Minden gyerekkönyvnél, ami a kezembe kerül, azt próbálom mérlegelni, nekem mit jelenthetett volna a megfelelő koromban. Nehéz visszanyúlni és az akkori agyammal gondolkodni, illetve mérlegelni azt is, mennyit változott azóta a világ. 

A hetvenes-nyolcvanas években voltam kis-nagytinédzser. Kulcs volt a nyakamban, nem volt kézfertőtlenítő szappanunk, mobiltelefonunk, úszószemüvegünk, internetünk, könyök- és térdvédőnk, nem követtek valamilyen app-al a szüleink, merre csámborgunk, egyedül csámboroghattunk, stb., stb. De voltak barátaink, mindig volt kihez felcsöngetni a kaputelefonon, mindig volt kivel lógni itt, Óbudán. Akkor is, ha a legjobb barátaink éppen nem voltak otthon, mert látogatni voltak a vidéki rokonnál. És nem kellett a szülőknek hetekkel előbb egyeztetniük, ha mi együtt akartunk lenni. Mentünk egymáshoz, nagyjából amikor akartunk, azt' annyi.

Nem volt szükségünk kézikönyvre, hogy mi a barátság, és hogyan kell azt megélni? Mert tudtuk és megéltük. Pont. 

Mondanám, hogy mondvacsinált a könyv tartalma, de azóta felneveltem két és fél gyereket, és kettőt már útjára is bocsátottam. Az egyik képes volt a suliból hazarohanni, hogy aztán MSN-en órákat beszélgessen azzal a gyerkőccel, aki mellől hazarohant, és aztán egy nyári szüneten teljes hosszában át nem sétálni hozzá (kb. negyed óra). S utána marhára egyedül érezni magát. 

Szóval nagyon úgy fest, sajnos szükség van erre a könyvre! 

A tanácsai praktikusak, okosak. Mondanám, hogy magától értetődők, de manapság ezek a dolgok már nem annyira evidensek. Ez is sajnos.

Az Istenre való hivatkozás kicsit kilóg a könyvből. Nem baj, hogy benne van, csak nem szerves része a szövegnek és erőltetett is. Valahogy idegen a teljes egészet olvasva. Miközben amit mond róla, teljesen igaz, csak hát így, ebben a formában mégsem. S mondom ezt posztkeresztényként, aki sokkal inkább azon az oldalon áll. 

Kedvesek a rajzok, nagyon tetszenek, annak ellenére, hogy szinte egy az egyben Jean-Jacques Sempé Kis Nicolas figuráinak az átvétele, némileg továbbfejlesztve. (Valahogy úgy, ahogyan Füzesi Zsuzsa lenyúlta Dargay Attila stílusát, aztán hatalmasat tarolt vele.) De valószínűleg éppen ezért tetszettek. 

*

Az Útmutató Janó Manó sorozat köteteit itt tudod megtekinteni.

3,5/5

(2013)