Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Mihail Bulgakov: Kutyaszív

2018. szeptember 01. - Mohácsi Zoltán

Vannak írók, akik több könyvvel lettek/lesznek halhatatlanok. Mondjuk Dosztojevszkij. Vannak, akik írtak egy csomó jó könyvet, de nincs közöttük magasan kiemelkedő, de az összes piszok jó. Mondjuk Vonnegut. Meg vannak olyan írók, akik írtak egy csomó könyvet, de voltaképpen van egy olyanjuk, amivel…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 7. A főnökviadal

Ez az egyik kedvenc Aserix-történetem. Bármikor előveszem, elolvasom, végignézem, mindig élvezem. Pontosan nem is tudom, miért. De a permanensen röhögő Csodaturmix, akinek a fejére ráesett Obelix menhirje, és ettől semmire sem emlékszik, de mindenen röhög, olyan vicces, hogy nekem is mindig röhögnöm…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 12. Asterix, a gladiátor

Asterix ismét egyfajta sporteseményen vesz részt, de ez nagyon más, mint ami a helléneknélvolt. Mert az olimpia az sport, a tisztességről, a felkészülésről és a becsületes versenyről szól, addig a gladitátorok halálig harcolnak, irtják egymást, hogy élhessenek. Asterix és Obelix a rómaiak által…

Tovább

René Goscinny - Albert Uderzo: Asterix az olimpián

– Azon gondolkodtam, hogy annyi mindenfelé járt már Asterix és Obeliszk, a görögöknél vajon miért nem? – kérdezte a húszas évei közepén járó, Asterix-fan Gergő fiam karácsonykori ittléttükkor, majd meg is válaszolta a kérdést: – Aztán rájöttem, hogy az olimpiás rész a görögös. És tényleg. Az…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 15. A perpatvar

Szerintem simán az egyik legjobb Asterix-füzet. Az alapsztori persze sosem változik, a gall falu, ott a csücsökben nem adja magát, és persze elsősorban a druida csodaitala végett képes ezt megtenni. (Most jutott eszembe: a többi gall falunak miért nem adja oda Csodaturmix/Panoramix az erőital…

Tovább

Jean-Yves Ferri – Didier Conrad: Asterix – 36. Az eltűnt papirusz

Nos, az a helyzet, hogy ha nem láttam volna a borítót, csak úgy az első oldaltól a kezembe nyomják, nesze, olvasd, nem mondtam volna meg, hogy nem az eredeti szerzőpáros műve ez a jópofa történet. Mert többször felröhögtem olvasás közben a szóvicceken, és maga az alapsztori sem volt sem erőltetett,…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 30. Irány Oklahoma!

Ennek a jelenleg frissen megjelent Lucky Luke képregénynek minden dolgában megelőzött Molnár László 2 molytárs. Vélem, ő vitte fel a füzet adatlapját is (pedig a Lucky Luke-okat jobbára én szoktam), és írt egy olyan értékelést, amellyel (némi képzavarral), elette előlem az értékelés Moly-os…

Tovább

Réti László: Vérvonal

A hasonmás című könyv volt, mit Réti Lászlótól először olvastam. Ahogy közhelyesen mondani szokták, megvett kilóra. Kedvenc. Nem csupán azért, mert humoros, meg izgalmas, hanem mert van benne valami nagyon egyedi. Aztán olvastam több Rétit, és mindben az első szerelmet kerestem. Nem találtam meg. De…

Tovább

Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Az úgy van, köztem és Arthur C. Clarke között, hogy voltaképpen a) nem olvastam még olyan ACC-könyvet, ami olyat ütött volna, mint egy lengő boxzsák, b) olvastam már olyan ACC-könyve, amely annyira hidegen hagyott, mintha egy tarka szuka-kutya vallana szerelmet, c) több ACC-könyv, amit olvastam,…

Tovább

Stephen King: Bilincsben

Mára már unalomig ismert urban-legenda, hogy mohapapa nem szereti Stephen King-et. Az is közismert, hogy valami pszichés vagy genetikus hibája miatt mégis, unos-untalan próbálkozik vele, inkább több mint kevesebb sikerrel, mert jobbára az derül ki, hogy SK mindent összevetve, annak ellenére, hogy…

Tovább

Philippe Francq – Jean Van Hamme: Largo Winch – 4. Business Blues

Mivel vacakul lettem, lázközelség, fáj, ha köhögök, c-vitamin, Jäger, forró fürdő, és így nem tudtunk (lízingelt lányom legnagyobb kiborulására Szerelemetesfelesgtársam pompás példányú társfüggőként itt szolidarít mellettem) lemenni a Cselescsávók utcabáljára*, volt/van időm olvasni. Ezt tettem. A…

Tovább

Philippe Francq – Jean Van Hamme: Largo Winch – 3. Ellenséges felvásárlás

Mivel vacakul lettem, lázközelség, fáj, ha köhögök, c-vitamin, Jäger, forró fürdő, és így nem tudtunk (lízingelt lányom legnagyobb kiborulására szerelemetesfelesgtársam pompás példányú társfüggőként itt szolidarít mellettem) lemenni a Cselescsávók utcabáljára*, volt/van időm olvasni. Ezt tettem. A…

Tovább

Philippe Francq – Jean Van Hamme: Largo Winch – 2. A W konszern

Largo Winch 2.

(Mivel szervesen összetartoznak, ugyanezt az értékelést helyeztem el a képregény közvetlen folytatásánál, Az örökös-nél is.) Ismét FSZEK, ismét kutakodás a képregények között, ismét találomra leemelés (és jöttek vele a folytatások is, szerencsére). Semmit nem tudtam róla, csak belelapoztam, és úgy…

Tovább

Philippe Francq – Jean Van Hamme: Largo Winch – Az örökös

Largo Winch 1.

(Mivel szervesen összetartoznak, ugyanezt az értékelést helyeztem el a képregény közvetlen folytatásánál, A W konszern-nél is.) Ismét FSZEK, ismét kutakodás a képregények között, ismét találomra leemelés (és jöttek vele a folytatások is, szerencsére). Semmit nem tudtam róla, csak belelapoztam, és…

Tovább

Raana Raas: Csodaidők – 4. Hazatérők

Az a helyzet, hogy le a kalappal, de nagyon! Görgey Etelka alias Raana Raas sorozata simán, csont nélkül nemzetközi színvonalú munka! A történet olyan kidolgozott, olyan koherens, olyan szerteágazó és mégis konzekvens, hogy tudom, bár túlzásnak tűnik, de szerintem a legnagyobbak közé emeli…

Tovább
süti beállítások módosítása