Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Réti László: Kaméleon – 2. A hasonmás

2018. augusztus 12. - Mohácsi Zoltán

Hoppá! Amikor a ceglédi Coop-ban lelt Szex és Szekszárd-ot elolvastam, bármennyire jókat rötyögtem rajta, nem lettem túl lelkes. Az értékelésem végén megkérdeztem, milyen Réti, amikor nem Szex és Szekszárd-ot ír? Galagonya33, Robinson és brigg siettek a segítségemre, és kedvet csináltak a…

Tovább

Jo Nesbø: Harry Hole – 6. A megváltó

Az első NesbØ (kicsi Ø-t nem találtam a karaktertáblában), és skandináv krimi könyv volt, amit olvastam. Az értékelések miatt volt bennem egy nagy adag várakozás, meg nyitottság. Nem mondom, hogy csalódtam, mert izgalmas volt a könyv, Hole alakja pazar, következetes, a többi alak is hihető, jól…

Tovább

Stephen King: A holtsáv

Na, figyelj, Pipikém! Máshogyan nem tudom elmondani, mert már nem vagy közöttünk, egy éve, három hónapja elhagytál minket, s vagy alulról szagolod, vagy felülről derülsz rajtunk. Sokkal, de sokkal-sokkal jobb lett volna személyesen beszélgetni King bácsi jelen könyvéről, még akkor is, ha simán…

Tovább

Karin Fossum: Sejer nyomozó – 2. Ne nézz vissza

Tán szégyenletes, de az első skandináv krimim. Ismerethiányomban nem tudom, mitől jobbak (ha jobbak) a skandinávok krimiben manapság, az tény, hogy mindenesetre divatosabbak. Nem vagyok divatkövető. Nem skandisága miatt vettem kézbe ezt a könyvet sem, hanem mert a Wolf Haas Silentium!-ának a végén…

Tovább

Wolf Haas: Brenner – 4. Silentium!

Hatalmas a kísértés, de ellenállok: csak azért sem írok értékelést Haas stílusában. A Brenner (ezt az a -t azért nem tudtam kihagyni) történeteivel először  egy moly.hu-s értékelésében találkoztam. Rácsillantam, de aztán elsikkadt az információ. A napokban munkaügyben kóvályogtam Cegléden, a…

Tovább

Patrick Quentin: A zöldszemű szörny

Felteszem a kezemet: Quentin (aki nem egy személy, hanem írópárosok összessége) meggyőzött. Pedig majdnem nem sikerült neki. A Klasszikus detektívregények egy másik darabjának fülszövegében (félrevezető, mert a Molyon is úgy van fönt egy másik Quentin-könyv ajánlása, mint a Gardner-könyv…

Tovább

Erle Stanley Gardner: A lusta szerető esete

Perry Mason 30.

Persze, azok a sorozatok, amelyek már nem férnek el egy polcon, óhatatlanul egy sablon szerint születnek. Egymás olvasva, nézve a rettentő termékeny Agatha Christie is egy-egy sablon szerint építette fel a történeteit, a sablon ilyen-olyansága jobbára a főszereplő nyomozóval változott…

Tovább

Erle Stanley Gardner: A jéghideg ujjak esete

Perry Mason 68.

Tipp gyilkosoknak: szárazjéggel eltolható az áldozat halálának ideje. Bizony! Egy újabb Perry Mason-történet, a szokásos, mégis megunhatatlan, jól bevált klisékkel, alakokkal, bírósági tárgyalással, s persze Mason zseniális megoldásával, csavarral, hökkenettel.  Jó Gardner olvasni, mondom én! Ha…

Tovább

Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete

Perry Mason 7.

1. epizód: Valamikor a nyolcvanas évek elején, valahol a ráckevei Duna-holtág meleltt egy kis telken. Tizensemennyi voltam, a Gőz nagyiék szomszédjának, Földiéknek a telke volt ott. Volt egy fiuk, illetve kettő, de a nagy már öreg volt, legalább harminc, Tibi még csikó, de hozzám képest érett,…

Tovább

Georges Simenon: Maigret védekezik

Nem olvastam még Simenont. Nem is tudtam mit várok, mire számítsak. Nem is nagyon vagyok művelt krimi-ügyben, mert nem vagyok nagy fan. Egy-két Christie, több Gardner-eset, néhány Doyle-os Holmes, nagyjából ennyi a leltár. Maigret-et gyerekkoromban láttam sorozatban. Néztem körül a neten, nem…

Tovább

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a vizes viszály

Agatha Raisin 7.

A második AR-könyv, amit olvastam. Az első az első volt. Az nagyon tetszett. Annyira kitalált Agatha figurája, annyira kitalált a környezet, hogy levett a lábamról. Mivel ez a második, amit olvastam, nyilvánvaló, hogy nem sorban olvasom a történeteket. Úgy vélem, nem a sortalanság az oka a…

Tovább

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen

Hercule Poirot 10.

Hopszahopp!  Induljunk ki abból, hogy nem szeretem a krimiket. Lehet, azért, mert frusztrálnak, úgysem jövök rá soha a megoldásra. Én arra fogom, hogy vannak olyan részletek, amit a szerzők mindig eltitkolnak, ők meg arra fogják, hogy úgyse nem van logikám, ne vádaskodjak, amire én meg azt mondom,…

Tovább

Domokos Gábor: Speedy

Kritikusan kezdtem el olvasni, a lyányom felkészített rá, hogy az eleje jó, a közepe dögunaom, majd a végén van egy jó kis csavar. (Miért kell mindenbe már csavar? Szerelemtesfeleségtársam a csavaros műveket barkácskönyveknek hívja.) Még azt is mondta a lyányom, hogy ennél az én beküldött pályázatom…

Tovább

Busch Péter: Boszorkánypöröly

Se hús, se hal… A szerzőnek határozottan van stílusa. Jól ír. Valami olyasmit képzeljetek el, mint amikor Hernádi Gyula dokumentumregényt ír. Van benne egy komoly adag távolságtartás mindentől (amikor nincsen, pl. a befejező fejezet, az nem is lett meggyőző), embertől, történéstől egyaránt. Néha…

Tovább

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Volt bennem negatív elfogultság, mint mostanság sok sláger-könyvvel szemben annyiszor. Amikor a történet eljutott a krimi-szálig, abba akartam hagyni, nagyon nem erre számítottam… Aztán adtam neki még egy esélyt, s amikor rájöttem, hogy a krimiszál paródia, onnantól (ha némi Olsen-banda utánérzéssel…

Tovább
süti beállítások módosítása