Ahogyan A Galaktika urai értékelésében írtam, egy este ültem az ágyam szélén, néztem a szemmagasságban levő könyvespolcot, amin gyalázatos módon két sorban egymás mögött vannak a könyvek (s ami hátul van, az ugye, gyakorlatilag nincsen), majd egy merész mozdulattal, összefogva lehúztam róla egy…

Kaszás István neve mindörökre összeforrt bennem A modell című elbeszélésével, amely a Gakatika 27. számában jelent meg.  Az úgy volt, hogy tizenévesen, lent a padoknál, a Harrer Pál utca végén, kicsit rézsüt az iskolával szemben ücsörögtünk, szokásosan. Éppen nem tollasoztunk. Beszélgettünk. Azt…

A Dylan Dog előző száma, a nyolcadik, azzal a Boszorkányüldözéses, konzervativizmus gyűlölttel, a tömbösített lefasiztázással eléggé kiakasztott, kedvemet szegte a sorozattal kapcsolatban. De ha már kihoztam a könyvtárból ezt a kilencedik füzetet, úgy voltam vele, legyen, hátha ez igazi rémálmas…

Ja, aha, megint a rémálom-nyomozó. Az előző füzet mássága után kíváncsi voltam, milyen az, amikor valóban rémálom-nyomoz. A helyzet az, hogy ezzel a kötettel ismét sikerült némileg mellényúlnom a könyvtárban. A két történet közül az első sorozatgyilkosos, semmi túl-, más- és egyéb világ, de a…

A Morgan Lost azon ritka képregények közé tartozik immár, amit megjelenésükkor, látatlanba, olvasatlanul megveszek. Ha jól belegondolok, az Asterix, a Lucky Luke, a színezett Rejtő-képregények és a Sin City tartozik(na) ide. Meg a Kockás magazin, bár a legutóbbi szám, a 94. nagyon nagy csalódást…

Amikor valami könnyűt szeretnék olvasni, és úgy könnyűt, hogy nevethessek is, jobbára Sir Pelham Grenville Wodehouse neve jut eszembe. Meg a roppant foghíjas, mégis egy komplett polcot elfoglaló életmű itt mögöttem. Ahonnan jobbára találomra emelek le egy-egy kötetet. S amiből sokkal kevesebbet…

Egy ideje már őrlődöm, tipródom és kattog az agyam. Mondanám, hogy régen nem úgy volt, ahogyan most gondolom, de éppen Arséne Lupin a példa, hogy dehogynem. Csak azóta elharapódzott, kinőtte magát a jelenség. Nem is sorolom, mert minek, úgyis tudni fogod, ki mindenkire gondolok. Arról van szó, hogy…

Ha van egy zseniális darabja, a műélvező nagyon sok minden mást meg tud bocsátani egy alkotónak. Az egy zseniális elmossa a későbbi gyengébb próbálkozásokat. Meg az előtte levő harmatgyengéket is, persze. Azt hiszem, Alan Moore a Watchmen-nél jobbat soha nem fog alkotni. Mondom ezt úgy, hogy azon…

A Sergio Bonelli Editor képregényeivel hazánkban a Frike Comics Kft. foglalkozik. A Sergio Bonelli Editor Olaszország legnagyobb, leghíresebb kiadója. Vannak képregényei, amelyek százezres nagyságrendben fogynak. A történetek cselekményesek, akciódúsak, krimik, thrillerek, misztikus- és…

Most tényleg, semmi okom nincsen rá, miért vágnálak át? Egyáltalán nem mondok valótlant, ha azt mondom, nagyon ritkán olvasok el könyvet többször. Nem állítom, hogy ne lenne rá példa, de egyáltalán nem hemzsegnek a duplaolvasásos kötetek körülöttem.  Gondolkodtam egy kicsit, mi az, aminek a minimum…

 Duplacsavar! Nem szeretem sem az életrajzokat, önéletrajzokat, sem a szuperhősös képregényeket.  Az előbbit azért nem, mert EGY ÉLET TÚL HOSSZÚ ahhoz, hogy pár száz oldalban teljesen bemutatható legyen. (Hát még másfél-két órányi filmben.) Az ilyen kísérletek minden esetben és óhatatlanul csak…

Ismét könyvtár, ismét random választás. És ismét kétszer visszatettem a polcra. Azt mondják, a legtöbbször az első megérzés az igazi. Nagyon úgy fest, van benne valami. S nem csupán azért, mert valami olyan képregényre vágytam, ami nem öldöklős, vérfröcsögős, világmegmentős. Na, ez meg az. De még ez…

Immár tényleg csak utalok rá: írtam már a Delfin könyvek és az én kapcsolatomról, érdekesen, színesen, személyesen, máshol citáltam már ezt a színes, személyes beszámolót. Vagyis nem ismétlem most saját magamat. Azt azonban mégis újra elmondom, mert ide tartozik, hogy voltaképpen, hat kötet híján a…

Nem kapok érte semmit, de mert nagyon korrekt a Pestikönyv, elmondom: ha rendelsz valamit tőlük, csak írni kell nekik egy e-mailt, ők pedig ingyen és bérmentve elküldik neked postán, amit rendeltél. (https://www.luckyluke.hu ; lucky.luke.hu@gmail.com) Szerencsére, hála neki a Pestiköny kiadó…

   A Delfin Könyvekről, pontosabban a sorozathoz való vonzódásomról többször és hosszan írtam már, így bármekkora is a kísértés, mégsem ismétlem önmagamat.  Mindazonáltal a gyerekkori kedvenc sorozatomban is akadnak darabok, amelyek kiemelkedően fontosak a szívemnek. Ilyen A láthatatlan…