A könyv példánya, amit olvastam, az enyém. A múlt héten találtam a FSZEK előtti könyvszekéren.
Megtaláltam ott egy másik könyvet is, amit vagy fél éve kerestem itthon hiábavalón. Na, ott várt a szekéren az is. Aztán amikor hazajöttem, a pillantásom SzFT könyvespolcára esett, és azonnal kiszúrtam, hogy ott van a fél éve keresett... Nem tudtam, sírjak vagy röhögjek?
De a Varázsgombóc nem volt meg. Nem csak most nem, hanem sohasem. Hát most már meg van.
Gyárfás Endre nevére a hívószó a Dörmögő Dömötör. Nem az újság, hanem a Dörmögő medve-család. Ezáltal a ovis-újság, ami megfelelő életkoromban a kedvencem volt, elsősorban a kivagdosható, összeragasztható mellékletei miatt, amikből mindenféle 3D-s tárgyak jöttek végül össze, amikkel aztán nagyjából sohasem játszottam, de imádtam összerakni őket. S ha mellékletek, akkor édesapám édesapja ugrik be rögtön, Mohácsi papa, a soha nyilvánosságot nem kapott polihisztor, eszperantista, festő, író, családi filmek készítője. Akinek a életműve az enyészeté lett a felesége miatt: tényleg semmi nem maradt meg utána, sem az írásai, sem a festményei. Szerencsére a családi filmeket sikerült megmentenem, az alábbi kép is azokból származik: én vagyok rajta és Papa. Az azóta szintén az enyészeté lett eszperantó nyelvről is tőle hallottam első ízben. Emlékeim szerint ő vette nekem a Dörmögőt is. De hogy az első Mozaik újságokat is tőle kaptam az tuti. A legeslegelső a Hajsza a folyón című epizód volt. Imádtam.
Szóval Gyárfás Endre.
Író, költő, tanár. Szegeden született. 1981 óta írásaiból él
Művei:
47 önálló kötete jelent meg, ezek között vannak verseskötetek, regények, novellák.
Munkásságában 35 TV-játék, 46 hangjáték, 10 színpadi mű /abszurd drámák, mesejátékok/ található meg.
Díjai:
József Attila-díj, 2004
Bertha Bulcsú-díj, 2007
Quasimodo-díszoklevél, 2009
Fulbright-ösztöndíj, 1988
*
A Varázsgombóc története rém egyszerű: egy törpe, név szerint Galagonya Máté óriássá akar lenni. Hallott arról, hogy az óriások nem léteztek kezdettől fogva, hanem egy varázsgombóc elfogyasztása révén törpékből lettek azzá. Máté minden vágya, hogy óriássá lehessen maga is. Mert igazságtalannak tartja, hogy az óriások ennyivel többre képesek mint a törpék.
Úznak indul hát, hogy találjon egy varázslót, aki óriássá változtatja őt. Így találkozik egy máik törpével, Kökény Kelemennel, aki fiatal korában maga is vágyott az óriás.létre. Ő mondja el Máténak a varásgombócos-átváltozás verzióját. S hogy Máté ne keresgéljen egyedül, mert három törpe ugyan törpe, de három, a szomszédjával, a valamelyest együgyű, de jó szándékú Áfonya Ábrissal egyetemben társául szegődnek a varázsgombóc fellelésében.
Nem lövöm le a teljes cselekményt, gonosz dolog lenne. Legyen elég annyi, hogy törpéink végül találkoznak az óriásokkal.
*
A történet úgy cselekményes, hogy egy fia erőszak sincsen benne. De tényleg és valóban semennyi. Ennek ellenére fikarcnyit sem izgalmatlan, és mellette humoros is.
