Érdekes egy viszonyban vagyok ezekkel a Sztrugackij-tesókkal. Voltaképpen nem volt még olyan könyvük, ami lenyűgözött, letaglózott, felszántott, felsózott volna, s amelytől hanyatt vágtam volna magamat, úgy, hogy azt a mindenit! De nem volt még olyan könyvük sem (csak az Egymilliárd évvel…), amit le…

Vigyorgok veszettül. Meg szelíd sajnálattal.is mosolygok. Meg örömmel is. Még akkor is, amikor nem akarok vigyorogni. Nem mindegyik történet humoros, heppiendes, de az az ellentmondás, hogy bűnügyeket olvasok, rablásokról, lopásokról, gyilkosságokról: és mégis, ezek szép történetek, nem engedik…

Megvezettettem. Bradbury a könyvtárban minden bizonnyal a közelgő (akkor még) Solaris koncert miatt jutott eszembe (MÜPA, Marsbéli krónikák 2.; fergeteges volt és nagyon jó, és nem csupán múltidézés, hanem ZENE), úgy tudat alatt. Mert eddig csak az Európa Kiadós Marsbéli krónikák–at olvastam tőle. A…

Hoppá! Micsoda könyv! Ejha!  Bár végigröhögtem a Puskinland-et, mégsem vidám könyv. Gyakorlatilag értelmiségi vívódás, nyavalygás az összefelé omló SzU-ban. A vívódó, nyavalygó értelmiségi egy elvetélt író. Egy alkoholista, tévedő, útkereső író, aki tisztában van a saját értékeivel, s tisztában van…

Persze a klasszikus Stevenson-történet adaptációjáról a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ról van szó. A szöveg, szokás szerint Cs. Horváth Tibor, a rajz: Korcsmáros Pál. A képregényt olvasva nem tudtam, mi az ami, furcsa benne. Aztán amikor lejutottam a második történetig, a Conan Doyle-féle Sherlock Holmes…

Ez vajon micsoda? Visszaemlékezésnek túl regényes, és túl felületes. Esszének is túl irodalmi. egy országról való beszámolónak semmilyen.  Leginkább egyfajta rendezetlen bosszúnak tűnik, letojva azokat az érveket, amiket átélve még érveknek érzett (belga-japán kapcsolatok). Vagy az álmokkal való…

Heltai és Zorád: micsoda páros! Ezt a két képregényt még nagypapámmal vagdostuk ki a Fülesből, vágtuk körbe és ragasztgattuk egy spirál füzetbe, hogy a heti folytatásokban megjelenő történet egyben is olvasható legyen. A spirálfüzet azóta sajnos elveszett néhány költözés alatt, de Papa ezzel a…

Na, szóval ezt már unom, mert a kutya sem fogja nekem elhinni, ha egyszer, ha a jó Isten is úgy akarja, a nyilvánosság elé kerül majd ez meg az szépirodalmi- írásom. Nyár eleje óta bogarászgatok egy történettel. A főszereplője egy félig elvetélt író. Ő meséli a történetet. Vidéken él, van két…

Mert a trilógia az három darab, így ebben a szellemben értékelek. A nagy füzet Na, ez zseniális! Ez a lecsupaszított, szikár, jelzők nélküli nyelvezet valami zseniális! Az, hogy a szereplőknek nincsen nevük, ebben az esetben szintén az. Kristof hihetetlen leleménnyel megalkotott eszköztára duplán…

Nojóvanmár! Gaarder filozófiatörténet-regénye nekem alap, többször olvastam. Nem vártam tőle regényben nagyon jót, mert a Sofie nem jó regény, de nagyon jó könyv.  A történetárus-ban is voltak fogalmazási esetlegességek, mint a Sofie-ban. De aztán „beszippantott” (ahogy a moly.hu-s…

Varga Atttila 1994-ben öt alkalommal látogatta meg Bohumil Hrabalt kerskói magányában. Hrabal három évvel később, 1997-ben minden bizonnyal öngyilkos lett, bár a hivatalos verzió balesetről beszél.  1994-ben Hrabal már túlságosan zajos magányába nyitott be a szerző. Hrabal nem volt kedves,…

Szerelmetesfeleségtársam általi befolyásoltság alatt vettem kézbe a könyvet. Szabó Magdától eddig csak gyerek- és ifjúsági könyveket olvastam. Azok meggyőztek. Ez, a Pilátus is. (A Disznótor most kimaradt.) Megfelelve a Jelenések könyvében olvasható jézusi módszernek, előbb jöjjenek az amúgy is…

Szórakoztató. Nagyon. Nem akar nagyjából semmit mondani, de végső soron a szeretet lesz az üzenete, de nem nyáladzik, nem csöpög. Őrült könyv. Paasilinna úgy megkeveri az emberi kapcsolatokat, hogy az ember csak kapkodja a fejét, de kapkodás közben nagyon jókat röhög, még akkor is, amikor facsarodik…

Na, most, ahogy a Rukkolán olvashatjuk a partner értékelésénél: semmi különös magasság, semmi degradáló mélység.Mondhatnám. De nem mondom, mert nagyon jó volt olvasni ezt a könyvet. Nagyon jó. Utoljára tán' a Tüskevár volt, amit Fekete Istvántól olvastam… (Ja, nem, a Lutra volt. A lányomnak…

Mintha ülnék a cimborával a sarki kis retró kocsmában, felidézve a távol volt gyerekkorunkat, amikor bélyeget gyűjtöttünk, meg meztelen csajos kártyanaptárokat, amiken persze csak a lényeg nem látszott, csak utaltak rá, de öröm volt, hogy egyáltalán meztelen cicik meg popsik voltak, és a SZÚR…