A történetem ott kezdődött ezzel a pompás, eddig teljesen ismeretlen könyvvel és szerzővel, hogy Szerelmetesfeleségtársammal elmentünk bringázni, és szokásunk szerint útba ejtettünk néhány könyvmegállós szekrényt. A Pók utcaiban nyomta a kezembe ezt a párom.  – Nézd csak, ez olyan, amit te…

Vaszary Gábor jó író. A harmincas-negyvenes években a könyveit vagy harminc nyelvre fordították le. A Monpti című regényéből Romy Schneider főszereplésével készült filmváltozat. Könnyed stílusa, humora, szerethető, jobbára bohém alakjai hamar elnyerik az olvasó kegyeit. Vaszary szórakoztató író,…

Fekete Istvánban nem csalódtam eddig. Nem vagyok elfogult rajongója, de ahogy ír, azzal számomra magyar íróknak abba a csoportjába tartozik, ahol Wass Albert, Nyírő József, Sütő András, Karácsony Benő vagy éppen Tersánszky Józsi Jenő is tartózkodik: a nyelvünk szépségeinek hódoló, azt regényeikben…

Erre a könyvre rá nem akadtam volna, ha a nagyon hasonló párjánál a Moly-os csauperjel nem ajánlja; köszönet neki! A Nagyon Hasonló Párja humorosra veszi a figurát, pompásan indul, majd hihetetlenül ellaposodik. A jelen könyv lírikus: esszét olvasunk az olvasásról, annak tanításáról, az olvasás…

Az úgy volt, hogy amikor volt valahogy, akkor Óbudán cserepedtem* fel, s volt nekem egy barátom, akinek a becsületes neve, amit a lakótelepi keresztségben nyert Prof volt. Prof nem volt olvasott ember. Prof nem volt agyon művelt ember. Én tizennégy-tizenöt felé jártam, ő meg három évvel volt…

Hm… Réges régen, egy messzi messzi időpontban vettem azt a könyvet szerelmetesfeleségtársamnak. A bejegyzés szerint, amit beleírtam, azért, mert egy könyvesboltban, valamikor 2008 táján, végigröhögtük az első két oldalt. Nos, a könyvet azóta sem nyitottuk ki, annak ellenére sem, hogy engem Vámos…

Szerelmetesfeleségtársam találta a könyvtárban nekem. Esszék a gyermekirodalomról, egy gyermekirodalom-kutatótól. (S vajon hogyan kell elképzelni egy gyermekirodalom-kutató egy munkanapját? Nagy kérdés! :-D ) Nem mondom, hogy értek a gyermekirodalomhoz. Azt sem, hogy értek az irodalomhoz. A…

Rövid mesefüzér, mesék a mesében: a megkapandó királylánynak kell olyan kérdést feltenni, amire nem tudja a választ. A málé királyfi szócsöve a barátja, de napról napra felsül.  De persze mesét olvasunk. Szankszkrit mesét. Ahol az ember néha kapkodja a fejét, még a lábjegyzeteken is, mert sokkal…

Picoult-tól a Szívtől szívig volt az első könyv, amit olvastam. Ez idáig az egyetlen, amelyik maradéktalanul tetszett is. Ezt a Csodalány-t nagyon vártam. Egy King-könyvet hagytam átmenetileg félbe érte, Szerelmetesfeleségtársam nem kis csalódására, aki nem szereti a fostós könyveket/filmeket, de…

A skandinávoknak vagy marha jó humoruk van, vagy szeretik a mély lélekrepüléseket, vagy a vért és a nyomozást, vagy jó gyerekverseket írnak, s van pazar ifjúsági irodalmuk is. Ez a könyv úgy indul, hogy az első lesz belőle. Hilmer Johansson idősotthonban él, nyolcvankét éves, és ha elveszti a…

Kezdjük a legrosszabbal! A kezét kellene annak a tördelőnek eldádázni, aki a borítót tervezte, meg annak a szerkesztőnek az ízlését (ez aztán a képzavar), aki kierőszakolta belőle, vagy elfogadta tőle. Mert rendben van, hogy a kiadó Pioneer Books már a borító belső oldalán fennen hirdeti, hogy A mi…

A Móra Kiadó remekelt a kötettel. Meg nem is. Először is esztétikailag: kemény borítós, színes kiadás, jól megválasztott betűtípussal, -mérettel. Jó kézbe venni, komolyan. S persze ebben hatalmas, de hatalmas, de hatalmas szerepe a zseniális grafikusnak, Sempé-nek: mindent visz.  Az egyedüli, ami…

Llosa már többször meglepett. Innen is, onnan is. Néha azzal, mennyire zseniális, néha azzal, mennyire beteg, néha azzal, mennyire unalmas. Ez a kisregénye egyik sem volt. Az első mondattal olyan hanguatot teremtett, hogy a kezembe maradt a könyv, aztán le sem tettem. A könyv címe fedi a tartalmat:…

Tisztázni kellene, hogy mi ez ez?  Mert az világos, hogy a könyvborító triplán nyerő.  Egyfelől, mert tele van meztelen nőkkel (ha rajzoltak is), akiknek a váll-csípő aránya pont eltalált, számomra ez az igazi: nyoma sincsen rajtuk a mai napság oly divatos bulémiás-anorexiás ropi-formáknak. (Na…

Nem tudok nem szőrösszívű lenni. Ennek a könyvnek az a hibája, ami a legnagyobb erénye: Loe írta. Minden ízében, porcikájában Loe. A hozzáállás, az alaphelyzet képtelensége, a poénok, és nos, igen, a főszereplő karaktere is tipikusan Loe. Mondhatni: összetéveszthetetlenül. Vagy éppen…