Mert, ezt nem tudom megállni, bár spoiler, nem tudtam nagyot röhögni, amikor kiderül, hogy nem csupán a törpék rettegnek az óriásoktól, hanem a óriások is úgy tudják, hogy törpék roppant veszélyesek rájuk nézve és könyörögnek az életükért. S a törpék nyugtatgatják őket, hogy komolyan ígérik, szentül fogadják, hogy nem fogják bántani az óriásokat. De komolyan nem. :-D
Kicsit hosszúnak tűnhet, de figyeld csak ezt a jelenetet! Megéri a rá szánt időt, hidd el!
Óriás katonák készítették itt elő fegyvereiket vágásra, kaszabolásra. Amint megpillantották a jövevényeket, mindnyájan fölemelték a fegyvert, maguk elé tartották a pajzsot.
– Uramisten! Ezek törpék! – dördült a legmarconább képű óriás hangja.
Kelemen állt a legközelebb ehhez a hadastyánhoz. Ha most lesújt rá a szablya, többé nem gyűjthet tudományt a fejébe. Előkapta hát tarisznyájából a szekercét, amit azért hozott magával, hogy ácsoljon, fát aprítson, ha útközben efféle munkákkal bízzák meg.
Mátét is tettre buzdította idős barátjának bátorsága. Kirántotta kardnak látszó kését, és magasra emelte. Ábris pedig az eleddig félénknek, ijedősnek vélt Áfonya Ábris a pásztorbot doronggal kezdett el hadonászni.
Három törpénk a következő minutumban azt hitte, káprázik a szeme.
A Kelemen fölé tornyosuló óriásvitéz úgy remegett, mint a miskolci kocsonya. A rémes-éles szablya pedig c– lássatok csodát! – egyszerűen kiesett a markából. Akkorát csörömpölt a kőpadlón, hogy még a pókhálók is el-szakadtak rémületükben a sarkok mélyén.
A másik óriás horgas-karmos ujjai közül kicsusszant a tőr. A harmadik meg a negyedik behemót annyira megijedt, hogy hanyatt vetette magát. Az is lehet, persze, hogy elájult.
Galagonya Máté nem értette az egészet. Kökény Kelemennek sem fért a fejébe a dolog, Áfonya Ábris pedig ámulatában kitátotta a száját. Máté, miközben fölemelve tartotta parányi kardját, óvatosan a háta mögé sandított: nem áll-e ott valami iszonyatosan nagy, az óriásoknál is nagyobb, félelmetesebb szörnyeteg. Talán annak láttán ejtették el a fegyvert és hanyatlottak a földre a palota őrei.
Rajtuk kívül azonban senki sem volt a csarnokban.
– Azt hiszem – szólalt meg végre Ábris –, ők is a saját árnyékuktól ijedtek meg.
Máté legyintett.– Mindennap láthatják az árnyékukat.
Ekkor az őrség parancsnoka, a legzordonabb, a szablyás, illetve immár szablya nélküli a törpék lába előtt térdelt.
– Irgalmazzatok – rimánkodott –, kegyelmezzetek, nagy hatalmú törpék! Legalább az életünket hagyjátok meg! A fegyvereinket magatokkal vihetitek.
Akkor lennénk csak bajban, gondolta Galagonya Máté, ha valóban föl kellene emelnünk a ti súlyos szablyáitokat meg a tort, a pajzsot. Már-már a nyelve hegyén volt a kérdés: miért féltek tőlünk ennyire? Hiszen ti óriások vagytok, nagyok,erősek... Eltaposhatnátok vagy akár tenyérrel is agyoncsap- hatnátok minket.
Szerencsére, mindhármuk szerencséjére Máté esze bekapcsolta a féket, azazhogy nyelvének, ajkának megtiltotta a fölösleges kérdezősködést. Előbb-utóbb minden kiderül.
Nem is kellett sokáig várniuk. Az őrparancsnok, amúgy térdeltében, beszélni kezdett.
– A balsors küldött ránk benneteket. Reménykedtünk, hogy nem válik be a pókok jóslata, és nem támadjátok meg a szegény óriásnemzetséget.
Mozgolódás, neszezés hallatszott a csarnok sötét zugaiból. Megremegtek a pókhálók.
