Írtam már egy Barbarella-ról. Vagyis inkább a másik Barbarella-ról. Mert több nincsen, két füzet jelent meg magyarul. A héten bent voltam a V26 képregényboltban, és ott találtam meg ezt a második és egyben utolsó kötetet.  Azonnal lecsaptam rá. Mert az első kötet cselekményéről semmi konkrét nem…

  ÍRTA:  Gabriella Contu   RAJZOLTA  Walter Venturi Az jutott eszembe, örülök, hogy nem vagyok olasz. Meg annak is, hogy nem is tudok olaszul. Mert ha olasz lennék, vagy beszélnék olaszul. akkor rossz lenne nekem. A permanens hiányérzet és helyhiány miatt lenne rossz nekem. Hát hiszen még a…

Bár minden okom meg van rá, mégsem esem kétségbe! Csakazértsem! Ha már egyszer ez történt, ami történt, Iparkodom a dolgot a pozitív oldaláról megragadni! Mert olyan már volt, hogy egy olvasott könyv címét elfelejtettem. Olyan is, hogy kézbe vettem, mert elfelejtettem, hogy már olvastam. De olyan…

Ez a képregény tavaly jelent meg. A Frike Comics adta ki, és ez a kiadó kivételei közé tartozik, mert nem Bonelli-istállós alkotás. Rögtön mondom, sajnos nem az előnyére, meg is látszik rajta!  Éppen mert nem Bonelli, nem is kattantam rá a megjelenésekor. Mostanság akcióssá vált, írtam hát a…

 No, ez lesz aztán a félrevezető blogbejegyzés! Nem elég, hogy magyarul a két főhősről a kutya életben nem jelent meg könyv, de még csak nem is egy történet értékelése következik. Az ellentmondás feloldása egyszerű, volt már ilyen a blogom történetében: olyan könyv értékelése következik, ami nem…

Az olasz Le Storie képregény-sorozat utolsó magyar darabja. A négyből. Sajnos. Mármint az sajnos, hogy csak négy történet jelent meg a nagyon sokból. Rosszul jártunk. De legalább ezzel a néggyel jól. Mert valóban egyik jobb, mint a másik. Ez a másik.  Mert ez a képregény tényleg pont olyan, mint…

Ezzel a könyvvel nem lehet zsákbamacskát árulni: egyértelmű, miről szól, kiről szól. Az sem kétséges, hogy amennyiben láttad Jackie Chan egyik filmjét, voltaképpen láttad mindet. A könyv megírása idején pedig volt neki úgy kétszáz. A mindenit neki, ugyebár! Ezzel együtt Jackie Chan egy érdekes…

Maurizio Colombo – Maurizio Dotti Olvasnom kellene már a Benyák Zoltán által átküldött fantasy-könyvet is, ha már druszám olyan kedves volt és gondolt rám! A könyv megjelenése után, a marketing kellős közepén bevállalta, hogy ajánlót nem, csak véleményt fogok írni róla. (Azóta, tegnap megírtam,…

Mauro BoselliMaurizio ColomboMajo Az előző Dampyr-értékelésem elolvasása után (ami a sorozat második kötetéről szólt, és aminek az első oldala, Budapest-látképével azonnal levett a lábamról) Szerelmetesfeleségtársam elkérte tőlem a könyvet, hadd nézze meg a rajzait, mert: – Olyan jól írtál a…

   Mauro Boselli – Majo    Nos, ez a képregény azok közé tartozott, amelyekből most semmiképpen sem akartam hazahozni egy darabot sem a könyvtárból. Unom a csihi-puhit, a vér fröcsögését, az egykaptafa fantasyt, a szuperhősöket, a sorozatgyilkosokat, az ezoterikus lényeket. a vámpírokat,…

KÉPREGÉNY. Sokak szerint másodlagos műfaj. Mások szerint komoly, önálló művészeti ág. A képregények történetéről és esztétikájáról képregényt író, rajzoló Scott McCloud A képregény felfedezése című könyvében egyértelműen az utóbbi mellett tette le a voksát. Lévén én hatvanas évek végén születtem,…

Az előző rész, ahogy írtam, szerencsétlen tizenharmadik volt. Fogjuk rá a számmisztikára, rendben, hogy ez a tizenharmadik rész olyan kis csendesebb, semmitmondóbb és bicegősebb volt. Úgy fest, a szerzők is unni kezdték a csepegtetve adagolt akciót, s úgy gondolták, a még élők lelki nyavalygása…

NYÁRI BEVEZETÉS Mondhatnám, hogy tudatos ember vagyok, meg azt is, hogy következetes, de elsősorban azóta, hogy megismertem szerelmetesfeleségársamat tudom, hogy tök simán übereli nálam a logikát és a józan eszet a szenvedély. Itt vagyunk Kimlén, a Szigetköz hatvanhét kilométerének Budapest felől…

Én és a képregények Úgy vettem észre, a képregényekre nézve (is) alapvetően konzervatív vagyok. Vannak témák és képi megoldások, amik egszerűen nem kötnek le. A múltkor belenéztem például valamelyik friss Batman-be, meg egy.két manga-megoldásba, meg volt a kezemben a Spawn, meg sok minden, de semmi…

A Láncreakció kamaszkorom egyik kedvenc könyve volt. Többször olvastam. Viszont abba a különös helyzetbe kerültem, hogy magán a blikken kívül, hogy csuda jó volt, semmire, de semmire nem emlékszem belőle. Olyannyira nem, hogy amikor a múlt héten olvasott Ogg második bolygója című Lengyel Péter művet…