SZFT-KÖNYVTÁRA. Vagyis azok a könyvek, amiket Szerelmetesfeleségtársamtól kaptam, de hosszú évek alatt sem olvastam még el őket. (Manapság már nem kapok tőle könyvet, azt mondja, ahogy ezt említettem is már, hogy tengerbe nem hajlandó vizet hordani.) Azt is mondtam már, hogy nem úgy vett nekem…

Számát sem tudom, mennyi könyv van otthon, amit még nem olvastam. Komolyabbnál komolyabb, igazabbnál igazabb munkák a történelemről, ennek-annak az embernek, nemzetnek, politikai csoportnak a viselt dolgairól, Gigantikus bölcsességek ettől-attól, összefüggések feltárása, elsüllyedt titkok felszínre…

  SzFT Könyvtára   SzFT azaz Szerelmetesfeleségtársam. Úgy az ő könyvtára, hogy azok a könyvek, amiket tőle kaptam. Vagyis nem az övé, hanem az enyém. Nem kaptam tőle sok könyvet, az utóbbi jó pár évben egyet sem. Mert, ahogy mondja, nem hord a tengerbe vizet. De kezdetben még nem volt elege…

Ahogy mondtam, el kellett mennem a könyvtárba, mert lejárt egy könyv és már nem lehetett hosszabbítani a kölcsönzési idejét. Ha már ott voltam, természetesen körülnéztem, és gazdag zsákmánnyal tértem haza. Például három Bonelli-s képregénnyel. A háromból kettőről nagyjából mit sem tudtam. Az…

 ÍRTA:  Gino D'Antonio  RAJZOLTA:  Renato PoleseRenzo CalegariGino D'Antonio A C.S.A. Comics és a Frike Comics nagy és örvendetes munkába fogott: a terveik szerint magyarul is megjelentetik a Vadnyugatról szóló olasz képregény-sorozatot. Az eredeti sorozat elvileg hetvenhárom részből állt. Aztán…

  Ó, már hányszor elmondtam, de hátha a hányszorból egyszer sem olvastad: vannak írók, akik mindig ugyanazt a könyvet írják, ha egyet olvastál tőlük, akkor mindet olvastad. Nem ez a kunszt, hanem az, hogy mégis mindet olvasni akarod. Akkor is, ha nem mindegyik jó. Számomra ilyen író például…

Az úgy volt, hogy rendeltem egy Korcsmáros-képregényt, és a könyvesboltban, ahova mentem érte, jól a nagy terület sarkába tették az online-vásárlások átvételi helyét, hogy akarva-akaratlan foglalkozzon a kínálattal, aki online rendelt és érte jött.  Akarva-akaratlan foglalkoztam vele. Írogattam…

Ösmét egy olyan képregény, amiről az égvilágon semmit sem hallottam, pláne nem is tudtam semmit. De úgy semmit, hogy semmit.  A könyvtárban jártam, mert megérkezett két előjegyzésem. Természetesen nem ez. S ha már ott voltam, hát jól megnéztem, hogy egyéb jegyzetbe felírt ez meg az nincsen-e bent.…

A regényből John Renck, a Csernobil rendezője készített filmet. Adam Sandler játszotta benne Jakub Procházka-t. A Netflix produkciója volt a 2023-as film. Ott egyszerűen Az űrhajós a címe. Amikor most utána olvastam,és megnéztem az előzetesét, rádöbbentem, hogy én ezt láttam. És nyom nélkül múlt el…

Ha kérdeznek arról (nem szoktak), kik a kedvenc íróim, Vonnegut, Bradbury és Wass Albert mellett Márquezt egészen biztosan megemlítem. (Meg persze még sokakat.) De ne hidd el, ez csak egy sznob hazugság. A másik három nem, de Márquez egészen biztosan az.  Egyfelől nem is olvastam az összes…

Szent egyszerűségemben tényleg szentül meg voltam győződve arról, hogy a szerző, Patrick deWitt valami skandináv figura. Ha az nem, akkor kelet-európai. Merthogy leges-legelőször a Zöld hentesek című film ugrott be róla. Mármint nem a szerzőről, hanem a könyvét olvasva. Igaz, az nem csupán…

Nyikolaj Leszkov nevével ez év, 2024 nyarán találkoztam első alkalommal. Nem ezzel a könyvvel, hanem ennek egyik kisregényével, a Kisvárosi ​Lady Macbeth-el. Remek egy darab, természetesen írtam is róla. És amikor írtam, reménykedtem, hogy találkozom még könyvével.  Találkoztam, s ezzel is az…

A helyzet a következő: a mondás, hogy egyik könyv vezet a másikhaoz, tökéletesen igaz. Ha például nem létezne a képregény műfaja, akkor egy Sváb József nevű, magyar alkotó sem csinálhatott volna egy csokorra való adaptációt O. Henry novelláiból, és ha nem csinált volna, akkor én nagy eséllyel…

Ismét az Olajág Otthonok egyik könyvespolcán leltem csodára. Eddig még csak nem is hallottam Leszkovról.  Pici könyvecske, csak azért száztíz oldal, mert kicsik az oldalak. A4-esben szerintem huszonöt oldal ha lenne.  De Kuprin Szulamit-ja óta tudom, hogy a terjedelem és a minőség között marhára…

Immár másodszor lehetek hálás Lacinak, a Bánkút utcai Olajág szakácsának. Tálalta nekem az ebédet akkor is, amikor kicsit elfogódottan megkérdezte, mi a véleményem Szilvási könyveiről? És tálalta akkor is, amikor nagyon lelkesen mondta, hogy olvasott megint egy orosz regényt, az ő rendszerváltásuk…