Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Gyurkó Lászó: Faustus doktor boldogságos pokoljárása

A szerző, akinek a hatására két hétig komcsi voltam

2021. április 11. - Mohácsi Zoltán

gyurko_faustus_doktor_1.jpg

Ha Gyurkó László, akkor kb. 1983, és az egyetlen, hivatalos Kádár János-életrajz, aminek a hatására úgy tizennégy-tizenöt éves koromban mintegy két hétig kommunista voltam. A címe: Arcképvázlat történelmi háttérrel. 

Azért két hétig, mert első ideológiai megtérésemet, elkötelezettségemet úgy ennyi idő után osztottam meg aktuális barátnőm édesanyjával, Noji nénivel.

(A történet már ismert azoknak, akik rendszeresen olvassák a blogomat, de itt nagyon autentikus, ezért megismétlem.)

Noji néni egy olyan lányos anyuka volt, ezt figyeld, akihez én az  ifjú csődör akkor is szívesen felmentem, ha a lánycsemete nem volt otthon. Nem, nem azért! Hanem azért, mert nagyon jól lehetett vele beszélgetni.

(Még akkor sem tudtam rá haragudni, amikor lehívott a balatoni családi nyaralóba, és legnagyobb csalódásomra magától értetődön közölte velem, hogy természetesen nem alhatok egy szobában a lányával. Én, szintén természetesen, hihetetlenül csalódott voltam. Meg úgy tizennégy-tizenöt éves, tehát semmi jogom és bátorságom nem volt harcolni a női test iránti jogaim érvényesítéséért.)

Szóval boldogan meséltem Noji néninek a kommunizmusomat, mire ő elkomolyodott, leültetett a sarokba, az étkező asztal mellé, legtávolabb az ablaktól, bekapcsolta a rádiót és mesélt nekem Kádárról. Főleg '56-ról. Amiről akkoriban semmit nem tudtunk. Még azt sem nagyon, hogy ellenforradalom volt. Még a fehér könyv is kuriózum volt. Nagy Imréről, Maléterről, Mansfeld Péterről akkor hallottam első ízben. Irgalmatlan sokk volt. Megtért kommunistaként mentem fel a hetedik emeletre, köpködve jöttem lefelé a lépcsőn.

Azóta nem értem, hogyan lehet valaki meggyőződéses baloldali, innen eredet, hogy a rendszerváltás után az utódpártot is úgy kerültem, mint vakondok a rebarbarát. 

S akkor lett viszolygós fenntartásom Gyurkó Lászlóval szemben is, aki Kádárról megírta azt a hurráoptimista, seggnyalós, de valóban roppant olvasmányos és hatásos könyvet. 

Aztán mostanában valamiért a figyelmem homlokterébe került ez a regénye. Megdöbbentem, meghökkentem a moly.hu-s tetszési indexétől: 95%. Nocsak! Ez mi ez ez?

Mondhatnók szokás szerint, egy óbudai Könyvmegállóban (ezúttal a Római parton) szembejött velem. Hiába volt ott velem Szerelmetesfeleségtársam, könnyen sikerült becsempésznem a bringástáskámba, mert közben kiszúrtam a szemét valami anatómiával foglalkozó könyvvel, amiben teljesen elmélyedt.

A könyv címe duplán zseniális

Elsősorban azért, mert Faust. Tudod, a középkori doktor, aki szerződést kötött Mefisztóval, az ördöggel a tudás érdekében, és cserébe a halála után a lelkét kellett adnia.

A történet legismertebb feldolgozása Goethe-é, de ezer másik is létezik. Például az angol Robert Nye undorítón zseniális darabja, a meglepő című Faust, ami Faust segédjének, Wagner Kristófnak a szempontjából mutatja be és kommentálja a történetet. (Jé, és én erről még nem írtam blogbejegyzést? Miért nem?) De ott van Christopher Marlowe (Shakespeare-kortárs) cselekményesebb, könnyebben fogyasztható, de George verziójánál gondolatszegényebb darabja, a Doktor Faustus tragikus históriája

A téma tehát közkedvelt, közismert alapanyag. Az ember, aki a kiemelkedésért, a magasabb rendű tudásért mindenét odaadja, ami emberré teszi, és bár övé lesz a dicsőség, mégis mindent elveszít. 

