Kritikusan kezdtem el olvasni, a lyányom felkészített rá, hogy az eleje jó, a közepe dögunaom, majd a végén van egy jó kis csavar. (Miért kell mindenbe már csavar? Szerelemtesfeleségtársam a csavaros műveket barkácskönyveknek hívja.) Még azt is mondta a lyányom, hogy ennél az én beküldött pályázatom sokkal jobb volt (volt amiben kritizálta azt is).

Volt bennem sértett kajánság tehát, amikor olvasni kezdtem. Aztán egyre jobban belemelegedtem. A történet, végig olvasva, egyértelműen a csavar ötletéhez lett idomítva. Nem rossz ötlet, nem azért mondom. Val'szeg innen indulhatott ki az egész.

Mind a főzsarunak, mind a főellenfelének jelleme van, s még csak nem is fekete-fehér jelleme. A vállalkozó kicsit sztereotip. 

A párbeszédek jók, megfelelőn trágárak, de nem izzadnak, peregnek, helyükön vannak.

A könyv egésze nem hagyott mély nyomot bennem, de megérte a rászánt időt, sőt, még olvasni is akartam. :-)

P.S.: Ha a szórakozóhely neve, ahogy minden bizonnyal az üvegpadló alatt mászkáló pókokra akart utalni, akkor az tarantula. Mert a tarantella szó Dél-Olaszország sajátos táncait, illetve a hozzájuk kapcsolódó zenét jelenti.

3/5

(2013)