Ha már újravarázsolták a Központi Könyvtár zenei részét, körülnéztem, lapozgattam, és az Ákos-könyv mellett ezt hoztam magammal. Mert Török Ádám piszok jó zenész, és mert számomra mint figura annyira nem jön be. Semmi konkrét, csak blikk. De ez sosem zavart abban, hogy a zenei nagyságát elismerjem.…

Az úgy volt, hogy úgy huszonnagyonsok éves koromig Ákos zenéje abszolút nem érdekelt. Volt a Budapest Bankban egy kolleginám, a Test lemez idején, ő volt hatalmas fan, nem győzött a koncertjeire járni. Az a tipikus, nedves-bugyis rajongófajta volt. Kölcsönadta a lemezt meghallgatni. Nem lett…

Valamikor a nyolcvanas évek közepén történt, hogy az Iron Maiden talán először hazánkban járt, és az egykori MTK-stadionban koncertezett. Akkoriban olyan olcsók voltak a koncert-jegyek, hogy kíváncsiságból is el lehetett menni egy-egy előadót megnézni. Az is igaz, hogy akkoriban még nem is jöttek…

Fúúúúúú!!! A Presser könyvet írt! Az úgy kezdődött, hogy a fene tudja miért és hogyan, de egyszerre csak azon kaptam magamat, hogy a kedvenc zenekarom az LGT. Amikor az egyik karácsonyra kaptam egy Supraphon-lemezjátszót (ha megfelelő az életkorod, emlékszel  rá, a rácsatolható teteje volt a…

Nem emlékszem pontosan, mikor és hogyan kezdődött a zenei ébredésem Az megvan, hogy valahol hét év alatt a Szerdahelyi utcában szól a Mami blue és az Add már, Uram az esőt, és mindkettő tetszik, s hogy a családi összejöveteleken szól a cigányzene, és nagyon nem tetszik a Hopp, te Zsiga, de aztán…

Privát KISS-történelmem A Könyvudvarban találtam tegnap, január harmadikán. El kellett  mennem, mert várt egy Rukkolás könyv, s mert Szamóca becenevű lányomnak mutattam egy könyvet arról, hogy a pasik döntő többsége azokat a nőket szereti, akik gömbölyűek, erre ő „Kölcsönadod, apci?”-felkiáltással…

BAYER A MÚLTAMBAN Lehet Bayer Zsoltot szeretni is, meg utálni is. Mindenféle szempontból van rá indok, és mindenféle pártállásból is. Valamikor egy messzi-messzi politikai galaxisban, úgy a kétezres évek elején talán nagyon szerettem azt a Sajtóklub-ot, aminek a tagja volt (Lovas István, Tóth Gy.…

Pipi barátommal nem pontosan ugyanazokat a zenéket szerettük, de nagyjából igen. Voltak mértani közepeink jócskán. Az egyik ilyen közép a Pink Floyd volt. Elsősorban a The Wall és az Animals albumuk. Az előbbi nekem volt meg előbb, az utóbbi Pipinek. Jó kis india nyomású bakeliten mindkettő, amin…

A múlt hét szombatjának estéjén a budakalászi Faluházban voltam Szerelmetesfelségtársammal, a Mini Acoustic Band Bartók-lemezének a lemezbemutató-koncertjén. Valami pazar este volt, megérte miatta otthagyni a Lupa-sziget melletti Ebihal büfénél sólettet bográcsban zubogtató baráti társaságot.…

Kamaszkorom óta, ami azért már elég régen volt, kerestem, kutattam a magyar beat, pop, rock történetének hanghordozóit, írott nyomait. Kezdetben csak csurrant-cseppent a dolog, de azért akadtak nyalánkságok! Ugyan ki emlékszik még arra, hogy beszerezhetetlen volt valami lemez? Ki érti manapság, hogy…

Háááát… Véghelyi Balázs hatalmas fába vágta a fejszéjét. Olyan hatalmasba, hogy bele is csorbult az eszköz. Kíváncsi voltam, mi lesz a koncepciója, amikor a magyar könnyűzene (de utálom ezt a szót) szövegeit elemző könyvet ír. A koncepció egyértelműen az lett, hogy nem elemzi a szövegeket,…

Ez a második Szakács Gábor monográfia, amit olvastam. Sajnos ez sem jobb, mint az első, a Gary Moore-ról írt. Nem jobb, mert hihetetlenül felületes. Egy ilyen szintű, múltú és jelentőségű együttes harmincévnyi tevékenységét kilencvenvalahány oldalon elintézni, az bizony negatív teljesítmény. Az…

Az a nagy helyzet, hogy a fülszöveget jegyző Maróthy György lelegelte a füvemet: mindent összevetve megmondta a véleményemet a kötetről. Itt elolvashatod, mit írt, nem másolom be az egészet. Szóval Maróthy, mindent összevetve leírta a véleményemet. De azért a temporális lebenyem keltette grafománia…

Valahogy úgy volt ez, hogy persze, hogy naná, hogy előbb Bródy volt a szívemhez közelebb. Naná: „És ha egyszer rajtam, lánckerék taposna / Alattam a föld is, sírva beomolna.” És: „Ne gondold, hogy tiéd a világ!” Mint a jéghegy legcsúcsa. A szembenállás, a finoman megfogalmazott maró gúny, a…

Na nem, kérem, na nem! Ez a kötete mélyen méltatlan a Led Zeppelinhez is, és a Cartaphilus Kiadó zenészekről kiadott sorozatához is. Egyrészt, mert ez a párhuzamos életrajzos dolog hihetetlenül indokolatlan- Konkrétan, kifenét érdekel egy Zep monográfiában a teljesen ismeretlen szerző…