Végre védettségi oltási igazolvány nélkül látogatható a könyvtár! Alig vártam. Aztán majdnem üres kézzel jöttem ki. Valahogy semmihez nem volt kedvem, sem szépirodalomhoz, sem ismeretterjesztőhöz, de még képregényhez sem nagyon. Olyan csihipuhis volt mindegyik, s nem fűlt hozzá egy porcikám…

Ebben a képregényben minden együtt van ahhoz, hogy ne tessen nekem. Aztán, figyeld már, mi történik: azt mondom, hogy a legjobbak közül való, meg hogy nem tudtam letenni, annyira akartam olvasni. Pedig már a címe is milyen: hát értelmezhetetlen. Mert csak az érthető belőle, hogy birtokos eset, de…

Szerintem napról-napra közkedveltebb lesz a blogom! Ismét olvastam valamit, amiről nincsen nagyon hosszú véleményem. Ezáltal emberi fogyasztásra egyre alkalmasabb lesz a bejegyzéseim betűmennyisége. Ma olvastam egy kommentháborút a tegnapi ír-magyar térdelés-füttykoncert esetről. Az egyik…

Lelőhely (már szinte unalmas): egy óbudai Könyvmegálló, konkrétan a Római parton. Szerelmetesfeleségtársammal kivettünk két nap szabit. Eredetileg Debrecenbe mentünk volna, de az értelmetlen túlrendelkezések, az oltási igazolvány megkövetelése miatt le kellett mondanunk a szállást. Ezért helyben…

   Az elmúlt hetekben került a kezembe a Kockás képregény-magazin 91. száma, s két képregény le is nyűgözött belőle alaposan. Nézegettem a kiadó honlapját, és ott figyeltem fel a Seuso mozaikra. Egész pontosan a lenyűgöző borítójára. A témáról mintegy félfüllel hallottam már, de ha bármit…

Mivel nincsen védettséginek hazudott oltási igazolványom, és mivel érvényben vannak a totál értelmetlen, logikátlan zsarolóintézkedések, ezért nem mehetek be a könyvtárba. Sem. Csak a neten tudok könyveket előjegyeztetni, amit egy utcáról nyíló kis ajtón keresztül adnak ki az olvasóknak. Most…

Jó pár hónapja, egy este nálunk járt a már felnőtt fiam, hosszú hajú, rasztás, tetkós, szakállas, alkarvédős farkasfogú nyakláncos, békés, nálam fejjel magasabb, asztalos-viking. Elég régen nem láttuk egymást, pedig Óbuda és Szigetszentmiklós annyira nincsen messze egymástól. Nagyon örültem, hogy…

Többször írtam már a képregényekről, meg a hozzájuk fűződő viszonyomról. Nem ismétlem most magamat, teszem ezt úgyis, eleget. Viszont írok egy olyan bejegyzést, amellyel, minden bizonnyal komoly fanyalgást váltok ki önmagammal szemben, de amely bejegyzés brutálisan önleleplező és őszinte. S a…

KÉPREGÉNY. Sokak szerint másodlagos műfaj. Mások szerint komoly, önálló művészeti ág. A képregények történetéről és esztétikájáról képregényt író, rajzoló Scott McCloud A képregény felfedezése című könyvében egyértelműen az utóbbi mellett tette le a voksát. Lévén én hatvanas évek végén születtem,…

Ofi barátom már említette néhányszor John Grisham nevét:– Nagyon jó bíróságos, ügyvédes, bíróságos könyveket ír!Eddig nem volt bennem annyi érdeklődés, hogy bármelyik kötetébe belefogjak. Az úriember képtelen rövid regényeket írni, az összes műve féltégla. A pereskedős igényeimet pedig teljesen…

Tiszteletre méltó a Pestikönyv kiadó kitartása, amellyel folyamatosan megjelenteti a Lucky Luke-füzeteket. Köszönet érte!  Ráadásul, el kell mondanom, ritka korrekt üzleti partnerek is, az olvasók felé mindenképpen, de a részletekbe nem avatlak be, mert vérszemet kapnál. Az azonban figyelemre…

 Privát Mozaik-történelmem Van az úgy, hogy bár elöntenek a könyvek, valahogy mégsem sikerül olyanhoz nyúlnom, amelyik igazán az intellektuális ínyemre lenne. Immeg, képzeld, az történt, hogy egyszerre vagy sokat szeretnék olvasni, és nem is tudom, melyikhez kapjak. Ne hagyd abba a képzelődést,…

Szerintem már mondtam... Ha igen, ugorj nyugodtan! Asterix és a gallok történeteivel egy parádfürdői szanatóriumi sulis lógás alkalmával találkoztam első ízben. Parádfürdőre Güzü becenevű osztálytársamon keresztül jutottam el. – Gyere, jó buli lesz!– De Güzü (mer' Géza), ez tüdőszanatórium! Nekem…

  Nem tudom pontosan, hogyan alakult így. Soha nem foglalkoztam velük mélyebben, semmiféle érdeklődés szintjén. Azt hiszem, különösebben nem is találkoztam velük sehol sem. Stoker Drakulája meg volt. A Vámpírok bálja is, röhögtem rajta, de mégis kuszának és erőltetettnek tartottam. Pedig…

Spartacus története volt az a történet, ami soha, semmikor, semmilyen szinten nem fogott meg, és nem mozgatott meg bennem semmit. A két film-adaptációt, a klasszikus Kirk Douglas-osat és a Vészhelyzetes Goran Višnjić-eset láttam, de úgy uszkve nyomtalanul múlt el belőlem mindkettő.  Gyerekkoromban…