Moha olvasónaplója


Claudio Chiaverotti – Val Romeo: Morgan Lost 4.: A fekete rózsa

A csodásan rajzolt képregény főhőse egy nagyon beteg pszichopata nyomában

2020. február 13. - Mohácsi Zoltán

Ez a füzet a könyvtárban a mintegy véletlenül talált képregény immár negyedik része. Az első háromról írtam már értékelést, az azokban írtakat most nem ismételem meg. (A linkeket lásd alább.) Ám azoknak, akik nincsenek képben egy tömör összefoglaló engedtessék meg! (S ha nem engedtetik meg, akkor…

Tovább

Kása Ferenc: Hogyan ​indítsd újra az Univerzumot

A napokban a blogom Facebook-oldalán keresztül megkeresett a jelen könyv szerzője, Kása Ferenc lenne-e kedvem elolvasni az első könyvét, és írni róla. Nem csupán a kérdést tette fel, hanem mellékelt egy rövid összefoglalót a regényről és egy YouTube-linket is a könyv trailer-éről. Amikor az…

Tovább

Claudio Chiaverotti – Giovanni Freghieri: Morgan Lost 3. – Mr. Sandman

Bevadul a sci-fi vonal, de egyáltalán nem bánjuk

Mielőtt bármibe is fognék az egyik kedvenccé lett képregényem harmadik részével kapcsolatban, el kell mondanom, hogy egy friss és meglepő felfedezést tettem az alkotókkal kapcsolatban. Az első részt két alkotó rajzolta, Michele Rubini és Giovanni Talami. A második részt az utóbbi úriember. A…

Tovább

Claudio Chiaverotti – Giovanni Talami: Morgan Lost 2. – Ne hagyj el!

Egy gyönyörűen rajzolt sci-fi–thriller második része

AMI VAN Ez a magyarul megjelent második rész gazdagabb, mint amilyen az első volt. Abban az értelemben biztosan, hogy a szürketónusos rajzok mellett itt a vörös, vagy inkább rozsdabarna szín is szerepet kapott. Mint utólag kiderül, azért, mert a főhős, Morgan Lost színvak, csak a vöröset…

Tovább

Claudio Chiaverotti – Michele Rubini – Giovanni Talami: Morgan Lost 1. – Az ​utolsó éjszaka embere

Idén nagyon sok képregényt olvastam. Semmi fogadalom, vagy csoda nagy elhatározás nem volt ennek hátterében, pusztán csak így alakult. Elsősorban azért, mert a FSZEK-ben (tudod, a központi Szabó Ervin, a Kálvin térnél) egyre több képregény van.  Ez a Morgan Lost is úgy jött velem a legutóbb, két…

Tovább

James S. A. Corey: Cibola meghódítása

A „Térség” 4., lassúdad része

Ezzel a kötettel nagyon kitöltöttem az időt. Igaziból még nyáron, a nyaralás alatt kezdtem olvasni, közvetlenül a harmadik rész után. Aztán a hamari lelkesedésem ahogy jött, úgy lohadt is le. Nagyon hamar elveszítettem az érdeklődésemet és azon kaptam magamat, hogy egészen mást, másokat olvasok.…

Tovább

Q. G. Lyn – A. F. Bian: Az ellentmondások bolygója

avagy az ellentmondások sci-fije

A SZERZŐKRŐL  Gondolom, sokaknak nem mondok újat (akiknek meg igen, azokat valószínűleg nem is érdeklik a klasszikus sci-fi regények), hogy a különleges nevű szerzőpáros egyikének sincsen eredetileg különleges neve, ráadásul mind a ketten magyarok. Egyébként nem kell nagy furfang a megfejtéshez:…

Tovább

Jean-Claude Forest: Barbarella 1.

A nimfomán sci-fi-akcióhősnő

Ezt a képregényt is véletlenül találtam a könyvtárban. Amikor kinyitottam, nem hittem a szememnek. Láttam én a borítón, hogy valami francia vagy angol pasas írta, rajzolta (francia), de ahogy a képekre néztem, mintha a magyar képregény-rajzoló, Fazekas Attila rajzait láttam volna. Megnőtt az…

Tovább

Brian W. Aldiss: A rendszer ellenségei

Bulicsov nomádjainak ellenpontja, csak sokkal gyengébb minőségben

Brian Wilson Aldiss angol író volt. Tisztes kort, kilencvenkét évet élt, 2017-ben hunyt el. A sci-fi szeretők és a kritikusok azt mondják, az egyik legtiszteletreméltóbb sci-fi szerzők egyike. S akkor máris egy ellentmondás: magyarul összesen nyolc könyve jelent meg. Ebből az egyik nem regény, hanem…

Tovább

Kir Bulicsov: Kettészakított élet

A hard sci-fi szovjet klasszikusa novellában is óriási

Kuczka Péter igen biztos kézzel szerkesztette a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatot. Kezdetben még a sorozat formátuma is egyedi volt. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a későbbi, „nagyított” változat. Ahogy a Galaktika magazinnak is az első formátuma volt az egyedibb és praktikusabb. Hogy egyik…

Tovább

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga (Harmadik kötet)

Az űrcsalád még családabb bonyodalmai, mert a család fontos még sci-fiben is

Bárhogyan is lesz a továbbiakban, a Saga-sorozat első két kötete mindenképpen az egyik legfigyelemreméltóbb  képregény, amivel eddig találkoztam, mind hangvitelében, mind kivitelezésében, mind mondanivalójában. Ahogyan azt mind az első, mind a második kötetnél írtam. Amit annál a két kötetnél írtam,…

Tovább

Kir Bulicsov: Túlélők

Nem eldöntött, hogy robinzonád-e vagy sem – és ettől jó

Kir Bulicsov (az íróról itt és itt írtam már, nem ismétlem magamat) neve már kamaszkoromban kedves volt a füleimnek, holott csak Az utolsó háború című könyvét olvastam. Az utolsó háború közvetlenül ott volt a kedvenceim között, A sehollakók, A szerény zseni és a Láncreakció mellett. Rögtön a…

Tovább

Donászy Kálmán: A Borkman-villa titka

Amit megszépített az idő avagy egy naiv ifjúsági sci-fi

Refrén: ismét Könyvmegálló, ezúttal a Rákos úti rendelőben levő. Hatalmas örömmel kaptam le a polcról, mert bár az égvilágon semmire sem emlékeztem belőle, annyi megmaradt, hogy kiskamasz koromban nagyon szerettem. Nagyjából azonnal bele is fogtam, amint a munkám engedte. Kezdetben hatalmas elánnal…

Tovább

Adam Wisniewski-Snerg: A lator evangéliuma

A könyvet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban vettem, kiselejtezték. Ugyan baja nincsen, csak úgy fest, nem túl sokan olvasták. A hely meg kell, ugye.  A SZERZŐRŐL Az 1937-ben született szerzőnek magyarul összesen két könyve jelent meg. A róla írt egyoldalas bemutatás szerint eredeti nyelvén sem…

Tovább

Philip K. Dick: Az utolsó tréfa

Azt olvastam, hogy ez volt PKD első regénye. Pedig lehetett volna a második, a tizedik vagy a huszadik is. Mert ha csak úgy a kezembe nyomják, és nem olvasok róla semmit, meg nem mondom, hogy Az utolsó tréfa egyfajta prototípus. De komolyan nem. Magyarul most jelent meg először.  PKD, ÚGY…

Tovább