Fú, mennyi mindent mondanék most egyszerre, ha lehetőségem lenne rá, azt a mindenit! Ha tehetném, egyszerre beszélnék az milyen az, amikor egy műfajt másképpen élvezünk, mint amire szánták, azaz milyen a dráma olvasva? Aztán arról, hogy van-e ideológia-, eszmementes irodalom? Egyáltalán, mi az…

Szerelmetesfeleségtársam már volt nekem és én voltam neki pár éve, amikor is az akkori munkahelyemen lett egy szeretőm. Ripsz-ropsz, egyik pillanatról a másikra, csak úgy a semmiből. Az úgy volt, hogy a gyermekvédelemben dolgoztam sofőrként. Jobbára a gyámokat vittem a lakásotthonokban és a…

Miközben azt vallom, hogy a nem mindennapi személyiségű emberek valójában roppant fárasztóak a mindennapokban, mégis azon kapom magamat, hogy mindig voltak körülöttem olyan emberek, akik nem voltak mindennapiak, és roppant közel álltak hozzám.  Nem azokról beszélek, akik deklarálják, hogy ők…

Volt egy családi barátnőnk, Edit. Akinek a baráti társaságban Tüszi volt a beceneve. A becenév eredete adja magát: ha nem figyeltél, és alattomban ért Edit tüsszentése, bizony fontolgattad magadban a pelenkacserét. Egy időben együtt dolgoztunk a Fókusz Könyváruházban, onnan volt az ismerettség. Ha…

„A HALAK RÉGI TITKAI LEBEGNEK A LEVEGŐBEN.” Most fogom kiverni sokaknál a biztosítékot. Ahogyan a Brian életében volt: a kövezéshez való köveket balra találod. Erről van szó: nem szeretem a verseket. Azért nem szeretem, mert jobbára nem értem őket. A blogomon is igen kevés…

Ha Gyurkó László, akkor kb. 1983, és az egyetlen, hivatalos Kádár János-életrajz, aminek a hatására úgy tizennégy-tizenöt éves koromban mintegy két hétig kommunista voltam. A címe: Arcképvázlat történelmi háttérrel.  Azért két hétig, mert első ideológiai megtérésemet, elkötelezettségemet úgy ennyi…

 Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,Mint egymástól itt a földi szivek!A Sziriusz van tőlem távolabbVagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig!Küldözzük a szem csüggedt sugarát,S köztünk a roppant, jeges űr…

ÁLLJ! Mielőtt bármit csinálnál, olvasd el újra a szerző nevét, és ha nem vagy azerbajdzsáni, akkor próbáld meg gyorsan kimondani!  A sikerrel járók között még kér azerbajdzsáni irodalmár nevét sorsoljuk ki. Mit szólnál mondjuk Mirza Feteli Ahundzadze, de főleg Celil Memmedquluzade nevéhez? S merd…

A Napkút Kiadóval való együttműködésem (ami szerintem nekem előnyösebb mint nekik) azzal is jár, hogy bizonyos értelemben orosz rulettet játszom a kiadványaikkal. Bár szavam nem lehet: amikor választok a kínálatukból, van arra lehetőségem a weboldalon, hogy beleolvassak a kötetekbe. Ezzel együtt a…

  Az irodalom klasszikusai képregényben 7.   Azzal együtt, hogy mindig azt mondom, szerencsém volt a kötelező olvasmányokkal, mert átlagosan egy évvel korábban olvastam őket, mielőtt kötelezők lettek, jó pár dologgal könyvvel, szerzővel mégsem volt szerencsém. Éppen azért, mert megbecsültek…

  Kezdjük az alapokkal!     Gion Nándor jó író, érdekesen, izgalmasan, szépen ír   Jó pár hónapja Göbölyös N. László azt írta nekem a pompás Yes-monográfiát író Vasváry-Tóth Tiborról, hogy amit ő nem tud a Yes együttesről, az nem is történt meg. Egy alkotóról tudni valamit, pláne sokat tudni,…

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád…

  Az irodalom klasszikusai képregényben 5.   – Kedvesem, te tudod, mi volt Stendhal keresztneve? – zavartam meg az imént Szerelmetesfeleségtársamat virtuális asszisztensi munkájában. Kicsit révetegen nézett fel rám az ablak melletti fotelből. – Fogalmam nincsen. Pedig még kötelező is volt. De én…

  Az irodalom klasszikusai képregényben 8.   Ha hősös, kardozós, lovaglós, kibabrálós, barátságról szóló, akkor A három testőr. Már fogalmam sincsen, melyik filmváltozatot láttam először... No, megnéztem, tulajdonképpen hány filmváltozata is volt a regénynek. Nem számoltam meg, de volt egy…

Most is egy visszatérő refrén következik: ez az értékelés soha, vagy legalábbis nagyon kis eséllyel születik meg, ha nincs a véletlen játéka, egy elsőkönyves szerző, aki elküldte nekem a könyvet, lennék-e olyan merész, hogy írok róla, itt a blogon, ha én nem küldöm el az írásom linkjét a könyvét…