Szóval amikor Gyurkó Faustra hivatkozik, egyből behívja a természetfelettit, a misztikusat, és azonnal a beavatottság érzetét kelti az olvasóban. Aki ezáltal úgy véli, van fogalma arról, mi vár reá.  

gyurko_faustus_doktor_3a.jpg

Másfelől azért is zseniális a cím, mert figyeld csak, Faustusnak boldogságos a mije? Igen, a pokoljárása. S vajon hogy a tehénbe lehet boldogságos bármi, ami a pokollal kapcsolatos? 

Vagyis nem elég, hogy Faustus, nem elég , hogy tanúi leszünk, mi van a pokolban, hanem mindez a főszereplőt még boldogsággal is tölti el. Vagyis hármas érdeklődés-keltés. Pazar! Így kell címet alkotni!

Soha nem fogom megérteni, egy kiadó, egy forgalmazó milyen jogon, honnan vett bátorsággal írja át a művek címeit? Különösen, amikor vacak, gagyi alternatívával látja el azokat az eredeti helyett.

Az agyam megáll például az alliteráló, über-szellemesnek gondolt filmcímektől, amik eleve sugallják, hogy egy nagy rakás vacakkal van dolgunk. De példuál itt van a most hétvégén látott John Grisham-adaptáció, amely a magyar forgalmazói-keresztségben a Démoni csapda címet kapta. Elfogadom, hogy az eredeti cím fordítása (The Gingerbread Man) itthon nem sokat mond (a filmben a cím egy dalban hangzik el), de az új cím meg olyan zs-kategóriás horror-képzetet kelt, hogy ember legyen a talpán, aki kíváncsi lesz rá.

S nem ez a legrosszabb átkeresztelés.

A szerzőről

(Forrás)

Gyurkó László (19302007Kossuth-díjas magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő, színigazgató, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Unokaöccse Koltay Gábor filmrendező.

Az Aszfaltútépító Vállalat segédmunkása és tisztviselője volt. 1956-ban mutatkozott be az irodalomban elbeszélésekkel, kritikákkal. 1963-ban a Kortárs (folyóirat), 1964–1991 között a Valóság munkatársa volt. 1970–1979 között a 25. Színház, majd a Népszínház igazgatójaként tevékenykedett. 1971–1985 között országgyűlési képviselőséget is vállalt. 1979–1986 között a Népművelési Intézet főmunkatársa volt. 1983–1984 között a Katona József Színház (Kecskemét) igazgatója, 1985-ben művészeti vezetője volt. 1986–1989 között az Új Tükör főszerkesztő-helyettese volt. 1989–1990 között a Népszabadság szemleírója volt.

gyurko_faustus_doktor_2.jpg

Miről szól a regény?

A kommunizmus és a létező szocializmus története Magyarországon, úgy a hetvenes évek közepéig, egy középkáder, Szabados György életén keresztül bemutatva.

Nem, nagyon tudatosan nem  írtam azt, hogy szemüvegén keresztül bemutatva. Egyfelől mert nem szemüveges, másfelől mert... De erről majd később!

A háború végétől, az úgynevezett felszabadulástól indulunk, mikor is a szovjet csapatok megszállták az országot, és a legvidámabb barakk viszonylagos nyugalmában, ahogyan mondtam, a hetvenes évek közepe, vége felé ér véget a történet. 

A Gyurkó által kitalált figura a maga unalmasságában érdekes figura. Szabados György 1945-ben igen fiatal ember. Aki ily módon, igen fiatalon találkozik a baloldali ideológiával, amely akkoriban sokkal több reménnyel kecsegtetett és lényegesen több valós tartalommal bír mind politikai, mind gazdasági szempontból. 

Szabados György nem tisztán értelmiségi alak, bár a történet során kiemelkedik a munkásosztály sorából, és ahogyan írtam, középvezetővé lesz. Az utolsó tisztsége egy kis dunakanyari község tanácselnöksége. Szabados Györgyöt nem a személyisége, a tudása, az erkölcsisége emeli ki a sorból, hanem a kapcsolatai és a viszonylagos mázlija. 