– Megmondták a pókok – folytatta az óriás –, hogy egy-szer csak betoppantok ide, ti, törpék, megcsillantjátok varázsfegyvereiteket, és akkor izmainkból kiszáll az erő.
Kelemen szemügyre vette a szekercéjét. Valóban varázshatalma lenne ennek az egyszerű szerszámnak?
– Mit mondtak még a pókok? – kíváncsiskodott Galago-nya Máté.
– Elárulták-e, miért akarunk mi, törpék, titeket tönkretenni?
– Csak mert gonoszak vagytok – felelte az őrparancsnok, és szeméből könnyek eredtek.
Áfonya Ábris megsajnálta az óriást.
– Ne bőgj, légy szíves! Akadt már törpe, aki bántott téged? -
– Nem – tűnődött el a harcos. – De ti azért jöttetek, hogy...– Azért jöttünk vágott közbe Galagonya Máté –, hogy megszerezzük és megegyük a varázsgombócot. – Miféle varázsgombócot?
– Ne add az ártatlant! Mi, törpék, nem vagyunk gonoszak. De a hazudozókkal elbánunk.
– Könyörüljetek – kulcsolta össze karmos ujjait a parancsnok. – Majd átkísérlek titeket a konyhába, ott harmincháromféle gombócot főz a kedvetekért a szakácsunk, úgymint túróst, szilvást, barackost, almást, körtést, csipkebogyóst, galagonyást, kökényest...
– Áfonyást nem? – kottyantott bele Ábris.Máté egy kardsuhintással jelezte, hogy elege van a fecsegésből.– A varázsgombócot akarjuk. Amitől a ti őseitek törpékből óriásokká nőttek.– Varázsgombóc, varázsgombóc – motyogta az őr, miközben az emlékezetében kutatott. – Hallottam, hogy volt ilyesmi valaha. Ma már nincsen.– A receptje bizonyára megmaradt – mondta Kökény Kelemen.– Lehet, hogy a régi szakácskönyvekben megtaláljuk. De hát miért kell nektek az a gombóc?– Hogy óriások lehessünk – kiáltotta eléggé megfontolatlanul Áfonya Ábris.Erre már feltápászkodtak a heverő katonák. A parancsnok is felállt.– Ha ti is óriások lesztek – mondta mélységesen mély hangon – ki marad törpe? És kiktől kell nekünk azontúl félnünk?– Nem kell félnetek – nyugtatta meg Galagonya Máté. – Eddig sem kellett volna. Hogy lássátok, békés szándékkal jöttünk: lerakjuk ide a padlóra a fegyvereinket.– Miért? Ha csatára kerülne sor, mit érnél el ilyen icuri- picuri szerszámokkal a roppant kardok, szablyák, tőrök ellenében? A pajzsokon csupán karcolást ejthet a szekercéd.– Igen, de a varázserő...– Ne hidd, hogy a szerszámainknak varázshatalmuk van!Abbahagyták a sugdolózást, mert az egyik óriás már hegyezte a fülét.– Igazán nem akartok ártani nekünk? – kérdezte az őrparancsnok.– Törpe becsületszavunkra, nem – jelentette ki Galagonya Máté.Sietve hozzátette, nehogy félreértsék:– Nem a becsületszavunk törpe. A becsületünk meg egyáltalán nem törpe.– A világért sem kételkedünk a szavatokban – mondta az óriás.
– Senkit sem akarunk bántani – szólalt meg Kökény Kelemen.[...]–Jelentenem kell a királynak – mondta az őrparancsnok –, hogy törpék lépték át a palota küszöbét. Nehogy őfelsége megijedjen, és riadalmában a trón alá kuporodjék, hamar tudtára adom, hogy ti nem harcías, gonosz törpék vagytok.– Egyetlen törpe sem az – szólalt meg Galagonya Máté.A katona a szívére tette lapáttenyerét.– Mi, óriások sem vagyunk gonoszak.– De harciasak igen! – nyelvelt Áfonya Ábris, és pulyka-vörös lett a képe.– Miből gondolod, tisztelt vendég? – kérdezte az őr.– Abból, hogy talpig fegyverben álltok. Vagyis hogy álltatok, amíg el nem vágódtatok, térdre nem estetek előttünk, és el nem hajigáltátok a szúró-kaszaboló eszközöket.– Aggódtunk, hogy megtámadnak bennünket.– KI?– Például a törpék?– Például a törpék.45-50.
