Moha olvasónaplója

Gimesi Dóra: A ​macskaherceg kilencedik élete

2018. július 16. - Mohácsi Zoltán

a_macskaherceg_kilencedik_elete.jpgGimesi Dóra mesekönyvével a Molyon találkoztam. Szegedi Katalin rajzait meg réges-rég az exemen keresztül kedveltem meg. A könyv borítója pedig telitalálat, egyből megfogott magának. Gimesi Dóráról pedig semmit sem tudtam. (Most sem, de már olvastam egy könyvét.)

Amikor az első történetnek nekiveselkedtem, mert hogy, ugye, a csalóka cím két, nem összefüggő mesét rejt. Az első mese címe: Amikor a városban megállt az idő. Szóval nekiveselkedtem, de valami másra számítottam, csalódás volt. De valami ott bizergett odabent, mert éreztem, a csalódás most nem az író teljesítménye, hanem az én hozzáállásom, prekoncepcióm terméke.

A második nekifutásnál márt jöttek az ízek, a fények, a zamatok. Gimesi Dóra valami nagyon szépet, ízeset, pasztell-fényeset kevert. Olyan meséket, ami úgy reálisak, hogy telis-teli vannak lírával, de közben mégsem lesznek lilák. Úgy szimbolikusak, hogy közben mégsem lesznek ezmegmiafenék. Gimesi Dóra olyan mesét írt, ami szerintem a szépségével, játékosságával, melankóliájával kortalanná tette a meséjét. (De azért van olyan sejtésem, hogy a kicsik annyira nem fogják díjazni.) Ha hasonlítanom kellene, elsőre Oscar Wilde jut eszembe. De nem teljesen találó a hasonlat, Gimesi finomabb, pasztellebb.

Az első mese, az Amikor a városban megállt az idő*, egy gyönyörű szerelem története, két össze nem illő, khm, ember (á, nem, de mégis) hatalmas egymásra találása. Akik mégsem tudnak együtt maradni, mert mindkettőnek meg van a maga hatalmas közösségi feladata. De képtelenek egymás nélkül élni is. Nagy dolog, talán a legnagyobb dolog a csuda-szerelem. Tanúsítom!

A Macskaherceg kilencedik élete szintén egy gyönyörű, fájdalmas, beeljesületlen szerelem története. Itt nem a kötelesség, hanem a megszokás, a volt életmódtól való elszakadás képtelensége a tragédia oka.

S miközben, igen, Gimesi Dóra tragédiákat ír le, mégis az ember fia nagyokat nyel a szépségtől, és némi sírhatnéktól. Mármint ha nő! (Férfiként nem árulom el, hogy dehogynem, így is…)

Ám minden tragédia ellenére kedves, szép meséket olvasunk. Nagyon szépeket, egy külsőre is nagyon szépen megalkotott könyvben. Szépeket, mert Gimesi hisz a szerelemben. S van annál szebb dolog? S nem áll meg ott a meséiben, sőt, éppen ez a lényeg, hogy a hős meg a hősnő végre egymásba szeret, hanem azt mutatja meg, mi van ezután. Mert a lényeg, a keményebb próba csak ekkor jön! És itt szép nagyon mindkét történet: {{mert a válás, az elszakadás után mindkét páros egymásra talál, igazán megküzd a szerelméért, és akkor kapja meg, amikor lemondott róla.}} Nagyon fontos tudás!

Szegedi Katalint még nem is dicsértem, pedig nagyon megérdemli most is!

* Semmi köze Hrabal mester művéhez, a A városka, ahol megállt az idő-höz. Vagy maradjuk annyiban, hogy én nem találtam kapcsolatot.

5/5

Pagony, Budapest, 2017, ISBN: 9789634103271 · Illusztrálta: Szegedi Katalin

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr3214117073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.