Igazságérzete folytán lesz kommunista. Ne vessük meg ezért! A mozgalomban találkozik későbbi barátjával és patrónusával, aki a miniszterségig emelkedik, s akinek helyzetét, pozícióját Szabados György soha nem használja ki. Ahogyan a saját helyzetével sem él vissza soha. 

Szabados György nem formálja, nem irányítja az eseményeket, nem küzd, nem kapálózik: vele megtörténnek a dolgok. Még az is kétséges, mit ért mindabból, ami vele és körülötte történik. Nem spoilerezek túl nagyot: látszólag és valójában semmit. De Szabados György szemmel láthatón ez ellen sem ágál. Továbbra is csak megtörténnek vele a dolgok. Még a házassága, illetve később a szeretői is. Megtörténik vele a börtön, a verések, megtörténik a túlélés és a kiemelés, és évekkel később megtörténik a boldogság is. Talán egyetlen határozott lépése van csak az ötszáz oldal alatt: amikor elhagyja a családját és vidékre költözik. 

Szabados György kommunista, szocialista, és az is marad, bármi történjék is vele, a családjával, a barátaival és az ismerőseivel. 

gyurko_faustus_doktor_4.jpg

Gyurkó mefisztói módszere SzGy életének a bemutatására

A regény egyfelől egyes szám első személyben íródott. Ami senkiről semmit nem mond el. Azért nem, mert az egyes szám első személy nem Szabados György, hanem az, aki őt kiválasztotta: Mefisztó. Pazar, nem? Szabados György történetét tehát Mefisztó meséli el nekünk, de Mefisztóról, hiába az E/1-es mesélés, semmit sem tudunk meg. Sem a személyéről, sem a céljairól, sem a státuszáról, sem semmiről, de még az sem lesz világossá, miért választotta ki magának a főszereplőt, ahogy ő mondja, „védencévé”.

Vagyis az ördög elmesél egy történetet, amiben ő maga látszólag nincsen érintve, ezért mindent kívülről látunk és értelmezünk. 

Érdekes ez az ördög-szempont! Bár kétségtelen, hogy Gyurkó esetében meghökkentő. Főleg, hogy Gyurkó világszemlélete nem indokolja a transzcendens semmilyen szerepeltetését. Ám mivel Mefisztó céljairól semmit sem tudunk meg, Isten meg sem említtetik. Sőt, a főszereplő SzGy és Mefisztó között nincsen semmiféle kommunikáció. S még: semmit meg nem tudunk, mit tesz az ördög SzGy érdekében vagy éppen ellenében. Azt sem, mit ajánl fel miért cserébe. Mefisztó szemlél és mesél, de semmiképpen sem aktív résztvevő. Semmiben. 

Olvasás közben jutott eszembe, hogy van egy másik könyv, amely az ördög gondolatait írja le. C. S. Lewis egyszerűen zseniális írása. A címe: Csűrcsavar leveleiCsűrcsavar egy idős ördög, aki ifjú unokaöccsét leveleken keresztül vezeti be a kísértések létrehozásának a manipulációiba, hogy a „védencét” egészen biztosan elvezethesse a bukásig, vagyis az Istennel való szembefordulásig.

gyurko_faustus_doktor_6.jpg

Szabados György életének az eseményei így gyakorlatilag egy nagyon hosszú narrációvá változnak. Ebből kifolyólag SzGy belső történéseihez is csak minimálisan, mindenképpen kívül álló szemlélőként kerülünk valamelyest közel. De ez a közelség is távolság. 

Éppen ezért nagyon meglepő, hogy a módszer ellenére sem fagyunk meg a szövegtől, SzGy története nem válik érdektelenné, unalmassá. Ellenkezőleg: érdekes és a maga nemében izgalmas az elbeszélés. 

Bizonyos megfogalmazásoknál igen csodálkoztam. Vagy ezért , vagy azért. Bizonyos elhallgatásoknál meg nem, hiszen ne felejtsük el, a könyvet Gyurkó 1979-ben írta. Amiben a dátum majdnem minden következménye benne van. 

