Méhes György ifjúsági könyveinek elsője a sorban. Aztán jött még a Tatárok a tengeren, Leleplezem a családomat, Kilenc vesszőparipa.
Mondanám, hogy családtörténet, de ez nem lenne igaz. Sokkal inkább egy család és baráti körének csetlés-botlásai, szeretettel, kedves alakokkal, derűvel, röhögéssel.
Kamaszkorom alapműve volt mind, és olyan jókat kacagtam rajtuk Lóka (később Pipi névre hallgatott, 2016-ban három éve, hogy már nincs lehetőségem vele beszélgetni, röhögni, múltidézni, sorsrendezni) barátommal, hogy csak na!
És igen, és igen: tegnap, 2012. március 21-én egy újpesti könyvbögrecsárdában (értsd: utcai árus) 100 azaz száz forintért ráleltem! Mondja valaki, hogy nincsenek örömök az életben!
Újraolvastam, két nap alatt felfaltam. S még mindig ugyanannyira tetszett, mint korszakokkal ezelőtt: a humora az a finom, mindennapi humor, ami mára kiveszőben van, és ami az önmagunkon kacagás isteni adománya.
5/5
(2012)