*
Közhelyes, hogy mekkora értéke lenne a békés egymás mellett élésnek? S hogy minden másság ellenére képesek lehetnék rá? Hogy nem kellene senkinek senkit megváltoztatni, hogy ez létre jöhessen? Persze, hogy veszettül közhelyes. De ugyanennyire igaz is.
Nem a másság ájult tiszteletét hirdetem. Dehogy tennék ilyet! Mert a másság ájult tisztelete bár a másikat úgy fogadja el, ahogyan van, de önfeladó, öngyilkos, önvédelmi-reflex nélküli módon. A törpék és az óriások miután tisztázzák, hogy semelyik nem akar a másiknak rosszat, elfogadják egymást. Itt a kölcsönösség a legfontosabb reakció.
Emiatt veszett el mára Nyugat-Európa döntő része: keblére ölelte a kígyót, és már nem tud tőle szabadulni. De azért még ölelgeti... Hiába egyértelmű, hogy bele fog pusztulni. Az elfogadás önfeladássá lett, a kölcsönösségnek nyoma sincsen benne.
Nem szoktam aktuálpolitizálni. A Fidesz, olyan, amilyen. De azért mindenképpen a javára írható, hogy Budapest utcáit nem lepik el a migránsok. Ezt hívják balról gyűlöletpolitikának. Fittyet hányva arra, hogy mi zajlik például Németországban vagy Franciaországban, de akár Brüsszel utcáin. Ahogyan számomra érthetetlen hogyan háborús riogatásról is beszélnek. De a „Varázsgombóc”-ról beszélve ez több mint kitérő.
*
Ami még lényeges lehet: nem vagyok versolvasó típus. Hobó anno rákattantott rájuk egy időben. Nem vagyok versellenes, de magamtól, magamnak nagyon ritkán olvasok verset. Persze, nekem is vannak kedvenc verseim. Jobbára magyar klasszikusok. Nem sorolom, ki mindenki.
Gyárfás Endre költő is. A köteteinek a többsége verses kötet. Ebben a könyvben is vannak versek. Amiket prózai könyvekben többnyire simán átugrok.
Most nem tettem. Elolvastam mindet. Mert tetszettek. egytől egyig. Egyszerűen kedvesek voltak, azért.
*
Szól-e valamiről a Varázsgombóc vagy csak egy kedves mese? Szerintem szól. Az önazonosságról. Manapság ez már egyfajta önépítős közhely. De talán nem lehet elégszer hangsúlyozni a fontosságát. Hogy nem kell másnak lennünk, csak önmagunknak.
De önmagunknak lenni nem azt jelent egyet, az „én már ilyen vagyok, nem tudok megváltozni”-val. Mert ha nem vagyok Ember, változni kell. Szükséges, Az önmagunknak-lenni nem azt jelenti, hogy maradjunk csak nyugodtan összeférhetetlen, antiszoc tirpákok. Nem azt jelenti, hogy nem kell előre lépni, fejlődni. Jobbá lenni kötelesség. Szeretni Istentől eredő lehetőség és kötelesség.
Ahogyan az elfogadás sem azt jelenti, hogy mindent el kell fogadnunk a másiktól. Ahogyan Ofi barátom szokta mondani: minden kapcsolat a nemet-mondás művészete. (Dicséretére legyen mondva, hogy amikor alkalmaztam vele szemben a saját elvét, bár fájt neki, volt is súrlódás, megbeszélés, de fejet hajtott, belátott, változtatott.)
