Amikor Az ifjú mesterdetektívet első egy-két alkalommal olvastam, szentül meg voltam győződve arról, hogy Astrid Lindgren férfiból van.
Ez a meggyőződésem akkor sem csökken, amikor az Öcsi és a repülő bácsikát olvastam. A repülő bácsika a későbbi kiadásokban a faramuci Háztetey Károly lett. (Ugyan miért Károly, amikor Karlssonnak hívták? Mondjuk Juharfalviék gyereke is Emil volt, de az meg nem zavart...)
Ahogyan Az ifjú mesterdetektív a későbbi kiadásokban visszanyerte címében a Kalle nevet (1. Kalle nyomozni kezd, 2. Kalle nem ijed meg az árnyékától, 3. Kalle és Rasmus). Ebben a kötetben az első két kötet van benne, egészen más címekkel. Azt, hogy van harmadik kötet is, csak sokkal-sokkal később, kábé két évvel ezelőtt tudtam meg.
Amikor már felnőtt fejjel a gyerekeimnek Juharfalvi Emileket olvastam, csuda jókat derültem rajta.
Hjaj, érdekes, hogy Szami lányom is mennyire nagyon emlékszik arra, hogy amikor bekerült a Szent Lászlóba a kruppjával, és én bejárva hozz ezt olvastam neki. Volt vele egy szobában egy kis csákó, ő is odaült mellénk, amikor olvastam. Aztán amikor elmentem, Szami és a kiscsákó csuda jót bandáztak az ágyakon ugrálva. Nesze neked krupp!
Ám amikor a Delfin Könyvek sorozatban megjelent Lindgren a kezembe került (nem az első megjelenésekor, mert akkor még nem tudtam olvasni, négy éves voltam, hanem sokkal később, egy antikváriumban akadtam rá; mekkora örvendetes rácsodálkozás volt, hogy lehet használt könyveket is vásárolni!), semmiről se tudtam mit se. Amikor elolvastam, akkor is csak annyit, hogy lett még egy kedvenc könyvem. Amit aztán többször is elolvastam még.
Astrid Lindgren (1097–2002) nő volt. Svéd nő. Aki írt harminc gyerekkönyvet, amiket aztán az idők során úgy százhatvanhét millió példányban adtak ki. Vagyis minden ötvenedik embernek, aki ma él a Földön, van egy Lindgren-könyve. Nem semmi!
Lindgren valamelyest politizált is, szociáldemokrata volt. A róla szól Wikipedia cikkben, amit a beépített fordítóval fordíttattam le ezt olvastam a politikai tevékenységéről (minden szavát jól jegyzed meg!)
1976-ban botrány tört ki Svédországban, amikor nyilvánosságra hozták, hogy Lindgrené marginális adókulcs 102 százalékra emlékezett. Ezt úgy kellett ismerni, mint a „Pomperipossa-hatás", egy történetből, amelyben publikált Expresszen 1976. március 3-án,[25] című Pomperipossa Monismaniában, számadja a kormányt és adópolitikáját.[26] Ez egy szatirikus allegória volt, válaszul a Lindgren 1976-ban felmerült marginális adókulcsára[27] ami megkövesedett az ünálló vállalatkozóktónál, hogy mindkettőt randevúzzon jövedelemadó és a munkaadók levonási. Egy viharos adóvitában kritikát kapott a szociáldemokratáktól és másoktól. Válaszul felvetette a szociáldemokraták kampányában rett vevő nők hiányának kérdését.[28] In az évi általános választások, a Szociáldemokrata a kormányt 44 év után először szavaztak ki, és a Lindgren-adóvita egyike volt azoknak a vitáknak, amelyek hozszájárulhattak ehhez az eredményhez.
Stimmt? Akkor haladjunk tovább! Nézzük csak meg, hogyan is nézett ki Astrid Lindgren! Így.
*
Az ifjú mesterdetektív krimi. De tényleg az. Van benne betörő, ékszertolvaj, meg van benne konkrét gyilkosság is, rendesen halottal. Van benne nyomozás, van benne magándetektív, van benne rendőr, gyilkossági kísérlet mérgezéssel, sarokba szorított, halálraítélt gyerekek, van benne rendőr is. Mondom, krimi a javából.
Olyan krimi, amiben gyerekek nyomoznak, sőt, ők buktatják le a rosszfiúkat.
