Kritikusan kezdtem el olvasni, a lyányom felkészített rá, hogy az eleje jó, a közepe dögunaom, majd a végén van egy jó kis csavar. (Miért kell mindenbe már csavar? Szerelemtesfeleségtársam a csavaros műveket barkácskönyveknek hívja.) Még azt is mondta a lyányom, hogy ennél az én beküldött pályázatom…
Volt bennem negatív elfogultság, mint mostanság sok sláger-könyvvel szemben annyiszor. Amikor a történet eljutott a krimi-szálig, abba akartam hagyni, nagyon nem erre számítottam… Aztán adtam neki még egy esélyt, s amikor rájöttem, hogy a krimiszál paródia, onnantól (ha némi Olsen-banda utánérzéssel…