S éppen ezért meglepő a Rákosi korszakról írt őszinte történet. Némileg. Az utolérhetetlen Bacsó-filmet, a korszakról szóló A tanút a '69-es elkészülte után csak 1977-ben mutatták be. Vagyis a Kádár-korszak már többé-kevésbé hajlandó volt foglalkozni a Rákosi-korszak visszaéléseivel, kegyetlenségével és ostobaságával. A Kádár-korszak a Kádár-korszak ugyanilyenségével nem volt hajlandó foglalkozni. Beleértve '56-ot. Vagy elsősorban azt. 

Éppen ezért meglepő, hogy Gyurkó könyvében mind '56 őszének a robbanása, mind az események értékelése is viszonylag korrekt. Mondom: viszonylag. Mert azért a Kossuth téri események a könyvben egy árva, szélsőséges ÁVH-áshoz köthetők. Mert azért '56 következményeiről, a kivégzettek sokaságáról nincsen szó. De még Nagy Imréről vagy Maléter Pálról sem.

Viszont Mefisztó elmondja, hogy '56-ban forradalomnak nevezték az eseményeket, csak később vált kötelezővé ellenforradalomnak nevezni. Mi több: Gyurkónak volt mersze a forradalmárokat előjel nélkül megmutatni, és a regényben még a hírhedt '56-os Fehér könyv demagógiája sem köszön vissza.

A mefisztói mesélés ezért volt pöpec húzás Gyurkótól: a narrációt nem az író mondja, de még csak nem a szereplő érzésein keresztül értelmezzük, ami történik, hanem egy túlvilági lény magyarázata (ki tudja kinek), aki néha elmagyaráz ezt-azt az olvasónak. Ami egyébként a magyaroknak evidencia, hiszen közülünk ki nem tudja például, mi az a Corvin Áruház, vagy ki volt Bartók Béla?

gyurko_faustus_doktor_5.jpg

Az eszméink összeomlása és az életünk

Mondtam már többször: tizenhét évig egy protestáns egyház aktív tagja voltam. Aztán egy kíméletlenül hosszan tomboló magánéleti vihar feltett számomra egy csomó kérdést. Kétségtelen, az érlelődő döntéseim egyikét drasztikusan lerövidítette az egykori, helyi gyülekezetem döntése, miszerint kizártak a soraik közül, a tagságomat új keresztséggel rendezhetem. Az eljárás logikus volt, az eljárási rend abszolút méltatlan, logikátlan és szeretetlen. Még ezen is túlléptem volna, de a személyes kapcsolatokban is olyan vérforraló, meghökkentő reakciókkal szembesültem, hogy úgy döntöttem, nincsen értelme tovább erőlködni.

Az utolsó csepp a pohárban a következő volt. Szerelmetesfeleségtársammal elmentünk egy evangelizációs alkalomra. Meglepődtem, hogy van benne érdeklődés. Az előadás után egy kedves, középkorú testvérnő, nem a véregyszerű fajtából, hanem a gyülekezet krémjéből a következőt kérdezte tőle: 
– Moha tényleg miattad vált el? 

A háttér: exemmel két és fél évig vergődtünk, mire eljutottunk a válásig. Amikor leültünk erről beszélgetni, már mindkettőnkben véget ért minden. 2006 októberében adtuk be a papírokat a bíróságra. SzFTvel 2007 májusában, vagyis a papírok beadása után nyolc hónappal találkoztam. 

SzFT-mat csecsemő korában katolikusnak keresztelték. Aktívan soha nem gyakorolta a vallását. A Bibliával általam kezdett valamelyest ismerkedni. Az, hogy eljött arra az alkalomra, nagy dolog volt. 

A kérdés rosszindulatú ostobasága elképesztő volt. Ha lefordítom, valójában így szólt: „Te tényleg dugattad magadat Mohával, és aktívan részt vettél abban, hogy tönkre menjen a családja?”

Úgy kellett lefognom magamat, hogy meg ne üssem a hölgyet, és rá ne üvöltsek: „Mit csinálsz, miről beszélsz, te barom?” 
Mert ha már kérdezett, miért nem engem kérdezett? Miért SzFT-t, akit akkor látott először? Ma sem tudom, hogy a rosszindulata vagy az ostobasága nyitotta-e ki a száját? 