Soha nem kedveltem az olyan krimiket, amiben gyerekek kotnyeleskednek bele felnőtt bűnügyekbe, pláne, ha ők azok, akik végül még meg is oldják a bűnügyeket. Azért nem kedveltem ezeket a történeteket, mert egy pillanatig sem tudtam hitelesnek tartani őket. A saját mikrokörnyezetemben nem volt egy gyerek sem, aki felnőtt bűnügyet oldott volna meg, de olyan sem, aki ne felnőtt segítségét kérte volna ilyen esetben. Simán fostunk volna gyerekkorunkban egy felnőtt bűnözőtől. Pont.
De persze nem tartom teljesen kizártnak, hogy legyen olyan gyerek, aki nem olyan beszari, amilyenek mi voltunk gyerekként. Csak nem tartom valószínűnek, hogy egy viszonylag normális társadalomban egy gyerek ne legyen ilyen helyzetben beszari. Nem normális társadalmakban, történelmi helyzetekben el tudom képzelni.
Nem azt mondom, hogy ebben feltétlenül és kizárólagos igazságom van, hanem azt, hogy én így gondolom.
*
Astrid Lindgren ékszertolvajos, betörős, gyilkosos könyve úgy krimi, hogy közben teljesen simán kamaszkönyv. Lindgren ezt a teljesíthetetlen feladatot úgy oldotta meg, hogy a hősei mindvégig hús-vér, adott esetben konkrétan fosós gyerekek voltak. Mármint nem konkrétan hasmenésük volt, hanem konkrétan rettegtek.
Ráadásul ezek a gyerekek nem magabiztosak a végtelenségig, nem rettenthetetlenek, nem tévedhetetlenek, nem hibátlanok. Mondom, teljesen hihető figurák. A nyomozás közben sinmán játszanak is, játékháborúznak. Arról nem beszélve, hogy teljesen szerethetők.
Három főszereplője van a két történetnek. Kalle, aki imádja a krimiket, sokat képzeleg, és olyankor menő magándetektívnek gondolja magát. Néha beszélget is magában: a mesterdetektív énje a mindennapi kamasszal. Kalle barátai Anders, a triójuk vezetője, és a kedves, bájos lány, Eva-Lotta. Anders úgy hármuk vezetője, hogy ők a Fehér Rózsák csapata. A Fehér Rózsák a helyi rózsák háborújának az egyik csapata. A másik csapat a Vörös Rózsák. A Vörös Rózsák is egy trió. Azt három helyi fiú alkotja: Sixten, Jonte és Benka.
A rózsák háborúja kegyetlen, vérszomjas és trágár, de az éhhalálra ítélt fogoly hazamehet ebédelni, mert mindenki tudja, milyenek a szülők, ha a gyereke lekési a közös étkezést. A kegyetlen, vérszomjas és kíméletlen háborúban a rózsák soha nem bántják igazán egymást, maximum bírkóznak, ha úgy adódik.
A háború célja, hogy a megszerezzék a Nagymufti Kincsét. Ami mikor kinél van. Akinél van, az jól eldugja, hogy az ellenség meg ne találja, de köteles hathatós információt adni az ellenfélnek a kincs megtaláláshoz.
*
A Fehér Rózsák, tudod, a főszereplők, Kalle, Eva-Lotta és Anders csak élik a kisvárosi életüket. Kalle ugyan álmodozik arról, hogy egyszer nyomozni fog, de az álmos kisvárosban igazából nem történik semmi, csak annyi, hogy a hétvégi italozás során magából kivetkőzött, féllábú tímár, Fredriket alkalmanként pár napra elzárják. A jóképű Björk rendőr őrmesternek, akinek az ábrázatán Eva-Lotta tekintete szeret elidőzni, túl sok dolga bizony nincsen.
Vagyis a Fehér Rózsák nem keresik a bűnügyeket. Konkrétan Eva-Lotta és Anders nem is veszik komolyan Kalle ez irányú rajongását. Meg igazából senki sem. A helyi rendőr, igen, a jóképű még cukkolja is vele.
Szóval a bűnügyek csak úgy belebotlanak a Fehér Rózsákba, ahogyan azok jönnek-mennek. Sőt, az első esetben még csak nem is kell jönni-menniük, a bűnügy jön hozzájuk. Konkrétan, házhoz. A másodikban pedig Eva-Lotta a Fehér Rózsák ügyében végzett kiküldetése során mintegy belebotlik a gyilkosságba. És a reakciója teljesen tökéletesen megfelel az életkorának és a nemének.
