June Strong könyve egyfajta keresztény sci-fi, világvége-regény, egy végső apokalipszist megelőző látomás. Az alcíme egyébként találóbb, izgalmasabb mint a főcim: Jared naplója. 

Strong alapvetően egy keresztény próféciaszemlélet, a historikus prófécia-értelmezésnek az utolsó, vagyis Jézus Krisztus második adventje előtti földi eseményeknek a megregényesítését tűzte ki célul. Nem könnyen megvalósítható célkitűzés! Keresztény berkekben több hasonló kísérlettel találkoztam már. Ilyen például J. F. Lövgren próbálkozása, az ...és lámpásaik kialusznak, amely egy más értelmezés szerint, de ugyanazt iparkodik megtenni, amivel Strong próbálkozik. Egyébként Lövgren könyve is olvasható.

Két másik nagyon hasonló, öszvér-próbálkozás adventista berkekből származik. Az egyiket megtaláltam a neten, teljes hosszában. Az a címe, hogy Az Őrtorony Isten igazságának csatornája-e? Ez, ahogyan a címe is elárulja, egy tökéletesen apologetikus darab, regényszerűen bontja ki, hogy a Jehova Tanúinak a Biblia-magyarázata, -értelmezése miért téves. A másik Charles L. Taylor munkája, amely az előző könyvvel ellentétben éppen azt iparkodik bebizonyítani, természetesen szintén egy regény „leple” alatt, hogy melyik a helyes Biblia-magyarázat. A címe: A kijegyzett könyv.

Úgy fest, az ilyen könyvek mindegyikére jellemző valami elemi sutaság. Ez a sutaság elárulja, hogy szerzőik nem szépírók. A furcsa az, hogy ezekben a regényekben a sutaság egyben valami bájt kölcsönöz a regénynek. Teszem hozzá, valami hasonlót érzek például a roppant népszerű Anne-sorozat köteteiben vagy a Ben Hur-ban, de simán idesorolom Hohn Bunyan örökbecsűjét, a Zarándok útját.) S a helyzet, hogy van mindegyikben valami krimiszerű: vajon valóban úgy van-e, ahogy a hm, „hősök” állítják, kiderül-e, győz-e az igazság? 

June Strong csavar egyet a történeten: ő egy oltalmazó angyalt állít a középpontba, aki naplót ír az által védett Napsugárról, akit a nyugodt hétköznapokból kísér az apokaliptikus események közepette Jézus második adventjéhez. A könyv határozottan fogyasztható. Jómagam többször olvastam. Hogy a kitűzött célját eléri-e, nem tudom. De kedves, szórakoztató és el is gondolkodtat. Nem az irodalmi értékeiért szeretjük, de volt már ilyen a történelemben... :-)

A borítóról inkább ne essék szó, a kiötlője mindent megtett, hogy senkinek ne legyen indíttatása a kezébe venni a nyomdaterméket. A nőknek semmitmondó, a férfiaknak is, semmit el nem árul, de még csak nem is utal a tartalomra. Az már csak hab a történ, hogy sokkal szerncsésebb lenne, ha az alcím és a főcím helyet cserélne. A jelenlegiben semmi érdekes nincsen, lehetne akár napkollektor-reklám is. 

4,5/5

(2012)