SzFT természetesen levonta a tanulságot: a volt egyházam egyéneitől nem zárkózott el, de közösségi alkalmon akkor volt utoljára. 

Van olyan, hogy az ember szembesül azzal, hogy amiben hitt, amit elfogadott, amit magáévá tett, az félreértés, tévedés, hazugság, félrevezetés volt. Vagy nem úgy igaz, ahogyan gondolta, hitte. Ez mindenképpen hatalmas megrázkódtatást okoz. Jobbára az élet reset-álását jelenti, újra boot-olást. Rengeteg minden átértékelődik, rengeteg mindent újra kell alapozni, újra kell építeni. Erre nem is képes mindenki, bárki és akárki. S ha nem képes, akkor jönnek a felmentések, az önfelmentések, a magyarázgatások, a megmagyarázások és a tények figyelmen kívül hagyása. 

Nehéz, fájdalmas folyamat, de a végeredményében építő is lehet. 

A regény főszereplője a legutolsó megoldást választotta: figyelmen kívül hagyta a tényeket. A világ összeomolhatott körülötte, esélyt sem adott annak, hogy az elvvel, az eszmével lehet, lenne valami probléma. 

Gyurkó László vagy önmagát írta meg, vagy hihetetlenül élesen látott ugyan, de kimaradt az esetében az önmagára vonatkoztatás.

Mefisztó és SzGy

Váltig azon tűnődöm, milyen szerződést kötött SzGy Mefisztóval? A pokol, ahogy mondtam, érthető. A regény utolsó oldalain SzGy számot vet, és úgy dönt, voltaképpen nem volt boldogtalan. Vagyis a boldogságosság is érthető. 

A Faustus-mivolt nem érthető. Mert nem. Nincsen szerződés, nincsen nyereség emitt, hogy legyen fizetés amott. Nincsen a lelke eladása. Mert a lélek csak akkor eladott, ha tudom, hogy nem igaz, amiben hiszek, ha tudatában vagyok, hogy amit kapok az ellenérték. SzGy hitt abban, amit képviselt, a szíve az ügyé volt. Legalábbis az ügy egészéé, ha a részletkérdésekkel volt is gondja.

Mennyire ismerős az egyébként igaz logika: a hibákért, tévedésekért, bűnökért nem a hit a felelős, hanem az egyház és a tagok, akik elköveti azokat. Ami egyébként, mondom, igaz is. Mindezt a kommunizmusra és a létező szocializmusra nem tudom vonatkoztatni. Valószínűleg azért nem, mert a kereszténységben nem egy eszme, hanem egy személy áll a középpontban. 

Összegzés

A regény jó. Élvezetes, egy pillanatig sem unalmas. Egy gyilkos eszme belülről nézve, de a szempont még így sem a gyilkosé, hanem a hívőé, aki magas is áldozat. Egy alig mögöttünk levő történelmi korszak az ördög szemével, kívülállóként értelmezve a történteket, magyarországi magyarként nagyon is belülállóként átélve legalább a végét mindannak, amit Mefisztó ír. 

A regény manapság már nem durran akkorát, de megjelenésekor minden bizonnyal sokkal többet mondott, nagyobb szám lehetett. Ezért manapság könnyebb nem a viszonylagos szókimondására, hanem az irodalmi eszközeire, módszereire koncentrálni. Amikkel viszont nincsen baj. Még akkor sem ha a viszonyítási alappal bben a témában jócskán rendelkezünk már. Nekem kapásból, Orwell két, alap-regényén túl ezek jutottak eszembe: 
Bulgakov: Kutyaszív
Akszjonov: Moszkvai történet

A regény Digitális Irodalmi Akadémia oldalán ingyenesen elolvasható

„A magyar irodalom története” Gyurkó Lászlóról

Agárdi Péter: Gyurkó László 77 éve és a baloldal

 

Magvető, Budapest, 1980, 562 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632713338

8/10

2021 április dereka, egy lusta vasárnap délutánján, itthon Kaszásdűlőn

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr216490296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2021.04.26. 03:57:01