Tehát ilyen értelemben Lindgren alapszituációi cseppet sem erőltetettek.
Aztán arra is ügyelt, hogy Kalle, az ifjú mesterdetektív ne maga oldjon meg mindent, csak rávezessen, vagy rettentő ügyesen kérjen segítséget, hogy a helyzetet más megoldhassa. Így nem lett Kalleból se superboy, se mesehős. Maradt, aki a történet kezdetén volt: egy svéd kisvárosban a többiekkel játszó, de roppant éles eszű kamaszfiú.
Vagyis senki nem veszítette el az identitását és öltözött valaki máséba.
Úgy gondolom, ez a titok: Lindgren csuda mértékletes mindenben. S a könyve azért jó, mert a mértékletesség szeretettel párosul. S persze az is mértékletesen, cseppet sem csöpög belőle a cukrozott törökméz.
Mit mondjak még, hogy kedvet csináljak ehhez a két kisregényhez neked? Nem akarom tukmálni, de melegen ajánlom, hogy ha utadba kerül, el ne fuss ám előle! De komolyan ne! Ugyan miért menekülnél egy jó szórakozás elől?
*
Ja, tudom még mit akartam mondani. Az illusztrációk. Amik, ugyebár, láthattad eddig is, a karikatúrista HEGEDŰS ISTVÁN munkái. Amiket felettébb szeretek. S amikkel most bajban vagyok. Azért vagyok bajban, mert nagyon szeretem Hegedűs István rajzait, de ez a mostanság olvasott könyvek közül a második (az első Székely Júlia Az ötödik parancsolat című könyve volt), hogy azt mondom, az illusztrációk kompozíciójára húzom a számat.
Olyan mintha, ezt írtam az előbb említett könyv értékelésében is, Hegedűs István két telefon, egy sajtos-sonkás szenyó, meg egy kávé között a több évtizedes rutinjával gyors-gyorsban felskiccelt volna valamit: „Jó, ha túl vagyok a határidőn, akkor nesztek itt van egy... kettő... három... kilenc rajz! Elég? Rendben, akkor elolvasnám végre a Népsportot, ha megengeditek!”
De akkor sem hagyom kiábrándítani magam belőle. A rajzaiból. Beee!
Móra, Budapest, 1971, 280 oldal · puhatáblás · Fordította: Lontay László · Illusztrálta: Hegedűs István
9/10
2025 december eleje, két nap múlva jön a Mikulás.
Tegnap jöttem hazafelé a munkáldából és nagyon fáztam. Összehúztam magamaon, amit lehetett, a sapkámra felhúztam a kapucnit is, meg minden zippzárt, de nem sokat segített. Az újpesti vonatállomáson vártam a Pilis felé menő vonatra. Nem kellett sokat várnom, talán tíz percet, de aztán még átsétálltam az aquincumi állomásról Kaszásra, a házunkhoz. Mire hazaértem, úgy éreztem, lázas leszek. Faxa! Hopsz dupla adag C-vitamin, gyors vacsi, fürdés, alvás kilenckor.
Ma reggelre a lázközeliség elmúlni látszott, de reggel alig tudtam felébredni a nyolc és fél órás alvás után. (Ha ezt Szami lányom olvassa, zokogörcsöt fog kapni. Ő egy éve nem aludt végig egyetlen éjszakát sem. Egy éves a kisebbik gyereke. Csuda remek pofa a kiscsákó, de az alvás nem az ő műfaja. Szamié meg az lenne, mindig is az volt. Most meg pláne az lenne. Szegény, szegény lányom. Én már mondtam neki, hogy pálinkába áztatott kenyér és meg van oldva az éjszakai pihenés de nem hallgat rám...Pedig kicsinek engedelmes gyerek volt.) Egész nap álmos voltam. Amikor hazaértem, Szerelmetesfeleségtársam választás elé állított: vagy alszom, vagy megizzasztom magamat egy kád vízben. Az utóbbit választottam. Most elég jól vagyok.
De a héten megint nem látom az unokáimat. Nem akarok semmit felvinni nekik. Kérdeztem is Szamit, hogy ez lehet, másfajta vírus, bacilus mint amivel két hétig küzdöttek, nem érdekli-e, de olyan kis érdektelen lányom van, hogy csuda! :-)
