Lehet, lehet, lehet… A puding próbája az evés.

De nem vagyok éhes.

Nem hiszek a módszerekben igazából, talán azért. Vagy csupán azért, mert ahogyan öregszem, a lelkem mélyén egyre inkább egy erőszakos, galád, énérvényesítő alak vagyok, aki nem akar ablakot nyitni, nem akar mindig okosabb, megfontoltabb lenni, s nem akar mindig lábtörlő lenni, s akar néha haragudni, minősíteni és elítélni.

De komolyan: tényleg olyan érzésem volt, hogy ha hallgatunk a szerzőre, az embernek folyamatosan fedőt kell tennie a kommunikációjára, és gazembernek kell éreznie magát, ha valakinek minősíthetetlen viselkedését minősíti és elküldi a francba. A szerző tán még Jézust is lebeszélte volna a jeruzsálemi templom kirámolásáról: „Olyan erőszakos vagy! – mondta volna a Szeretetnek. – Rossz a kommunikációd! Ablakot nyiss, ne falakat építs! Micsoda értékelő beszéd azt mondani a farizeusoknak, hogy viperák fajzatjai: ez értékelés, nem megértés!” 
etc. etc. 

Ezzel együtt: tényleg halálosan kevés ma a meghallgatás, a hallgatni-tudás. Ezáltal pedig a valós probléma-megoldás is.

Én meg ma összevesztem a feleségemmel, és kiszálltam az autóból, nem mentem strandra, vele meg a gyerekkel. Itthon punnyadok és írok mindenféle antiajánlásokat. 

Ablakot kell nyitnom, lám!

2,5/5