Mohabácsi! Két észrevételem is volna:

1. Szerintem Gyurkó tipikusan az a figura, akit kegyencnek nevezünk. Kegyenc nem lehet akárki, ahhoz két tulajdonság feltétlenül szükséges: valamiféle tehetség és nagyfokú életéhség. Voltak tehetséges művészek a Kádár-korban is, számosan megkötötték a maguk kompromisszumait is az ilyen-olyan fokú érvényesülésért, de legtöbbjük nem ment tovább annál, mint amit muszáj volt. Gyurkó kimaxolta a kompromisszumokat, mert ő többre vágyott, nem csak érvényesülni szeretett volna, hanem befolyást és hatalmat is akart. Nagyon hasonlít ebben a Kádár-kor másik "ikonjára", Jancsó Miklósra, ő is, mint Gyurkó, bármikor aranyozott keretbe foglalta a rendszer ideológiáját és bálványait. Két tehetséges ember, akik érdemeiken felül szerettek volna részesülni az elismerésből és a tiszteletből, ezért a hatalom kegyenceivé váltak.

2. A "mintegy két hétig kommunista voltam"-kijelentésedre is szerettem volna reagálni, el is kezdtem írni, de, már látom, mondókám túlnő a komment keretein. Úgyhogy inkább elmentem, befejezem és egy blogposztként pakolom ki a magyarido.blog.hu-ra. Ha kész lesz, majd hagyok itt hozzá linket.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.04.26. 07:52:21

A bejegyzés alapját jelentő regényen és a Kádár-életrajzon kívűl semmit nem olvastam tőle. Ez a két olvasmányélmény megerősíti, amit róla mondasz.

Azon gondolkodom, hogy ha én akkoriban vagyok felnőtt, ha valaha is komolyan hittem volna abban az ideológiában, S ha felnyílik a szemem, milyen utat választok?

Nem volt egyszerű a tizenhét évig tartó gyülekezetesdinek sem hátat fordítani, pedig annak csak lelki, szellemi egzisztenciális tétje volt, társadalmi, politikai, gazdasági nem.

Csak tippjeim lehetnek, hogy akik hittek a kommunizmusban, a szocializmusban mit élhettek át, amikor, bármikor (ha egyáltalán) szembesültek azzal, a gyakorlatban miről is van szó.

S most nem a Jancsó-, Gyurkó-féle értelmiségiekről beszélek, mert ön nyilván tudatosan választottak. Miközben az is kétségtelen, hogy tehetséges művészek voltak.

A bejegyzésedet kíváncsian várom!

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.05.16. 15:31:33

@Szabó A. Imre:
Köszönöm! Roppant élvezetes volt olvasni. Gondolom, átélni nem annyira.

Hasonló élmény nekem is volt. Már '84-et írtunk. Meg egy suliújságot. Amibe írtam egy cikket, „Süllyed-e a KIS(Z) hajó?” címmel. A szerkesztőtársak mndták, ne legyek hülye, ezt közösen írjuk alá. Mostani szemmel semmi durva nem volt a cikkben, csak az, hogy tök felesleges a KISZ, s hogy senki sem veszi komolyan.

A megjelenő lapot persze mindig be kellett adnunk cenzúráztatni. Ebből a lapszámból 32 oldalt kihúztak. A lap 32 oldalas volt. Még a helykitöltő szóviccek is a mentek a szemétdombra. A dirinéni üvöltött velünk:
– És mi az, hogy: „A farkasordító hidegben a szibriai tudósoknak az ajkára fagyott a mosoly”? Miért pont szibériai? Miért nem a kaliforniaiaknak? Mi?
S mindnyájan megáltuk, hogy nem röhögjük el magunkat. De csak nehezen tudtam a lenyelt röhögésen át kipréselni magamból.
– Tanárnő, ott télen is nagyjából állandó huszonfokok vannak!
Jóvanna, nem földrajzot tanított és akkoriban ne volt internet.

Viszont bár a suliújságot el kellett engednünk, maradhattunk az iskolában és le is érettségizhettünk.
süti beállítások módosítása