Mindent összevetve konfliktuskerülőnek tartom magamat. Tény, hogy a nyusziból a sarokban vadállat lesz. Vérnyúl.
Ezerszer elmondtam már: én vagyok az, akinek három anyja volt. Egy édes, meg két keserű. A második keserű kiforgatott mindenből. Igaz, édesapám passzivitása ebben erősen támogatta.
Volt azonban két alkalom, amikor kiálltam magamért vele szemben. Mindkét szituáció olyan volt, hogy már nem volt hová hátrálnom. Mindkettőről írtam már itt a blogomon. Érdekes, de a kőkemény, kérlelhetetlen üzletasszony mindkét esetben visszakozott, hátra lépett. Magam is meglepődtem.
A félelem lehet teljesen jogos is, de alapvető tévedésen is alapulhat. A tévedés alapja pedig jobbára önmagunk lebecsüléséből indul ki. Meg a másik jellemének a félreértésén. Amikor önmagunkkal és a velünk szemben állókkal kapcsolatban is teljesen tévesek a helyi értékek.
*
A Varázsgombóc csuda kedves könyv. Nem szájbarágós, nem didaktikus, nem gügyög, van története, és csuda jó a történet. Teljesen indokolt a 90%-os Molyos tetszési indexe.
*
Na, és a képek! Már mondtam máskor is, vannak esetek, amikor a illusztráció magában szívbe vés egy-egy könyvet. De annyira, hogy más rajzokkal már nem is ugyanaz. Csak utalok már Méhes György Szikra Ferkó-jának a Rusz Lívia rajzolta kiadására, Jeney Zoltán Rév Fülöp-jeire, meg Lezsák Levente eddig kétrészes Emerson-sorozatára. Ez utóbbiakat a zseniáis Cserkuti Dávid illusztrálta.
A Varázsgombóc-ot pedig Vida Győző. Ezennel ő is besorakozott a kedvenc grafikusaim közé. Szégyen vagy sem, de eddig nem találkoztam a nevével. Annak ellenére nem, hogy a Moly szerint legalább huszonhat könyvben működött közre.
A rajzai egyszerűen tüneményesek nem gondolod?
Gondolat, Budapest, 1991, 62 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632826183 · Illusztrálta: Vida Győző
9/10
Az alábbi kép egyben link is ám!
2026 márciusa. Szerelmetesfeleségtársam Tallinban, Észtország fővárosában kirándul a virtuális asszisztens csajtársasággal. Én egyedül vagyok itthon. Péntek reggel van. Az óracsörgés előtt felébredtem, igaz, csak fél órával. Tegnap ment el, holnap már jön is.
Furcsa volt egy hétköznap délután nélküle. Ahogy az éjszaka is az éjjeli zajai nélkül. De ébredni is fura volt nélküle.
Manapság többször az eszembe jutott, mit kezdenék, mivé lennék nélküle? Nem csak a szerelmem, hanem a legjobb barátom is. Igazság szerint nincs is több, kézközelben levő barátom. Elfogytak, messze laknak, a fizikai találkozás ritka, nem csak annyi, hogy „nem jössz egy sörre?”. Az óbudai társaságban nem alakult ki senkivel szoros barátság. Egyvalaki lett volna. „Szerelmet” is vallottam neki, elmondtam, hogy őt simán el tudná képzelni a barátomnak. Könnyekig meghatódott, de szarik rám azóta is.
Szóval a világ nagyjából véget érne SzFT nélkül. Itt van minden sejtemben, minden zsigeremben, minden csepp véremben. Akkor is, ha vannak évek óta meg nem oldódó konfliktusaink. Annak ellenére, hogy szentül fogadkoztunk, soha nem fogunk játszmázni, és mindennap megtesszük, újra és újra.
Nem tudom miért merül fel újra és újra, hogy bár tíz évvel idősebb vagyok nála, sokkal szarabb egészségi állapotban, mégis én maradok itt tovább. Pedig benne sokkal több a vitalitás, vannak céljai, pozitívabb mint én vagyok. Mégis...
A 
