Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Ideafix és a rebellisek 1.: Latinok kíméljenek!

Figyelem! A füzetke tetején a megtévesztő „Asterix”-felirat áll!

2022. október 17. - Mohácsi Zoltán

Nem mondom, hogy remegő kezű, heves izgalommal vártam az első, magyar nyelvű Ideafix kiadványt. Alant részletezem majd, miért. Voltaképpen csakis azért van a birtokomban, mert a tetején ott virít vörös betűkkel az Asterix logo. Semmi másért.  Nem árulok zsákbamacskát. Megvárom még Geri fiam…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix 34. – Asterix és Obelix születésnapja

Ez egy olyan Asterix-füzet, amelyiknek nem rossz a története, hanem nincs is neki olyan

Voltaképpen egy szóban összefoglalható ennek az Asterix-füzetnek a története: nincsen. Hiszed, nem hiszed, ez a szám semmi más, mint az 50 éves Asterix és Obelix körüli, összefüggéstelen bohóckodás. Illetve az egyetlen összefüggés, hogy ötven év telt el az első, megjelent Asterix óta.  S még ez sem…

Tovább

Guy de Maupassant: Egy asszony élete – A Szépfiú – PÉTER ÉS JÁNOS (3. rész)

Maupassant felizgat, de hevülésig, aztán hátat fordít és szó nélkül elmegy

Az Egy asszony élete értékelése itt találhatóA Szépfiú című regényé pedig itt.    PÉTER ÉS JÁNOS   Ahogyan a könyv második regényének az értékelésekor, a bevezetésben írtam, Maupassant-ról összefoglalva a sorozat első részében írtam. Ami akkor és ott megjelent, nem ismétlem meg a továbbiakban,…

Tovább

Guy de Maupassant: Egy asszony élete – A SZÉPFIÚ – Péter és János (2. rész)

„A szépfiú”, avagy az érvényesülés iskolája hullámzó női öleken át a pincétől a csatornáig

Az Egy asszony élete értékelése itt található a Péter és János című regényé pedig itt.  Ez az írás a baloldali képen látható kötet értékelésének a második része. Logikus módon. Mert a második regényt, A Szépfiút tárgyalgatom benne. Az értékelésem első része az első regényről itt olvasható: Egy…

Tovább

Guy de Maupassant: EGY ASSZONY ÉLETE – A Szépfiú – Péter és János (1. rész)

„Egy asszony élete”, avagy miről szól egy ember élete?

A Szépfiú értékelése itt található a Péter és János című regényé pedig itt.  Maupassant nevével a másfél éves, honvédségi bohóckodásom közben ismerkedtem meg. Hétvége volt, nyár, ilyenkor tisztipincérként kevesebb volt a munkám, alig volt valaki, akit ebédeltetnem kellett. Akkoriban éppen büntiben…

Tovább

Matz – Futaki Attila: A kivarrt

Remek történet lenne, ha tudnánk honnan érkezik és hová tart?

Ez is könyvtáras találmány. Ott vékonykodott az egyre testesebbé, súlyosabbá váló Conanok. Zagorok, Thorok, miegymások között. Szinte véletlenül vettem észre. De a borítója azonnal megtetszett. S feltűnt, milyen hihetetlenül karcsú a kötet. Az, hogy magyar, csak a következő felismerés volt, de még…

Tovább

Pascal Bruckner: Csaknem tökéletes bűnös (A fehér bűnbak megteremtése)

Az önfeladás művészete, avagy hogyan vágja fel a píszi oltárán az ereit kontinensünk

Az úgy volt, hogy az egyik könyv szüli a másikat az olvasó életében is, s az egyik által (Megadja Gábor: Dac) találtam rá a Századvég kiadó Furor Politicus (a politika szenvedélye) elnevezésű sorozatára. Amit átböngésztem, több címet fel is írtam, a könyvtárba rákerestem, s párat bizony haza is…

Tovább

Alberto Uderzo: Asterix 33. – Fejére szakad az ég

Hát, ööö... izé... Disney-ufó, csótány alien egy Asterix képregényben, mert kell a varázsital? [Fejrázás]

