lehet, tudom, próbálnám békésen megoldani. De ha nem lehet, akkor nem lehet... Ha nem szívesen is. 

Brett számára is eljön az elveivel való szembesülésnek az ideje, választania kell a családja és az elvei között. 

Brett szomorúan veszi tudomásul, hogy a valóság porig rombolta az idealizmusát. Fegyvert ragad. 

*

Ott hagytam el, hogy meglepően beleéltem magamat a történetbe. Ami azért lepett meg, mert valahogy a westernekkel soha nem tudtam azonosulni. Nem mondom, hogy nem szerettem őket, de utoljára a Winnetou négykötetes, második magyar kiadásának az első részét olvasva izgultam, amikor a még nem Old Shatterhand, hanem csak Charlie puszta kézzel küzd egy grizzly medvével. Egy-két évvel a megjelenése után olvastam a könyvet, vagyis olyan hét-nyolc éves lehettem. Még arra is emlékszem, hogy az abádszalóki dédiéknél történt az olvasás, a tisztaszobában, a reggeli ébredés után, ágyban fekve. 

Azóta nem izgultam western-történeten. Jobbára csak jól szórakoztam rajta, felette, miatta. Lett légyen az bármilyen forma, csehszlovák vígjáték, belga pisztolyhős, aki gyorsabb az árnyékánál, olasz spagetti-film, nszk-jugoszláv filmek, francia indián, vagy jugoszláv-NDK filmek, szerb indiánnal,  vagy éppen Sergio Bonelli-hős, hárombetűvel, az első betűje T, az utolsó x, a közepe pedig e. 

Most jutott az eszembe, talán egyetlen western-sztori volt, amit többször olvastam. Az meg lengyel. Adam Bahdaj A fekete sombrero című könyvére gondolok. 

Na, szóval volt itt minden az elmúlt majd hat évtizedben, látod, de ez a képregény az összes többi westernnél jobban megfogott. S most kellene valami esztétikadús indokláncot sorolnom a miértről. Hiába cikáznak a gondolataim, nem tudok ilyet tenni. Igazából sem a történet, sem az ábrázolás nem nagy vasistdas. Az átlagosnál jóval magasabban van, ez tény, de első ránézésre semmi toronymagasan kiemelkedő nincsen benne.

A sztori néha még valamelyest mókás is: van benne egy figura, aki teljesen olyan, mint Karl May regényeiben Sam Hawkins, csak itt ez a figura indián. Csontbőrnek hívják. Kezdetben szerencsétlen, kihullott fogú alkoholistának gondoljuk, mondjuk az is, de aztán kiderül, hogy helyén van a szíve, és fizikailag korántsem annyira lepusztult, mint amennyit kinéznénk belőle. De ez a móka csak színezés, nem ez a veleje annak, amit látunk, olvasunk. Hanem az, hogy vad körülmények között mennyit ér a békeszeretet. De erről már írtam. 

*

Ha már képek... Csupán egyetlen dolgot nem értettem ebben a kötetben: a borítót. Nagyon klassz a rajz, de a történetben nincsen ilyen jelenet. Spongyát rá!

Írtam egy bejegyzést a Bonelli-képregényekről általában.

10/10

Ez a kép egyben link is ám!

2025 novemberének utolsó napjai, csütörtök. Kicsit sűrű a hét munkában is, tetendőben is. Már amennyiben teendő az, hogy holnap este koncertre megyünk: a Keep Floyding egyik gitárosa hívott a Várkert bazárba minket, hogy régen voltunk már a koncertjükön. Meglepődtem, jólesett, naná, hogy megyünk. 

De emiatt ma kell mennünk vásárolni. Nincs kedvem. De kell. Olyan jól ülök itt pedig a meleg szobában, a meleg takaró alatt, az átvezetett nap után. 

Az uncsik egytől egyig cefetül vannak, de főleg csóri kisebbik: nem elég, hogy hörögve köhög, sugárban taknyozik, egyszerre nyolc foga jön, elöl, hátul. A lányom meg a héten kb. öt órát aludt eddig maximum, folyamatosan. A többi csak szundikálás, bóbiskolás volt. 

Voltam a héten könyvtárban is. Nagyon nehéz volt a hátizsákom, esett az eső is, nem is volt olyan könyv, ami nagyon-nagyon kellett volna. Ráadásul átrendezték a könyvtárat is, a szabadpolcos teremből rengeteg minden átkerült ide-oda, van, ami két emelettel feljebb. Szóval nem volt bennem túl nagy indíttatás a menetelre, csak kellett menni, mert volt nálam olyan könyv, amin előjegyzés volt.