Szerelmetesfeleségtársam most olvasta el a könyvet, és kérdezte, hogy nekem mi volt róla a véleményem. Mondok neki: megnézem, mit is írtam anno a Moly-on! Megnéztem: hát semmit. Most (2013-ban) pótlom.

Tudomásom szerint Orwell könyvének első magyar kiadását olvastam, valamikor a rendszerváltás környékén, huszonévesen.. Veszettül tetszett, Másképpen, mint az 1984, de legalább annyira. Amaz vérkomoly, sikítós könyv (sikítás: hogy ilyen megtörténhet, megtörténhetett, és a bibliai próféciák szerint meg is fog történni), emez pedig karikatúra jellege miatt, meg a szimbolizmusa miatt. Mert, ugye, állatok veszik át a hatalmat. És nem? És milyen állatok? No, milyenek? Hát persze, disznó elvtársak! Emlékszem milyen jókat nyerítettem olvasás közben, s persze sziszegtem is, a reflexek miatt, hogy nem hallatszik-e ki nyilvános helyen, amit olvasok? 

„Négy láb jó két láb rossz!” 
„Mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek!” 

Micsoda örök mondatok! 
Micsoda parafrázis! 

Örök kedvenc marad. Körülbelül másfél éve meghallgattam hangoskönyvben is, Rudolf Péter előadásában. Nem veszített semmit semmilyen értékéből.

5/5

(2013)