Elfogult vagyok mindennel, ami Asterix-füzet. A rajzfilmekkel, filmekkel, figurákkal, miegyebekkel egyáltalán nem. Nem tudsz olyan Asterix-képregényt mutatni nekem, amiben ne lennék képes valami jót találni. A legtöbben ráadásul nem valamit találok, hanem ahogy van, jónak tartom.  Azonban amikor…

Tovább

Jean Sévillia: Történelmileg ​inkorrekt

Zsákutcák a történelem liberális olvasatában, avagy események kényre-kedvre, ideológiára

Minimum Orwell óta tudjuk, hogy „aki uralja a múltat, uralja a jövőt is”, és „aki uralja a jelent, uralja a múlttat is”. Ennek egyik eszköze a történelem meghamisítása. Ami a vezető politikai rendszerek mindenkori eszköze a hatalom megtartása és az ideológia teljes uralma…

Tovább

Goscinny – Morris: A bíró (Lucky Luke 43.)

Avagy majd két évszázados, vadnyugati példa a joggal való visszaélés ellentmondásairól. Pazar!

  Vannak sorozatok, amelyeknek bár minden darabja nagyjából ugyanaz, mégis megunhatatlanok. Számomra ilyen az Asterix vagy Burroughs Tarzan-ja, és ilyenné lett nekem mostanában a Dampyr. De ilyen a Lucky Luke is.  A Tarzan-on kívül a többi sorozatra egyöntetűn igaz, hogy a szerzőik nem…

Tovább

René Goscinny – Alberto Uderzo: Asterix 32. – Vissza az iskolába

Gall vegyesvágott, avagy mi maradt a ládafiában és mennyire élvezhető, ami maradt?

Nem tehetek róla, így alakult a szocializációm: kevés könyv-és zenei album megjelenés tölt el igazán izgalommal. Van, amit nagyon várok, amire kiemelten kíváncsi vagyok, ám teljesen simán tudok várni. Egy új  Lucky Luke- és egy új Asterix-füzet esetében azonban türelmetlen leszek. Így voltam…

Tovább

Maurice Leblanc: Arsène Lupin kalandjai

Vajon miért kedveljük a törvényre fittyet hányó, gazember-alakokat?

Egy ideje már őrlődöm, tipródom és kattog az agyam. Mondanám, hogy régen nem úgy volt, ahogyan most gondolom, de éppen Arséne Lupin a példa, hogy dehogynem. Csak azóta elharapódzott, kinőtte magát a jelenség. Nem is sorolom, mert minek, úgyis tudni fogod, ki mindenkire gondolok. Arról van szó, hogy…

Tovább

Amélie Nothomb: A gyilkos higiéniája

Párbeszédkönyv krimiben, avagy krimi párbeszédben. De nagyon intelligens!

Miközben azt vallom, hogy a nem mindennapi személyiségű emberek valójában roppant fárasztóak a mindennapokban, mégis azon kapom magamat, hogy mindig voltak körülöttem olyan emberek, akik nem voltak mindennapiak, és roppant közel álltak hozzám.  Nem azokról beszélek, akik deklarálják, hogy ők…

Tovább

Albert Uderzo: Asterix 30. – Obelix gályázik

S amikor Obelix felhajt egy kondér varázsitalt, ejha, megjelenik Spartacus! Nincsen összefüggés.

Szerintem már mondtam... Ha igen, ugorj nyugodtan! Asterix és a gallok történeteivel egy parádfürdői szanatóriumi sulis lógás alkalmával találkoztam első ízben. Parádfürdőre Güzü becenevű osztálytársamon keresztül jutottam el. – Gyere, jó buli lesz!– De Güzü (mer' Géza), ez tüdőszanatórium! Nekem…

Tovább

Victor Hugo – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A nyomorultak

Azon kívül, hogy igen-igen lelkes lettem, mit érdemes elmondani egy lerágott csont klasszikusról?

  Az irodalom klasszikusai képregényben 7.   Azzal együtt, hogy mindig azt mondom, szerencsém volt a kötelező olvasmányokkal, mert átlagosan egy évvel korábban olvastam őket, mielőtt kötelezők lettek, jó pár dologgal könyvvel, szerzővel mégsem volt szerencsém. Éppen azért, mert megbecsültek…

Tovább
süti beállítások módosítása