Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Ray Loriga: Égből pottyantak

2018. augusztus 03. - Mohácsi Zoltán

loriga_egbol_pottyantak.jpgPazar a stílus, jól felépített a könyv, le a kalappal a párbeszédek előtt, meghajlás a a történet az elején is nyilvánvaló, de egyre inkább kibomló szerkesztése előtt! Vagyis eszerint ötös lenne…

Ami miatt mégsem: a főhős egy patalogikus eset. Lűni kezd, szemmel láthatóan semmi okból, csak mert van nála egy pisztoly. Arcba lő. Ráadásul. Viszont egy nagyon sármos, megnyerő, kulturált gyerek, aki még olvas is, ha verseket nem is. Aki látszólag átgondoltan lépked a semmi felé, még barátosnejére (vagy kijére) is gondol, és a cafrang befejezés előtt még időben kipöccenti a saját történetből. 

Idáig nem lenne baj, vö. Amerikai pszicho. Csakhogy „a bátyám” (eszembe nem jut hogyan is hívták) sokkal összeszedettebb. Még csak a motivációja sincsen meg, mint William Foster esetén, az Összeomlás című filmben. 

De nagyon szimpi a gyerek, mindenki szereti. (Mondjuk a két arcon lőtt áldozata nagy eséllyel nem, s nem csupán halott mivoltuk miatt.) De miért is szeretik? Miért is szorul össze a torkunk, ahogy száguld a végzete felé? Miért sajnáljuk és féltjük a végzetétől? 

Valahogy olyan ez, mint amikor Merle Mesterségem a halál című könyvét olvasva az ember örül a főhős leleményességének, hogy rájött, a hullákból kiolvadó zsír felfogásával és újrahasznosításával sokkal eredményesebb a többi hulla elégetése* – s aztán jön a döbbenet, hogy minek is örülök, a rohadt mindenit? Azám, de Merle esetében pont ez a cél, annak megmutatása, hogyan darál be a rendszer, hogyan tesz embertelenné, hogyan válhat a célok megvalósítása humánum felettivé. Itt, ennél a regénynél nem jöttem rá a célra.

Így viszont adva van egy nagyjából nagykamasz kölyök, aki minden pozitívuma ellenére egyszerre csak ölni kezd, mert csak, s aki voltaképpen mindvégig szimpatikus marad, nem kis mértékben azért, mert egy kis ribi és a pozitívan elfogult öcsi szemüvegén át nézzük. S ennek következtében voltaképpen odaállunk a köztörvényes sorozatgyilkos mellé, miközben nincs is mivel azonosulnunk. Engem valahogy nem hat meg a soha le nem vett csizmája sem…Boááá!

Mit nem vettem észre, ami miatt szeretnem, de legalább értenem kellene ezt a könyvet?

 

* Egyébként mellesleg ez állítólag nem igaz. 

 

3/5

(2013)

Európa, Budapest, 2008, ISBN: 9789630786133 · Fordította: Mester Ivonne

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7514160345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása