Elfogult vagyok mindennel, ami Asterix-füzet. A rajzfilmekkel, filmekkel, figurákkal, miegyebekkel egyáltalán nem. Nem tudsz olyan Asterix-képregényt mutatni nekem, amiben ne lennék képes valami jót találni. A legtöbben ráadásul nem valamit találok, hanem ahogy van, jónak tartom.
Azonban amikor ennek a füzetnek, a Fejére szakad az égnek a tartalmát olvastam, nem akartam hinni a szememnek. S csak annyit tudtam kinyögni látatlanban, mint Jarry Übü papája: „Szahar!”
De ez nem tartott vissza attól, hogy az első adandó alkalommal meg ne rendeljem, s ma, amikor számomra véget ér a dolgozdai hét (ne irigykedj, a barátomat viszem holnap Százhalombattára műtétre, utána meg haza, és én leszek éjszakára az ápolónője [nem, egyáltalán és kicsit sem úgy!!!]), egyből rohantam is a Mai Könyvekhez (fizetetlen reklám) a megrendelt példányomért, hogy a hétvégén már tudjak olvasni (mire hazaértem, elolvastam) és tudjak róla írni.
Mi a véleményem róla? Egy hatalmas, egyöntetű, fanyalgó és elutasító: hááát...
Asterix történetei Galliában játszódnak. Meg mindenhol az akkori világban. Akkori: Asterix Julius Caesar kortársa, vagyis Kr. e. 1. század. Eddig és tudtommal máshol sem, ezekből a keretekből nem lépett ki egyetlen történet sem. De ez a mostani megtette.
Űrhajó érkezik az egyetlen rómaiaknak ellenálló gall faluba. Űrhajó! Egyszerre kettő is. Már önmagában ez sem volt vonzó a számomra.
Az, hogy az első űrhajó utasa hajadzik egy lila Mickey Mouse-ra még kevésbé. A grafikai megformálása édibédi, egyáltalán nem kompatibilis az Asterix-ek figuráival. A lila egér a jó űrhajós.
A másik űrhajó utasa egy csótányszerű lény. A figura szintén idegen az Asterix-ek világában.
Mindkét űrhajósnak vannak segítői. A lila egérnek Superman-klónok, a csótánynak színes, repülő robotok.
Mindketten azért érkeztek, mert igényt tartanak a gallok titkos fegyverére, ami mi lenne más mint a varázsital.
*
A gallok először természetesen nem tudják mire vélni a lényeket, de leginkább az zavarja őket, hogy a lila egér űrhajója eltakarja a Napot. Később sem tudják hová tenni az űrhajósokat, de mert a csótány küzdeni kezd a varázsitalért, felveszik hát a harcot. A lila egér az ő pártjukon van.
A békesség kedvéért a falu druidája mindkettőt megajándékozza egy-egy flaska varázsitallal, amelyről kiderül, hogy nem kompatibilis a más bolygókról érkezettek szervezetével. Lesz hatása, de egyáltalán nem az, amit vártak, nem szupererejű lesz tőle, hanem egyéb, ilyen-olyan, nem kedvező változások.
De természetesen a csótány jár rosszabbul. Aztán mindkettejük szervezte visszaáll az eredeti formájára, űrhajóra szállnak, elrepülnek. Hurrá! S a végén ott az elmaradhatatlan, közös lakoma.
Ennyi.
*
Vagyis igazából nincsen történet. Ami helyette van, erőltetett, szellemtelen, humortalan cselekvés-folyam. Az Asterix-füzetek erőssége éppen a szellemesség, a több szinten lehetséges értelmezés és élvezet. Nos, ebben a füzetben felesleges ilyesmit keresnünk.
A története olyasféle, mint a múlt hét végén megvett két Kockás (Jubileumi különkiadás, 102.) tartalmának gyerekesebb darabjai: Artúr, Leo, Pifu, Vakarcs, Gai-Luron, Placid és Muzo, Boule és Bill. A magam részéről az ilyen képregényekkel soha nem tudtam mit kezdeni. Sem kedvesnek, sem szellemesnek, sem humorosnak, sem lenyűgözőnek nem tartottam őket. Már gyerekkoromban sem. Bár akkor még élt bennem a remény, hogy hátha legalább a történeteik jók. Kiábrándítók, erőltetettek, bugyuták, na!. Éppen mint ez az Asterix-sztori.
*
Egy fikarcnyit sem tudtam humorosnak tartani Obelix permanens nyavalygását a vadkanok után, vagy a béna klón-Superman fejreeséseit az űrhajóból, mert rendre elfelejtette, hogy a Földön nagyobb a gravitáció. Nem hogy nem nevettem, de az arcomra fagyott a kínos mosoly.
A lila-Mickey bolygójának a neve Walt Disney névbetűinek az anagrammája. Mivel felületesen olvastam a történetet a döbbenet miatt, ez nem tűnt fel. Csak a füzet végén a szokásos szómagyarázat hívta fel rá a figyelmemet. Az ötlet jó. Csak éppen a levegőben lóg. Mert sem a Disney-rajzfilmek iránti tiszteletről nincsen szó a füzetben, sem azoknak a paródiáról. Így az utalás csupán azt sejteti, hogy az ismerős alak-klisékkel tán eladhatóbbá lesz egy amúgy nem túl érdekes, történet nélküli történet. Holott piszokul nem szorult soha ilyesmire az Asterix, bőven eladták a saját értékei.
*
A történet ötletgazdája és rajzolója Alberto Uderzo. Megnéztem: nem ez volt az első történet, amit egyedül alkotott meg. Mitöbb, ez az utolsó volt. Lehet, hogy ez volt a baj. Én valamiért az első okra gondoltam. Holott ez a logikusabb. A még alkotni kell, de már nincsen ihlet, ötlet-fázisa. Merem ezt mondani, mert azok között a történetek között, amiket Uderzo Goscinny halála után egyedül alkotott, egyetlen egy volt, amelyik kiváltotta belőlem ezt a „nanemár”-érzést: az Asterix és a varázsszőnyeg. De az a történet is sokkal jobb volt ennél. De nem Giscinny hiánya tette ezt Uderzoval. Nyolc füzetet készített el egyedül. A többi hat teljesen fogyasztható, semmi baj nincsen velük. Csak ez a kettő lett méltatlanná. De ez az utolsó teljesen.
Bár most én sem voltam nagyon hosszú, ajánlom a figyelmedbe Laszlo_Molnar_2 értékelését a moly.hu-ról. Ugyanazt mondja mint én, csak még tömörebb.
Móra, Budapest, 2022, 48 oldal · puhatáblás · Fordította: Bayer Antal
2/10
2022 április első harmada. Laci barátomat tegnapelőtt műtötték Százhalombattán. Én vittem el, hogy aztán édeskettesben töltsünk egy napot, és másnap reggel mehessünk vissza kontrollra. Nem volt botlás nélküli a beavatkozás, de Laci a saját lábán jött-ment. Viszont emiatt egy napig nem láttam Szerelmetesfeleségtársamat. Kibírtam, persze, minden különösebb szenvedés nélkül, de azt hiszem, annyira részem lett, hogy ez már társfüggőség. Olyan megnyugtató, hogy most ott szuszog a másik szobában! Péntek van, a mai napon még szabadságon vagyok. És az Asia „Aqua” című lemeze zenél a fülembe.
Tegnap délután felhívott a fiam.
– Tulajdonképpen csak azért hívtalak, hogy halljam a hangodat. De ez olyan vállalhatatlan, ezért inkább elmondom, hogy van nálam egy fémeszterga. Darabokra szedtem, felújítom, bár kell hozzá segítség. Olyan hétszáz alkatrészből áll. Dokumentáltam minden szétszedési lépést. Gyönyörű darab, apa, '71-ből származik, magyar, BHG-termék!
Szamóca lányom küldött tegnap két fotót Lili unokámról. Fürdetés közben történt. Amikor Szami már tudott ülni, bár imbolyogva, jobbára én fürdettem. Egy alkalommal elfeledtem kézközelbe tenni a törülközőt. Ránéztem a csöpp lányra.
– Kapaszkodj!
Csak pár lépés volt oda-vissza, ám mire visszaértem, Szami a víz alól pislogott rám, mennyei békével az arcán.
A tegnapi Lili képekhez ezt írta Szami: „Én még nem csináltam belőle búvárt. :-D Igaz, még nem is tud ülni.”
